|
|
 |
|
 |
Interjú Völgyes Ivánnal
|
München, 1989. február 6. (SZER, Magyar Híradó) - Az MSZMP KB
pénteki - sorsdöntőnek ígérkező - ülése előtt zajlik a harc, a
szópárbaj a kulisszák előtt és mögött. Ma például a Budapesti
Pártbizottság zárt ajtók mögött foglalt állást a népfelkelés kontra
ellenforradalom vitában.
Viszont hozzánk hasonlóan, velünk egy időben az Élet és Irodalom is
felvetette a kérdést, hogy miért hallgat a koronatanú: Kádár. A
Népszabadság pedig a díszelnökség segítségére sietett, és
megdorgálta az És-cikk szerzőjét. Ez is jelzi, élesedik a küzdelem
a hatalomért.
Völgyes Iván nebraskai egyetem politológia-professzora most járt
Magyarországon. Tapasztalatairól Vadász János kérdezte:
- Maga Grósz Károly jelezte, hogy a hatalmi harc jegyében tart
pénteken ülést a párt Központi Bizottsága. A pártfőtitkár Svájcból
hazatérőben nemcsak helytelenítette Pozsgaynak a rádióban tett
kijelentését, miszerint: népfelkelés volt, ami 1956-ban történt,
hanem - mondhatni: egy lélegzetre - a pártvezetés belső politikai
ellentéteire is hivatkozott, sürgetvén, hogy a Központi Bizottság,
ha szükségesnek ítéli - próbálkozzék új vezetéssel, új Központi
Bizottsággal, netán új pártfőtitkárral. És nyomban ezt követte a
bejelentés, hogy összehívják a Központi Bizottság ülését, idő
előtt.
A Magyarországon szerzett benyomásaid, értesüléseid alapján mit
vársz ettől az üléstől? Azt, hogy kenyértörésre viszik a dolgot,
vagy pedig elkenik?
- Tulajdonképpen Magyarország belpolitikájának legfontosabb
tényezője az, hogy melyik irányba próbálja a legfelső vezetőség a
politika jövőjét vinni. Jelenleg nincs megegyezés, a legfelső
vezetőségben nagyon sok kérdésben - személyi kérdésekben is - de
azt hiszem nem személyi kérdésekről, hanem irányzatról van szó.
A legfelső vezetés az egyik oldalról - szélsőbalról - nagyon erős
nyomást alatt van, a "szoc.hazások" egyre-másra teszik le
tagkönyveket. Ugyanakkor a párt rohamosan veszít soraiból. Például
január első hónapjában körülbelül 20 ezer tag adta vissza csupán
Budapesten a tagkönyvét. Szóval itt tulajdonképpen a párt veszít
rohamosan az alapbázisból.
Ennek következtében a Központi Bizottságon belül - amely
tulajdonképpen egy még korábbi konstelláció alapján, a
pártértekezlet alapján jött létre - itt el kell dönteni, hogy ez a
pártvezetőség képes-e a pártot vezetni, nemhogy az államot!
Egy ilyen állandó harcban lehetségesnek tartom, hogy kenyértörésre
való törekvés nélkül is a párt három szárnyra szakad. Az egyik
része egy baloldali kommunista párt, egy reformkommunista párt - a
középső része - és mondjuk egy erősen szociáldemokrata frakció.
Ma Magyarországon Pozsgay Imre a legnépszerűbb politikus. Grósz
Károly és Németh Miklós, akik centrikusak ugyan ebben a kérdésben,
- az ő helyzetük annyiból nehezebb, hogy tulajdonképpen társadalmi
bázisuk nincsen.
Ugyanakkor viszont Pozsgay Imre helyzete az nem szándékosan az,
amely. Hiszen végeredményben ami történt - ő nem így próbálta és
képzelte el eredetileg.
- Az MSZMP ma már - tudjuk, nem az egyetlen politikai erő
Magyarországon. Nem az egyetlen bolygó, amely kering a politikai
pályán az országban.
A társadalom politikai önszerveződése, az úgynevezett alternatív
szervezetek, mozgalmak megléte, működése, az ezt kísérő növekvő
nyilvánosság - mindez további politikai erő. S most mindez,
megítélése szerint hogyan befolyásolhatja ennek az ülésnek a
kimenetelét?
- Olyan jelenségek például, mint a Szabad Demokraták Szövetségének
a távirata, amelyben kifejezik Pozsgay Imre álláspontjához való
közeljutásukat - általában nagy néptömegben azt a rokonszenvet,
amely tulajdonképpen Pozsgay Imre és végeredményben a bizottságnak
a véleményéhez közel van - mindezek egy társadalmi nyomást és a
társadalmi nyomásnak egy-egy formáit gyakorolják a vezetőségre is.
- Köszönöm szépen +++
1989. február 6., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|