|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Levél Antall Józsefnek (1. rész)
"A kormány a sajtó útján tájékoztatta a nyilvánosságot, hogy
szeptember 15-ig minden vállalati tanács irányította munkahelyen
újra kell választani a vállalati tanácsot, amely azután két héten
belül dönt a vezérigazgató sorsáról.
A szabaddemokraták a kormány rendelkezését több vonatkozásban is
kifogásolják. Az idevágó 33. (1984. (X.31.) MT számú kormányrendelet
módosítása által érintett vállalatok dolgozói teljes
bizonytalanságban vannak; nem tudhatják, hogy valójában milyen
feltételek között fognak választani."
SZER, Lármafa:
Szőcs-interjú
"A mai romániai politikai közélet oly kevéssé stabil, hogy ezen
belül tartós együttműködési koncepciót még nem tűnt lehetségesnek
kialakítanunk. Azt mondanám, hogy egy koncentrált hatalmi struktúra
osztódásának, és hogy úgy mondjam a hatalmi kompetenciák
újraelosztásának a periódusát éljük. Az én véleményem az, hogy
minden látszólagos egység, vagy minden kívánt egység, vagy az egység
látszatának az ellenére három hatalmi góc van kialakulóban
Románában, az egyik az elnöki, a másik a miniszterelnöki és a
harmadik a Front, tehát a párt hatalmi bázisa. "
|
|
|
|
|
|
|
A radikálisok kongresszusa Budapesten 1.
|
1989. március 12. vasárnap (MTI-Panoráma) - ,,Cicciolina pártja,,. A magyar köztudatban így rögződött az olasz eredetű Radikális Párt neve, hiszen éppen a magyar származású pornósztár politikai felkarolása teremtette meg számára szenzációs hírnevét a Duna partján. Az ily módon keltett visszhang azonban kicsit hangosra sikerült, és a Cicciolina-krónikák túlzott harsánysága talán elnyomta a párt valódi arculatát - tetteit és szavait.
A Radikális Párt ugyanis kerek, a szenzációhajhászáson túlmutató politikai filozófiával küldte képviselőjét Budapestre, alapítójának, Marco Pannellának a személyében. Azt kérte, - és el is érte - , hogy a radikálisok soron következő kongresszusát hazánk fővárosában rendezhessék. Nem idegen országot képviselő párt állt elő ezzel a kéréssel: ez ugyanis ,,transznacionális,, ,vagyis mindenfajta állami kereteken túlmutató politikai szervezet, amely ,,pártok felettinek,, is vallja magát - nem kíván egyetlen más erővel sem versengeni a hatalomért, az intézmények meghódításáért. Pedig a Radikális Párt Itália túlburjánzó többpártrendszerének a méhében fogant. A hetvenes években jött létre, és kezdettől fogva merészségéről, szokatlan színpadiasságáról, a bürokratikus intézményrendszerrel szembeni ,,szemtelenségéről,, lehetett felismerni a marakodó erők sokaságában. Ha valahol csorba esett a demokrácián, a radikálisok padsoraiból rögtön felhangzott a fennkölt tiltakozás. Amikor a polgári demokrácia látszólag tiszta harmóniájába hamis hangok vegyültek, a radikálisok nem haboztak felhívni a figyelmet a fülsértő akkordokra. Amikor a jogrendszer hézagosnak bizonyult, amikor az igazságszolgáltató gépezet be nem bizonyított bűnökért hurcolt meg valakit, a radikálisok ,,ünneprontó,, szerepet vállaltak. Kiálltak a margóra szorultak ügyéért, felkarolva a hamis vádak alapján bíróság elé állított riportert, a megkülönböztetésben részesített transzvesztitákat és prostituláltakat, éhségsztrájkba fogtak az afrikai nyomorgókért. Nagy csatákat is megnyertek: a válási törvény bevezetése főleg az ő nevükhöz fűződik, ezen kívül számos sikeres népszavazás kezdeményezői voltak. Nemes célkitűzéseiket nem is vitatta senki Olaszországban, inkább csak a meghökkentő formai megoldások hozták zavarba olykor a közvéleményt. Utcai tüntető színjátékok szervezői voltak, a parlament üléstermében rakoncátlan viselkedésükkel is kitűntek, ők juttaták be a honatyák soraiba Cicciolinát, ők ajándékoztak egy élő összvért a védelmi miniszternek, az ő vezetőjük jelent meg télapó öltözékben az utcán... (folyt.)
1989. március 12., vasárnap 11:10
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|