Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › augusztus 15.
1989  1990
1990. június
HKSzeCsPSzoV
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829301
2345678
1990. július
HKSzeCsPSzoV
2526272829301
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1990. augusztus
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Az SZDSZ ügyvivőinek nyilatkozata

"...a vállalati tanácsok újraválasztását el kell halasztani, az erről szóló kormányrendeletet fel kell függeszteni, majd módosítani kell. Mihelyt a Parlament összeül, a szabad demokrata képviselőcsoport megteszi a szükséges lépéseket. "
BBC, Panoráma:

Népszavazás vagy felkelés Horvátországban?

"Tudjman elnök Horvát Demokrata Szövetsége a három hánappal ezelőtti többpárti választásokon nagyarányú győzelmet aratott. A választások után megalakult jobbközép kormánya megpróbálta a gyakorlatba átültetni ígéreteit a választások előtti korteshadjáratban. Tudjman pártja ígéretet tett a horvát nemzeti értékek helyreállítására, a kommunista vezetők leváltására, a kommunisták által alkotott törvények megváltoztatására, csakúgy, mint Jugoszlávia laza szövetségi rendszerré való átalakítására, amely gyakorlatilag Horvátország függetlenségét jelentené. "

Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (1. rész)

1990. május 23., szerda - A kormányprogram vitájával folytatta munkáját szerdán délelőtt nem sokkal 9 óra után az Országgyűlés. Az elnöklő Vörös Vince bejelentette, hogy az ülésnap kezdetéig már 42 képviselő jelezte hozzászólási szándékát. Az Antall József beterjesztette, A nemzeti megújhodás címet viselő kormányprogramról a frakciók nevében a ,,vezérszónokok,, már kedden délután véleményt nyilvánítottak. A második napon is a már elfogadott elveknek megfelelően a kormánypárti és az ellenzéki képviselők egymást követve tették meg észrevételeiket a kormányprogram irányelveivel kapcsolatban. Az első szavazáskor - amellyel a felszólalások időtartamát 5 percben szabták meg - mindössze 229-en szavaztak. (folyt.köv.)





1990. május 23., szerda 10:13


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (2. rész)


A parlamenti pártok számának megfelelően hatos csoportokba
sorolva, gördülékenyen követték egymást a felszólalások. A vita
során több méltatlankodó hozzászólásból kiderült, hogy a bírálók nem
úgy fogadták a kormányprogramot, mint aminek azt kidolgozói,
előterjesztői szánták. Ugyanis megfogalmazói elsősorban a
legfontosabb alapelveket kívánták tisztázni ebben a dokumentumban, a
tennivalók tételes felvázolására, meghatározására csak később
kerítenek sort.

    Újra és újra elhangzott, hogy e napirend tárgyalásakor kinek mi
lenne tulajdonképpen a szerepe, és talán a félreértések elkerülése
miatt többször is leszögezték: az ellenzéknek éppen a kormány és a
nép érdekében kell bírálnia a programot, a koalíció tagjainak pedig
védeniük illik azt, felvilágosítással szolgálva a még kimunkálatlan
elemekről. De hogy még e szereposztás betartása mellett sem haladt
simán és indulatok nélkül a polémia, arról árulkodott az a momentum,
amikor is a vita menetét megszakítva soron kívül kért szót Szabad
György, az Országgyűlés megbízott elnöke. Felszólította a soros
elnököt, hogy indokolt esetben éljen a rendreutasítás, sőt a
szómegvonás jogával is. Emlékeztetett arra, hogy a vita hevében az
egyik képviselő olyan általánosító minősítésre ragadtatta magát az
egyik párttal kapcsolatban - nevezetesen pozíciómohóságot emlegetett
-, ami szerinte nem illik a Ház méltóságához. Kérte
képviselőtársait: kritikájuk élét ugyan ne tompítsák, ám
véleményformálásukkor ne éljenek méltatlan eszközökkel. A soros
elnök is többször felhívta a figyelmet arra, hogy a képviselők
tartózkodjanak a személyeskedéstől. (folyt. köv.)



1990. május 23., szerda 16:24


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (3. rész)


A Szabad Demokraták Szövetségének képviselői közül Szent-Iványi
István örvendetesnek nevezte, hogy a dokumentum kiemelten kezeli a
magyar nép óhaját: a kiválást a Varsói Szerződésből. Úgy vélekedett,
hogy a kiválásra minél gyorsabban szükség van. Figyelembe ajánlotta,
hogy a VSZ-tagság fenntartása behatárolhatja az ország mozgásterét,
illetőleg érvként említette meg, miszerint az európai rendezés
meggyorsítása érdekében is szükség van a VSZ felszámolására.

    Wekler Ferenc hiányolta a programból, hogy nem foglalkozik
megfelelő súllyal sem a rendőrség, sem a belbiztonság, sem a bűnözés
kérdéskörével. Kifogásolta az önkormányzati megye kategória
gondolatát, mert szerinte ez olyan fogalmat takar, ami mögött nincs
tartalom. A földkérdésnek az 1947-es tulajdonviszonyok alapján
történő rendezését bírálva felhívta a figyelmet arra, hogy 1945 után
sem a hadifoglyok, sem a cigányok, sem a szovjet munkatáborokban
lévő magyarok, sem a magyarországi németek, illetőleg az 1947-ben
lakosságcsere következtében hazánkba visszatelepített szlovákiai
magyarság nem rendelkezett földdel. Épp ezért úgy vélte, hogy a
visszatérés nem a nemzet megújhodásának programját jelenti, hanem
egy széles réteg kirekesztését a nemzetből.

    A hit- és erkölcstan oktatásának bevezetésében a szülők és a
gyermekek döntését nevezte irányadónak Hajdú Zoltán, nehogy
valamiféle új kötelező tantárgy keletkezzen. Ugyancsak mérlegelendő
- mondotta -, hogy a hittant az iskolában, vagy azon kívül oktassák.

    Soós Károly Attila arra hívta fel a figyelmet, hogy a programban
szereplő gazdasági számadatok nem mindenütt megalapozottak. ,,Az
abszolút komolytalanság terrénuma,, az adósságállomány kezelése és
programban való megjelenítése - hangoztatta. Hozzáfűzte: a gazdasági
számadatok hanyag kezelése már csak azért is megengedhetetlen, mert
véleménye szerint a beterjesztett dokumentumot a nemzetközi
pénzvilág nagyítóval fogja vizsgálni.

    Tardos Márton egyetértett azzal, hogy a gazdaságban a kormány
meghirdeti az állam dominanciájának megszüntetését, a magántulajdon
elvének előtérbe helyezését. Elégedetlen volt viszont azzal, hogy a
program nem szembesíti megfelelően az állampolgárt a megörökölt
helyzet tragikus voltával; nem konkretizálja az átalakítás útját.
(folyt. köv.)



1990. május 23., szerda 17:16


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (4. rész)


Juhász Pál elfogadhatónak ítélte a kormányprogram általános
kereteit, kivéve az agrár-részt. A kisgazdapárti hozzászólókkal
vitába szállva kiemelte: az FKgP képviselői az ősiség elvét
túlhangsúlyozó földtulajdon-koncepciójukkal a mai parasztság érdekei
ellen lépnek fel. Felhívta a figyelmet arra a veszélyre, hogy az
önmagát a parasztság képviselőjének feltüntető párt éppúgy fogja
megszüntetni a mezőgazdaságot, mint annak idején a magát a
munkásosztály kizárólagos képviselőjének nevező párt az ipart.

