|
|
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (18. rész)
|
A külpolitikát érintő megjegyzésekre reagálva Antall József örömét fejezte ki, hogy a pártok többsége egyetértett a megfogalmazott célokkal, bár akadtak más módszerbeli és ütemezési elképzelések. Leszögezte: a kormány külpolitikája nem lehet kizárólag egyirányú, sok országgal kell kapcsolatot tartani. Újból megerősítette, hogy Magyarország ki kíván lépni a varsói paktumból, bár azt is leszögezte, hogy a nemzetközi szerződéseket általában nem lehet egyoldalúan felrugni. Következetesen, megfontoltan a nemzetközi, diplomáciai és katonai megegyezéseket keresve lehet csak ezt a szándékunkat elérni, ezt a fontos kérdést nem lehet sürgősségi alapon, egyoldalún elintézni.
Szólt arról is, hogy a vitában sok olyan figyelmeztetés, kiegészítés felvetődött, amelyet a kormány hasznosítani fog az elkövetkezendő három hónap során kidolgozandó programjában. Megjegyezte ugyanakkor, hogy egyetlen olyan tanács, ötlet vagy javaslat nem hangzott el, amely a kormánykoalició számára konkrét gyakorlati útmutatót adott volna egy-egy feladat megoldására. Reményét fejezte ki, hogy az ellenzéki pártok a jövőben megtalálják az együttműködési lehetőségeket a kormánnyal, s megosztják a testülettel értékes, hasznosítható gondolataikat, javaslataikat.
Antall József elutasította azt a kifogást, hogy a program túlságosan szép, s rózsaszínűre festi a jövőt, nem mutatja meg eléggé a válságos gócokat. A leendő kormányfő úgy vélte: a program érinti a súlyos körülményeket, s arra is utal, hogy áldozatokra lesz szükség a gondok megoldásához. Igazságtalanok tehát azok a megjegyzések, amelyek szerint ez a program hasonló hangnemben készült, mint az előző korszak nem egy kormányának ilyen jellegű dokumentuma. Véleménye szerint az is fontos, hogy a magyar nép ne csak azt érezze, hogy válság van, hogy csökken az életszínvonal, hanem ébredjen benne remény és hit a jobb jövő iránt. (folyt.köv.)
1990. május 23., szerda 20:30
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|