|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Esti műsor:
A horvát népszavazás
"Nehéz tudni, hogy a horvátországi szerb kisebbség
tulajdonképpen mit akar, mit kíván jelenleg. Egyelőre arról
beszélnek, hogy a kulturális autonómia megőrzését szeretnék
valamilyen módon megvalósítani. Attól félnek, hogy az új
horvátországi - eléggé nacionalista - kormány, valamilyen módon
megpróbálja tőlük elvenni ezeket a jogokat.
Ez, nem hiszem, hogy megfelel a valóságnak: a horvát kormány
garantálta ezeket a kulturális és egyéb jogokat. Ami komolyabb
veszély a szerbek számára: hogy az a fajta tisztogatás, ami az
egykori kommunista pártfunkcionáriusok pozícióiban folyik most már
az új kormány hivatalba lépése óta -, az nagymértékben a szerbeket
is érinti, úgy, hogy valóban a szerb kisebbség egy ilyenfajta nyomás
alatt érzi magát.
- Egyáltalán milyen körülmények között zajlik ez a népszavazás?
A jelekből úgy tűnik, hogy a fenyegetettség légköre uralkodik. Kik
vehetnek részt és milyen eredményt várhatunk?
- Ennek a népszavazásnak semmi köze a demokráciához. Egy nem
hivatalos szerb kisebbségből álló felfegyverzett polgárőrség
igazoltat embereket, nem engedi be őket erre a szerb területre.
Hozzátenném, hogy egész Jugoszláviában rendkívül sok embernek van
fegyvere, még a II. világháborúból - visszamenőleg. "
|
|
|
|
|
|
|
Hamburgi levél (2. rész)
|
A bemutató azután a vártnál is emlékezetesebbre sikeredett. Nem csak azért persze, mert a nézőtéren (potom 200 márkáért, ami aztán a hétköznapokon felére ,,zsugorodott,,) messze földről is érkezett előkelőségek voltak jelen, fantasztikus ruhaköltemények és vagyont érő ékszerek rivalizáltak az előadás ugyancsak nem csekély látványosságával. S nemcsak azért, mert az előadás tényleg káprázatos, igazinak tűnik a földalatti tótól kezdve a zuhanó csillár, hihető a fantom rémületet keltő is egyben érthetetlen vonzalmat gerjesztő lénye.
A bemutató nem éppen hagyományosan kezdődött: az érkező közönséget tüntetők fogadták, volt, aki nem is tudott időben odébb ugrani a röpülő tojások, paradicsomok elől, s miközben odabenn George Lloyd Webber operából és rockból fantasztikus harmóniával kombinált zenéje ejtette ámulatba a közönséget, odakinn autókat borított fel a megfékezhetetlennek tűnő tömeg. Régi sérelmek - a környezet semmibevétele, a társadalmi különbségek miatti keserűség - törtek utat, ám ahogy az lenni szokott, sem a színháznak, sem az előadásnak nemigen árt az ilyen, igaz, nem szokványos ,,reklám,,.
Az Operaház Fantomja Harold Prince rendezésében, parádés, kettős szereposztásban olyan nagy érdeklődést kelt, hogy a borsos árú jegyek fél évre előre elkeltek. Nem mintha nem kavarna maga az előadás művészi értéke is nagy vitákat; dehát ez velejár a dologgal és a kiváncsiságot éppenhogy csak tovább csigázza. A gyönyörű kiállítású műsorfüzetből az érdeklődő részletesen megtudhatja, milyen gondjai voltak a rendezőnek, hogyan ülték végig a hamburgi előadás legfontosabb közreműködői már a londoni próbákat is, gyüjtögetve a tapasztalatokat. Kulisszatitkok ezek, persze, dehát ki ne venné szivesen, ha benfenntessé teszik, ha nem csak nézője lehet egy előadásnak, de megismerheti azt is, milyen gyötrődések árán alakult az ki.
Ennek ellenére, persze, nem mindenkinek tetszik az új hamburgi szinház, sokakat felháborít, hogy ilyen sok pénzt adtak ki az épületre és az előadásra, sőt, vitatják is annak erényeit - mégis tény: Hamburgban ezen a nyáron a német-német egyesülés kérdései mellett ez a fő társasági téma. +++
Szászi Júlia (Hamburg), MTI-Panoráma
1990. augusztus 20., hétfő 14:23
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|