|
|
 |
|
 |
Kelet-nyugati kapcsolatok
|
München, 1989. január 25. (SZER, A mai nap) - Wörner NATO-főtitkár
Brüsszelben nyilatkozott a kelet-nyugati kapcsolatok várható
alakulásáról. Brüsszeli beszédében kijelentette, hogy a hidegháború
befejezése lehetővé teszi az új együttműködés kialakulását, ennek
azonban feltételei vannak. Milyen feltételekről beszélt Manfréd
Wörner, és miért tartja döntőnek ezt az évet a kelet-nyugati
kapcsolatok szempontjából? Ismertetjük a NATO-főtitkár átfogó és
előrejelző helyzetmegítélését.
Az 1989-es év politikai szempontból meghatározó jelentőségű lesz
mind a Nyugat, mind a Kelet számára, mert kapcsolataikban új
korszak határához érkeztek - szögezte le beszédében a főtitkár. Az
új korszakot szerinte az a tény jellemzi, hogy a hidegháború
befejeződésével lehetőség nyílik a Nyugat és a Kelet közötti új
együttműködés kialakítására.
Manfréd Wörner előrejelzése szerint lényegesen csökken az a
szakadék, amely a törvényesség, az emberi méltóság, valamint a
politikai és gazdasági szabadság területén Nyugat- és Kelet-Európa
népeit elválasztja.
Az előttünk álló évben ugyanakkor Gorbacsov szovjet államfő és
pártfőtitkár reformprogramjának is vizsgáznia kell. Képes-e a
peresztrojka ötödik évében úgy átalakítani a szovjet gazdaságot,
hogy megszűnjék a sorban állás, és legyen áru az üzletekben. Döntő
változásokat hoz-e a szovjet alkotmánymódosítást követő választás a
párt és a lakosság viszonyában? Képes lesz-e a régóta ígért szovjet
sajtótörvény intézményesíteni a glasznoszty, a nyíltság
eredményeit? - tette fel a kérdést a NATO főtitkára.
1989 abból a szempontból is jelentős lesz, hogy betartja-e Moszkva
azon ígéretét, hogy február közepéig kivonja megszálló csapatait
Afganisztánból, vagy körömszakadtáig ragaszkodik a kabuli
kommunista rezsim fenntartásához. Legalább ilyen fontos kérdés még
Wörner szerint, hogy miként alakul a Szovjetunió és kelet-európai
szövetségeseinek viszonya, valamint Moszkva és Peking kapcsolata.
Az Észak-atlanti Védelmi Szövetség vezetője szóbahozta azt a
Nyugaton elterjedt vélekedést, mely szerint a Kelet ma kevésbé
fenyegető, mint korábban volt. E felfogás - mondta Wörner - pozitív
és negatív következményekkel jár. Az előbbi szerint, miután
megszűnt a háborús veszély, a kelet-nyugati kapcsolatok a béke és
az építő szellemű együttműködés irányában fejlődhetnek. Csakhogy ez
annak a veszélyét hordozza - és ez a negatívum -, hogy a nyugati
közvélemény összetéveszti a jelen valóságát a jövő reményeivel.
Márpedig a NATO-nak hatékony védelemre van szüksége annak
érdekében, hogy újabb haladást érhessen el a tárgyalóasztalnál, és
képes legyen az önvédelemre, ha a Szovjetunióban megváltozik a
helyzet.
Nem feledkezhetünk meg arról - jelentette ki Wörner -, hogy a
kelet-nyugati tárgyalásokat a NATO kezdeményezte, és a nyerőkártyák
is az ő kezében vannak. Ez még akkor is így van, ha az újságok
főcímei Gorbacsov nevét harsogják, ami azért érthető, mert a hosszú
belpolitikai stagnálás és a rugalmatlan szovjet külpolitika évei
után Gorbacsov változtatni akar, de leszerelési javaslatai
valójában a NATO korábbi ajánlataira adott válaszok. Példaként
említette Manfréd Wörner a Varsói Szerződés készségét a hagyományos
fegyverzetcsökkentési tárgyalások ügyében, amelyet az egyensúly
érdekében a NATO külügyminiszterei már két évvel ezelőtt
javasoltak.
A főtitkár kitért az NDK egyoldalú csapatcsökkentési javaslatára
is, amelyre azt mondta, hogy örömmel vette tudomásul. Hozzátette:
még hosszú út vezet a Varsói Szerződés és a NATO közti aszimmetriák
csökkentéséhez. Az első lépés ezen az úton a hagyományos fegyverek
egyensúlyáról kezdődő bécsi tárgyalás lesz. +++
1989. január 25., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|