    A programban kevés szó esik a bérből és fizetésből élőkről -
hangoztatták az SZDSZ-esek, márpedig ők a lakosság túlnyomó részét
adják. Ennek következtében a program nem néz szembe olyan
koncepcionális kérdésekkel - vélekedett Tellér Gyula, hogy a pazarló
nagyvállalatok helyén létrejövő magánvállalatok nem lesznek
pazarlóak sem a munkaerővel, sem a munkabérrel, sem az anyagokkal és
eszközökkel. Mindez magával vonja majd a tulajdonos és a
munkavállaló érdekellentétének élesedését. Az pedig nyilvánvaló -
fűzte hozzá -, hogy ez a konfliktus nem hatalmasodhat el, s az
európai társadalmak gyakorlatához hasonló intézményrendszer
kiépítését igényli. Erről az intézményrendszerről azonban legfeljebb
címszavakban, vagy még úgy sem szól a program. Így például nem
tudni, hogy a kormány miként próbálja kezelni a sztrájkot.

    Az irányelvek szociálpolitikai elemeihez fűzött megjegyezéseket
Havas Gábor. Üdvözölte, hogy a szociálpolitika el kíván mozdulni a
toldozgató-foldozgató eseti segélyezés túlsúlyától, az alanyi jogon
járó juttatások és a garantált minimumok felé. Egy modern európai
államban azonban a szociális biztonság meghatározó eleme a szilárd
alapokon nyugvó társadalombiztosítási rendszer - hangoztatta a
szabaddemokrata-képviselő. A szöveg ugyan megemlíti, hogy a
kívánatos út a valódi társadalombiztosítási önkormányzat
megteremtése - tette hozzá -, de ennek várható üteméről semmit sem
szól, és a jogalkotási programban sem szerepel a sürgős feladatok
között az ehhez eleve szükséges jogi keretek megteremtése. Nem derül
ki, hogy a kormány meg kívánjak-e határozni az állampolgári jogon
garantált alapellátások körét, illetőleg lehetővé kívánja-e tenni a
magánbiztosítást. Nem nyújt fogódzókat a szöveg ahhoz sem, hogy
miként képzeli el a kormány a létminimum szintje alatt élő 1 millió
ember kiemelését a szegénységből. (folyt. köv.)



1990. május 23., szerda 17:21


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (5. rész)


A rendkívüli módon lerövidített program művelődési részével
kapcsolatban kevés fenntartása van, a célokat nemesnek tartja -
mondotta Bretter Zoltán. Hiányzik azonban a látlelet arról a
társadalmi, művelődési helyzetről, amit a kormány örökölt, illetőleg
az elvek lebontásának valósággá rendezése - fűzte hozzá.

    Iványi Gábor az állam és az egyház teljes szétválasztásáról
szólva kifogásolta, hogy az új kormány a megszünt Állami Egyházügyi
Hivatal egyes utódhivatalainak fenntartása mellett tette le a voksot.
Véleménye szerint a szétválasztás csak úgy valósítható meg, ha sem
a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnál, sem máshol nem jön
létre olyan hivatal, amely az egyházakat felügyeli.

    A műszaki fejlesztés szerepének és koordinációjának elvi
rögzítését hiányolta az irányelvekből Lotz Károly. (folyt. köv.)



1990. május 23., szerda 17:23


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (6. rész)


A Magyar Demokrata Fórum szóhoz jutó képviselői szinte
egybehangzóan védelmükbe vették a kormányprogram irányelveit,
többé-kevésbé finomítva, kiegészítve, néhány ponton nyomatékosítva
azokat. Katona Tamás a program külpolitikai irányelveit méltatta,
mondván, ezek utat mutatnak az Európába való újbóli visszatérésre.
Példaadónak minősítette a magyar külügyi politikát, s arra
figyelmeztetett, éppen emiatt fontos, hogy az országban mindegyik
kisebbség megkapja az őt megillető jogokat. Ehhez a témakörhöz
kapcsolódóan Zétényi Zsolt emlékeztetett egy hetven évvel ezelőtti
dátumra, amikor is aláírták azt az okmányt, aminek ,,köszönhetően,,
határon kívüli magyarságról kell beszélnünk. Úgy vélte: a
magyarságnak egyfajta sajátos Duna-völgyi hivatást kell vállalnia, a
szabadság és a demokrácia szószólójaként. Egyúttal minden lehetséges
fórumon meg kell védelmeznie az egyetemes magyar nemzetet. Arra
figyelmeztetett: az a nép, amely magát nem becsüli, más országok
megbecsülését sem vívhatja ki.

    Egy másik képviselő, nevezetesen Kapronczay József a kormány
programjának művelődési- és oktatáspolitikai részét minősítette
dícséretesnek, ám fontosnak tartotta megjegyezni: ma, amikor morális
válságban van az ország, egyáltalán nem mindegy, hogy az oktatási
intézmények milyen erkölcsi alapokkal bocsátják útjukra a
fiatalokat. Hangoztatta: újból fel kell fedezni az évezredek során
kikovácsolódott, a zsidó-keresztény kultúrát jellemző erkölcsi
értékeket. Gaál Antal a programnak a földkérdést taglaló fejezete
mellett tört lándzsát. Úgy vélte, tökéletes megoldás nincs, s az
előterjesztés is csak a legkevésbé rossz megoldás felvázolására
vállalkozhatott. A vitában elhangzottakkal szemben tagadta, hogy ez
a földprogram markáns kisgazda-vonalat képvisel, hiszen az 1947-es
év megnevezése csupán egy elvi kiindulópontot jelent, egy olyan
dátumot, amikor a föld-magántulajdon még létezett.

    Voltak, akik mihamarabbi társadalmi igazságtételt sürgettek, így
például Szűcs István és Tarnóczky Attila. Elhangzott, hogy az egész
nép várja, miképpen lép az új kormány, meddig hagyja helyükön
azokat, akik felelősek az ország lezülléséért. Nagy tapsot aratott
az a javaslat, miszerint az eddigi vállalati vezetők csak úgy
maradhassanak pozíciójukban, ha még az idén újbóli megmérettetésre
vállalkoznak - akár egy pályázat keretében -, s sikerrel felelnek
meg a kritériumoknak. (folyt. köv.)



1990. május 23., szerda 17:55


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (7. rész)


Botos Katalin hibás megközelítésnek tartotta, hogy a programot
kifogásoló képviselők mechanikusan összeadják az ország ,,házának,,
felújításához szükséges költségeket. Felhívta a figyelmet arra, hogy
itt most rendszerváltás történik, megszűnik az a gyakorlat, amikor a
közös pénzeket szinte számolatlanul osztogatták. Az országnak igazi
tulajdonosai lesznek, akik a korábbinál jóval hatékonyabban fognak a
rendelkezésükre álló pénzzel gazdálkodni.

    A vitában elhangzott az is, hogy a kormány sürgős feladatai közé
kell tartoznia a sajtószabadságról szóló törvény megalkotásának.
Ilkei Csaba ezzel kapcsolatban hangoztatta, hogy politikai, szakmai,
morális válságba kerültek egyes tömegkommunikációs intézmények,
elsősorban a nemzeti médiumok. Zimányi Tibor is sürgős feladatra
hívta fel a figyelmet, mégpedig arra, hogy mihamarabb anyagi
rehabilitációban kell részesíteni azokat, akiket kitelepítettek,
vagy igazságtalanul hurcoltak internáló táborokba, szovjetunióbeli
kényszermunkára. Úgy vélte: a sebeket mielőbb be kell gyógyítani,
így a kormánynak még az elkövetkező 120 nap alatt intézkednie kell
ebben a kérdésben.

