|
|
 |
|
 |
MDF-kongresszus
|
---------------
Washington, 1990. június 4. (Amerika Hangja, Világhíradó) -
Magyarországi tudósítónkat, Szénási Sándort kapcsoljuk, aki a
Demokrata Fórum hétvégén lebonyolított kongresszusáról számol be:
- Ha voltak is politikai bombák, nem robbantak a Demokrata Fórum
hétvégi országos gyűlésén.
Bíró Zoltán, a Hitel főszerkesztője - aki folyóiratában még az
SZDSZ-MDF paktum titkos és személyes jellegét támadta, az ülés után
adott nyilatkozataiban pedig Antall József pártelnök és
miniszterelnök diktatórikus hajlamairól szólt - ha akart is,
szakítást nem ért el.
A pártelnökség több tagjával együtt azt javasolta, hogy Antall
József mellé nevezzenek ki társelnököt Csoóri Sándor személyében, a
költő azonban az utolsó pillanatban visszalépett - állítólag amiatt
a hangnem miatt, amelyet Antall használt. A pártot, úgymond,
tülekedő Biberachok és Petur bánok jellemzik.
Egyszóval minden várakozással ellentétben, Antall József
lappangó ellenzéke nem kapott képviseletet, nem szerveződött meg -
egyelőre. A miniszterelnöknek inkább a párton kívül kell majd
szembenéznie néhány szemrehányással, amelynek kiváltója már megint a
kulturális tárca birtokosa, Andrásfalvy Bertalan.
A néprajz kutató - aki nem éppen az elitkultúra szerelmese -
hetekkel ezelőtt azzal riasztotta meg az értelmiségi közvéleményt,
hogy közölte: kormánybiztosokat kíván kinevezni az egyetemek élére,
mert bár ő abszolút nem ellensége az önkormányzatnak, dehát az
autonómia - mint mondta - még alig bimbózik, a kormánybiztos majd
ápolgatja, locsolgatja, és amíg virágba nem szökken, jobb a központi
fegyelem. (folyt.)
1990. június 4., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- MDF-kongresszus - 1. folyt.
|
Nos, úgy tűnik, Andrásfalvy erről már lemondott, a másik vitás
kérdésben azonban nem enged. Abban ugyanis, hogy az iskolákban
bevezessék a hitoktatást. Az érvelés szerint ez ugyan nem lenne
kötelező, atheista szülők a vallásoktatás helyett kultúra- és
vallástörténetre is beirathatják gyereküket, az ötlet mégis eléggé
rosszízű. Különben is érezni most Magyarországon a levegőben némi
porszagot, akkor, amikor egy újság hírül adja például, hogy a megyék
élére újra főispánokat kellene kinevezni, amikor újra XIX. századi
fogalmakkal dobálózunk.
Ez a gondolat azonban - a hitoktatás kvázi kötelezővé tétele - a
múltszázadiság mellett még ijesztő is. Közismert, hogy a kádári
Magyarországon nem létezett az állam és az egyház szétválasztása,
amennyiben az állam gyarmatosítoként viselkedett a teljesen
kiszolgáltatott, vagyonától teljesen megfosztott papsággal szemben.
A gyarmati magatartás közvetítője az Állami Egyházügyi Hivatal volt,
ám azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a szét nem választottság
működött fordítva is - a két háború között, amikor viszont az egyház
telepedett rá mérhetetlenül az államra és a társadalomra.
Mármost nem lehet megszüntetni az egyiket úgy, hogy egy másikkal
váltjuk azt fel. Nem lehet úgy ideológiamentessé tenni az iskolákat,
hogy a hátsó ajtón mégis csak becsempésszük az ideológiát, hiszen a
kereszténység nemcsak kulturális kört jelent, az európai művészet
alapjait, hanem világnézetet is. Ennyiben tehát korlátokat is, a
tekintet kötelező irányítottságát. Ez a kötelező magatartás pedig
visszatérőben van. Nemrégiben azt olvastam egy katolikus hetilapban,
hogy hát igen, igen, az iskolákat természetesen ideológiailag
csíramentessé kell tenni, ám nem ártana, ha több tantárgy előadására
paptanárokat alkalmaznának, akik úgymond, a katolicizmus tiszta
fényét szórnák szét a diákok között. (folyt.)
1990. június 4., hétfő
|
Vissza »
|
|
- MDF-kongresszus - 2. folyt.
|
De mondhatnék más példákat is: Jézus Krisztus utolsó
megkísértése című film betiltását követelő felszólalásokat
gyűjthetnének a magyar parlamentből. Vagy azt a megjegyzést, amely
szerint a képviselőháznak az egyház pótrészévé kellene vállnia.
