Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › augusztus 23.
1989  1990
1990. június
HKSzeCsPSzoV
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829301
2345678
1990. július
HKSzeCsPSzoV
2526272829301
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1990. augusztus
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Az Agrárszövetség közleménye

"... az Agrárszövetség önálló rehabilitációs- és földtörvény-tervezetet készít, mivel a kormánykoalíció földtörvény-tervezetét sem koncepciójában, sem pedig szakmai szempontból nem tartja elfogadhatónak. Mivel az SZDSZ, Fidesz, MSZP és az Agrárszövetség programjai ebben a fontos kérdésben majdnem azonosak, ezért az Agrárszövetség Országos Választmánya elképzelhetőnek tart ezen pártokkal a továbbiakban konkrét együttműködést is. "
SZER, Magyar híradó:

A privatizációs program

"Finoman fogalmazok: ez az eklektikus megközelítés a világos koncepció hiányát tükrözi. Nem válaszol két alapvető kérdésre. Piac hiányában hogyan kívánják értékelni az áruba bocsátandó állami vállalatokat, mi fogja az árukat megszabni? A másik kérdés: ki fogja megvenni, honnan lesz a magyar társadalomnak erre pénze és hajlandósága azon az áron, amit az állam kér ezekért a vállalatokért?"

Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (1. rész)

1989. március 10., péntek - Pénteken délelőtt 9 órakor megkezdődött az Országgyűlés ülésszakának harmadik munkanapja. A zsúfolt napirend újabb pontjának tárgyalására tértek át a képviselők: a romániai menekültek helyzetéről és a Minisztertanács tervezett további intézkedéseiről Horváth István belügyminiszter -------------- tájékoztatta a törvényhozókat.

Előljáróban arról az elvi alapállásról és az ezen nyugvó
politikai szándékokról szólt, amelyek a kormány tevékenységét ebben
a kérdésben meghatározzák:

    - A magyar politika címére gyakran felhozott és megalapozatlan
román vádakra is reagálva mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy a
Magyar Népköztársaság maradéktalanul tartja magát a helsinki
záróokmányban megfogalmazott elvekhez. Hosszú távú realitásként
számol azzal, hogy határainkon kívül él a magyarság egyharmada.
Ugyanakkor nem feledhetjük, hogy - Illyés Gyula szavaival élve -,
nem ők hagyták el a hazát, hanem nekik szabtak más állami
fennhatóságot. Az azonos történelmi és kulturális gyökerek, az
azonos nyelv az anyanemzethez is kötik őket, ami arra kötelezi a
mindenkori magyar politikát, hogy felelősséget érezzen sorsuk
alakulásáért. Erre késztetnek bennünket az emberi jogok hagyományos
és egyetemes értékei is, amelyeknek teljes körű érvényesítése
ugyancsak elválaszthatatlan bel- és külpolitikai törekvéseinktől. A
nemzet külföldön élő egyharmadának sorsa természetsen befolyásolja a
hazai lakosság közérzetét. Ezért lett ez belpolitikai életünknek
fontos tényezője. Ezt itthon és külföldön is mindenkinek meg kell
értenie. Őszintén meg kell azonban azt is mondani, hogy mindezek
viszonylag későn emelkedtek a nyílt állami politika rangjára, s
ezért manapság kritika éri a kormányzatot. A múltra nézve elismerjük
a bírálat jogosságát. Mindemellett józan mértékletességet kérünk
mindenkitől, aki az ügyben szót emel, mert hallatlanul érzékeny,
bonyolult kérdésről van szó, amikor is a hangzatos, de a probléma
sokoldalúságát figyelmen kívül hagyó nyilatkozatok többet ártanak,
mint használnak. (folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 10:16


Vissza »


Az Országgyűlési ülésszak harmadik napja (2. rész)

Az elvi bevezető után a menekültek helyzetét elemezve
leszögezte:

    - Mindnyájunk előtt világos, hogy a menekült kérdés gyökere nem
Magyaroszágon, hanem Romániában van, ahol az alapvető emberi jogok
megsértése, köztük a nemzetiségek hátrányos megkülönböztetése,
etnikai egységük megbontása, sajátos kulturális tradicióik és
hagyományos életfeltételeik felszámolása, az anyanemzettel való
kapcsolattartás megnehezítése miatt a romániai magyarság nemzeti
léte, identitása került veszélybe. Mindezek a sérelmek együttesen
olyan helyzetet teremtettek, hogy sokak számára az életkörülmények
elviselhetetlenné váltak.

    Az előzményekről röviden el kell mondanom, hogy 1984-től kezdve
emelkedett meg számottevően azoknak száma, akik kezdeményezték a
Magyarországra való áttelepülésüket. A román szervek különféle
hátrányoknak tették ki a kérelmezőket, és csak kis hányaduknak
engedélyezték a kiutazást. 1987 és 1988 fordulóján kezdődött meg a
kérelem és engedély nélküli menekülés hozzánk. Ekkor több százan,
azok közül, akik érvényes utiokmánnyal jöttek Magyarországra,
megtagadták a visszatérést Romániába. A rokonok, ismerősök és az
egyházak átmenetileg gondoskodtak róluk, helyzetük azonban jogilag
rendezetlen volt és ez egyre inkább belpolitikai problémává vált. A
Magyar Szocialista Munkáspárt kezdeményezésére a kormány úgy
határozott, nem tagadhatjuk meg a segítséget azoktól, akik
reménytelennek érzett helyzetükben fordulnak hozzánk. Döntő
többségük magyar nemzetiségű volt, de humanitárius elveinknek, az
emberi jogok eszméinek megfelelően a segítségnyújtásban nem tettünk
megkülönböztetést. A hozzánk menekülő román és német nemzetiségűeket
ugyanolyan feltételekkel fogadtuk be, mint a magyarokat. Az
Országgyűlés a kormány döntését mintegy megerősítette azzal, hogy
300 millió forintot szavazott meg a menekültekről történő
gondoskodás céljára.

    A menekülés üteme időközben felgyorsult. Újabb fordulatot
jelentett, hogy a múlt év második felében ugrásszerűen megnőtt a
határt útiokmányok nélkül átlépők száma. Ez év február 28-ig
tizennégyezertizenhárom romániai menekültnek adtunk tartózkodási
engedélyt. 88 százalékuk magyar, 7 százalékuk román, 5 százalékuk
német nemzetiségű. Miután időközben több mint nyolcszázötvenen
harmadik országba távoztak, s mintegy kétszázan önként visszatértek
Romániába, most az itt-tartózkodók száma megközelíti a
tizenháromezret.
(folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 10:24


Vissza »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (3. rész)

Hangsúlyozni kívánom, hogy a kialakult helyzet - amit mi nem
ösztönzünk, s nem is ösztönözhetünk - ellentétes szándékunkkal, mert
a menekülés, legyen az legális vagy engedély nélküli, nem jelenthet
megoldást a Romániában élő magyarság számára. Ugyanakkor mindaddig,
amíg nem mutatkozik kézzelfogható jele annak, hogy kedvező irányba
változik Romániában az emberi és ezen belül a nemzetiségi jogok
érvényesülésének tényleges gyakorlata, befogadjuk a szülőföldjüket
elhagyni kényszerülőket.

    A kormány intézkedéseit összefoglalva a belügyminiszter
elmondta:

    - Több mint egy évvel a menekültügy jelentkezése után
felelősségel mondhatom, hogy eddig nagy együttérzéssel és
igyekezettel, rugalmasan sikerült megoldani e váratlanul
jelentkezett, újszerű és hallatlanul bonyolult feladatot. Az állami
szervek magatartásának kiinduló pontja az volt, hogy a tartózkodási,
illetőleg a letelepedési célú engedéllyel rendelkező menekülteket a
magyar állampolgárokéval azonos feltételek mellett illetik meg a
szociális, az egészségügyi, a társadalombiztosítási, az oktatási és
egyéb más ellátások. A munkaképesek esetében valamennyi ellátás a
munkaviszonyhoz kapcsolódik. Az érintettek többsége is azt vallja,
hogy a hozzánk érkezettek ne segélyekből éljenek, hanem munkával
teremtsenek maguknak megélhetést. A munkába állítás szervezett
rendszerének kialakításával sikerült csaknem mindenkit többnyire a
szakképzettségének megfelelő munkához juttatni. Megjegyzem azonban,
az utóbbi időben a menekülők között emelkedik a szakképzetlenek
száma, s ez a későbbiekben megnehezítheti elhelyezésüket.

    A menekülők számára a legtöbb gondot eddig is, a jövőben pedig
még inkább az jelenti, hogy az ismert okok miatt nagyon nehezen
juthatnak lakáshoz. Ez jelenleg a beilleszkedés fő akadálya.

    - Felmértük, hogy hol vannak üresen álló családi házak,
amelyeket a Letelepedési Alapból folyósított pénzügyi segítséggel
megvehetnek. Jó néhányan hozzá is jutottak már ilyen módon lakáshoz.
Ezek a házak azonban zömében olyan kistelepüléseken vannak, ahol
helyben nincs munkaalkalom.

    A legutóbbi ülésszakon felvetődött: tisztázni kell, hogy
külföldi állampolgár kaphat-e állami bérlakást. Jogszabályaink ezt
nem zárják ki. Többgyermekes családok esetében ilyen előfordult. A
bérlakás kiutalása azonban, tekintettel a városainkban fennálló
lakáshiányra, csak kivételes megoldás lehet. Ezért kezdeményeztük,
hogy a tanácsok biztosítsanak telkeket, ahol a menekültek egymással
összefogva, pénzügyi segítséggel, de nagyobb részben saját erőből
építhetnek maguknak otthont. (folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 10:33


Vissza »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (4. rész)

Arra is törekszünk, hogy a tanácsok használaton kívüli, felújításra
váró lakásokat, a vállalatok az általuk alkalmazottak számára
ugyanilyen jellegű épületeket állítsanak helyre, és ezeket
használják fel, mindenekelőtt családok elhelyezésére. Ilyen és
hasonló akciók most vannak kibontakozóban és fontos feladatunknak
tekintjük ösztönzésüket.

    Javítana a helyzeten, ha a jobb megoldás érdekében a
menekülteket arányosabban tudnánk elhelyezni az ország területén.
Jelenleg ugyanis több mint háromnegyedük Budapesten, valamint
Hajdú-Bihar, Békés, Pest és Szabolcs-Szatmár megyében tartózkodik.

    A hozzánk érkezettekről történő állami gondoskodás anyagi
feltételeit részben az Országgyűlés felhatalmazásával létesített -
300 millió forint összegű - Letelepedési Alap biztosította. Ebből a
múlt évben mintegy 74 millió forintot használtunk fel: 64,5 millió
forintot a tanácsok, 9,5 millió forintot más szervek, közöttük az
egyházak kaptak a menekültekkel kapcsolatos költségeik
megtérítésére.

    Úgy gondolom mindenki egyetért azzal, hogy a menekültek
támogatása olyan legyen, amely tényleges segítséget ad, de arányban
áll az ország mai lehetőségeivel. Mindenekelőtt a saját munkán
alapuló új életkezdésben, elsősorban a lakásszerzésben kívánjuk
tehát őket támogatni. Az erre irányuló lépések csak a múlt év utolsó
hónapjaiban indultak meg, s ezek költségei jórészt majd most
jelentkeznek. Azt is figyelembe kell venni, hogy az állami segítség
ennél jóval szélesebb körű. Mivel a menekülteket a magyar
állampolgárokéval azonos ellátás illeti meg, ezek költségeinek
többsége, így például a társadalombiztosítási, oktatási és az
egészségügyi költségek, nem a Letelepedési Alapot, hanem az érintett
költségvetési szerveket, intézményeket terheli.

    A jövőben - s már az idén is - a felhasználás lényegesen nagyobb
lesz a tavalyinál. Jóval több pénzt igényel a menekültek
lakásszerzésének támogatása, és jelentős ráfordítást kíván majd a
menekülteket befogadó állomások létrehozása és fenntartása.