    Dénes János azt sürgette, hogy a munkások számára is biztosítsák
a tulajdonlás jogát. Úgy vélekedett, hogy ennek kimunkálására csak
az új munkástanács-törvényben kerülhet sor. Felszólalásában
kifogásolta a fiatal demokraták egyes képviselőinek hangnemét, s
felszólította a Fideszt, határolja el magát a ,,hökkentsd meg a
burzsoát,, típusú vitastílustól, amely a Magyar Dolgozók Pártjának
Szikra-fellegvárában jellemezte a polémiákat.

    A programmal szembeni legkritikusabb hangot Palotás János ütötte
meg, aki elöljáróban leszögezte, hogy támogatja a kormányprogramot,
ám súlyos hibának tartja a földkérdés megoldásának tervezett módját.
Nem kérdőjelezte meg, hogy valóban jogsértés történt hajdan, ám
fenntartásait hangoztatta a jogsértés orvoslásának technikai
végrehajtásával kapcsolatban. Úgy ítélte meg: ez a terv meglehetősen
kidolgozatlan, s csak arra jó, hogy játsszon a parasztság
érzelmeivel. A képviselő azt is kifogásolta, hogy a
kormányprogramból nem igazán érzékelhető, miképpen kívánják a
vállalkozókat segíteni. Hangsúlyozta: a jelenlegi társadalmi és
gazdasági környezetben nem elegendő a versenysemlegesség
meghirdetése, csak tudatos versenyelőny birtokában erősödhetnek a
belföldi vállalkozások. (folyt. köv.)



1990. május 23., szerda 17:56


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (8. rész)


A szocialista párt frakciójához tartozó képviselők témakörökre
bontva elemezték a kormányprogramot, s közülük számosan
kijelentették: nem támogatják az előterjesztést. A gazdaságpolitikai
elgondolásokhoz kritikai megjegyzéseket fűző Bossányi Katalin többek
között utalt arra, hogy a Szocialista Internacionálé alapelveit
magáénak valló MSZP eddig is a szociális piacgazdaság modelljét
szorgalmazta, majd annak a véleményének adott hangot: ha az új
kormány ennek következetes megvalósításán munkálkodik, számíthat az
ellenzéki szocialisták támogatására. Kijelentette: a munkavállalók,
a bérből és fizetésből élők körében kedvező visszhangra találhat az
a kormányzati törekvés, amely a gazdaság piaci átalakításának
fokozatos módszerét választja, szemben az ajánlott sokkterápiákkal.
Fenntartásának, sőt aggodalmának adott hangot a programban
kimutatható jelentékeny ellentmondások miatt. Mint mondta: a
gazdasági fordulat meghirdetésén túl nem látni, mitől és miért
fordul a szekér. Nem csupán az hiányzik, hogy miből és hogyan
kívánják megvalósítani a terveket, hanem kitűnik a
realitásnélküliség is. Felhívta a figyelmet az új kormányt fenyegető
gazdasági, társadalmi csapdákra, amelyek az adósságmenedzselésből, a
szovjet piaci részesedés drasztikus csökkenéséből, s a túlméretezett
költségvetésből adódnak - jelentős szociális konfliktusokat okozva.

    A kormányprogram külpolitikai vonatkozásait elemző Kovács László
a legjobban kidolgozott részként értékelte az Ember, haza, nagyvilág
című fejezetet. Hozzátette: a kormányprogram kidolgozói a magyar
külpolitika elmúlt évi sikereire alapozhattak a megfogalmazáskor, s
a hat párt gondolkodása is egybecseng a legalapvetőbb külpolitikai
kérdésekben. A program érdemei között sorolta, hogy együtt szól a
külpolitika, a külgazdaságpolitika és a katonapolitika
összsefüggéseiről; figyelemmel van a realitásokra, az ország
,,kicsiségére,,, amely arra készteti, hogy figyeljen a külvilágra, s
alkalmazkodjon ahhoz; földrajzi helyzetére - amelyben döntő
fontosságu a szomszédokkal való kiegyensúlyozott viszony. Az
irányelveket kiegészítve megjegyezte: a következő lépéseknél, a
megnyilatkozásoknál szem előtt kell tartani a Szovjetunió
belpolitikai helyzetének alakulását is, hiszen előfordulhat, hogy
rövid és hosszú távon nemzeti érdekeink összeütköznek. A program
érdemeként említette, hogy figyelemmel van a legutóbbi időszakban
bekövetkezett közép- és kelet-európai változásokra, amelyek jobb
feltételeket teremtenek a szomszéd országokkal való viszony
rendezésére. Rámutatott: érdemes lenne nagyobb figyelmet fordítani
az európai egységesülési folyamatra, amelyben a magyaroknak is
tevőleges szerepük van. (folyt.köv.)



1990. május 23., szerda 17:57


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (9. rész)


A földreform, a földtörvény esetleges következményeit feszegető
Lakos László a Grósz-kormány célokat, óhajokat, vágyakat felsoroló
programjához hasonlatosnak itélte a most beterjesztet irányelveket.
A program - szerinte - adós a megvalósításhoz vezető út megjárásához
szükséges ösztönzés és kényszerítés eszközeinek megítéléséhez.
Elhangzott a vitában az is, hogy a kormány látszólag új
agrárpolitikát hírdet meg, amely - hátrányára - lényegesen eltér az
MDF választási programjától; nem derül ki, milyen feladatot,
szerepet, súlyt szán a leendő kormány a mezőgazdaságnak.
Magyarország kíváló adottságai csatlakozási lehetőséget kínálnak az
európai közösséghez a versenyképes élelmiszertermelés útján, ennek
megvalósítási feltételrendszerét azonban az előterjesztés nem
tartalmazza.

    A szociálpolitikai program rendszerességét reklamálva az
anyagból Kovács Pál rámutatott, hogy csupán az utalások szintjén
szerepelnek olyan témák, mint a szociális védelem, az anyagi, a
szociális és a környezeti biztonság szavatolása, a szociális
tulajdon garantálása. Leszögezte: szociális krízishelyzet van az
országban, s ennek feloldására szociális és tulajdonreformra van
szükség.

    Valódi, nem politikai értelemben vett kulturális eszmei
nagykoalició kialakítására kell törekedni - vélekedett Vitányi Iván,
a kormányprogram művelődési részéhez szólva, hangsúlyozva, hogy az
irányelvek e törekvést jól tükrözik. Aggályait megosztva
képviselőtársaival kifejtette: a dokumentum kíváló a szabadság
deklarálásában, de erőtlen annak biztosításában, még inkább a
müvelődési feltételek garantálásában. Elsősorban a tudomány és a
felsőoktatás kérdéseit taglalva Huszár Tibor arra a paradox
helyzetre hívta fel a figyelmet, amellyel az új kormánynak szembe
kell néznie. Ugyanis miközben a program visszatérően sikraszáll az
iskolai szervezetek és az egyetemek autonómiája, önkormányzati jogai
megerősitése mellett, ezekben az intézményekben olyan szerkezetek,
érdekcsoportok alakultak ki, amelyek nem progressziv
elkötelezettségüek, s a régi strukturák átmentésén fáradoznak. Óvta
a kormányt attól, hogy kormánybiztosi intézménnyel oldja fel az
ellentmondást, inkább a demokrácia következetes, céltudatos
végigvitelét tartotta célszerűnek. (folyt.köv.)



