|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Levél Antall Józsefnek (1. rész)
"A kormány a sajtó útján tájékoztatta a nyilvánosságot, hogy
szeptember 15-ig minden vállalati tanács irányította munkahelyen
újra kell választani a vállalati tanácsot, amely azután két héten
belül dönt a vezérigazgató sorsáról.
A szabaddemokraták a kormány rendelkezését több vonatkozásban is
kifogásolják. Az idevágó 33. (1984. (X.31.) MT számú kormányrendelet
módosítása által érintett vállalatok dolgozói teljes
bizonytalanságban vannak; nem tudhatják, hogy valójában milyen
feltételek között fognak választani."
SZER, Lármafa:
Szőcs-interjú
"A mai romániai politikai közélet oly kevéssé stabil, hogy ezen
belül tartós együttműködési koncepciót még nem tűnt lehetségesnek
kialakítanunk. Azt mondanám, hogy egy koncentrált hatalmi struktúra
osztódásának, és hogy úgy mondjam a hatalmi kompetenciák
újraelosztásának a periódusát éljük. Az én véleményem az, hogy
minden látszólagos egység, vagy minden kívánt egység, vagy az egység
látszatának az ellenére három hatalmi góc van kialakulóban
Románában, az egyik az elnöki, a másik a miniszterelnöki és a
harmadik a Front, tehát a párt hatalmi bázisa. "
|
|
|
|
|
|
|
Főcím: A román sajtó magyarságképe
|
Budapest, 1990. augusztus 21. Kedd (MTI-Press)
Csinos kis antológiát állíthatnánk össze, ha mondjuk Gracza Györgytől Lancranjanig összegyűjtenénk a magyar-román sajtóviták "gyöngyszemeit". Lehangoló olvasmány lenne, és a közelmúlt termése csak fokozná ezt az érzést. Mert ugyan milyen képzettársításokat idézhet a Románia Mare allegórikus vezércikkének célzása, miszerint a makacs ellenzéki tüntetők nem is igazi románok, "inkább olyanok voltak, mint a lovak patái által felvert pelyvával együtt Ázsiából idehozott, ki tudja miféle faj sarjai, egy furcsa keveréke az erdei vadaknak és az anyafarkasok által felnevelt pogányoknak". A "hujjogáshoz való jog" bajnokai csakis a rágalom, a szidalom, a személyeskedés, az inszinuáció modorában képesek értekezni. Vad sajtóvitáknak nézhetnénk elébe, ha egyáltalán méltó dolog volna felülni a provokációknak. Ám a jelenségre, az egyre élesebb hangon fogalmazott magyarellenes kirohanásokra lehetetlen nem odafigyelni. Mindenekelőtt sajnálattal kell elkönyvelnünk, hogy a román tömegkommunikáció magyarságképe ma is mindenben tartja magát a régi sémához. Azaz, a csöndes mellőzést időről időre megtöri egy-egy kellemetlen hírecske /áremelkedések, lakáskérdés, munkanélküliség, vagy negatív nyugati kommentár/, valamint néhány kézileg vezérelt vehemens propagandakampány /tiltakozó megmozdulásokra és történelmi kiadványokra való visszavágás, és ezek kapcsán a múltbeli sérelmek felhánytorgatása/. Mindezt persze megelőzik a magyarságról kialakított sztereotip képzetek. Pihent agyak azt is kiötölték, hogy román nyelven szemantikai különbséget lehet sugalmazni "maghiar" és "ungur", vagyis erdélyi és anyaországi magyar között. Ez pedig egyenesen perverz következtetésekkel jár. December némi reménnyel kecsegtetett, hogy a forradalomból demokrácia fog kisarjadni, és a szomszédi viszonyokra is jobb napok derülnek. Az akkori reménykedők most joggal kérdik: egyes román írástudók ugyan, miért akarják elhitetni minden áron, hogy Magyarország újabb bécsi döntésre vár, az erdélyi magyarság pedig hegemóniára tör? Miért vagdalkoznak ismét Dücső Csaba fantomképével, a "horthy-fasiszta" irredentizmus veszélyével? (folyt.)
1990. augusztus 21., kedd 15:21
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|