    A menekültek közérzetét nagyban befolyásolja, hogyan
foglalkoznak velük, miként intézik ügyeiket az erre hivatott
szervek. Tapasztalataink azt igazolják, hogy az eljáró állami,
közöttük a tanácsi hatóságok és intézmények méltányosan,
felelősségérzettel, őszinte segítőkészséggel keresik a
lehetőségeket, eszközöket a róluk való gondoskodásra,
beilleszkedésük megkönnyítésére. Ugyanakkor kaptunk jelzéseket
bürokratikus eljárásról, magatartásról. (folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 10:39


Vissza »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (5. rész)

Ismerjük, hogy esetenként nehezen mozdul, nem elég kezdeményező az
apparátus.

    Szóba került a legutóbbi Országgyűlésen, hogy előfordul a
lakásingatlan-szerzés pénzügyi engedélyezésének, valamint a beérkező
segélyszállítmányok vámkezelésének elhúzódása. Tájékoztatom a
tisztelt képviselőket, hogy a tárcaközi bizottság kezdeményezésére a
Pénzügyminisztérium jelentősen egyszerűsítette a román állampolgárok
lakásingatlan ügyeiben az eljárást.
Április 1-jétől a menekültek számára érkező gyógyszer-, élelmiszer-,
és ruhasegély küldeményeket pedig külön engedély nélkül vámmentesen
vámkezelik.

    Tudjuk, hogy a hozzánk érkezettek egy részének igen fájó sebet
jelent a családegyesítés megoldatlansága. Az itt-tartózkodók mintegy
negyedének gyermeke, házastársa maradt Romániában. Az aradi
találkozón a magyar küldöttség által felvetett kérdések között
fontos helyen szerepelt a családegyesítés. Akkor román részről olyan
igéret hangzott el, hogy partnerek lesznek ennek a megoldásában. Úgy
tűnik, hogy erőfeszítéseink eredményeként a kivándorlási és
családegyesítési kérelmek elbirálásában némileg kedvező irányban
módosul a román hatóságok gyakorlata. Erre utal, hogy a múlt évben
1936 törvényes kivándorlási kérelmet teljesítettek, több mint
kétszer annyit, mint 1987-ben, ez év januárjában pedig 528-at.
Február végéig családegyesítés keretében több mint 200-an jöhettek
át Magyarországra, zömmel gyermekek az itt-tartózkodó szüleikhez.
Bízunk benne, hogy ez a folyamat tartós marad.

    A kormány kezdettől fogva tisztában volt azzal, hogy a hozzánk
érkezettekről pusztán állami erőből, ha a fő terheket az állami
szervek viselik is, nem lehet gondoskodni. Elismeréssel szólhatok a
lakosságnak és a társadalmi szervezeteknek a szerepéről. Kiemelem a
menekülteket sokoldalúan segítő és ehhez nemzetközi támogatást is
megszerző, a családegyesítésben közreműködő Magyar Vöröskereszt,
valamint a menekültek önszerveződését bátorító és felkaroló Hazafias
Népfront tevékenységét. Külön kell hangsúlyozni, hogy minden
lényeges kérdésben nézetazonosság és példás együttműködés alakult ki
a magyarországi egyházakkal, amelyek nemzetiségi és vallási
megkülönböztetés nélkül veszik ki részüket a menekültek
segélyezéséből, gondozásából, és hasznosan munkálkodnak határainkon
kívül menekült-politikánk megértetésében, elismertetésében. Meg kell
említenem, hogy számottevő segítséget kapunk külföldről is,
beleértve magyar emigráns szervezeteket is.
(folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 10:44


Vissza »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (6. rész)

A menekültügy intézésében - szabályozásban és a végrehajtásban
is - a stabil elvek mellett a változás is jelen van. Ezt a
menekültek számának emelkedése, a rendezésre váró újabb és újabb
kérdések jelentkezése, valamint tapasztalataink gyarapodása tette
szükségessé, illetve lehetővé.

    Elsőként említem a határt engedély nélkül átlépők esetében a
visszaadási gyakorlatot, amely - a közvélemény egy részében jogosan
- erőteljes érzelmi hatásokat váltott ki, s amely miatt sok
birálatot kaptunk. 1988-ban a Romániából illegális határátlépéssel
érkezők mintegy negyedét adták vissza hatóságaink a román
határőrizeti szerveknek. Eleinte nem voltak elég világosak az erre
vonatkozó elvek és így bizonytalan volt a gyakorlat is. Bár sokan
vannak olyan véleményen, hogy még nagyobb szelektálásra és nagyobb
arányú visszaadásra lenne szükség, jelentősen szűkítettük a
visszaadási okok körét, s változtattunk az eljárás rendjén is.
Mindezek következtében az utóbbi hónapokban minimálisra csökkent, ez
év februárban például a 3 százalékot sem érte el a visszautasítottak
aránya.

    Fontos változást jelentett, hogy a rövid időre szóló ideiglenes
tartózkodási engedélyeket felváltottuk a 6 hónapos ideiglenes
tartózkodási, illetőleg ennek lejártával a 2 éves letelepedési célú
tartózkodási engedélyek rendszerével. A jövőben azok a menekültek,
akik Magyarországon kívánnak maradni, mindjárt letelepedési célú
tartózkodási engedélyt kapnak. Akik pedig tartósan itt akarnak
letelepedni és helyzetük rendezett, a két év letelte előtt, akár
azonnal megkapják a külföldiek személyi igazolványával, s személyi
számmal járó úgynevezett végleges letelepedési engedélyt. Ez
lényegében a magyar állampolgárság megszerzése nélkül is a magyar
állampolgárokkal azonos jogokat biztosít, és - természetesen - egyben
kötelességeket is jelent számukra.

    Növekszik a nálunk tartózkodó román állampolgárok között azoknak
a száma, akik véglegesen harmadik országba kívánnak továbbutazni.
Sokan kifejezetten ezzel a szándékkal jönnek országunkba. A
korábbiakkal szemben a továbbutazás elé ma már a magyar
nemzetiségűek esetében sem állítunk semmiféle akadályt, abból
kiindulva, hogy a tartózkodási állam megválasztása emberi jog.
Jelenleg több mint ezer romániai menekült vár továbbutazási
lehetőségre. Többen közülük nem dolgoznak, ugyanakkor türelmetlenek,
indokolatlanul követelőznek. A harmadik országba való távozásuk
azonban nem a magyar kiutazási engedélyen, sokkal inkább azon múlik,
hogy a legtöbb országban igen csekély készség mutatkozik a
Romániából érkezettek befogadására. (folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 10:47


Vissza »


Az Országgyűlési ülésszak harmadik napja (7. rész)

A kormány további tervezett intézkedéseiről Horváth István
elmondta: - Az elkövetkező hónapokban újabb fontos lépésekre
készülünk. A Minisztertanács a menekültügy szervezettebb intézése
érdekében elhatározta a menekülteket befogadó állomások
felállítását. Ezt a menekülés várható folytatódása teszi
szükségessé. A Belügyminisztériumban szakértői bizottságot
alakítottunk, hogy dolgozzon ki javaslatot az állomások helyére,
feladat- és hatáskörére, szervezetére, működési és irányítási
rendjére. E bizottság munkájában az érdekelt állami szervek mellett
részt vesznek a társadalmi szervezetek, az egyházak, valamint egyes
alternatív mozgalmak és menekült egyesületek képviselői is.

    Úgy látjuk, három-négy ilyen intézményre lesz szükség a határ
menti megyékben (de nem közvetlenül a határon), illetve a főváros
környezetében. A mi befogadó állomásaink több tekintetben más
jellegűek lesznek, mint amilyenek a nyugati országokban működnek.
Hozzánk ugyanis túlnyomó többségben magyarok jönnek, akiknek
társadalmi beilleszkedéséhez ennek megfelelő utat kell
biztosítanunk. Éppen ezért - anyagi lehetőségeinkhez mérten,
emberséges körülmények között -, rövid ideig maradnának ott a
menekültek.

    Az állomások fő rendeltetése az itt-tartózkodásért, illetve
letelepedésért folyamodók kérelmének körültekintő és megnyugtató
első fokú elbírálása lesz. Itt kerül sor a szükséges egészségügyi
vizsgálatokra is. Megszervezik továbbá, hogy a tartózkodási
engedélyt kapott embereket olyan megyékbe irányítsák, ahol megfelelő
szálláshoz és munkához juthatnak. Az ehhez szükséges adatbázis
kiépítését már megkezdték.

    Azt szeretnénk, hogy a befogadó állomások működésének
segítésében, ellenőrzésében, lakóinak gondozásában tevékenyen
vegyenek részt a társadalmi szervezetek és az egyházak is.

    Ismeretes, hogy a kormány előterjesztésére az Elnöki Tanács
február 24-i ülésén határozatot hozott hazánk csatlakozásáról a
menekültek helyzetéről szóló 1951-ben Genfben aláírt egyezményhez és
annak 1967-es New York-i kiegészítő jegyzőkönyvéhez. Ezt a döntést
az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával folytatott előzetes tárgyalások
és a menekültügyi egyezményből fakadó jogosultságok és
kötelezettségek alapos és sokoldalú vizsgálata előzte meg.
(folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 10:50


Vissza »


Az Országgyűlési ülésszak harmadik napja (8. rész)

A tárca vezetője szólt azokról az előnyökről is, amelyeket az
egyezményhez való csatlakozás jelent hazánk számára:

    Mindenekelőtt legalizálja, széles körben elismert nemzetközi
szerződéshez kapcsolja a menekültekkel foglalkozó mindennemű
tevékenységünket. Lehetővé teszi a menekültek helyzetének, jogainak
és kötelezettségeinek megnyugtató rendezését, részükre személyi és
nemzetközileg elismert utazási okmányok kiállítását. Lehetőségünk
nyílik arra, hogy az egyezmény részeseként tájékoztathatjuk a világ
közvéleményét a menekültekkel kapcsolatos tényekről és
intézkedéseinkről. Végül az eddigieknél megalapozottabban vehetjük
igénybe gondjaink megoldásához a menekültekkel foglalkozó nemzetközi
szervezetek és intézmények - közöttük elsősorban az ENSZ
Menekültügyi Főbiztosságának - segítségét.

    A napokban érkezik hozzánk a Főbiztosság küldöttsége annak
tényszerű felmérésére, milyen segítségre van szükségünk a
menekülteket befogadó állomások létesítéséhez, működtetéséhez, a
menekültek beilleszkedésének segítéséhez, illetőleg
továbbutaztatásukhoz. Az anyagi-technikai segítség konkrét módjáról
és mértékéről a Főbiztosság Végrehajtó Bizottsága fog dönteni.

    Az Egyezményhez való csatlakozás következményeként megfelelő
előkészítés után lehetővé tesszük, hogy a Menekültügyi Főbiztosság
irodát nyisson Budapesten. Az iroda segíteni fogja a menekültstátus
megadásában illetékes hatóságainkat, másfelől ellenőrzi, miként
érvényesítjük a genfi egyezmény előírásait.

    További teendőnk a menekültügy átfogóbb, a jogállamiságnak
megfelelőbb szabályozása. A legfontosabb, hogy a későbbiekben -
megfelelő előkészítés után - törvényi szinten határozzuk meg a
menekültek befogadásának feltételeit, eljárási és jogorvoslati
rendszerét, a menekültek jogállását, alapvető jogait és
kötelezettségeit.

    A kormánynak is az az álláspontja, hogy jogorvoslati lehetőséget
kell biztosítani azok számára, akiknek itt-tartózkodási kérelmét
hatóságaink elutasítják. Erre a Menekültügyi Egyezmény is kötelez
bennünket. El kell tehát majd dönteni, hogy mi legyen a jogorvoslati
út. Előzetesen az a véleményünk, hogy közigazgatási szerv - hatóság
vagy bizottság - járjon el fellebbezési fórumként, mint ahogyan ez
több országban is történik. (folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 11:03


Vissza »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (9. rész)

Mindemellett a törvényi előkészítés során gondosan mérlegelni
fogjuk, milyen érvek szólnak a közigazgatási és milyen a bírósági
felülvizsgálati út mellett. Amennyiben az Országgyűlés szükségesnek
minősíti, hogy ellenőrzést gyakoroljon a befogadó államások működése
felett, kézenfekvő, hogy ez terjedjen ki a befogadásról első és
másodfokon határozó szervek tevékenységére is.