1990. május 23., szerda 18:05


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (10. rész)


,, Ez a program mindenki bibliája lesz, naponta és sokat kell
majd forgatni,,. ,,A program elfogadásával néhány éven belül rég nem
tapasztalt élelmiszerbőséget teremtenek a kisgazdák,,. ,,Az
iparpolitikai tézisek a vállalkozásokat segítik,,. ,,A program
elfogadásához elegendőek az irányelvek,,. ,,Reális alapja van az
1947-es földtulajdon visszaállításának,,. ,,Józan paraszti ésszel
sok mindent meg lehetett oldani,,. ,,A kormány a mi kormányunk,
bízunk benne,,. - Egyebek között ezek a megállapítások hangzottak el
a beterjesztett kormányprogram mellett a Független Kisgazda-,
Földmunkás- és Polgári Párt képviselőinek hozzászólásaiban.

    A koalíciós párt - amely a 16 miniszteri poszt egynegyedét
birtokolja majd - képviselőinek többsége egyetlen ,,részletet,,, a
földtulajdonlás kérdését emelte ki, annak realitását védelmébe véve.
De volt, aki a koalíció magyarázatára vállalkozott, akadt, aki -
parlamenti vitában nem szokatlanul - képviselőtársai felvetésére
kísérelt meg válaszolni, majdhogynem átvéve a kijelölt
miniszterelnök tisztét. A hozzászólók nemegyszer utaltak a múltra:
az 1910-es, 1920-as évek, a Horthy-korszak és főként 1947 éppúgy
megidéződött szavaikban, mint 1956-57 vagy 1967.

    Oláh Sándor azt firtatta: több-e vagy kevesebb az összeurópai
kollektív biztonsági rendszer a nagyhatalmak által garantált
semlegességnél. Borz Miklós a magyar nép fogyását példázta néhány
statisztikai adattal, s az abortusztörvénynek, mint a népirtás
eszközének a felülvizsgálatát szorgalmazta.

    Többen kitértek a Fidesz-képviselők megállapításaira, inkább
ellenkezve, semmint vitatkozva azokkal. Így elhangzott, hogy ez a
kormányprogram igenis cselekvésre ösztönöz; hogy nincs külön
kisgazda- és MDF-program, csak egységes kormányprogram van; hogy
sokan bírálják az agrárprogramot, miközben az istállószagot sem
érezték soha; hogy az 1947-es földtulajdon felszámolása csak
1967-ben kezdődött el és a pártállamnak napjainkig is csak 50
százalékát sikerült megvalósítania. Tóth Imre például úgy
fogalmazott: vannak képviselőtársai, akik megfeledkeztek másfél
hónappal ezelőtti igéreteikről, s az ellenszenvet félretéve nem a
nemzet jövőjéért aggódva próbálják meg a magyar nemzetet építeni és
ismét naggyá tenni. (folyt. köv.)



1990. május 23., szerda 18:10


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (11. rész)


A kormányprogram vitájában már a frakcióvezető, Orbán Viktor azt
a keményen bíráló hangot ütötte meg, amely azután a Fidesz
parlamenti képviselőinek további hozzászólásait is jellemezte. A
fiatal demokraták nem is mint kormányprogramról, vagy annak
tervezetéről szóltak az Antall József által beterjesztett
dokumentumról - azt következetesen csak fogalmazványnak nevezték.

    Több képviselőjük szóvá tette, hogy az új kabinet
szociálpolitikai elképzelései egyáltalán nem körvonalazódnak, s az
előterjesztés semmiféle iránymutatást nem tartalmaz arra
vonatkozóan, miként kezelhető a társadalom minél szélesebb rétegeit
fenyegető elszegényedés.

    Németh Zsolt arra hívta fel a honatyák figyelmét, hogy a
dokumentum mostohán kezeli a kisebbségi kérdést, s a vallással,
egyházpolitikával foglalkozó rész is hiányosra sikerült. Ez utóbbit
annál is inkább furcsállotta, mert - mint megjegyezte - az új
kabinet éppen keresztény-nemzeti voltát hangsúlyozza.

    Egyértelmű elutasításra talált a Fidesz-frakció körében a
kormányprogramban vázolt agrárpolitikai koncepció. Az elsősorban
kisgazdapárti elgondolásokat tükröző részben több ellentmondásra is
rávilágítottak, s feltették a kérdést a miniszterelnök-jelöltnek:
milyen mértékben vállal közösséget a kormányprogram a Független
Kisgazdapárt választási programjával. A fiatal demokraták
egybehangzó véleménye volt, hogy az 1947-es földtulajdon
visszaállítása - az egykor államosított egyéb tulajdonok visszaadása
nélkül - nem egyeztethető össze a társadalmi igazságossággal.
Ugyancsak konkrét kérdésként fogalmazódott meg: mit ért az új
kabinet az előprivatizáció fogalmán, illetve melyek az
előterjesztésben többször is említett, állítólagosan megnyíló
nemzetközi pénzforrások.

    Kifogás érte a kormányprogram külpolitikai vonatkozásait is.
Hegedűs István például úgy ítélte, hogy a tervezetet megalkotók
túlzottan óvatosak voltak a Varsói Szerződés ügyében, márpedig ez a
halogatási taktika a kedvező pillanat esetleges elszalasztását
eredményezheti. A képviselő leszögezte: csakis a nemzeti
függetlenség kivívása lehet a kormány elsőszámú külpolitikai
törekvése.

    A Fidesz képviselőinek negatív véleményét jól tükrözi az a
képviselői megjegyzés, amely a frakció értetlenségét fogalmazta meg:
miként jöhetett létre az egyébként színvonalas háttértanulmányokból
egy ilyen kormányzati előterjesztés. (folyt. köv.)



1990. május 23., szerda 18:14


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (12. rész)


A Kereszténydemokrata Néppárt képviselői, mint a kormánykoalíció
tagjai - érthető módon - kivétel nélkül támogatták az előterjesztett
kormányprogramot. Egyetértő hozzászólásaikban ugyanakkor a program
több olyan elemére is felhívták a figyelmet, amely bővebb kifejtést
érdemelt volna.

    A kormány külpolitikai elképzeléseit érintve Karcsay Sándor
annak a véleményének adott hangot, hogy a Varsói Szerződés és a
Magyar Köztársaság viszonyáról szóló határozat-tervezetben az
1956-os Nagy Imre-nyilatkozatra való hivatkozással az ország nem
menne sokra a nemzetközi tárgyalásokon. A magyar külpolitikának a
realitásokból kell kiindulnia. Ezzel összefüggésben hiányolta a
programból az ázsiai kapcsolatokra való utalást, s azt is, hogy az a
harmadik világ, illetve az el nem kötelezett országokról, Közép- és
Dél-Amerika régióiról egyetlen szót sem ejt. A nemzet létkérdésének
nevezte a szomszéd népekkel való kapcsolat tisztázását. Szerinte a
kisebbségi kérdést és a nemzetiségi ügyet a programnak ,,egy
tömbben,, kellett volna tárgyalnia. A képviselő megítélése szerint
az ország függetlensége minden párt számára szent, ám fel kell
készülni arra, hogy a jövő század általában az államok föderációja
felé mutat. Meg kell szokni a gondolatot - tette hozzá -, hogy
amennyiben részt kívánunk venni egy ilyen közösségben, nemzeti
szuverenitásunk tekintélyes részéről le kell mondanunk.

