|
|
 |
|
 |
A Választási Bizottság sajtótájékoztatója
|
-----------------------------------------
London, 1990. szeptember 28. (BBC, Esti híradó) - Kanóc István
választási beszámolásorozatában most az Országos Választási
Bizottság sajtótájékoztatójáról tudósít.
- Amikor elindultam mostani utamra, nem hittem volna, hogy
szenzációval szolgálhatok hallgatóimnak. Sajnos előre kell
bocsátanom így is, hogy a nagy hírt, amelyet mindjárt elmondok, nem
az én kutatásom, hanem a Magyar Rádió munkatársának kérdése
pattantotta ki.
Az Országos Választási Bizottság feladatairól és jogköréről volt
szó, amelybe beletartozik többek között a második választási forduló
kitűzése - ha szükség van rá -, és a mellettem ülő kollégám minden
kertelés nélkül egyszerűen megkérdezte, hogy: amennyiben szükség van
rá, mikor lesz a második forduló?
A bizototság titkára szerint egy hét esetleg túl rövid, három
hét pedig túl sok időköz lenne. Ennél többet hivatalosan nem
mondhatott, de az 1 és a 3 közötti szám felbecslése alapján mint
magánvéleményt hozzátette, hogy valószínűleg október 14-ikén lesz a
második forduló - ha szükség lesz rá.
A mai sajtóértekezlet ezen a szenzáción kívül más, szerintem
említésre méltó felismeréseket is eredményezett. Mivel a termet egy
holland csoport, a Holldand Helyhatóságok Szövetségének delegációja
töltötte meg, nehéz volt megállapítani, hogy hány külföldi tudósító
van jelen. Kérdést rajtam kívül azt hiszemem egy sem tett fel, de
semmiképp nem lehettek sokan, ami nagy kár, mert a választás nemcsak
- mint a bizottság szóvivője igen helyesen hangsúlyozta - az első az
egész országra kiterjedő demokratikus községi választás Magyarország
történetében, a választás ezenkívül az újjászületett, vagy a
megszületett magyar és általában közép-kelet-európai demokrácia
mérföldköve. Egyben pedig egy olyan választójog alkalmazása, amely a
különböző, részben jól bevált, részben hiányosságokat mutató
nyugat-európai modellek gondos tanulmányozásából, latolgatásából,
mérlegeléséből jött létre és már csak ezért is megérdemelné a világ
figyelmét. (folyt.)
1990. szeptember 28., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A Választási Bizottság sajtótájékoztatója - 1. folyt.
|
Azt hiszem, hogy a külföldi újságírók hallgattak, nem volt
mindig egészen biztos, hogy a kérdező újságíró vagy a holland
delegátus feltett kérdései az új magyar választójog és magyar
politikai helyzet ismeretének messzemenő hiányát fedték fel.
Talán méltánytalan, hogy ezt így a hollandok megjelenése kapcsán
említem, de hiszen ők legalább eljöttek. Ha nem kaptak is
szabadságot - amiről nem tudok -, legalábbis a hét végét
feláldozták, hogy megbizonyosodjanak a magyar demokrácia
fejlődéséről. De a médiaforrások, ahonnan a látogatók értesüléseiket
szerezték, úgy látszik nem adtak kimerítő tájékoztatást. Például az
egyik, azt hiszem holland vendég megkérdezte, hogy hányan fognak
szavazni, tehát halvány fogalma sem volt arról, hogy végeredményben
ez az egész választás legfontosabb kérdése.
Egy másik tudni akarta, hogy a választóhelyiségeket elhagyók
megkérdezéséből megpróbálják-e majd megállapítani a várható
eredményt? Tehát nem tudta, hogy mennyire változatos, idegen szóval
heterogén a választási térkép, amelyen minden eredmény
tulajdonképpen csak saját magára enged következtetni.
Egy harmadik kérdező hiányolta a propagandát, röpcédulákat,
választási felvonulásokat, tömeggyűléseket. Én is ezt tettem, amikor
beszámolásorozatom elején párhuzamot vontam a mostani és a pont 45
éve tartott budapesti községi választás között. De a holland kérdező
úgy vélte, hogy a kampánycsend előtt is igen csendes kampány a
választás elégtelen előkészítésének, elhamarkodott kiírásának a
következménye - ami a magyar demokratikus átalakulás, a
rendszerváltás problémáinak többrendbeli félreértésére vallott.
1990. szeptember 28., péntek
|
Vissza »
|
|
- A Választási Bizottság sajtótájékoztatója - 2. folyt.
|
Tavaly nyáron a Szovjetunió és Lengyelország mellett
Magyarországon volt a világ szeme. Itt Magyarországon ment végbe a
hihetetlen rendszerváltás. Itt bontották a vasfüggönyt, itt
tartottak kerekasztalt, oszlatták fel az állampártot, és mindez
aztán magával ragadta egész Közép-Kelet-Európát.
Ma Magyarországon olyan szép békességben teljesül be - vagy épp
teljesedik ki a nagy átalakulás -, hogy a világot az már nem is
érdekli. Igen, békességben, toleranciával, úri módon - elismerem.
Ami azonban nem teszi kötelezővé a közunalmat és a messzemenő
passzivitást, amely talán tükröződik a világ érdeklődésében, illetve
annak hiányában. +++
1990. szeptember 28., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|