    A kormány feladatul szabta az érdekelt minisztériumoknak: a jogi
szabályozás keretében azt is vizsgálják, hogy a genfi Menekültügyi
Egyezményhez történt csatlakozásunkkal, illetve ettől függetlenül, a
Polgári és Politikai Jogok - hazánk által elismert - Nemzetközi
Egyezségokmányával is összefüggésben mennyiben válik szükségessé
kétoldalú - közöttük a határkérdésekben kötött - szerződéseink
módosítása.

    Külön kérdés a kettős állampolgárság eseteinek megoldásáról és
megelőzéséről szóló, ma hatályos magyar-román egyezmény sorsa. Ennek
értelmében ugyanis román állampolgár csak akkor kaphat magyar
állampolgárságot, ha őt előbb elbocsátják a román állampolgári
kötelékből. Az egyezmény hatálya 1990. február 10-én jár le.
Felmondására ez év augusztus 10-től számított hat hónap alatt
kerülhet sor. A kormány addig is keresni fogja a megfelelő megoldás
lehetőségeit, beleértve tárgyalások megkezdését az egyezmény
módosítására. Ha ez nem vezet eredményre, kezdeményezni fogja a
felmondást.

    Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán felvetődött: kívánatos
lenne az ügyek gyorsabb intézése érdekében kormánybiztos kinevezése,
a tárcaközi bizottság működésének fenntartása mellett. A
Minisztertanács - amíg nem feltétlenül indokolt - nem szivesen
bontja meg az igazgatás kialakult rendjét. Úgy látjuk, a menekültügy
igazgatásában egyelőre nem szükséges kivételes eszközökhöz nyúlnunk.
A tárcaközi bizottság a lehetőségekhez mérten megfelelően látja el
feladatát. Indokoltnak tartjuk azonban, hogy a tárcaközi bizottság
munkájának segítésére a Belügyminisztériumon belül alakuljon egy
Menekültügyi Hivatal. Reméljük így is megbírkózunk a feladattal, de
természetesen nem zárkózunk el attól, hogy ha másképpen nem látjuk
megoldhatónak a problémát, akkor kormánybiztost nevezzünk ki az
ügyek irányítására. (folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 11:07


Vissza »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (10. rész)

A lakosság többsége támogatja a menekültek befogadásával,
beilleszkedésük elősegítésével kapcsolatos intézkedéseinket, kisebb
része azonban eltérő, olykor szélsőséges nézeteket vall. Vannak
olyanok - és számuk növekszik -, akik az ország mai nehéz gazdasági
helyzetére hivatkozva ellenzik a menekültek befogadását. Mások éppen
ellenkezőleg, keveslik a menekültek érdekében kifejtett
erőfeszítéseinket. Intézkedéseinknél ezért - legalábbis a fő
kérdésekben - bizonyos társadalmi közmegegyezésre van szükség. Úgy
érzem, ehhez jó alkalmat nyújt most az Országgyűlés nyilvánossága. A
tömegtájékoztatási szervek segítségét is igényeljük a menekültek
ügyében a közmegegyezés kialakításához. Igérhetem, hogy az érintett
állami szervek még rendszeresebben és alaposabban tájékoztatják majd
a sajtó, a rádió és a televízió munkatársait, még nyitottabbá teszik
tevékenységüket.

    Végezetül a magyar-román viszonyról fejtette ki a kormány
álláspontját Horváth István:

    - Nehéz megérteni bizonyos román körök tevékenységét, amelyek a
magyar-román kapcsolatok tudatos szűkítését célozzák, amelyek
kapcsolatainkban zavarokat keltenek, tartósítják a feszültséget.
Mindezek óhatatlanul kedvezőtlenül hatnak az európai folyamatokra
is.

    A két állam politikájában meglévő elvi és gyakorlati különbségek
manapság - sajnálatunkra - behatárolják az együttműködés
lehetőségeit. A magunk részéről változatlanul készek vagyunk ésszerű
kompromisszumokra, politikánknak azonban továbbra is szerves része
marad a határainkon túl élő, így az erdélyi magyarság sorsával való
törődés, a velük tartott kapcsolatok ápolása. Amint ezt az utóbbi
időben tettük, lehetőségeinkhez mérten a jövőben is mindent
megteszünk azért, hogy a nemzetközi közvélemény figyelmét
ráirányítsuk a romániai emberi jogok, az ottani nemzetiségek, így a
magyarság súlyos helyzetére.

    - Meggyőződésünk, hogy kapcsolataink tartós, mindkét nép érdekeit
szolgáló javulásának elengedhetetlen feltétele a romániai magyarság
emberi és kollektív jogainak teljes körű elismerése és biztosítása.
Amig ebben nem lesz változás, addig megmaradnak a menekülést kiváltó
okok is. Ezért nem tudunk határidőt szabni a romániai
menekültkérdésnek, nem tudjuk meddig tart ez a folyamat; számolnunk
kell vele továbbra is. De bizzunk benne, éljünk és cselekedjünk úgy
Magyarországon, hogy ne legyen meddő a remény, ne legyen hiábavaló
az igyekezet, hogy ebben az ügyben is jobbra fordul a sors
-
jelentette ki végezetül a belügyminiszter. (folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 11:11


Vissza »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (11. rész) Barcs Sándor (országos lista), az MTI nyugalmazott ------------

vezérigazgatója elöljáróban elismeréssel adózott a
Belügyminisztériumnak azért a munkáért, amely váratlanul szakadt a
nyakába, mindenféle előzmények, tapasztalatok nélkül, számos olyan
bürokratikus akadállyal, amelyekre nem is számíthatott. Bár hibákat
elkövetett, de nagyon odaadóan és becsületesen végezte ezt a munkát
- tette hozzá. Ezt azonban - a felszólaló megítélése szerint -
maradéktalanul nem tudta volna ellátni az egyházak segítsége nélkül.
Képviselőtársai nevében tisztelettel köszönte meg az egyházak
fáradozását az erdélyi magyar menekültek felkarolása és megsegítése
érdekében. Leszögezte, hogy a menekülés megállításának egyetlenegy
megoldása van: a romániai magyarság helyzetének rendezése.

    A képviselő emlékeztetett a két világháború közötti Nagyváradra
- szülővárosára -, ahol akkor még nem ismertek faji, vallási,
nemzetiségi különbségeket. Barcs Sándor kijelentette, hogy ő a román
nép barátja, s korábban is mindig kiállt a román-magyar barátságért,
de mindig vesztes maradt. Utalt Gróza Péter egykori kijelentésére,
miszerint Erdély híd Magyarország és Románia között, a határok csak
jelképes jelentőségűek, az anyanyelv használata szóban és írásban a
magyarság természetes joga, és az iskolahálózatot az óvodától az
egyetemig haladéktalanul létrehozzák. Hozzátette: ez az a Gróza
Péter volt, akit Budapesten megismert, s akinek miniszterelnöksége
alatt már megkezdődött a törekvés a monolit nemzet kialakítására.
Ennek magyar támogatója is volt, például Nagy István kommunista író,
aki azt állította: mindegy, hogy a magyarság beolvad a románok közé,
a fő az, hogy jobb életkörülmények között élhessen.

    Végül bírálta azokat a magyarországi véleményeket, amelyek
szerint nincs hely nálunk az áttelepült erdélyi magyarok számára.
Ennek kapcsán rámutatott: súlyos demográfiai helyzetben vagyunk,
minden esztendőben egy Makó nagyságú város lakosságával leszünk
szegényebbek. (folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 11:48


Vissza »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (12. rész)

Márk György (országos lista), a Magyarországi Románok
-----------
Demokratikus Szövetségének főtitkára kijelentette: a hazai románok
vitathatatlanul elkötelezett magyar állampolgárok, ugyanakkor
érzelmileg nem lehetnek közömbösek a román nép iránt. Ám az utóbbi
időben a két ország között kialakult nézetkülönbségek zavarólag
hatnak mindkét ország nemzetiségeire. A hazai román nemzetiséget -
amely ugyanúgy azonosul a politikai döntésekkel és
állásfoglalásokkal, mint a többi magyar állampolgár - hátrányosan
érinti a két ország között kialakult rossz viszony. Ilyen
körülmények között ugyanis nem számíthat a nyelvnemzet segítségére
anyanyelve és kultúrája fenntartásához, fejlesztéséhez. Az itt
kialakult közhangulat viszont az együttélést nehezítette meg.

    A román-magyar viszonyt érintő külpolitikai törekvéseink hosszú
távon a kapcsolatok normalizálását, a jószomszédi viszonyok
kialakítását szolgálják - hangsúlyozta a képviselő. E cél érdekében
- tette hozzá - meg kellene keresni azokat a szálakat, amelyek a
jelenlegi helyzetben is összekötik a két népet. Rámutatott: más a
román nép és más a román politikai irányítás. Ezt azonban a
közvéleménynek is tisztában kellene látnia, s ehhez a
tömegtájékoztatási eszközök is segítséget nyújthatnának. Több helyes
kezdeményezés tapasztalható, így például néhány helyen már
megalakultak a magyar-román baráti társaságok, nem utolsósorban
azzal a céllal, hogy a román kultúrát jobban megismertethessék
Magyarországon. Kifejtette meggyőződését: a kisebbségek lehetnek
azok az erők, amelyek elősegíthetik a népek közötti közeledést, s
úgy látja, ez az igény megvan mindkét országban. A közeledés mindkét
nép javát szolgálná, s ez egyúttal történelmi szükségszerűség is. A
kisebbségeknek küldetés-szerepük is lehet, s nem lenne szerencsés,
ha a politika eszközként használná fel őket céljai eléréséhez, az
pedig kifejezetten ártalmas lenne, ha a hazai nemzetiségi
politikánkat a reciprocitás, a kölcsönösség függvényében
alakítanánk.

    Végül kifejtette: a politikai irányítás felelőssége elejét
venni annak, hogy az aktuális események ne váltsanak ki nacionalista
érzelmeket. (folyt. köv.)


1989. március 10., péntek 12:07


Vissza »


Az országgyűlés ülésszakának harmadik napja (13. rész)

Király Zoltán (Csongrád m. 5. vk.), a Magyar Televízió szegedi
-------------
studiójának szerkesztő-riportere elöljáróban utalt arra, hogy a
politika évtizedeken át kirekesztette az állampolgárokat - a
képviselőket is - a nemzetiségekkel, a magyarsággal összefüggő
problémák megvitatásából. Az Erdéllyel kapcsolatos ismereteket
leszűkítették, akadályozva ezzel a véleményalkotást. Még egy
esztendővel ezelőtt is sok volt a témakörrel kapcsolatos
bizonytalanság a politikában. Ugyanakkor leszögezte, hogy a
jelenlegi, még mindig sokkoló helyzet kialakulásáért az elmúlt
évtizedek politikai vezetését terheli a felelősség, mert igaz ugyan
az elv, hogy a nemzetiségi kérdést ott kell megoldani, ahol a
nemzetiségiek élnek, de a jelenlegi romániai viszonyok miatt ez ott
lehetetlen.

    Király Zoltán a továbbiakban elismeréssel szólt azokról a
tiszteletre méltó erőfeszítésekről, amelyeket a kormányzat tesz,
majd néhány újabb keletű problémára hívta fel a figyelmet. Így arra,
hogy az illegálisan hazánkba érkezők fogadása, illetve esetleges
visszairányítása még mindig gondokkal jár. Ezzel foglalkozni azért
is fontos - mondotta -, mert újabb ,,menekülthullám,, várható a
romániai iparszerkezet-átalakítás miatt. Elengedhetetlennek ítélte
egy politikailag és közgazdaságilag is megalapozott menekültügyi
koncepció és program kidolgozását, állami, valamint jogi
intézkedések meghozatalát, s mindehhez külföldi és belföldi
támogatás megszerzését. Elégedetten nyugtázta, hogy erre megvan a
kormányzati elhatározottság. Elvi jelentőségűnek ítélte, hogy az új
alkotmány készítésekor figyelemmel legyenek arra: Magyarországnak a
nemzet államává kell lennie. Ne tegyenek egyenlőségjelet az ország
és a magyarság közé. Az alkotmányban is rögzíteni kell az állam
kötelességeit a határokon túl élő magyarsággal szemben. Ezt az
igényt az vezérli - mondta -, hogy a jövőben egyetlen kormány se
áldozhasson fel magyar érdekeket idegen célok oltárán.