    Az önkormányzat kérdéseivel foglalkozó kereszténydemokrata
képviselő, Gáspár Miklós annak a reményének adott hangot, hogy a
demokrácia és a népfelség elve nem csupán a Parlamentben, hanem a
helyi önkormányzatokban is érvényesülni fog, teljessé és
visszavonhatatlanná téve ezzel a rendszerváltást. A KDNP az
SZDSZ-szel ellentétben egyetért az önkormányzati megye
kategóriájával. Rámutatott arra: csakis az önkormányzatok
megteremtésével érhető el számottevő javulás a
településfejlesztésben, az iskola- és egészségügyben, valamint a
környezetvédelemben. Az önkormányzatok fejlesztésére azért is
szükség van, mert nagyobb védelmet és ösztönzést adnak a vállalkozói
szellemnek, elősegítik az önálló, kisegzisztenciák szaporodását, a
magántulajdon egészséges fejlődését. E tények alapján a program
gazdasági részében nagyobb hangsúlyt kellett volna kapnia az
önkormányzati gondolatnak. (folyt.köv.)



1990. május 23., szerda 18:15


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (13. rész)


Ugygancsak kereszténydemokrata felszólaló tartotta fontosnak
kiemelni, hogy a humanista-patrióta hang a meghatározó a
kormányprogramban. Üdvözölte, hogy a közoktatásban az új alternatív
struktúráknak is helyet kívánnak adni. A hitoktatás megemlítését
hiányolta ugyan a kormányprogram szövegéből, ám az szerinte
egyetemes értékében benne foglaltatik. Kifejezte reményét, hogy az
egyházi vezetés végre megoldja a hitoktatók utánpótlását.

    A környezetvédelem kérdéseit elemző kereszténydemokrata
képviselő szerint az egyre súlyosbodó kérdésekre minden pártnak
olyan választ kell adnia, amely egyértelműen biztosítja a természeti
és az épített környezet megóvását. Hozzáfűzte: fontos lenne annak
elérése, hogy a környezetvédelem ügye sohase váljék politikai
kérdéssé.

    Isépy Tamás nehezményezte, hogy a most felálló kormányzatot, a
keresztény kurzus megtestesítőjeként minősítik az ellene
felszólalók. Ez abból a felfogásból ered, amely a társadalmat mindig
is jellemezte: az ellenségképet fel kell cimkézni. A kormányzati
tapasztalatot számon kérő felszólalóknak válaszolva sajátosan
érvelt: ,,egy focistára se lehet azt mondani, hogy falábú, ha ki sem
futott a pályára.,, Meg kell várni, amíg a kormánykoalíció
képviselői a hatalom sáncai mögé kerülnek, hogy megmutathassák
képességeiket.

    A független képviselők közül a szerdai vitában egyedül Vargáné
Piros Ildikó szólalt fel. Elmondta: az Agrárszövetség is egyetért a
magántulajdon létjogosultságával a mezőgazdasági termelésben, de nem
úgy, mint ahogy azt a kisgazdapárt programja tartalmazza, mert a
szövetség a magántulajdonon alapuló szövetkezés szabadságát akarja.
Felhívta a figyelmet arra, hogy mielőbb szükséges lenne megalkotni
az új földtörvényt, mert vidéken nagy a bizonytalanság az
agrárszektor sorsát illetően és emiatt csökken a termelési kedv.
(folyt.köv.)



1990. május 23., szerda 18:25


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (14. rész)


A késő délutáni órákban már nem lehetett tartani az eredeti,
pártok szerinti ,,besorolást,,, de a még szólni kívánók megkapták a
lehetőséget véleményük kifejtésére.

    Több kisgazdapárti képviselőtársa véleményéhez csatlakozott
Torgyán József, visszautasítva például azt a feltételezést, hogy a
Független Kisgazdapárt nem egyeztette álláspontját az MDF-fel.
Egyebekben minden, a kormányprogram elfogadását ellenző
állásfoglalásban elhangzott érvet váratlan és ,,övön aluli ütésnek,,
minősített. Így értetlenül fogadta azokat a vélekedéseket is, hogy
az előterjesztés csak ,,irománynak,, tekinthető. Megerősítette
koalíciós képviselőtársai meggyőződését, s igyekezett eloszlatni
ellenzéki képviselőtársai aggályait az 1947-es földtulajdoni állapot
visszaállításának helyességéről. Nagy tetszést aratott az a
fejtegetése: ma a spontán privatizáció lényegében az ország tudatos
kirablását jelenti, míg a kisgazdák szóhasználatában azt fedi ez a
fogalom, hogy a magyar paraszt kapja vissza a magyar föld
megművelésének jogát.

    Prepeliczay István a kormányprogram irányelveinek elfogadása
mellett érvelve azt hangoztatta: ha Antall József megfelelt volna a
részletesen kidolgozott program iránti igénynek, akkor két héten
keresztül, folyamatosan sorolhatná a feladatokat. Az előterjesztést
tehát kiindulópontnak kell tekinteni, ahonnan tovább lehet és kell
lépni. (folyt. köv.)



1990. május 23., szerda 18:59


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (15. rész)


Bod Péter Ákos (MDF) utolsóként kapott szót a vitában, s élve a
lehetőséggel, csokorba foglalva válaszolt az egész napos polémiában
elhangzott kritikákra. Alaptalannak tartotta azokat az aggályokat,
hogy nem lesz elegendő forrás a felvázolt programok végrehajtására.
Úgy vélte: az erőforrások között lehet számon tartani az itthoni
vállalkozókészséget, a szellemi energia mozgósítását, továbbá a
pénzügyi fegyelem megszilárdítását, az állami szektor
privatizálását, s nem utolsó sorban a külföldi támogatásokat,
kölcsönöket. Szerinte igazságtalanul éri az ellentmondásosság
kritikája a programot, hiszen ez egy olyan dokumentum, amelynek
számot kellett vetnie a valóságos helyzet ellentmondásosságával, s
így bizonyos mértékig tükröztetnie is kellett azt. Végül úgy ítélte
meg: nem a programnak volt a feladata a távoli célok elérésének
részletes meghatározása, pontos ütemezése, ez majd az
államapparátusra vár. Az érthetőség kedvéért - s egyúttal tréfásan
utalva arra, hogy éppen vacsoraidőben vannak - egy példával élt:
most menüt kell választani, és nem receptúrát cserélni egymás
között. Ha végül is ehetetlennek bizonyul az étel, a szakácsot el
lehet csapni.

    Összegezve a programvitát: a reggel jelzett csaknem négytucatnál
is többen, mintegy 70-en mondtak véleményt a kormányprogram
irányelveiről. (folyt.köv.)



1990. május 23., szerda 19:01


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (16. rész)


Este fél 7-kor kezdte meg válaszadását Antall József. A kijelölt
miniszterelnök a vitával kapcsolatosan a legnagyobb jelentőséget
annak tulajdonította, hogy a képviselők a kormányprogram ellen
szóltak, azt kritikával, esetenként - szóhasználata szerint -
vitriolos megfogalmazásokkal illették. Mint mondta, benne még az
erősebb megjegyzések sem váltottak ki visszatetszést, vagy
felháborodást, sőt, őszintén örült annak, hogy egy kormányprogramot
végre így vitattak meg az Országgyűlésben. Nagy derültséget
keltettek azok a szavai, amelyek szerint keserűséget okozott volna
számára, ha Orbán Viktor nem olyan felszólalással fogadja a
programot, mint amilyet kedden elmondott. Úgy vélekedett, hogy arra
a Fideszre, amely következetesen száll szembe a program minden
pontjával, feltétlenül szükség lesz a jövőben is. A fiatal
demokraták szavait külön is megköszönte Antall József.

