|
|
|
|
MDF-kongresszus
|
---------------
Washington, 1990. június 4. (Amerika Hangja, Világhíradó) - Magyarországi tudósítónkat, Szénási Sándort kapcsoljuk, aki a Demokrata Fórum hétvégén lebonyolított kongresszusáról számol be:
- Ha voltak is politikai bombák, nem robbantak a Demokrata Fórum hétvégi országos gyűlésén.
Bíró Zoltán, a Hitel főszerkesztője - aki folyóiratában még az SZDSZ-MDF paktum titkos és személyes jellegét támadta, az ülés után adott nyilatkozataiban pedig Antall József pártelnök és miniszterelnök diktatórikus hajlamairól szólt - ha akart is, szakítást nem ért el.
A pártelnökség több tagjával együtt azt javasolta, hogy Antall József mellé nevezzenek ki társelnököt Csoóri Sándor személyében, a költő azonban az utolsó pillanatban visszalépett - állítólag amiatt a hangnem miatt, amelyet Antall használt. A pártot, úgymond, tülekedő Biberachok és Petur bánok jellemzik.
Egyszóval minden várakozással ellentétben, Antall József lappangó ellenzéke nem kapott képviseletet, nem szerveződött meg - egyelőre. A miniszterelnöknek inkább a párton kívül kell majd szembenéznie néhány szemrehányással, amelynek kiváltója már megint a kulturális tárca birtokosa, Andrásfalvy Bertalan.
A néprajz kutató - aki nem éppen az elitkultúra szerelmese - hetekkel ezelőtt azzal riasztotta meg az értelmiségi közvéleményt, hogy közölte: kormánybiztosokat kíván kinevezni az egyetemek élére, mert bár ő abszolút nem ellensége az önkormányzatnak, dehát az autonómia - mint mondta - még alig bimbózik, a kormánybiztos majd ápolgatja, locsolgatja, és amíg virágba nem szökken, jobb a központi fegyelem. (folyt.)
1990. június 4., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- MDF-kongresszus - 1. folyt.
|
Nos, úgy tűnik, Andrásfalvy erről már lemondott, a másik vitás kérdésben azonban nem enged. Abban ugyanis, hogy az iskolákban bevezessék a hitoktatást. Az érvelés szerint ez ugyan nem lenne kötelező, atheista szülők a vallásoktatás helyett kultúra- és vallástörténetre is beirathatják gyereküket, az ötlet mégis eléggé rosszízű. Különben is érezni most Magyarországon a levegőben némi porszagot, akkor, amikor egy újság hírül adja például, hogy a megyék élére újra főispánokat kellene kinevezni, amikor újra XIX. századi fogalmakkal dobálózunk.
Ez a gondolat azonban - a hitoktatás kvázi kötelezővé tétele - a múltszázadiság mellett még ijesztő is. Közismert, hogy a kádári Magyarországon nem létezett az állam és az egyház szétválasztása, amennyiben az állam gyarmatosítoként viselkedett a teljesen kiszolgáltatott, vagyonától teljesen megfosztott papsággal szemben. A gyarmati magatartás közvetítője az Állami Egyházügyi Hivatal volt, ám azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a szét nem választottság működött fordítva is - a két háború között, amikor viszont az egyház telepedett rá mérhetetlenül az államra és a társadalomra.
Mármost nem lehet megszüntetni az egyiket úgy, hogy egy másikkal váltjuk azt fel. Nem lehet úgy ideológiamentessé tenni az iskolákat, hogy a hátsó ajtón mégis csak becsempésszük az ideológiát, hiszen a kereszténység nemcsak kulturális kört jelent, az európai művészet alapjait, hanem világnézetet is. Ennyiben tehát korlátokat is, a tekintet kötelező irányítottságát. Ez a kötelező magatartás pedig visszatérőben van. Nemrégiben azt olvastam egy katolikus hetilapban, hogy hát igen, igen, az iskolákat természetesen ideológiailag csíramentessé kell tenni, ám nem ártana, ha több tantárgy előadására paptanárokat alkalmaznának, akik úgymond, a katolicizmus tiszta fényét szórnák szét a diákok között. (folyt.)
1990. június 4., hétfő
|
Vissza »
|
|
- MDF-kongresszus - 2. folyt.
|
De mondhatnék más példákat is: Jézus Krisztus utolsó megkísértése című film betiltását követelő felszólalásokat gyűjthetnének a magyar parlamentből. Vagy azt a megjegyzést, amely szerint a képviselőháznak az egyház pótrészévé kellene vállnia.