De már konkrét harcok is elkezdődtek az iskolák ügyében. A XII.
kerületi Arany János iskolát, a Mi Asszonyunk Katolikus Alapiskola
és Gimnázium nevű egyesület óhajtja most kisajátítani. Május 10-ikén
iskolai szülői értekezletet hívtak össze, amelyen közölték az
emberekkel, hogy az iskola alsótagozatát az egyesület egyszerűen
átveszi, és kérték a szülőket, döntsék el, óhajtják-e beíratni
gyermeküket az újonnan alakuló iskolába.
A szülők jórésze egyelőre bénultan tiltakozik, magához sem
tudott még térni a váratlan puccskísérlettől. Hivatalos intézkedés
pedig még nincs. A kerületi tanács hoz majd döntést ebben az
egyébként - szerintem - nyilvánvaló ügyben. Ezek a példák.
A példák után, az igazság kedvéért azonban azt is el kell
mondanom, hogy ezekben a kérdésekben egyrészt egyházi körökben is
vita van, másrészt 40 év szorongattatása és elnyomása - úgy értem
dupla elnyomása -, tehát állampolgári és vallási elnyomása után,
nehéz lenne elvárni, hogy a papság rögtön tudja, hol a helye, és mi
az a szerep, amelyet egy polgári demokráciában eljátszik.
Végül is az új pártok sem igazán pártok még, a sajtó sem igazi
sajtó még, és az a bizonyos polgári demokrácia sem demokrácia.
Magyarán, az egyházaknál még csak-csak érthető a
szereptévesztés, sőt elmaradottság a nyugati egyházi felfogások
mögött, amelyektől el is volt vágva. Kevéssé érthető azonban a
magyar kormány esetében, hogy miért ragaszkodik egy divatjamúlt és
fölösleges viharokat kiváltó koncepcióhoz. (folyt.)
1990. június 4., hétfő
|
Vissza »
|
|
- MDF-kongresszus - 3. folyt.
|
Főleg, hogy az állami hitoktatás fenntartása a Lajtától nyugatra
sem feltétlenül szerepel a kereszténydemokrácia politikai
felfogásában. Az ötlet ugyanis - ha tetszik, ha nem - diszkriminatív
elemeket fűz bele az iskolai életbe. Hiába jog, hogy a gyerek járhat
művelődéstörténetre is, azt azért csak megjegyzik, melyik szülő nem
iratja be gyermekét hittanra, és a társadalmi nyomások - tudjuk -
szörnyűbbek tudnak lenni, mint az állami.
Ám ezen túlmenően is, ki vagy mi döntheti el a gyerek helyett,
hogy kíván-e hinni vagy sem, miben kíván hinni és miben nem? Miért
nem bízható ez rá akkor, amikor már döntésképes, és miért nem lehet
őt nevelni addig is a sokféleség szerepében? Hit és vallás helyett
miért ne lehetne megtanítható olyan erkölcsi világnézetre, amelynek
alapja a tolerancia és az erőszak elutasítása? Miért kellene
kalodába zárni legfogékonyabb éveit?
Úgy gondolom, hamarosan nagy viták kezdődnek erről, és a vita
előtt már megfogalmazható néhány tanúlság. Az egyik, az egyházaknak
joga a szabad működés, joga és kötelessége a vallásoktatás, azonban
csak az állampolgár választhatja az egyházat, az egyház nem
választhat magának hívőt.
Azután, az iskolában tanítani kell a vallástörténetet, esetleg
tágabban kultúra- vagy művelődéstörténetet, amelyen belül persze a
Biblia éppen úgy tantárgy, mint a Korán, a Tóra vagy a buddhizmus,
azonosulást megkövetelni azonban állami iskolákban tilos. Az
Isten-hit magánügy
Mindenben pedig a legfontosabb, a kérdésnek túlságosan nagy a
súlya ahhoz, hogy erről pusztán egy kormány dönthessen. Talán még a
parlament is szűk tér ennek megvitatásához, ehhez talán szélesebb
társadalmi keretek kellenek. (folyt.)
1990. június 4., hétfő
|
Vissza »
|
|
- MDF-kongresszus - 4. folyt.
|
Egy dolog azonban úgy vélem sem szűk, sem tág keretek között nem
lehet vitakérdés. Az, hogy egy társadalom lehet keresztény, lehet
ilyen vagy olyan - bár azt gondolom, sosem egynemű -, az állam
viszont semmiképpen nem lehet sem ilyen, sem olyan. Az állam
semleges vetülék, nincs köze hithez, Istenhez, hiedelmekhez és
ideológiákhoz. Az állam építsen utat, támogasson mindenféle
kultúrát, szedje az adót és jónapot. Azt is mondhatnám: Ámen. +++
1990. június 4., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|