    Hangsúlyozta: a magyar Országgyűlés egyik sajátossága, hogy a
padsorokban az elmúlt esztendők küzdelmeiben részes fiatalok együtt
ülnek azokkal az idősebb képviselőkkel, akik nem a Parlamentben
öregedtek meg. Ezért arra kérte a fiatalokat: legyenek türelmesek,
amikor a korosabb honatyák régi sebeket tárnak fel, amikor egy
nemzet sok évtizeddel ezelőtti, s az elmúlt esztendőkig viselt
fájdalmát kívánják kibeszélni. Az ország kivezetésére a válságból
ugyanis a fiatalok és az idősebbek csak együtt képesek.

    A vitatott kérdések közül elsőként arra reagált, hogy az általa
beterjesztett anyag kormányprogramnak tekinthető-e vagy sem.
Hivatkozva a Házbizottsággal folytatott konzultációjára, és az
alkotmány módosítása során a Parlamentben korábban elhangzottakra
megjegyezte: az eddigi álláspontok szerint ilyen esetekben nem
átfogó, részletes programot várnak a kormányalakító
miniszterelnöktől, hanem azt, hogy rendelkezzék a tennivalókról
általános elképzelésekkel; programja átfogó koncepciót, irányelveket
tartalmazzon.

    A kormányalakításra készülő pártok koalíciójáról szólva pedig
kijelentette: a koalíció három olyan párt együttesét jelenti,
amelyben a résztvevőknek közös az irányvonala, azonos a stratégiai
célja, de más és más társadalmi rétegeket, csoportokat képesek
mozgósítani. Azt sem titkolta, hogy nem egyszer a koalíciós pártokon
belül, és azok között is van ellentét, hiszen honnan ne lennének
nézetkülönbségek ennyi évtized után ilyen hirtelenül összekerült
politikai szervezetekben. (folyt.köv.)



1990. május 23., szerda 20:26


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (17. rész)


Hozzátette: e három párt olyan centrumpolitikai irányzatot követ,
aminek semmiféle köze nincs a korábbi keresztény kurzushoz, olyan
politikai együttest alkot, amely nemcsak az Országgyűlésben lépett
koalícióra, hanem együttes részvételre kapott jogot az európai
demokrata pártok uniójában.

    A továbbiakban szólt arról, hogy a koalíciónak is vannak belső
nehézségei, mint ahogy az ellenzék sem egységes, de ezeket a
problémákat a kormányzó pártok majd megoldják. A kormány pedig a
kormányzás érdekében megkísérli összeegyeztetni a három párt
politikai programját. (folyt.köv.)



1990. május 23., szerda 20:29


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (18. rész)


A külpolitikát érintő megjegyzésekre reagálva Antall József
örömét fejezte ki, hogy a pártok többsége egyetértett a
megfogalmazott célokkal, bár akadtak más módszerbeli és ütemezési
elképzelések. Leszögezte: a kormány külpolitikája nem lehet
kizárólag egyirányú, sok országgal kell kapcsolatot tartani. Újból
megerősítette, hogy Magyarország ki kíván lépni a varsói paktumból,
bár azt is leszögezte, hogy a nemzetközi szerződéseket általában nem
lehet egyoldalúan felrugni. Következetesen, megfontoltan a
nemzetközi, diplomáciai és katonai megegyezéseket keresve lehet csak
ezt a szándékunkat elérni, ezt a fontos kérdést nem lehet sürgősségi
alapon, egyoldalún elintézni.

    Szólt arról is, hogy a vitában sok olyan figyelmeztetés,
kiegészítés felvetődött, amelyet a kormány hasznosítani fog az
elkövetkezendő három hónap során kidolgozandó programjában.
Megjegyezte ugyanakkor, hogy egyetlen olyan tanács, ötlet vagy
javaslat nem hangzott el, amely a kormánykoalició számára konkrét
gyakorlati útmutatót adott volna egy-egy feladat megoldására.
Reményét fejezte ki, hogy az ellenzéki pártok a jövőben megtalálják
az együttműködési lehetőségeket a kormánnyal, s megosztják a
testülettel értékes, hasznosítható gondolataikat, javaslataikat.

    Antall József elutasította azt a kifogást, hogy a program
túlságosan szép, s rózsaszínűre festi a jövőt, nem mutatja meg
eléggé a válságos gócokat. A leendő kormányfő úgy vélte: a program
érinti a súlyos körülményeket, s arra is utal, hogy áldozatokra lesz
szükség a gondok megoldásához. Igazságtalanok tehát azok a
megjegyzések, amelyek szerint ez a program hasonló hangnemben
készült, mint az előző korszak nem egy kormányának ilyen jellegű
dokumentuma. Véleménye szerint az is fontos, hogy a magyar nép ne
csak azt érezze, hogy válság van, hogy csökken az életszínvonal,
hanem ébredjen benne remény és hit a jobb jövő iránt. (folyt.köv.)



1990. május 23., szerda 20:30


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (19. rész)


Meggyőződése szerint éreznie kell a nemzetnek: olyan közjogi
fordulathoz érkezett, amikor megnyílik a tér a cselekedetre, s van
esély arra, hogy az ország magára találjon. Ez az optimizmus
sugárzik az előterjesztésből - hangsúlyozta Antall József,
hozzátéve: felelősséggel mondhatja, megvan az esély, s ennek záloga
a magyar nép. Ha ugyanis a nép nem hisz abban, hogy a változás
lehetősége fennáll, akkor nincs remény a kilábalásra; sem a külföldi
segítség, sem a legjobb elméleti programok nem alkalmasak arra, hogy
kivezessék az országot mostani helyzetéből. Ezért bizalomra és hitre
van szükség.

    Többen kifejtették véleményüket a vitában az ellentmondásokról
is. Antall József szerint azok kiélezhetőek, hiszen egyszerre kell
gazdasági megszorításokat alkalmazni, szociális intézkedéseket
megtenni, környezetvédelmi és kulturális felemelkedést
megvalósítani. Mindez kijátszható egymás ellen - mondta, majd
felhívta a figyelmet arra, hogy az ellenzék szónokainak
kívánságlistája is legalább annyira ellentmondásos volt, amikor azt
sorolták: milyen intézkedéseket kellene tenni a gazdaságban, a
tudományban, vagy a sportban. Utalva Bod Péter Ákos mondataira,
kifejtette: az új kormány meg kívánja élénkíteni a gazdaságot, olyan
politikát követ majd, amelyben a fennmaradás kényszere jobb
teljesítményre sarkall. Eredményként a növekedés a gazdaság
természetes állapotává válik, s az átalakuló gazdaság képes lehet az
európai átlagos növekedés elérésére.

    A politikus emlékeztetett arra, hogy a kormányprogram olyan
súlyos problémákat is megemlit, mint a munkanélküliség, s más
szociális gondok. Hozzátette azonban, hogy egyidejűleg a segítés
szándéka is kitűnik a dokumentumból, hiszen e nehézségek megoldására
- a kormányzati munkát is elősegítendő - állítják fel újra a
munkaügyi minisztériumot. E tárca várhatóan támogatja majd az
érdekvédelmi szervezeteket. E testületeknek függetleneknek kell
lenniük; megszervezésük nem a kormány feladata. Szerepük ugyanakkor
alapvető fontosságu lesz az egyensúly fenntartásában,
megteremtésében.