De már konkrét harcok is elkezdődtek az iskolák ügyében. A XII. kerületi Arany János iskolát, a Mi Asszonyunk Katolikus Alapiskola és Gimnázium nevű egyesület óhajtja most kisajátítani. Május 10-ikén iskolai szülői értekezletet hívtak össze, amelyen közölték az emberekkel, hogy az iskola alsótagozatát az egyesület egyszerűen átveszi, és kérték a szülőket, döntsék el, óhajtják-e beíratni gyermeküket az újonnan alakuló iskolába.
A szülők jórésze egyelőre bénultan tiltakozik, magához sem tudott még térni a váratlan puccskísérlettől. Hivatalos intézkedés pedig még nincs. A kerületi tanács hoz majd döntést ebben az egyébként - szerintem - nyilvánvaló ügyben. Ezek a példák.
A példák után, az igazság kedvéért azonban azt is el kell mondanom, hogy ezekben a kérdésekben egyrészt egyházi körökben is vita van, másrészt 40 év szorongattatása és elnyomása - úgy értem dupla elnyomása -, tehát állampolgári és vallási elnyomása után, nehéz lenne elvárni, hogy a papság rögtön tudja, hol a helye, és mi az a szerep, amelyet egy polgári demokráciában eljátszik.
Végül is az új pártok sem igazán pártok még, a sajtó sem igazi sajtó még, és az a bizonyos polgári demokrácia sem demokrácia.
Magyarán, az egyházaknál még csak-csak érthető a szereptévesztés, sőt elmaradottság a nyugati egyházi felfogások mögött, amelyektől el is volt vágva. Kevéssé érthető azonban a magyar kormány esetében, hogy miért ragaszkodik egy divatjamúlt és fölösleges viharokat kiváltó koncepcióhoz. (folyt.)
1990. június 4., hétfő
|
Vissza »
|
|
- MDF-kongresszus - 3. folyt.
|
Főleg, hogy az állami hitoktatás fenntartása a Lajtától nyugatra sem feltétlenül szerepel a kereszténydemokrácia politikai felfogásában. Az ötlet ugyanis - ha tetszik, ha nem - diszkriminatív elemeket fűz bele az iskolai életbe. Hiába jog, hogy a gyerek járhat művelődéstörténetre is, azt azért csak megjegyzik, melyik szülő nem iratja be gyermekét hittanra, és a társadalmi nyomások - tudjuk - szörnyűbbek tudnak lenni, mint az állami.
Ám ezen túlmenően is, ki vagy mi döntheti el a gyerek helyett, hogy kíván-e hinni vagy sem, miben kíván hinni és miben nem? Miért nem bízható ez rá akkor, amikor már döntésképes, és miért nem lehet őt nevelni addig is a sokféleség szerepében? Hit és vallás helyett miért ne lehetne megtanítható olyan erkölcsi világnézetre, amelynek alapja a tolerancia és az erőszak elutasítása? Miért kellene kalodába zárni legfogékonyabb éveit?
Úgy gondolom, hamarosan nagy viták kezdődnek erről, és a vita előtt már megfogalmazható néhány tanúlság. Az egyik, az egyházaknak joga a szabad működés, joga és kötelessége a vallásoktatás, azonban csak az állampolgár választhatja az egyházat, az egyház nem választhat magának hívőt.
Azután, az iskolában tanítani kell a vallástörténetet, esetleg tágabban kultúra- vagy művelődéstörténetet, amelyen belül persze a Biblia éppen úgy tantárgy, mint a Korán, a Tóra vagy a buddhizmus, azonosulást megkövetelni azonban állami iskolákban tilos. Az Isten-hit magánügy
Mindenben pedig a legfontosabb, a kérdésnek túlságosan nagy a súlya ahhoz, hogy erről pusztán egy kormány dönthessen. Talán még a parlament is szűk tér ennek megvitatásához, ehhez talán szélesebb társadalmi keretek kellenek. (folyt.)
1990. június 4., hétfő
|
Vissza »
|
|
- MDF-kongresszus - 4. folyt.
|
Egy dolog azonban úgy vélem sem szűk, sem tág keretek között nem lehet vitakérdés. Az, hogy egy társadalom lehet keresztény, lehet ilyen vagy olyan - bár azt gondolom, sosem egynemű -, az állam viszont semmiképpen nem lehet sem ilyen, sem olyan. Az állam semleges vetülék, nincs köze hithez, Istenhez, hiedelmekhez és ideológiákhoz. Az állam építsen utat, támogasson mindenféle kultúrát, szedje az adót és jónapot. Azt is mondhatnám: Ámen. +++
1990. június 4., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|