    Végezetül minimális célkitűzésként nevezte meg: Romániában
állítsák vissza az 1947/48-as iskolaévben működött magyar
tanintézeteket az óvodától az egyetemekig. Rámutatott: a menekültügy
nemcsak magyar ügy, hanem európai is, szorgalmazva a nemzetközi
fórumokon való közös fellépést. (folyt. köv.)


1989. március 10., péntek 12:39


Vissza »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (14. rész)

A felszólalásokra Horváth István azzal reagált, hogy a kormány
hasznosítja majd a képviselői észrevételeket, javaslatokat. Az ülés
elnöke határozati javaslatot terjesztett elő, amely kimondja: a
törvényhozó testület tudomásul veszi a belügyminiszter
tájékoztatóját, s felhívja a kormány figyelmét arra, hogy
döntéseinél, tervezett intézkedéseinél vegye figyelembe a parlamenti
vitában elhangzottakat. A határozatot egyhangú szavazással hozta meg
a Ház.

    Ezután Gyuricza László (Veszprém m. 5. vk.), a házelnök
     ---------------
megválasztásának előkészítésére alakult jelölőbizottság elnöke
ismertette a testület jelentését. Elmondotta: a jelentést írásba
foglalták, és eljuttatták a képviselőknek. A jelölőbizottság
összetétele, választott munkamódszere lehetővé tette, hogy minden,
az ülésen jelenlévő képviselővel véleményt cseréljenek. A házelnök
személyére tett javaslat tehát teljes körű konzultációra épül. A
bizottság többes jelölést kívánt kialakítani, de minden egyes
jelölőbizottsági tagnál az első helyen Szűrös Mátyásnak, az
Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének neve szerepelt. Első
helyre más jelölés szóba sem jött. A jelentés mellékleteként
feltüntették azt is, hogy a jelölés során még mely képviselők neve
merült fel. Mivel karakterisztikus javaslat nem alakult ki a második
helyre, a testület egyes jelölés mellett döntött. Gyuricza László
kérte az Országgyűlést, hogy a bizottság jelölését fogadja el, és
ennek alapján válassza meg a Ház elnökét.

    Südi Bertalan (Bács-Kiskun m. 12. vk.) jelentkezett szólásra
    -------------
s kifejezésre juttatta: kételye támadt a jelölés valóságértéke
iránt, s hogy a tervezett voksolás ne egyszerű tudomásulvételre
szorítkozzék, a bizottsági javaslattal ellentétben többes jelölést
javasolt. Hozzátette: mivel az ügyrend a képviselők számára nem
teszi lehetővé, hogy a jelölőbizottság megkerülésével tegyenek
személyi javaslatot, ha az Országgyűlés hozzájárul, ismerteti
indítványát.

    A soros elnök közbevetette: a házszabályok ezt nem teszik
lehetővé, azt viszont igen, hogy a képviselő közvetlenül a
jelölőbizottságnak tegyen javaslatot.

    Südi Bertalan közölte: a testületnek meg is tette javaslatát, s
változatlanul meggyőződése, hogy a többes jelölés iránt mutatkozik
igény. (folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 12:41


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (15. rész)

Gyuricza László Südi Bertalannak válaszolva elmondotta: a
jelölőbizottság ülései nyilvánosak voltak, a testület együttes
vélemény alapján alakította ki álláspontját, tehát nem történt semmi
olyasmi, amely miatt bárkiben is kétség merülhetne fel a
jelölőbizottság munkájának tisztessége iránt.

    Az Országgyűlés kétséget kizáró többséggel - két
ellenszavazattal, tartózkodás nélkül - elrendelte a szavazás
megtartását.

    A titkos szavazás idejére a soros elnök az ülést
felfüggesztette.

    A szünetet követően Pesta László, az Országgyűlés jegyzője
     -------------
ismertette a szavazás eredményét. Elmondta: a leadott szavazatok
száma 353 volt. Szűrös Mátyásra 318-an szavaztak, ellene pedig
27-en, s 8 érvénytelen szavazatot adtak le. Az ellenszavazatok a
következőképpen oszlottak meg: Király Zoltán 7, Pozsgay Imre 6,
Horváth Jenő 5, Südi Bertalan 3, Grósz Károly 2, Gajdócsi István,
Jakab Róbertné, Kiss István (Komárom m. 7. vk.) és Stadinger István
egy-egy szavazatot kapott.

    Horváth Lajos megállapította, hogy az Országgyűlés 318 egyetértő
és 27 ellenszavazattal Szűrös Mátyást az Országgyűlés elnökévé
választotta meg. Köszöntötte az új házelnököt és eredményes munkát
kívánt neki.

    Szűrös Mátyás rövid beszédben köszönte meg a képviselők
megtisztelő bizalmát. Elmondta: úgy érzi, ez a bizalom elsősorban
eddigi munkásságának szól, s kifejezésre juttatta, büszke arra, hogy
a törvényhozók így értékelik munkáját. Kérte, hogy a jövőben ebben a
felelősségteljes munkában hasonló szellemben és arányban támogassák.
Emlékeztetett arra, hogy a jelölés idején különös érzések kavarogtak
benne, mert az volt a véleménye: mindenkinek azon a területen kell
dolgoznia, amelyen a legtöbbet nyújthatja az országnak, a nemzetnek.
Végül is azért vállalta el a jelölést, mert reméli, hogy nem teljes
pályamódosítást kell végrehajtania. Úgy vélekedett: az országnak
ebben a helyzetében, a Magyar Országgyűlésnek ebben az állapotában
vállalnia kellett a jelölést. Kifejezte meggyőződését, hogy az
Országgyűlés szerepe az ország életének, külpolitikájának
alakításában növekedni fog.
(folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 12:47


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (16. rész)

A továbbiakban kifejtette: belső fejlődésünk és külpolitikánk is
egy új határ szakaszán mozog. Ezekben a hónapokban, években eldől,
hogy milyen irányban fejlődik Magyarország. Kijelentette:
demokráciát kell teremteni és szocialista célok felé haladni. A
szocializmus nagy gondolata és eszméje az emberiségnek, több
százéves múltra tekint vissza, de még nagyon kevés valósult meg
belőle. Kitért arra is, hogy változtatásokra van szükség az
Országgyűlés munkájában. A magyar sajtó és a tömegkommunikációs
eszközök képviselőihez intézve szavait kérte az Országgyűlés
nevében: támogassák a törvényhozó testület munkáját, segítsék elő
azt, hogy Magyarország azon az úton, amelyen a kezdeti lépéseket
megtette, magabiztosan haladhasson előre.

    Végezetül hangsúlyozta: az elkövetkező években keményen kell
munkálkodni ahhoz, hogy a civilizácó fő útvonalán haladjon előre az
ország a XX. század végén és a civilizáció fő áramlatának részeként
lépjen át a XXI. századba.

    Ezután egy - több képviselő által beterjesztett - önálló
indítványról döntött a törvényhozó testület: módosította a
gyülekezésről szóló 1989. évi III. törvény 4. paragrafusát, amely
minden rendezvény szervezését megtiltotta az Országház előtti
Kossuth Lajos téren. A három tartózkodással elfogadott módosítás
szerint a gyülekezési tilalom csak a parlamenti ülésszakok idejére
vonatkozik.

    A napirend szerint ezt követően Halmos Csaba államtitkár
terjesztette elő a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II.
törvény módosítási javaslatát.
(folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 12:48


Vissza »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (17. rész)

Halmos Csaba expozéja
----------------------

- A munkajogi szabályozás csaknem négy évtizeddel ezelőtti
megjelenése óta ez a második alkalom, amikor az Országgyűlés
érdemben foglalkozik ilyen tárgyú jogalkotással - kezdte expozéját.

    - Demokratizmus, jogállamiság, piac. E fogalmakkal jellemezhető
törekvéseink a munkajogi szabályozással szemben is újabb
követelményeket fogalmaznak meg. Ezeket legáltalánosabban úgy lehet
összegezni, hogy a munkajog a maga eszközeivel is teremtse meg a
szektor- és szervezetsemlegességet, a vállalati önállóságot, a piaci
mechanizmusok működését. E követelmények megvalósításának fontos
eleme a munkajogi szabályozás radikális visszavonulása, az
érdekegyeztetésen alapuló megállapodások rendszerének megalapozása.
Amikor a munkaügyi kormányzat azt a feladatot kapta, hogy az
említett elveknek megfelelően, a társasági törvény megalkotásával
párhuzamosan tekintse át a jelenlegi szabályozást, rövid időn belül
nyilvánvalóvá vált, hogy a teljes korrekció csak egy új alapokon
álló Munka Törvénykönyve megalkotásával érhető el. Felelősséggel ezt
a feladatot a rendelkezésre álló alig fél év alatt nem vállalhattuk
el. Ezúton jelentem be, hogy az új Munka Törvénykönyve
kidolgozásával kapcsolatos munkálatokat felgyorsítjuk.
Elgondolásaink szerint az elveiben és szemléletében is korszerű
törvény 1991. január 1-jén, a parlamenti döntést megalapozó széles
körű társadalmi vita után lépne hatályba.

    Mi indokolja mégis, hogy a kormányzat most javasolja a Munka
Törvénykönyve módosítását? Alapvető célunk, hogy a társasági
törvénnyel - nemcsak annak betűjével, hanem szellemével is -
összhangot teremtsünk - mondta az államtitkár, majd a javaslat
előkészítésének néhány új vonására utalt. Ezek között említette,
hogy a hazai munkajogi szabályozás történetében először hozták
nyilvánosságra a tervezetet, s bocsátották széles körű vitára.

    - Talán túlzás nélkül állíthatom, hogy az elmúlt 40 évben
jogszabály-tervezet nem váltott ki ilyen heves, gyakran érzelmektől,
sőt indulatoktól sem mentes vitát. Az egyeztetés, a felek rugalmas
hozzáállása a leglényegesebb ellentétek feloldásához vezetett: vagy
sikerült egymást meggyőznünk, vagy komprommisszumos megoldás
született. Az Országgyűlés elé kerülő tervezet ennek megfelelően egy
széles körben megalapozott konszenzust tükröz.

    A javaslatban megfogalmazott rendelkezések három nagy csoportba
sorolhatók. Az első - s talán a legnagyobb - azokat a szabályokat
tartalmazza, amelyek az érdekegyeztetési mechnaizmus korszerűsítését
célozzák. (folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 13:39


Vissza »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (18. rész)

Kiinduló pontunk az volt, hogy főként a társasági törvény adta
lehetőségek kihasználásával a munkaszervezeteken belül jóval
élesebben elhatárolódnak a tulajdonosi és a munkavállalói pozíciók.
Ennek folytán a jelenleginél erőteljesebb érdekütközésekkel kell
számolni. E konfliktusok feloldására jogi eszközök is szükségesek,
bár előre kell bocsátanom, hogy ezek a szabályok csupán annyit
érnek, amennyit a gyakorlat megvalósít belőlük. A jogi technika
korszerűsítése két módon történt. Egyrészt a jelenlegi szabályok
jelentős részét átdolgoztuk, amely döntően a kollektív szerződések
rendszerét, s a szakszervezeti vétójogot érintette. Másrészt új
jogintézmények bevezetését is indokoltnak láttuk. Ezek közül
elöljáróban említem meg a kollektív keretszerződéseket és az
úgynevezett érdekviták rendezésére szolgáló eljárást.

    A javaslatban szereplő szabályok második csoportja érinti a
dolgozók többes foglalkoztatását, azaz a másodállás és
mellékfoglalkozás rendezését. Indokként ismét a társasági törvény
hatását kell említenem. Vélelmezhető ugyanis, hogy egyre nagyobb
számban és súllyal jelennek meg olyan kisebb szervezetek,
vállalkozások, amelyek teljes munkaidőben foglalkoztatott
munkavállalókat nem igényelnek, s főként olyan dolgozókkal kívánnak
munkaviszonyt létesíteni, akik máshol már munkaviszonyban állnak.

    Végül a harmadik csoportba a javaslatnak azok a rendelkezései
sorolhatók, amelyek a gyakorlat által felvetett néhány
jogalkalmazási nehézség elhárítását célozzák.

    Halmos Csaba a továbbiakban sorra vett néhány olyan
rendelkezést, amely az előkészítés során vitát váltott ki.

    Az érdekegyeztetési mechnaizmust érintő szabályozás elsősorban a
kollektív szerződések rendszerét érinti. A jelenlegi szabályozás
egyik legnagyobb hiányossága, hogy alapjaiban csak a
munkaszervezeteken belüli konfliktusok feloldását célozza. A
továbblépés egyik fontos eszköze a kollektív keretszerződés
intézményének bevezetése. A tervezet szerint a kollektív
keretszerződést egyfelől a munkáltatók, másfelől a munkavállalók
érdekképviseleti szervezetei köthetnek. Mindkét oldalon
érdekképviseleti szervezet jár el, olyan szervezetek, amelyek
előzetesen tagjaiktól felhatalmazást kaptak a kollektív
keretszerződés megkötésére. A felhatalmazás módját a javaslat nem
szabályozza, erre nyilvánvalóan az adott érdekképviseleti
szervezetek belső szabályzataiban kerül sor. (folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 13:42


Vissza »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (19 rész)

E szervezetek felépítésének demokratikus jellege, illetve az
említett felhatalmazás elegendő biztosíték arra, hogy a
keretszerződések a hatályuk alá tartozó valamennyi szervezet,
illetve munkavállaló számára elfogadható megállapodást, konszenzust
tükrözzenek. További garanciát jelent és a munkáltatók önállóságát
biztosítja az a rendelkezés, amely szerint a keretszerződés hatálya
csak a szakszervezettel egyetértésben történt csatlakozás alapján
terjed ki arra a munkáltatóra, amely a szerződéskötés időpontjában
nem volt tagja az érdekképviseleti szervezeteknek. Ugyanakkor a
munkavállalói érdekek érvényesülését szolgálja az a szabály, amely a
kollektív keretszerződések megkötésénél is kötelezővé teszi a
dolgozók körében az előzetes megvitatást. Ennek módját a javaslat
nem határozza meg, ezt a szerződést kötő felek közösen szabják meg.

    A kollektív szerződések rendszerének második jelentős módosítása
e szerződések tartalmát érinti. Régi vitára tesz pontot a javaslat,
amikor kimondja, hogy a kollektív szerződés bármely kérdést
szabályozhat, természetesen a jogszabállyal nem ellentétesen.

    A tervezet előkészítése során a legnagyobb vitát az az
elképzelés váltotta ki, amely a munkáltatói kollektív szerződés
kötésének kötelező jellegét meg kívánta szüntetni. Ez az elgondolás a
munkáltatói, illetve a munkavállalói érdekképviseleti szervezetek
autonómiájából indult ki, amelyből következik, hogy egyik fél sem
kötelezhető szerződés kötésére. Szó sem volt tehát arról, ami egyes
szélsőséges véleményekből kitűnt, miszerit a kormányzat megszüntetné
a helyi kollektív szerződéseket. Azt gondoltuk, hogy a jogi kényszer
helyett a gazdaság diktálta érdekek vezessék a feleket, valódi viták
alapján, valódi konszenzust eredményezve. Tudomásul kellett azonban
vennünk, hogy egy ilyen liberális gyakorlat kialakításának számos
társadalmi-gazdasági feltétele még nem teremtődött meg, s különösen
az érdekérvényesítési képesség hiánya jogos munkavállalói érdekeket
sérthetett volna.

    A tervezet általános szabályként kötelezővé teszi a munkáltatói
kollektív szerződés megkötését. Ugyanakkor utal arra is, hogy ez a
jogi kényszer egyben semmiféle biztosítékot nem ad arra, hogy a
konszenzus ténylegesen létre is jön. Ebben az esetben kötelezővé
teszi egyeztető eljárás lefolytatását, ennek során azonban döntés
csak akkor születhet, ha azt mindkét fél előzetesen kívánja.
Összességében tehát a javasolt szabályozás megfelelően tükrözi a
szabályozott viszonyok ellentmondásos jellegét. (folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 13:47


Vissza »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (20. rész)

A kollektív szerződések rendszerét érintő javaslatainkhoz
hasonló horderejű szabály az egyeztetési eljárás bevezetése. A
jelenlegi szabályozást kimerítően rendezi az úgynevezett jogviták
elbírálásának rendjét, tehát azoknak a konfliktusoknak a rendezését,
amelyekben jogszabályban meghatározott igényt érvényesít a dolgozó.
Hatályos szabályaink között viszont még csak utalást sem találunk az
ezen kívül eső, többnyire a dolgozók nagyobb csoportját érintő
konfliktusok feloldására. E konfliktusokat - a nemzetközi
gyakorlatban is meghonosodott kifejezéssel élve - érdekvitának
szokták nevezni, s főként a nyugati országokban feloldásukra a
gyakorlat számos intézményt, technikát alakított ki. A javaslatban
megfogalmazott egyeztetési eljárás kezdeti lépés a jelzett hiány
megszüntetéséhez.

    Az érdekegyeztetés témakörében még két szabályra hívom fel a
tisztelt képviselők figyelmét. A dolgozóknak a vezetésben való
részvételét illetően a jelenlegi szabályokat veszi át a tervezet, a
jogalkotási törvényre tekintettel azonban mellőzi az alacsonyabb
szintű szabályozást. Itt említem meg: több képviselői javaslatként
megfogalmazódott az, hogy a gazdasági társaságok esetében is
valamifajta véleményezési jogot biztosítani kell a gazdasági
társaságokban résztvevő dolgozóknak. Ennek megfelelően
kezdeményezem, hogy a jogszabályban a 30 főnél több főfoglalkozású
gazdasági társaságokra vonatkozzanak a korábbi szabályozásban is
megfogalmazott véleményezési jogosítványok.

    Vitatott az a bekezdés, amely arra az esetre ad eligazítást, ha
a munkáltatónál több szakszervezet működik és ezek nem egységesen
lépnek fel. Döntést igénylő kérdés ugyanis az, hogy ezek közül
melyik gyakorolhatja azokat a jogokat, amelyekkel jellegüknél fogva
e szakszervezetek külön-külön nem élhetnek, mint például a kollektív
szerződéskötés vagy a döntés joga. A vitatott rendelkezés ilyen
esetben, a külföldön mindenütt elfogadott gyakorlattal egyezően, a
legnagyobb taglétszámú szakszervezetet részesíti előnyben.
Hangsúlyozom, hogy e javaslat nem kívánta korlátozni a
szakszervezeti pluralizmust. (folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 13:50


Vissza »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (21. rész)

A jelenlegi szabályozás a főállású munkaviszony védelmét tekinti
alapvető feladatának. Ennek érdekében olyan korlátokat határoz meg,
amelyek széles körű beleszólási jogot biztosítanak a főállás
szerinti munkáltató részére úgy, hogy e munkáltatói joggyakorlással
szemben a jogorvoslatot is kizárja. A hatályos szabályozás e
koncepcióját és módszerét a javaslat nem veszi át, mert a tiltások
és a korlátozások bonyolult rendszere több feszültség forrásává
vált. Részben korlátozta a dolgozók hatékony foglalkoztatását,
másrészt jogalkalmazási nehézségekhez, sőt a vonatkozó rendelkezések
kijátszásához is vezetett. Ugyanakkor a javaslat sem támogatja a
dolgozók társadalmilag is káros (teljesítmény-taktikázáshoz vagy
egészségkárosodáshoz vezető) többes foglalkoztatását. E cél
megvalósítására azonban az eddigi adminisztratív korlátok
alkalmatlanok, s ma már általános a felismerés, hogy csak közvetett
eszközökkel szorítható vissza e negatív jelenség. Ennek lényege,
hogy a főállású munkaviszony keretében nyíljék lehetőség a dolgozó
olyan foglalkoztatására, mely mellett sem anyagi, sem egyéb érdekei
nem kényszerítik további munkavállalásra. Utalok mindenekelőtt az
1989. január 1-jétől bevezetésre került liberalizált
bérgazdálkodásra, valamint arra, hogy a munkajogi szabályozás nem
tiltja a dolgozók eredményérdekeltségen alapuló, bizonyos
vállalkozói elemeket is magában hordozó foglalkoztatását.

    A javasolt módosítások kapcsán a jogi szabályozás funkciója
alapvetően változik: a főállású munkáltató védelme helyett döntően
csak a társadalmi szempontból káros többes munkavállalást
korlátozza.

    E szabályok az előkészítés során egyetértéssel találkoztak,
ezért a javaslat részleteinek ismertetése helyett két további
rendező elvet emelek ki. Az első szerint lényegében egyetlen
formális gátja marad a dolgozók többes foglalkoztatásának, az
összeférhetetlenség. Ha a második munkaviszony vagy munkavégzésre
irányuló egyéb jogviszony összeférhetetlennek minősül, ennek
megtiltásának lehetőségét továbbra is garantálja a javaslat. A
második lényeges újítás az, hogy a mellékfoglalkozás létesítésének
szabályozásában széles körű lehetőség nyílik a kollektív szerződéses
rendezésnek, azaz a helyi sajátosságok érvényesítésének.

    A munkajogi szabályozás megújításának egy szerény, kezdő
lépéseként értékeljük a most napirendre kerülő javaslatot - mondotta
az államtitkár, s kérte a kormány által benyújtott javaslat
elfogadását. (folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 13:52


Vissza »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (22. rész)

Katona Sándor (Fejér m. 12. vk.), a törvényjavaslat bizottsági
-------------
előadója hangsúlyozta, hogy egyik bizottság sem vitatta a
törvénytervezet szükségességét, azt, hogy a társasági törvényben
megfogalmazott elvek figyelembevételével számos magas szintű
jogszabályt, így a Munka Törvénykönyvét is módosítani kell. A
bizottságok tagjai kiemelték, hogy a törvényjavaslat a társasági
törvényre tekintettel egyrészt korszerűsítést tartalmaz, másrészt a
gyakorlati tapasztalatokat is figyelembe veszi, mert a jelenleginél
sokkal szélesebb körben biztosítja a helyi szabályozás lehetőségét,
jelentősen kibővíti a kollektív szerződésben rendezhető kérdések
körét. Új elem az érdekelt felek közti egyeztetési eljárás
jogintézményének bevezetése, amely nagy mértékben hozzájárulhat
ahhoz, hogy a felek a felmerült érdekkonfliktusokat igyekezzenek
minden külső beavatkozás nélkül maguk megoldani. A kollektív
szerződés megkötésének lehetősége növeli a vállalatok önállóságát,
csökkenti a központilag meghatározott korlátokat. Több kérdés merült
fel a vezetésben való részvétel jogosultságával kapcsolatban. A
hozzászólók egyrészt a jogosítványok szűkítését javasolták, míg
mások ezek szükségességét erősítették meg.

    Az előadó ismertette a bizottság szövegmódosító javaslatait.
Majd elmondta, hogy még az idén megkezdődik a Munka Törvénykönyvének
átdolgozása, és jövőre kétfordulós tárgyalásban, széles körű
társadalmi vitával új Munka Törvénykönyve készül. Ehhez figyelembe
kell venni az új alkotmányt, a készülő szakszervezeti törvényt, s
mindazon egyéb törvényeket, amelyek ezzel összefüggésbe hozhatók.
(folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 14:10


Vissza »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (23. rész)

Ezt követően Jakab Róbertné, az ülés soros elnöke ügyrendi
kérdésekről tájékoztatta a törvényhozókat. Utalt arra, hogy az új
házszabály előírásai szerint a törvényjavaslatokat két olvasatban
tárgyalják, általános és részletes vitát nyitnak, amely együttesen
is lefolytatható. Módosító javaslat esetén azonban mind az
általános, mind a részletes vitát meg kell tartani. Elmondta, hogy a
most napirenden szereplő törvényjavaslathoz a terv- és költségvetési
bizottság nyújtott be módosító javaslatot, amelyet a képviselők
között szétosztottak. (Ugyanakkor a képviselők jelezték, hogy a
kézhez vett szöveg nem teljes.)