    Antall József a továbbiakban a következő esztendők költségvetési
elképzeléseit elemezve utalt arra, hogy miután számos - többek
között IMF - megállapodás van továbbra is érvényben, igen kevés
játéktere marad az új kormánynak. Bizonyos átcsoportosítások
végrehajtására nyílik mód a legsürgősebb teendők elvégzése
érdekében. Ezek prioritását a forráslehetőségek feltárását követően
meg fogják határozni. (folyt.köv.)



1990. május 23., szerda 20:31


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (20. rész)


A közeljövő elképzeléseit érintve szólt arról: a nehézségek
ismeretében is arra készül az új kormány, hogy külső erőforrások
bevonásával hazánk megrendezi a világkiállítást. Ennek elmulasztása
ugyanis infrastruktúrális és presztizs szempontból egyaránt ártana
az országnak. Biztosította a képviselőket arról, hogy a kormány nem
lép felelőtlenül.
(folyt.köv.)



1990. május 23., szerda 20:32


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (21. rész)


A hazai nemzetiségek és etnikai kisebbségek képviseletéről
megerősítette azt az álláspontot, amely már az
MDF-SZDSZ-megállapodásban is megfogalmazódott, és amelyet a
koalíciós pártok is elfogadtak. Azaz: nem fogadják el azt az európai
alkotmányjogi fejlődéstől is tökéletesen idegen megoldást, hogy a
Parlament nemzetiségi képviselőket kooptáljon tagjai sorába. Márcsak
azért sem tartják ezt megoldásnak, mert maguk a nemzetiségiek sem
értenek ezzel egyet. A hazai nemzetiségek és etnikai kisebbségek
valódi, számarányos képviseletét egyelőre az országgyűlési szószóló
láthatná el, ez sokkal erőteljesebb befolyást jelentene a
kisebbségek számára. Akkor azonban a választójogi törvényt kell
módosítani, hogy a magukat nemzetiséginek vagy etnikai kisebbségnek
tartók képviselői számarányuknak megfelelő létszámban foglalhassanak
helyet a Parlament padsoraiban.

    Az jogalkotás területét érintve szólt arról is: a pártok
Parlamentben ülő képviselőinek közös hibája - és ezt együttesen kell
vállalniok -, hogy még mindig nincs tájékoztatási és sajtótörvény.
Ezt a mulasztást azonban az Országgyűlésnek sürgősen pótolnia kell.
A kijelölt miniszterelnök részletesebben szólt az önkormányzatokkal
kapcsolatos kormányelképzelésekről. Kiemelte, hogy az önkormányzati
megye szerepéről és a települések önkormányzatáról majd az
önkormányzati törvénytervezet parlamenti vitájában kell dönteni. Az
bizonyos, hogy ma még alapvető nézetkülönbségek vannak, ám
vélekedése szerint a pártok képviselői ebben egyetértésre fognak
jutni. Az önkormányzati törvény elfogadásához kétharmados többségre
lesz szükség, s ez a törvény teszi majd lehetővé a helyhatósági
választásokat is. (folyt. köv.)
Cs/rj fr



1990. május 23., szerda 20:48


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (22. rész)


Ismételten kiemelte: a helyhatósági választások az új Országgyűlés
és az új kormány megalakulása után a második lépcsőfok a teljes
rendszerváltásban, ezt követi majd a vállalatok, a nagyüzemek, az
állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek átalakulása. A
helyhatósági választások jelentősége abban áll: ha a tanácsrendszer,
mint a volt pártállam még létező bázisa megszűnik, s helyébe egy
európai modernizációval egybekötött magyar önkormányzati rendszer
lép, a magyar nép csak akkor tudnja és érzi majd, hogy bekövetkezett
a várva várt fordulat.

    A továbbiakban Antall József már nem tért ki a kormányprogram
irányelveinek részleteit vitató megjegyzésekre, felszólalásokra,
kritikákra. Összefoglalóan kijelentette: a kormányzat igéretet tesz
arra, hogy részletes programját három hónapon belül kidolgozza és
leteszi a képviselők asztalára, figyelembe véve a másfélnapos
vitában elhangzottakat.

    Válaszának végén arra kérte a koalíciós kormányzásban részt vevő
pártokat, hogy adják szavazatukat e programra, az ellenzéki pártokat
pedig arra: kritikai észrevételeiket ezután se rejtse véka alá, de az
európai szokásoknak megfelelően az ő kormányának is adják meg az
első száz napot a felkészülésre, a szükséges intézkedések
megtételére. Hangsúlyozta, hogy ez a kormány egységes testületként
fog dolgozni, pártoktól függetlenül, s tagjai számára kötelező lesz
az egymás iránti lojalitás. Elismerte: bizonyos abban, hogy ez a
kormány követ majd el hibákat, tévedni fog, hogy sok lépését
amatőrnek, sőt, esetleg a dilettánsnak is lehet minősíteni. Mégis,
ismételten kérte: adják meg a lehetőséget kormányának, amely
becsületes felelősségtudattal vállalja a reá mért feladatot.
(folyt. köv.)



1990. május 23., szerda 20:51


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (23. rész)


Antall József kijelölt miniszterelnök nagy tapssal fogadott
válasza után Szabad György bejelentette, hogy Göncz Árpád, a Magyar
Köztársaság ideiglenes elnöke átiratot intézett az Országgyűléshez.
Ebben a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló - többször módosított
- 1949. évi XX. törvény 33. paragrafusának 3. bekezdése alapján
javasolta az Országgyűlésnek Antall József miniszterelnökké
választását.

    A határozathozatal előtt Szabad György felhívta a képviselők
figyelmét arra, hogy az alkotmány legutóbbi módosítása egy eddig, az
Országgyűlés működésében nem alkalamazott szavazási módot ír elő a
jelen esetre. Eszerint a miniszterelnököt az Országgyűlés tagjai
többségének szavazatával választja. Tehát nem a jelenlévők
többségének szavazata, hanem a megválasztott országgyűlési
képviselők többségének igenlő voksa (194) szükséges. A
miniszterelnök személyének megválasztásáról, illetve a
kormányprogram elfogadásáról a képviselők egyidejűleg szavaztak.

    Az Országgyűlés Antall Józsefet 218 támogató, 126
ellenszavazattal, 8 tartózkodás mellett választotta a Magyar
Köztársaság miniszterelnökévé, és fogadta el a kormányprogramot.

    Antall József megköszönte a bizalmat, majd nagy taps közepette
fogadta a volt miniszterelnök, Németh Miklós, s a pártok
frakcióvezetőinek gratulációját. (folyt.köv.)



1990. május 23., szerda 20:53


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (24. rész)


A határozathozatal utáni rövid szünetet követően a miniszteri
bársonyszékekben már az új kormány tagjai foglaltak helyet. Szabad
György külön is köszöntötte a lelépő kormány tagjait, akár
képviselői helyükön, akár a díszpáholyban foglaltak helyet. Ezután a
jegyző felolvasta Göncz Árpád átiratát, amelyben a miniszterelnök
javaslatára kinevezte a Magyar Köztársaság minisztereit:

    Andrásfalvy Bertalant művelődési és közoktatási miniszterré,

    Balsai Istvánt igazságügyminiszterré,

    Bod Péter Ákost ipari és kereskedelmi miniszterré,

    Für Lajost honvédelmi miniszterré,

    Gerbovits Jenőt tárca nélküli miniszterré,

    Győriványi Sándort munkaügyi miniszterré,

    Horváth Balázst belügyminiszterré,

    Jeszenszky Gézát külügyminiszterré,

    Kádár Bélát a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterévé,

    Keresztes K. Sándort környezetvédelmi miniszterré,

    Kiss Gyulát tárca nélküli miniszterré,

    Mádl Ferencet tárca nélküli miniszterré,

    Nagy Ferencet földművelésügyi miniszterré,

    Rabár Ferencet pénzügyminiszterré,

    Siklós Csabát közlekedési és hírközlési miniszterré,

    Surján Lászlót népjóléti miniszterré.

