|
|
 |
|
 |
Gazdaságunk
|
-----------
München, 1990. szeptember 11. (SZER, Magyar híradó) - Tegnap már
beszéltünk róla, hogy Budapesten tárgyal a Világbank beruházási
csoportja, és tőlük függetlenül amerikai üzletemberek is. Tudjuk,
kedvezően ítélik meg hosszú távon hazánk gazdasági helyzetét. A
miértre, meg arra, hogyan lehetséges ez, Lengyel Szaniszló keresi a
választ:
Sajátos gazdaság a magyar, pontosabban sajátos mindaz, ami
térségünkben évtizedeken át tervgazdaság néven szerepelt. Még jól
emlékezhetünk azokra az időkre, amikor Kelet-Németországot a világ
tizedik gazdasági hatalmaként emlegették, és a nyugati baloldal
ebben a mesterséges képződményben látta annak vígasztaló
bizonyítékát, hogy a szocializmus azért - lám - van ahol működik;
tehát ahol nem, ott rosszul csinálják.
Napjainkban bontakoznak ki igazán az Ulbricht-Honecker-rezsim
által okozott károk iszonyatos méretei, amelyek keletkezése közben
Nyugat-Németország évente márkamilliárdokat pumpált az NDK-ba. Ehhez
képest Magyarországot valóban nem sikerült teljesen tönkretenni, ami
azonban nem a Rákosi-Kádár-vonulat érdeme. A bár tántorgó, de
mégiscsak talpon maradás a magyar leleményességének és
önkizsákmányolásának köszönhető.
A jelenlegi állapotokat egyébként joggal történelmietlenül
szemlélő nyugati üzletemberek egy része - mint erről a mostani
budapesti konferencia is tanúskodik - derűlátó, és a helyzet
javulására számít. Teszi ezt annak ellenére, hogy az elmúlt hetek,
hónapok fejleményei sokat rontottak a kibontakozás esélyein. Mint a
budapesti Pénzügyminisztérium egyik vezető tisztviselője mondta: az
olaj árának emelkedése, az aszály és a KGST-n belüli kereskedelem
összeomlása az idén legalább 100 milliárd forint veszteséget fog
okozni a magyar nemzetgazdaságnak. (folyt.)
1990. szeptember 11., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gazdaságunk - 1. folyt.
|
Mindeközben nyugati adósságállományunk nem csökken, s a piaci
kilátások sem lesznek rózsásabbak. Reményt az öngerjesztett
konjunktúrához lehetne fűzni, ám ennek feltételrendszerével
kapcsolatban megoszlanak a vélemények.
Bod Péter Ákos, a kormány gazdasági fő stratégája szerint a
koalíció nem a sokkterápiára kapott felhatalmazást a választóktól
idén tavasszal. Antall József miniszterelnök is arról beszélt a
nyugati pénzemberek előtt, hogy 3-4 évre van szükség a
termelőkapacitás több mint a felének magánkézbe való juttatásához.
Vannak, akik ezt a privatizációs ütemet lassúnak tartják. Azzal
érvelnek, hogy az állami tulajdonban lévő nagyüzemeket egyszerűen
nem lehet talpra állítani, amíg léteznek, csak nyelik a pénzt,
amelyet másutt hatékonyabban lehetne befektetni.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az állami tulajdon léte,
túlsúlya lélektanilag is taszító hatással van a külföldi tőkére,
mert indokoltan vagy indokolatlanul azt sugallja, hogy a
demokratikusan megválasztott kormány sem tudott teljesen szakítani a
régi beidegződésekkel, lelke mélyén legalábbis etatista.
Végezetül pedig a lassú, fokozatos privatizáció ellen hozható
föl az az érv is, hogy ma már Magyarországnak vetélkednie kell
szomszédaival a külföldi beruházásokért; helyzeti előnye az eddig
alkalmazott módszerekkel egyszerűen nem tartósítható.
Mindezen argumentumokkal szemben a kormány joggal mutathat rá
arra, hogy a válságméretekben alacsonynak mondható inflációs ráta, a
munkanélküliek viszonylag csekély száma, a kedvező kereskedelmi
mérleg és a közös vállalkozások meredeken emelkedő görbéje az eddigi
gazdaságpolitika helyességét igazolja. A lakosság - mondta az
iparügyi miniszter - fáradt, nem bírná el a gyorsítást. (folyt.)
1990. szeptember 11., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gazdaságunk - 2. folyt.
|
Csakhogy Európa, amely felé törekszünk, nem vár. 1992, az
egységes európai piac megteremtésének esztendeje nyakunkon van.
Ennek a ténynek persze nem kapkodásra, hanem a prioritások
egyértelmű kijelölésére kellene ösztönöznie a kormányt és az egész
törvényhozást.
A kézenfekvő prioritások közé tartozik a tulajdonviszonyok
következetes és azonos elveken nyugvó rendezése, legyen akár
földről, házról vagy termelőüzemről szó. Ez az öngerjesztett
konjunktúra alapfeltétele és annak biztosítéka, hogy a magyar
vállalkozók ne maradjanak hátrányban a külfödiekkel szemben. +++
1990. szeptember 11., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|