    A házszabályoknak megfelelően következett a tervezet általános
vitája, amelyben két képviselő jelezte felszólalási szándékát.
Elsőként Benjámin Judit (Budapest, 21. vk.) kapott szót. A képviselő
     --------------
a kisebbségi szakszervezetek jogainak a korlátozása ellen kívánt
felszólalni, azonban eltekintett álláspontjának részletes
kifejtésétől, mivel Halmos Csaba expozéjából kitűnt: az Állami Bér-
és Munkaügyi Hivatal egyetért a képviselő által kifogásolt bekezdés
elhagyásával.

    dr. Balla Éva (Budapest, 46. vk.) egyike volt azoknak, akik
    -------------
javaslatot tettek arra a módosításra, hogy a gazdasági társaságokra
is vonatkozzanak a dolgozói részvételi jogok. Mivel az ÁBMH elnöke
expozéjában támogatta és elfogadásra ajánlotta ezt, a képviselő
ugyancsak elállt a hozzászólástól.

    Miután a két képviselő kielégítőnek találta az előterjesztésben
elhangzottakat, Halmos Csaba válaszában csupán a terv- és
költségvetési bizottság módosító javaslatairól szólt. A dolgozóknak
a vezetőkkel kapcsolatos véleményezési jogát tekintve a bizottság a
dolgozók képviseleti úton történő véleményezési jogosítványát
javasolta. Halmos Csaba ezzel összefüggésben utalt rá: a
törvénytervezet nem zárja ki azt, hogy a dolgozók saját döntésük
alapján a szervezeti és működési szabályzatban, az ügyrendben
döntsenek arról, közvetlenül vagy képviseleti úton kívánják-e
gyakorolni a vezetők véleményezését. A tervezet ezt a helyi
kollektíva döntésére bízza. Véleménye szerint ez a megoldás
összhangban van a terv- és költségvetési bizottság javaslatának
szellemével. Helytelen lenne ezt az egy kérdést kivenni a
véleményezési jogosítványok közül, és csak a képviseleti
véleményezés jogát hagynák meg a kollektívák számára. (folyt. köv.)


1989. március 10., péntek 14:11


Vissza »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (24. rész)

A bizottság második módosító javaslata a szakszervezetek
úgynevezett vétójogát érintette. Halmos Csaba ezzel kapcsolatban
határozottan állást foglalt az eredeti szövegezés megtartása
mellett, miszerint vétójogra a dolgozókat aránytalanul ért
érdeksérelem esetén legyen lehetőség. A szövegtervezet egyébként a
két leginkább érintett fél, a Magyar Gazdasági Kamara és a
szakszervezetek támogatását is élvezi. Az államtitkár végezetül
támogatta a bizottság javaslatát arra, hogy az összeférhetetlenség
tilalma alóli felmentést lehetővé tevő bekezdést töröljék a
szövegből.

    A házszabályoknak megfelelően az Országgyűlés ezután - 12
tartózkodással - úgy határozott, hogy a tervezetet részletes vitára
bocsátja.

    Ekkor Dauda Sándor (Budapest 45. vk.) indítványozta, hogy
     ------------
mindaddig, amíg a terv- és költségvetési bizottság módosított
javaslatát nem kapja meg minden képviselő - ez technikai okok miatt
történhetett így, vélte -, függesszék fel a törvényjavaslat
tárgyalását.

    Boros László (Budapest 26. vk.) az előtte szóló indítványát
    ------------
kiegészítve kérte, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság
törvénytervezettel kapcsolatos állásfoglalását osztassa szét a soros
elnök.

    Az elnöklő Jakab Róbertné - elfogadva a két indítványt - a
módosító javaslat, illetve az állásfoglalás szétosztásának idejére
felfüggesztette a napirend tárgyalását. (folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 14:13


Vissza »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (25. rész)

A szünet után határozathozatal következett. Az elnöklő Jakab
Róbertné emlékeztetett arra, hogy a terv- és költségvetési bizottság
három részből álló módosító javaslatot nyújtott be a
törvényjavaslathoz. Ennek első és második részét az előterjesztő
Halmos Csaba államtitkár nem fogadja el, a harmadik javaslattal
egyetért. Az Országgyűlés külön-külön szavazott a beterjesztett
bizottsági módosításokról, s mindhármat nagy többséggel elfogadta.
Ugyancsak elfogadta a Parlament azt a két módosító javaslatot,
amelyet az expozé előterjesztője fogalmazott meg.

    Ezt követően a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II.
törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot a már megszavazott
módosításokkal együtt általánosságaiban és részleteiben az
Országgyűlés három ellenszavazattal és 19 tartózkodással elfogadta.
(folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 15:12


Vissza »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (26. rész)

A következő napirendi pont tárgyalása előtt
Király Zoltán (Csongrád m. 5. vk.) kért szót, s egy felhívást
-------------
adott közre, amelynek szövegét 15 képviselőtársa írta alá. A
felhívás március 15-e méltó megünneplésére szólít fel.

    ,,1988. december 20-án a Parlament megszavazta, hogy március
15-e munkaszünettel együtt járó nemzeti ünnepünk legyen. A magyar
nép több évtizedes óhaja teljesült ezzel. A döntés megkésettsége, az
ünnep körül évek óta hullámzó hevességű érzelmek azonban odáig
vezettek, hogy ma az ünnepben rejlő nemzeti egységet teremtő
lehetőségeket nemhogy kihasználni nem tudjuk, hanem éppen a
széthúzás, a törésvonalak elmélyülése következhet be. A helyzet
olyannyira elmérgesedett, hogy ma nehéz közös ünneplést szervezni.
Az MSZMP ennek előkészületeiről és lebonyolításáról az évtizedes
beidegződések szerint határozott. A radikálisabb alternatív
szervezetek most a kezdeményezés és a munkaszünet kivívásának
előjogáért versengenek. Esetenként politikai zsarolás jeleivel
találkozunk. Mindezek alapján felhívjuk a pártokat, egyesületeket,
honfitársainkat: emelkedjenek felül ellentéteiken március 15-én.
Akadályozzák meg a bármelyik oldalról érkező provokációt. Felhívjuk
a belügyi szerveket, a rendészeti szerveket: tartózkodjanak az
erőszaktól. Ünnepeljünk
Együtt, ha lehet
1989-ben végre
teljesülhet évszázados kívánságunk, hogy történelmünk eme legdicsőbb
eseményéről őszintén, nyíltan és büszkén emlékezhessünk meg. Tegyük,
ehhez méltóan.,,

    A felhívást aláírta: Király Zoltán (Csongrád m. 5. vk.), Csipkó
Sándor (Bács-Kiskun m. 20. vk.), Bödőné Rózsa Edit (Csongrád m. 3.
vk.), Südi Bertalan (Bács-Kiskun m. 12. vk.), Réger Antal (országos
lista), Sztrapák Ferenc (Bács-Kiskun m. 5. vk.), Lestár Lászlóné dr.
Varga Mária (Bp. 51. vk.), dr. Bazsó György (Borsod-Abaúj-Zemplén m.
17. vk.), dr. Balla Éva (Bp. 46. vk.), Varga Imre (országos lista),
Zsigmond Attila (Bp. 5. vk.), dr. Pregun István (Szabolcs-Szatmár m.
1. vk.), Vörösné Csuka Mária (Komárom m. 9. vk.), Bánffy György (Bp.
4. vk.), Pál László Istvánné (Somogy m. 3. vk.), Dr. Eke Károly
(Csongrád m. 10. vk.).
(folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 16:23


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (27. rész)

A képviselők a felhívást egy ellenszavazattal és két
tartózkodással elfogadták.


    Ezután Pálfi Dénes (Zala m. 3. vk.) az ügyrendre hivatkozva
     -----------
emlékeztetett arra, hogy ha elkezdik egy napirendi pont tárgyalását,
akkor azt be is kell fejezni. Ezért kérte képviselőtársai
véleményét, hogy - délután 3 óra lévén - e fontos törvényjavaslat, a
sztrájktörvény tárgyalását elkezdjék-e.

    Nagy Sándor (országos lista) kapcsolódva az előtte felszólalóhoz
    -----------
javasolta, hogy március 22-én, az ülésszak folytatásakor
foglalkozzanak a sztrájktörvénnyel. Indokai között megemlítette azt
is, hogy a sztrájktörvényről szóló javaslat az utolsó pillanatban
változott lényeges pontokon, így nem volt lehetőség arra, hogy
mindenki alaposan áttanulmányozza.

    Nagy Sándor javaslatához több képviselő csatlakozott. Ezt
követően a sztrájkról szóló törvényjavaslat vitáját 18
ellenszavazattal és 2 tartózkodással március 22-ére napolta el az
Országgyűlés. (folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 16:25


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (28. rész)

Többen javasolták, hogy interpellációkkal folytatódjék a vita,
de az elnök közölte, hogy miután ez eredetileg nem szerepelt a
pénteki programban, az érintett kormánytagok nem mindegyike van
jelen az ülésteremben. Beck Tamás kereskedelmi miniszter viszont
készen állt a belkereskedelemről szóló 1978. évi I-es törvény
módosításának előterjesztésére, így e napirendi pont tárgyalására
tértek rá.

    Beck Tamás expozéjában rámutatott: a belkereskedelmi
tevékenységet érintő ma érvényes jogi keretek már túlhaladottak. Az
érvényben lévő rendelkezések bizonyos kereskedelmi tevékenységek
folytatását ugyanis csak jogi személyek és ezek társaságai részére
teszik lehetővé. Ez egyúttal azt jelenti, hogy a magánkereskedőknek,
a közkereseti és betéti társaságoknak nincs lehetőségük
nagykereskedelmi, záloghitelnyújtási, reklám- és hirdetési, valamint
utazásszervezési és közvetítési tevékenységre. E korlátozás
fenntartása nincs összhangban az Országgyűlés által korábban
elfogadott társasági törvénnyel, és lényegében ma már akadályozza a
tőkeáramlást is. A gazdasági életben erősődő versenyhelyzet és a
kívánatos szektorsemlegesség elvének megfelelően szükséges, hogy
ezeket a jogi tilalmakat feloldjuk.

    A vállalkozási szabadság szükségessé teszi, és indokolja azt is,
hogy ne csak a jogi személyek köthessenek üzleteik üzemeltetésére
magánszeméllyel szerződést. Ez a rendelkezés felel meg a
versenysemlegesség követelményeinek. A miniszter megjegyezte, hogy a
módosító törvényjavaslatban szereplő ,,jogszabály által
meghatározott körben,, vagy ,,a külön jogszabály rendelkezései,,
kitételek, nem újabb rendeletek előkészítését jelentik, hanem a
hatályos belkereskedelemről szóló törvény szövegével összhangban, a
magánkereskedelemről és a szerződéses üzemeltetési formákról
érvényben lévő jogszabályokra utalnak.

    Elmondta: az országgyűlés idei munkaprogramjából ismeretes a
képviselők előtt, hogy a kül- és belkereskedelmi, valamint az
idegenforgalmi tevékenységet meghatározó jogi keretek
felülvizsgálata folyamatban van, és ez év szeptemberében azt
előterjeszti a kereskedelemről szóló törvényjavaslat keretében.