    A független, felelős magyar kormány miniszterei - a bemutatás
sorrendjében - helyükről felállva köszönték meg a bizalmat.

    A kormányalakító ülésszak ünnepélyes akkordjaként: Antall József
letette a hivatali esküt. A miniszterelnök az eskütétel után ismét
szót kért.

    Az Országgyűlés, kemény politikai vita után, elismerve az
eddigi munkát, s talán megbocsátva a botladozásokat, elfogadott
miniszterelnöknek - mondta -, majd hangsúlyozta: túl a formális
eskün, ami kötelezi, aminek tiszteletben tartása szent kötelessége,
mélyebb gyökerek és nagyobb elszántság köti a nemzethez. Számára ez
a nap azt jelenti: véget ért valami az életében, és valami új
kezdődik. Nem titkolta: kétségek gyötrik, a felelősség súlya olyan
mértékben nehezedik rá, hogy minden akaraterejére és hitére szükség
van a helytálláshoz. Szerény kormányosa kíván lenni az országnak
nagy szavak nélkül, tudva azt, hogy milyen mélységek és milyen
szakadékok tátonganak előttünk. (folyt.köv.)



1990. május 23., szerda 21:19


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (25. rész)


A világ kísérő figyelme mellett is hihetetlen veszélyek
fenyegetik az országot. E Házban a magyar történelemnek sok-sok jó
és rossz döntése született már - emlékeztetett. Majd kifejezte
reményét, hogy az elkövetkezendő időszakban a jó döntések lesznek
többségben. Amikor elvállalta a miniszterelnöki széket, tudta: az
ország első miniszterelnöke Batthyány Lajos gróf, örök szimbóluma a
magyar történelemnek, mártírként végezte. Ez minden magyar
kormányfőnek figyelmeztetés, hiszen miniszterelnöknek lenni nemcsak
kormányfőséget jelent, hanem annak a vállalását is, hogy hazánkban
ez mindig kockázatot jelentett, valódi vagy erkölcsi halált. ,,Ebben
az országban az első magyar miniszterelnök halálával, kivégzésével
nemzeti mitológiánk szimbólumaként a mártírsors, a megváltás tudata
kell hogy legyen az útravalója egy miniszterelnöknek.,, A legutóbbi
forradalmunk miniszterelnöke is mártírként fejezte be.

    Antall József hangoztatta: a magyar népnek minden erejével,
hitével akarnia kell a kilábalást a válságból. Szükség van az
egymás iránti szolidaritásra, hogy esélyünk jobb legyen, mint valaha
eddig a történelemben, de magunknak kell valódi politikai
demokráciát teremteni, valódi parlamentarizmust, mindenre elszánva.

    A miniszterelnök leszögezte: azokhoz is szól, akik ma a
kormánykoalíció pártjaival ,,szemben ülnek,,, mert közös a sorsuk,
és közösen kell megmutatni a világnak, hogy európai ország vagyunk,
ahol nem történhetnek meg olyan események - és főleg nem
megtorlatlanul -, amelyek vétséget jelentenek az emberiesség, a
magyarság, az európaiság ellen. A kormányzatnak az a dolga, hogy
elégtételt szolgáltasson mindazoknak, akik nem érték meg e napot,
de akik e harcnak az elmúlt évtizedekben katonái és áldozatai
voltak.

    Antall József köszönetet mondott az eddigi kormányzatnak, külön
hangsúlyozva: politikai ellenfelekként a kerekasztal-tárgyalásokon
együtt munkálkodtak azért, hogy valódi demokrácia legyen, s azt
sikerüljön vérontás nélkül elérni. (folyt.köv.)



1990. május 23., szerda 21:42


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (26. rész)


Elismeréssel nyugtázta, hogy korrekt módon adják át a politikai
hatalmat, a kormányzást.

    Mi szeretnénk hinni - folytatta -, politikai tevékenységük a
jövőben sem lesz olyan, amely miatt azonosság mutatkozna
magatartásuk és az elmúlt négy évtized képviselői között. Ők
együttesen az átmenet katonái és szolgálói, ezt emberi tisztességgel
elismerjük. Ez is hozzá tartozik ahhoz, hogy az ország kigyógyuljon
a négy évtizedes diktatúra okozta mély lelki fájdalmakból. ,,Tudom
azt, hogy az áldozat mindig előbb szokot megbocsátani, mint az
elkövető, ezért sokan vannak e ház falain kívül, akik egyáltalán nem
így gondolkodnak rólunk. Nekik is üzennünk kell, fogják fel, hogy mi
történt a világban, ebben a térségben, ebben az országban; vegyék
tudomásul, hogy elbuktak és új idők jöttek. És vegyenek példát
azokról, akik saját egykori pártjukból felismerték, hogy személyes
áldozatok árán is érdemes az újat előkészíteni,, - mondta.

    Ennek jegyében, ennek elismerésével - tudomásul véve azt, hogy a
másik oldalon állunk, tudva azt, hogy bizalmat nekünk nem szavaztak,
s azt, hogy az ellenzékünket alkotják -, de megbecsüléssel fogunk
nézni a jövőben munkásságukra és szeretnénk, hogy e Parlament, a
politikai vitákon belül és azokon kívül közös műhely, a jobb
Magyarország kiépítésének, megalkotásának műhelye legyen.

    - Kérem a kormánypártok további bizalmát, kérem az ellenzék
korrekt felelősségét és kérem az ország népének bizalmát, hitét
abban, hogy lehet magyar megújhodás - mondta. Végezetül reményét
fejezte ki, hogy az a sok bíztatás, amely külföldi államférfiaktól,
kormányfőktől ezekben a napokban, órákban érkezik, nem merő
formalitás.

    Annak a hitének adott hangott, hogy Európa, Amerika és a világ
más országai tudni fogják: ez a kis nemzet most úttörőszerepet
játszott a totális rendszerek megsemmisítésében, és végre nem
egyoldalú ,,szerelemmel,,, hanem kölcsönös megbecsüléssel
csatlakozhatunk Európához. (folyt.köv.)



1990. május 23., szerda 22:06


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Kormányalakító parlamenti ülés - második nap (27.rész)


Antall József székfoglaló beszédét követően a miniszterek is
letették a hivatali esküt.

    A pillanat ünnepélyességét emelte, amikor Szabad György
kijelentette: ,,a Magyar Köztársaságnak ismét van független,
felelős, parlamentáris kormánya,,. Reményét fejezte ki, hogy az új
kormány eleget tesz annak a kívánalomnak, amely szerint
politikájának irányát az országgyűlési többségben kifejeződő nemzeti
akarat határozza meg.

    Ezt követően Vörös Vince kért szót, felidézve az 1946-os
esztendőt, amikor Nagy Ferenc elnökletével alakult koaliciós kormány
Magyarországon. A kisgazdaspárti politikus jelképes gesztusként
átadta Antall Józsefnek a háboru utáni első kormány elnökét ábrázoló
bronz domborművet.

    Csaknem 9 óra volt már, amikor az elnöklő Szabad György
befejezettnek nyílvánította a kormányalakító ülést, s bejelentette:
az Országgyűlés csütörtökön reggel tartja következő ülését. (MTI)



1990. május 23., szerda 22:06


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD