|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, Esti műsor:
A horvát népszavazás
"Nehéz tudni, hogy a horvátországi szerb kisebbség
tulajdonképpen mit akar, mit kíván jelenleg. Egyelőre arról
beszélnek, hogy a kulturális autonómia megőrzését szeretnék
valamilyen módon megvalósítani. Attól félnek, hogy az új
horvátországi - eléggé nacionalista - kormány, valamilyen módon
megpróbálja tőlük elvenni ezeket a jogokat.
Ez, nem hiszem, hogy megfelel a valóságnak: a horvát kormány
garantálta ezeket a kulturális és egyéb jogokat. Ami komolyabb
veszély a szerbek számára: hogy az a fajta tisztogatás, ami az
egykori kommunista pártfunkcionáriusok pozícióiban folyik most már
az új kormány hivatalba lépése óta -, az nagymértékben a szerbeket
is érinti, úgy, hogy valóban a szerb kisebbség egy ilyenfajta nyomás
alatt érzi magát.
- Egyáltalán milyen körülmények között zajlik ez a népszavazás?
A jelekből úgy tűnik, hogy a fenyegetettség légköre uralkodik. Kik
vehetnek részt és milyen eredményt várhatunk?
- Ennek a népszavazásnak semmi köze a demokráciához. Egy nem
hivatalos szerb kisebbségből álló felfegyverzett polgárőrség
igazoltat embereket, nem engedi be őket erre a szerb területre.
Hozzátenném, hogy egész Jugoszláviában rendkívül sok embernek van
fegyvere, még a II. világháborúból - visszamenőleg. "
|
|
|
|
|
|
|
A Szolidaritás tíz éve (2. rész)
|
A lengyel jog ,,a belső fenyegetettség,, ellen bevezethetőnek tartotta, és be is vezették. Őrizetbe vették és internálták a Szolidaritás csaknem teljes vezérkarát, a régi vezetés prominens képviselőit. (N.B.: Jaruzelski, jelenlegi államfő ,,védnöksége,, alatt.) A Szolidaritás illegálisan folytatta intenzívebb tevékenységét. A hatóságok kénytelenek voltak szabadon engedni az internált vezetőket - így szabadult Lech Walesa közel 11 hónapi fogság után. A hadiállapot nemhogy megtörte volna, inkább fokozta a lengyelek szocializmusellenes érzéseit és harci kedvét. A nyugati világ elismerésében nem volt hiány - 1983-ban Walesa kapta meg a Nobel-békedíjat. A rendszer reformokkal kísérletezett: még mélyebb válságba sodorta az országot.
Nincs választási lehetőség: a lengyel kormány tárgyalásokat kezd a Szolidaritással, és 1989 elején újra engedélyezi a szervezet működését, majd a kerekasztal-tárgyalásokon megállapodnak a hatalom megosztásáról. A szabadon választott szenátusba, a parlamenti felsőházba a kommunista pártnak egyetlen képviselője sem kerül be. A Szejmbe is csak a megállapodásoknak köszönhetően, de nem igazán a választók akaratából ülhetnek ott az akkor még létező Lengyel Egyesült Munkáspárt tagjai - így lehet államfő Wojciech Jaruzelski.
A Szolidaritás egykori tanácsadóiból alakult kormány kivetette magából a tábornokokat. A Szolidaritás, amely gyakorlatilag minden más politikai erőt a politikai élet perifériájára szorított, Walesa hangoztatott óhajának megfelelően egyre erősebben differenciálódik. A lengyel politikai életben félrevezető a jobb vagy baloldaliság címkéjének ragasztása, jobb híján elfogadva Walesa felosztását, létrejött a katolikus baloldal, Mazowiecki kormányfővel az élen; a mérsékelt jobboldal, amelyet az Egyetértés Centrum mozgalom képvisel, s amely élvezi a Szolidaritás vezetőjének ,,a gyengébb gyermeknek kijáró atyai segítséget,, - végül pedig maga Lech Walesa, aki egyre inkább a nemzet atyjaként viselkedik. Ő bízik benne, hogy az előrehozott választásokon a nép támogatásával megkapja a köztársasági elnöki posztot. Bízik ebben - annak ellenére, hogy a Szolidaritás létszáma már ötöde sincs az egykorinak, s akit egykori szellemi vezérkara populista diktátori ambíciókkal vádol - és egyértelműen Tadeusz Mazowiecki miniszterelnököt támogatja.
Lech Walesa, a legendás szervezet mítikus alakja, aki egyes szám harmadik személyben idézi önmagát, és hihetetlen érzékkel lavírozik a politika viharaiban - mindenki másnál inkább számíthat a lengyelek szavazataira. Ellenzéke azonban tekintélyes - a populista népvezérekre vigyázni kell. +++
Barabás T. János (Varsó) MTI-Panoráma
1990. augusztus 20., hétfő 14:11
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|