    Mivel ehhez kiegészítő indítványt sem a bizottságok, sem a
képviselők nem nyújtottak be, s a beterjesztéssel egyetértett a
kereskedelmi, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság
is, az elnöknő javasolta, hogy az általános és a részletes vitát
együttesen folytassák le. Ezzel a javaslattal egyetértett az
országgyűlés, ám az előterjesztéshez senki sem kívánt hozzászólni.
Határozathozatal következett: a benyújtott törvénymódosítási
javaslatot a képviselők egyhangúlag elfogadták. (folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 17:17


Vissza »


Az Országgyűlési ülésszak harmadik napja (29. rész)

Ezután az Országgyűlés idei várható programjának tárgyalását
tűzte napirendre a törvényhozó testület. Jakab Róbertné soros elnök
ezzel kapcsolatban emlékeztette a képviselőket, hogy az Országgyűlés
ülésszakainak mindenkori napirendje az Elnöki Tanács, illetőleg a
Minisztertanács által beterjesztett javaslatokból, valamint a
bizottságok, illetve a képviselők önálló indítványaiból áll össze.
Az egyes ülésszakok tárgysorozatát minden ülésszak elején maga az
Országgyűlés határozza meg. A most tárgyalandó program
értelemszerűen csak a Minisztertanács, illetve az Elnöki Tanács azon
javaslatait tartalmazza, amelyeket várhatóan az idén terjesztenek a
Parlament elé. A kormány azonban - szükség szerint - további
javaslatok napirendre tűzését is kezdeményezheti. A képviselők pedig
önálló indítvány formájában kérhetik egy-egy kérdés megtárgyalását.
(folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 17:18


Vissza »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (30. rész)

x x x
Az Országgyűlés 1989. évi várható
     programja


A képviselők a tervek szerint áprilisban kívánnak foglalkozni a
honvédelmi törvény módosításával, az alternativ katonai szolgálat
bevezetésével, ekkor teszik le a Büntető Törvénykönyv módosításáról
szóló törvényjavaslatot a Ház asztalára, ugyancsak törvényjavaslat
készül el erre az időre a bizalmatlansági indítványról, s az ebben
foglaltakkal a képviselők kiegészítik az Országgyűlés Házszabályait.
Várhatóan elhangzik az Elnöki Tanács beszámolója is az 1985. július
1-je óta végzett munkájáról.

    A májusi ülésszak elé öt törvényjavaslat kerül: a gazdálkodó
szervek átalakulásáról; a vállalati törvény módosításáról; a
szövetkezeti törvény módosításáról; a mezőgazdasági szövetkezetekről
szóló törvény módosításáról; a föld törvény módosításáról.
Tájékoztató hangzik el a költségvetési reform koncepciójáról és az
1989. évi feladatokról, s egy beszámoló az ifjúsági törvény
érvényesülésének tapasztalatairól, a további teendőkről.

    A népszavazásról alkot törvényt júniusban az Országgyűlés, s
ugyancsak ezen az ülésszakon iktatja törvénybe az 1988. évi állami
költségvetés végrehajtását. Tájékoztatót hallgatnak meg az 1990. évi
állami költségvetés irányelveiről, valamint a társadalombiztosítás
irányítási és szervezeti rendszerének továbbfejlesztését célzó
törvényjavaslat elveiről. A képviselők felülvizsgálják az
adórendszer müködését, s javaslatot fogadnak el az 1990. évi
módosítások elveire.

    Szeptemberben a tervek szerint öt törvényt alkot az
Országgyűlés: a pártokról; az alkotmánybíróságról; a bíróságokról
szóló törvény módosításáról és a közigazgatási bíráskodás
bevezetéséről; a kereskedelemről; a büntető eljárásról szóló törvény
módosításáról. Döntenek az államháztartásról szóló törvény
irányelveiről, ekkor hangzanak el az adórendszer módosításához
kapcsolódó törvényjavaslatok, s ugyancsak még szeptemberben
tájékozódnak a törvényalkotók a nyugdíjrendszer korszerűsítésének
elveiről.

    Napirendi pontokban legrövidebbnek a novemberi ülésszak
igérkezik: tájékoztató az 1990. évi gazdaságpolitikai feladatokról;
törvényjavaslat a szabálysértésekről; törvényjavaslat a népgazdaság
tervezési rendszeréről szóló törvény módosításáról.

(folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 17:19


Vissza »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (31. rész)

A legmagasabb szintű paragrafusok sorát várhatóan hét törvénnyel
gyarapítja a decemberi ülésszak: törvényt alkot a T. Ház az 1990.
évi állami költségvetésről; az államháztartásról; a postáról és a
távközlésről; a tájékoztatásról; a nemzetiségekről; a lelkiismereti
szabadságról és a vallás szabad gyakorlásáról; a
társadalombiztosításról szóló törvény módosításáról.
     x x x


    A rövid bevezető után a vitában Angyal Imre (Veszprém m., 4. vk.),
     -----------
mindenekelőtt azt szorgalmazta, hogy a törvényelőkészítés
műhelymunkáiról több információ álljon rendelkezésre. Elismerésre
méltónak nevezte azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az
Országgyűlés és a kormány tett ez irányban. Ugyanakkor kifogásolta:
még mindig előfordul, hogy egyes előterjesztéseket csak az ülésszak
előtti napokban vehetnek kézhez a képviselők. Ajánlotta: vizsgálják
meg annak lehetőségét, hogy azon előterjesztések, amelyek konkrétan
nem kapcsolódnak a reformfolyamat megvalósításához, egy következő
munkatervben kapjanak helyet. Hangsúlyozta azt is, hogy az
Országgyűléstől maradandó, értékálló törvények megalkotását várja a
közvélemény. Ha a törvényalkotás hiányosságai miatt havonta
változtatni kell bizonyos törvényeken, nem valósulhat meg az
állampolgároktól elvárható jogkövetés. Ezért javasolta, hogy az
Országgyűlés vizsgálja felül a munkatervet, és állapítsa meg az
egyes témák időbeni sorrendjét. Ezzel kapcsolatban annak a
véleményének adott hangot: örvendetes lenne, ha a népszavazás
intézményéről szóló törvény téziseit és vázlatos szövegtervezetét
már a közeljövőben kézhez vehetnék a képviselők. Ez lehetővé tenné,
hogy széles körű konzultációkat folytassanak választóikkal.
(folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 17:26


Vissza »


Az Országgyűlési ülésszak harmadik napja (32. rész)

A képviselő egy gyakorlati problémára is felhívta a figyelmet;
indítványozta: vizsgálják meg, miként lehetne budapesti szállást
biztosítani az ülésszakra érkező vidéki képviselőknek. Nagy taps
fogadta azt a javaslatát, hogy egyes üdülőkben, szállodákban -
például a SZOT-tal együttműködve - az Országgyűlés időszakára
önköltséges áron biztosítsanak szállást. (folyt. köv.)


1989. március 10., péntek 17:27


Vissza »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (33. rész) Kovács László (Pest m. 20. vk.), -------------

szóvá tette, hogy az előzetes munkaprogramban szerepelt, de a
jelenlegi tervezetből kimaradt az időszerű bér- és
munkaerőgazdálkodási feladatokról szóló beszámoló. A téma
aktualitása miatt szükségesnek tartotta, hogy az év során önálló
napirendként tárgyalja ezt meg az országgyűlés. Javaslatát azzal
indokolta, hogy a stabilizációs program céljaként megfogalmazott
szerkezetátalakítás következetében meginduló munkaerőmozgások új
helyzetet teremtenek, amelyet célszerű lenne elemezni, az időszerű
feladatokat meghatározni. E vita szerinte támpontot adhat majd a
bérreform kidolgozásához is.

    Végül megfontolásra ajánlotta, hogy a kormány adjon
tájékoztatást a jelenleg folyó, illetve az előkészítés alatt álló
állami nagyberuházásokról, ezeknek az államháztartásra gyakorolt
hatásairól.
     x x x
     Névcsere
     --------


    Az alkotmánykoncepció csütörtöki parlamenti vitájában dr. Varga
János (Pest m., Monor. 11.vk.), a Pest Megyei Állategészségügyi és
Élelmiszerellenőrző Állomás kerületi főállatorvosa fejtette ki
véleményét soron kivüli felszólalásában. Az MTI - sajnálatos
tévedésből - ezt Tolna megyei névrokonának tulajdonította. (folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 17:37


Vissza »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (34. rész)

Dr. Hellner Károly (Budapest 32. vk.) hozzászólásában
------------------
a Budapest-Bécs Világkiállításról szólva kifejtette, hogy ebben a
kérdésben szükség lenne konszenzust elérni, már csak azért is, hogy
a jövő évi választásoknál ez a téma ne lehessen politikai harcok
tárgya. Indítványozta: az Országgyűlés fogadja el a kormánynak azt a
javaslatát, miszerint két alkalommal foglalkozzanak a világkiállítás
kérdésével.

    A továbbiakban utalt arra, hogy a jelenleg érvényben lévő
alkotmány szerint az országgyűlés határozza meg a népgazdasági
tervet. Ez a megfogalmazás nem tesz különbséget az éves és a
közép távú terv között. Eddig a parlament az éves terveket - lehet,
hogy alkotmányellenesen - nem törvényként kezelte. A képviselő a
jelenlegi mozgalmas gazdaságpolitikai életünkben szükségesnek
ítélte, hogy ezentúl az éves tervet is törvényi előkészítéssel,
törvényként tárgyalják.

    Juhász Ferenc (Bp. 62. vk.) annak a véleményének adott hangot,
    -------------
hogy az Országgyűlés 1989. évi várható ülésterve igen zsúfolt, ennek
ellenére egyetért vele, mert a reformfolyamat zökkenőmentes
továbbvitele érdekében szükség van a programban jelzett kérdések
megvitatására. Javasolta, hogy az év folyamán a Parlament
foglalkozzék a vállalatok, a bankok, a gazdaság helyzetével,
valamint a lakosság megélhetési körülményeivel.

    Tóth Attiláné (Bp. 52. vk.) nem tartotta célszerűnek, hogy egy
    -------------
előzetes tájékoztató alapján az Országgyűlés a Budapest-Bécs
világkiállítás megrendezésével kapcsolatban előre elkötelezze magát
valamilyen döntés mellett.


    Dr. Velkey László (Borsod m. 4.vk.), egy Széchenyi idézettel
    -----------------
ösztönözte - időt kimélendő - képviselő társait rövidebb és
tárgyszerűbb hozzászólásokra: az idő pénz. Az idő több, mint pénz,
mert a pénz pótolható, de az elfecsérelt idő örökre elveszett.
(folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 18:10


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (35. rész)

Szirtesné dr. Tomsits Erika (Budapest 22. vk.),
---------------------------
egyrészt indítványozta, hogy ne csak a decemberi ülésszakon, hanem
már korábban tárgyalják meg a sajtótörvény tervezetét. Másrészt
hiányolta, hogy az előterjesztésben nem szerepel az új választási
törvény tervezetének megvitatása. Szerinte ezt első olvasatban már
ősszel, a párttörvény megalkotásával egy időben meg lehetne
tárgyalni.
    Bódi János (Baranya m. 11. vk.), két tárgykört -
    ----------
a gazdaságilag elmaradott térségek problémáját,
valamint a bős-nagymarosi vízlépcső kérdését hiányolta a
napirendből, megjegyezve, hogy ez utóbbi megtárgyalására már
készségét nyilvánította a kormány elnöke.

    Takács Imréné (Csongrád m. 4. vk.),
    -------------
szerint célszerű volna a parlamenti ülésszakokat hétfőnként kezdeni,
hogy ne kelljen szétszabdalni a tanácskozást.

    Az elnöklő Jakab Róbertné ezután megkérdezte az érintett tárcák
jelenlévő vezetőit, hogy kívánnak-e reagálni a képviselői
javaslatokra.

    Halmos Csaba államtitkár kijelentette: kész arra, hogy ez év
második felében átfogóan megvitassa a törvényhozás a bér- és
munkaügy kérdéskörét.

    Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter Szirtesné dr. Tomsits Erika
felvetésére kifejtette: valószinűtlen, , hogy december előtt a
Parlament elé kerülhetne a sajtótörvény tervezete, mivel ez olyan
téma, amely társadalmi vitát igényel. Ugyanígy vélekedett a
választójogi törvényről.

