 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Levél Antall Józsefnek (1. rész)
"A kormány a sajtó útján tájékoztatta a nyilvánosságot, hogy
szeptember 15-ig minden vállalati tanács irányította munkahelyen
újra kell választani a vállalati tanácsot, amely azután két héten
belül dönt a vezérigazgató sorsáról.
A szabaddemokraták a kormány rendelkezését több vonatkozásban is
kifogásolják. Az idevágó 33. (1984. (X.31.) MT számú kormányrendelet
módosítása által érintett vállalatok dolgozói teljes
bizonytalanságban vannak; nem tudhatják, hogy valójában milyen
feltételek között fognak választani."
SZER, Lármafa:
Szőcs-interjú
"A mai romániai politikai közélet oly kevéssé stabil, hogy ezen
belül tartós együttműködési koncepciót még nem tűnt lehetségesnek
kialakítanunk. Azt mondanám, hogy egy koncentrált hatalmi struktúra
osztódásának, és hogy úgy mondjam a hatalmi kompetenciák
újraelosztásának a periódusát éljük. Az én véleményem az, hogy
minden látszólagos egység, vagy minden kívánt egység, vagy az egység
látszatának az ellenére három hatalmi góc van kialakulóban
Románában, az egyik az elnöki, a másik a miniszterelnöki és a
harmadik a Front, tehát a párt hatalmi bázisa. "
|
|
|
|
|
|
 |
Román sajtó 4. rész
|
Mint például Emil Cioran 1934-ben kelt zsengéjét a
cigányszaporító magyarokról, akik "nomád ösztönöket hordoznak... A
földművelés és az állattartás nem felel meg barbár lelkületüknek. A
tér iránti sóvárgásukat énekléssel és üvöltözéssel fojtották vissza.
A magyar az egyetlen nép, amely még üvölteni tud." Egy össznépi
agymosás után valósággal frissítőleg hat egy ilyen szöveg. E
szerkesztői húzások egyértelműen hangulatkeltő, helyenként
kinyilvánítottan provokatív szándékain túl azonban maga a jelenség
szervesen illeszkedik egy szellemtörténeti kényszerpályához.
Tulajdonképpen a két nép azonosságtudatának és egymásról
alakított sztereotip képzeteinek hol divergens, hol ütköző
momentumairól van szó. E vitában minden egyes csörte, minden
konfliktushelyzet újabbakat szül, és újabb pályamódosulásokhoz
vezet. A román sajtó jelenlegi magyarellenes monológjának távolabbi
előzményei a román nacionalizmus történelmi útjában, politikai
sikereiben és ugyanakkor kielégületlenségében, azonosságtudatának
sajátosságaiban és dogmatikus magyarságképében keresendők. Az utóbbi
két évszázadban szorgos történészek, irodalmárok, politikusok
előállították, néptanítók és papok pedig elhintették a nemzeti
azonosságtudatnak egy kincstári változatát, amely szent és
sérthetetlen történelmi tételekre és értékítéletekre épül. E
szemlélet egyértelműen euforikus, túlfűtött és romantikus. A
köldökbámuló önmegnyugtatás logikája szerint a "mi" népünk
becsületes, szorgalmas, hősies, stb., általában véve mindenben
"ártalmatlan" volt a történelem folyamán. Éppen jámborságának,
tűrőképességének tulajdonítható, hogy agresszív és primitív
szomszédai visszaéltek helyzeti előnyükkel és évszázadokon keresztül
sanyargatták. Amennyiben most bárki e sémából kilógó tényekkel,
netán értékítéletekkel hozakodna elő, azonnal csattan rajta a
románellenesség vagy a nemzetárulás vádja.
Alcím: Nagy Románia: Dnyesztertől a Tiszáig
Mint például Gabriel Liiceanu és társai esetében, akik már
karácsonykor mértéktartásra, hallgatásban töltött önvizsgálatra
szólították fel a színváltozó talpnyalókat. Meg is kapták a
magukét: a románság már rég megvívta "belső" forradalmát, már rég
túl van az erkölcsi megtisztuláson, hiszen vérét hullata, nem úgy
mint a "bársonyforradalmak" haszonélvezői, "másokon" a sor, hogy
átmenjenek a tisztítótüzön. (folyt.)
1990. augusztus 21., kedd 15:46
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|