    Szirtesné dr. Tomsits Erika ekkor újból szót kért és
kijelentette: a miniszter válasza nem győzte meg. A képviselőnő úgy
vélekedett, hogy ha az alkotmány koncepcióját megtárgyalhatta a
Parlament a társadalmi vita előtt, akkor a sajtótörvény-javaslat is
napirendre tűzhető első olvasatban, akár a társadalmi vita előtt.

    Ezt követően a soros elnök összegezte a vitában elhangzottakat.
Megállapította, hogy Kovács László képviselő első javaslatára Halmos
Csaba államtitkár kielégítő választ adott. (folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 18:11


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (36. rész)

Másik, az állami nagyberuházások helyzetével kapcsolatos felvetésére
azonban a távollevő miniszterelnöknek kellene válaszolnia. Javasolta
ezért a képviselőnek, hogy a kérdést március 22-én vesse fel újra.
Hellner Károly azon indítványát, hogy - még a májusi döntés előtt -
kétszer tárgyalja meg az Országgyűlés a tervezett Budapest-Bécs
Világkiállítás ügyét, Jakab Róbertné szavazásra tette fel. A
képviselők a javaslatot 81 ellenszavazattal, 12 tartózkodás mellett
elfogadták. Két képviselő - Varga Imre és Morvay László - ugyan
kétségeit hangoztatta az ilyen jellegű kötelezettségvállalás
helyességét illetően, de már a szavazás megtörténte után.

    Mindezek után a soros elnök megállapította: nem látja
biztosítottnak, hogy most eldönthető volna az Országgyűlés idei
várható programja. Indítványozta, hogy erről az éves programról csak
március 22-én döntsenek. Indítványát a Parlament elfogadta.
(folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 18:13


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (37. rész)

Képviselői bejelentések következtek.


Kiss István (Bács-Kiskun m. 18. vk.) arról adott
-----------
tájékoztatást, hogy 12 képviselőtársával együtt február 22-én
létrehozták az országgyűlési képviselők bányászati és energetikai
csoportját. Céljuk, hogy elősegítsék a megalapozott energiapolitikai
elképzelések kidolgozását, a szükségletek takarékos kielégítését, s
megteremtsék az e területen dolgozók biztonságos munkájának
feltételeit. A csoport szükségesnek tartja a hazai erőforrások
bővítési lehetőségeinek számbavételét, és szorgalmazza, hogy a
fejlesztések a jövőben a környezetvédelmi, a gazdaságossági és a
műszaki fejlesztési szempontok figyelembe vételével történjenek.
Fontosnak tartja a csoport azt is, hogy az e területet érintő minden
lényeges döntést a társadalmi nyilvánosság előtt, s annak
bevonásával hozzanak.

    Az elnök kérte az Országgyűlést, hogy a bejelentést vegye
tudomásul, majd Tóth Jánosnak (Bp. 37. vk.), adott szót. A képviselő
     -------------
bejelentettte: hét képviselőtársával együtt március 1-jén
megalakították az Országgyűlés műszaki és gazdasági modernizációs
szekcióját. Az azóta már jóval nagyobb létszámú csoport létrehozását
azért határozták el, mert véleményük szerint az Országgyülés
jelenleg működő bizottságai a népgazdasági ágazatoknak megfelelő
tagozódással alakultak ki, és hiányzik a népgazdaság célkitűzéseit
integráló képviselői szekció működése. A szekció legfőbb célja: a
műszaki fejlesztés meggyorsításának, a progresszív
struktúra-átalakításnak az elősegítése, a világpiac követelményeihez
jobban alkalmazkodó gazdasági stratégia létrehozása, a gazdasági és
társadalmi-politikai reformtörekvések összehangolt megvalósítása. A
képviselő szólt arról is, hogy véleménye szerint a MTESZ 33
tudományos egyesülete, s az abban tömörülő 170 ezer szakember
alkalmas lehetne az országgyűlési képviselők elé kerülő anyagok
szakértői véleményezésére, szükséges esetekben még akár helyi
sajátosságok feltárására is. Kérte, hogy ezt a lehetőséget fontolja
meg az Országgyűlés. (folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 18:16


Vissza »


Az Országgyűlés ülésszakának harmadik napja (38. rész)

Az elnök bejelentette: megalakult az Országgyűlés
tömegtájékoztatási csoportja is. Feladatának tekinti az új sajtó- és
médiatörvény előkészítésének és végrehajtásának szakmai támogatását.

    A háromnapos tanácskozás utolsó napirendjeként parlamenti
bizottságok tisztségviselőinek és tagjainak felmentéséről, illetve
megválasztásáról, megüresedett helyek betöltéséről döntöttek a
képviselők, az érintett bizottságok javaslatai alapján. Elsőként
felmentésekről szavaztak: dr. Antalffy Györgyöt (Csongrád m. 9. vk.)
- egészségi okok miatt, saját kérésére, érdemei elismerése mellett -
a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság elnöki tisztéből; Nyers
Rezsőt (Bács-Kiskun m. 1. vk.) államminiszterré történt kinevezése
miatt a kereskedelmi bizottság és a reformügyi ad hoc bizottság
elnökségéből;, dr. Vida Miklóst (Bp. 23. vk.) az Országgyűlés
alelnökévé való megválasztása miatt a településfejlesztési és
környezetvédelmi bizottsági tagsága alól, továbbá dr. Puskás Sándort
(Heves m. 2. vk.) a reformügyi ad hoc bizottság titkári tisztéből
felmentették.

    Az elnök javaslatokat tett bizottsági tisztségek és tagság
betöltésére. Ennek alapján a külügyi bizottság titkárává Réger
Antalt (országos lista), tagjává Péter Jánost (országos lista),
Viczián Jánost (országos lista) és Moravcsik Ferencnét (Bács-Kiskun
m. 19. vk.) választotta. A kereskedelmi bizottság elnöke dr. Vida
Kocsárd (Somogy m. 6. vk.) lett. A terv- és költségvetési bizottság
elnökévé dr. Puskás Sándort, titkárává Fehérné Eke Katalint
(Borsod-Abaúj-Zemplén m. 10. vk.), tagjává pedig Farkas Lajost (Bp.
11. vk.) választották meg. A településfejlesztési és
környezetvédelmi bizottság új tagja Movik Lászlóné (Pest m. 27. vk.)
lett. A reformügyi ad hoc bizottság élére - elnökül - Fekete Jánost
(Békés m. 11. vk.), e testület titkárává pedig dr. Gágyor Pált (Bp.
13. vk.) vlasztották meg.

    Az elnöklő Jakab Róbertné valamennyi új tisztségviselőnek és
bizottsági tagnak eredményes munkát kívánt, s ezzel a háromnapos
tanácskozást berekesztette. A márciusi ülésszak munkája a többi,
most nem megvitatott napirendi pont előterjesztésével és vitájával
március 22-én délelőtt folytatódik. (folyt.köv.)


1989. március 10., péntek 18:19


Vissza »


Az Országgyűlési ülésszak harmadik napja (39. rész) - Dióhéj 1.

Az Országgyűlés márciusi ülésszaka harmadik napjának

eseményei dióhéjban:

A romániai menekültek helyzetéről és a Minisztertanács tervezett
további intézkedéseiről szóló tájékoztató megtárgyalásával folytatta
munkáját az Országgyűlés pénteken. E témáról Horváth István
belügyminiszter számolt be.

    A vitában hozzászóltak:

    Barcs Sándor (országos lista);

    Márk György (országos lista);

    Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.).

    Horváth István válaszolt a vitában elhangzottakra. A képviselők
tudomul vették a beszámolót.

    Ezután Gyuricza László (Veszprém m., 5. vk.), a házelnök
megválasztásának előkészítésére alakult jelölőbizottság elnöke
ismertette a testület jelentését: Szűrös Mátyást javasolták az
Országgyűlés új elnökének.

    Hozzászólásában Südi Bertalan (Bács-Kiskun m., 12. vk.) többes
jelölést javasolt.

    Pesta László, az Országgyűlés jegyzője ismertette a szavazás
eredményét: a leadott szavazatok száma 353 volt, Szűrös Mátyásra
318-an szavaztak, ellene pedig 27-en, s 8 érvénytelen voks is volt.
Szűrös Mátyás megköszönte a bizalmat.

    Ezután az Országgyűlés módosította a gyülekezési törvénynek azt
a paragrafusát, amely megtiltotta a Parlament előtti rendezvények
szervezését. Ezt három tartózkodással fogadták el.

    Halmos Csaba államtitkár előterjesztette a Munka
törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény módosítási javaslatát.

    E napirendi pont bizottsági előadója Katona Sándor (Fejér m.,
12. vk.) volt.

    Az általános vitában felszólaltak:
    ----------------------------------

    Benjámin Judit (Budapest, 21. vk.);

    dr. Balla Éva (Budapest, 46. vk.).

    Halmos Csaba válaszát követően az Országgyűlés 12 tartózkodással
úgy határozott, hogy a tervezetet részletes vitára bocsátja. Ekkor
Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.) a törvényjavaslat tárgyalásának
felfüggesztését indítványozta. Boros László (Budapest, 26. vk.)
kiegészítette az indítványt, Jakab Róbertné pedig felfüggesztette a
napirend tárgyalását. (folyt. köv.)


1989. március 10., péntek 18:28


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Az Országgyűlési ülésszak harmadik napja (40. rész) - Dióhéj 2.

Ezután határozathozatal következett. a Munka törvénykönyvéről
szóló 1967. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot -
a már megszavazott módosításokkal együtt - az Országgyűlés 3
ellenszavattal és 19 tartózkodással elfogadta.

    Ezt követően Király Zoltán felhívást adott közre, amelyet 1 5
képviselőtársa írt alá. A felhívás március 15-e méltó megünneplésére
szólít fel. Ezt a képviselők egy ellenszavazattal és két
tartózkodással elfogadták.

    Ezután Pálfi Dénes (Zala m., 3. vk.) ügyrendi észrevételt tett.
Nagy Sándor (országos lista) javasolta, hogy március 22-én, az
ülésszak folytatásakor foglalkozzanak a sztrájktörvénnyel. Ezt
többségi szavazattal a Parlament elfogadta.

    Többen javasolták, hogy interpellációk következzenek, de a
kormánytagok egy részének távolléte miatt erre nem került sor. Beck
Tamás viszont vállalkozott a belkereskedelemről szóló 1978. évi I.
törvény módosításának előterjesztésére. A törvénymódosítási
javaslatot a képviselők egyhangúlag elfogadták.

    Az Országgyűlés idei várható programjának vitájában felszólalt:

    Angyal Imre (Veszprém m., 4. vk.);

    Kovács László (Pest m., 20. vk.);

    Dr. Hellner Károly (Budapest 32. vk.);

    Juhász Ferenc (Budapest 62. vk.);

    Tóth Attiláné (Budapest 52. vk.);

    Dr. Velkey László (Borsod-Abaúj-Zemplén m. 4. vk.);

    Szirtesné dr. Tomsits Erika (Budapest 22. vk.);

    Bódi János (Baranya m. 11. vk.);

    Takács Imréné (Csongrád m. 4. vk.);

    Képviselők javaslattára a soros elnök indítványozta, hogy az
éves programról csak március 22-én döntsenek. Ezt a parlament
elfogadta.

    Kiss István (Bács-Kiskun m. 18.vk.) arról adott tájékoztatást,
hogy 12 társával együtt megalakították az országgyűlési képviselők
bányászati és energetikai csoportját. Majd Tóth János (Budapest
32.vk.) bejelentette: 7 társával együtt megalakították a műszaki és
gazdasági modernizációs szekciót. Az elnök bejelentette: megalakult
a parlament tömegtájékoztatási csoportja is.

    Végezetül a bizottsági tisztségviselőket választottak meg,
illetve mentettek fel. Az ülésszak munkája március 22-én
folytatódik.

    Az ülésszakról tudósított: Bisztricsány Júlianna, Frank Róbert,
Garajszki István, Kárpáti János, Nagy Attila, Szőke László, Tárkányi
Béla és Wágner Tamás. (MTI)


1989. március 10., péntek 18:43


Vissza »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD