|
|
 |
|
 |
Kormányalakító parlamenti ülés (1. rész)
|
1990. május 22., kedd - Fontos állomásához érkezett a másfél
hónappal ezelőtt újonnan megválasztott Országgyűlés: kedden 15
órakor kormányalakító ülésszakra szólította a képviselőket a
parlamenti csengő.
A korszakos jelentőségű ülésszakot Szabad György, az
Országgyűlés megbízott elnöke nyitotta meg. Rövid köszöntő szavai
után azonnal arra kérte jegyző képviselő társát, ismertesse az
igazoltan távol lévők névsorát. Mindössze öt név hangzott el: Bokros
Lajosé (MSZP), dr. Kávássy Sándoré (FKgP), dr. Horváth Lászlóé
(FKgP), dr. Ómolnár Miklósé (FKgP) és Haraszti Miklósé (SZDSZ). Mint
a bejelentésekből kitűnt, az igazoltan távol lévők közül négyen az
Interparlamentáris Unió bonni leszerelési világtalálkozóján
képviselik a magyar Országgyűlést. Szabad György a bejelentések
sorában szólt arról is, hogy az elmúlt napokban több
büntetésvégrehajtási intézetből - Balassagyarmatról,
Márianosztráról, Pálhalmáról és Szegedről - több száz elítélt
aláírásával érkeztek petíciók a T. Házhoz. A petíciók az
igazságszolgáltatással, illetve az ítéletvégrehajtással
foglalkoznak, ezért véleményezésre megkapta azokat az Alkotmányügyi,
Törvényelőkészítő és Igazságügyi, valamint az Emberi Jogi,
Kisebbségi és Vallásügyi Bizottság. A megbízott házelnök arra kérte
a bizottságokat: mihamarabb írásban terjesszék véleményüket a plénum
elé.
A plénum határozatképességének megállapítása után - 353
képviselő volt jelen a teremben - vette kezdetét az érdemi munka.
,,Dr. Antall József kijelölt miniszterelnök úr benyújtotta a
kormányprogram irányelveit és megnevezte az új kormány
miniszterjelöltjeit. A Házszabály rendelkezéseinek megfelelően
hétfőn és kedden délelőtt az illetékes bizottságok a
miniszterjelölteket meghallgatták,, - mondotta az ülésszak
tárgysorozatának megállapításakor bevezetőjében Szabad György, majd
hangsúlyozta: a kormányalakítás olyan jellegű esemény az
Országgyűlés és az ország életében, amely indokolja, hogy a plénum
önálló ülésen tárgyalja. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 16:02
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (2. rész)
|
Ezért indítványozta - s ezzel a Parlament tagjai 349 igenlő
szavazattal, 3 tartózkodás mellett egyetértettek -, hogy az ülésszak
napirendje a kormányprogram ismertetése továbbá vitája, a program
elfogadásáról és a miniszterelnök megválasztásáról szóló
határozathozatal, a Minisztertanács tagjainak bemutatkozása,
valamint a miniszterelnök és a kormány tagjainak ünnepélyes
eskütétele legyen.
Ezután dr. Antall József kijelölt miniszterelnök lépett a
szónoki emelvényre. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 16:03
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (3. rész)
|
Elnök úr
Tisztelt Országgyűlés
Honfitársaim
Hölgyeim és
Uraim
Ünnepi pillanatban állok a magyar Országgyűlés és az egész
nemzet nyilvánossága előtt, olyan pillanatban, amelyet végtelennek
tűnő várakozás előzött meg, s amelyről gyakran hittük, hogy talán
sohasem fog eljönni; de ha el is jön valaha, azt közülünk kevesen
érik meg. Megrendülve gondolok azokra a társainkra, nevesekre és
névtelenekre, akik nem élték meg e hőn áhított napot.
A pillanat ünnepi voltát azért is hangsúlyozom, mert bizony néha
fáradtak és türelmetlenek vagyunk, mindnyájan, politikusok és a
közvélemény egyaránt. Vannak honfitársaink közt olyanok, akik még
alig-alig fogták fel, mert aligha foghatták fel körülményeik
folytán, hogy ütött a nagy változás órája, hogy Magyarországon
forradalom zajlott le, amely ha követel is még lemondást és
türelmet, mégis mindnyájunk számára az emberi jogok teljes körű
szabadságát hozza el, az egyéni és nemzeti méltóság helyreállítását,
a tehetség és a jobbra törekvés kibontakozását ígéri, és véget vet a
kettős nyelv, a hazugság és az elhallgatott igazságok négyévtizedes
országlásának. Itt vannak azok a honfitársaink is, akik átérezték a
közelmúlt eseményeinek jelentőségét, akik cselekvő részesei voltak
az elmúlt két esztendő békés forradalmának, de ha hisznek is benne,
olykor lassúnak, tétovának érezték. A békés forradalomhoz belátásra
volt szükség, a hatalom és az ellenzék együttes igyekezetére, a
végletek elkerülésére.
Tisztelt Ház
Ami az elmúlt két évben történt, az páratlan a mi
történelmünkben, de egész Európa történetében sem akad sok párja.
Rendkívüli tudatossággal és keménységgel, mégis egyetlen csepp vér
ontása nélkül vittünk végbe egy forradalmat, úttörőként és példaként
egész térségünk számára. És ezt így tartja számon a világ. A
bemutatásra váró kormány a Magyar Demokrata Fórum, a Független
Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt koalíciós kormánya
lesz, amely az európai és a magyar politika irányvonala szerint a
középerők, a centrum kormánya kíván lenni. A kormány, amelynek
irányvonalát programbeszédem hivatott meghatározni, négy alapelv
szellemében fog a működéshez, ha megkapja és megkapom az
Országgyűlés bizalmát. Ezeket az alapelveket történelmi
követelményként támasztja magával szemben a kormány, és csak akkor
tud nyugodtan szembenézni a maga lelkiismeretével és az utókor
ítéletével, ha ezektől nem tántorodik el.
(folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 16:51
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (4. rész)
|
Első alapelvként kimondjuk, hogy ez a kormány a szabadság
kormánya kíván lenni. Törvényhozási és kormányzati munkájában
egyaránt arra fog törekedni, hogy minden magyar állampolgár
ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezzék a törvény
előtt, a hivatalokban és egymás iránt is. A jogállamiság
követelményének tartja, hogy a vélemény-, szólás-, gyülekezési,
mozgás- és utazási szabadság terén a jogalkotás további
korszerűsítését kezdeményezze. Az új kormány híve a sajtó és a
kultúra teljes körű szabadságának, s e jogok gyakorlását csak azokon
a pontokon kívánja korlátozni, ahol az mások szabadságát vagy jogait
sérti.
A szabadság nélkülözhetetlen része a nevelési és oktatási
szabadság is.
Történelmi feladat a vállalkozási, a gazdasági szabadság
helyreállítása. Magyarországnak csak akkor lesz új jövője, ha végre
törvényes teret és lehetőséget biztosítunk az ambíció, a tehetség,
az egyéni és közösségi kezdeményezés tömérdek lefojtott, elnyomott,
kényszerpályára szorított energiájának. Nem lesz új jövőnk, ha
tehetséges népünk legkiválóbb sarjai külföldön keresik a boldogulás,
az érvényesülés útját. Egyszersmind azonban védenünk kell a
lemaradók társadalmi jogait is, szükség lesz körültekintően
kialakított szociális hálóra. Végezetül, mint a szabadság kormánya,
az új kormány biztosítani akarja a kisközösségek önrendelkezési
jogát is.
Második alapelvként leszögezzük, hogy az új kormány a nép
kormánya kíván lenni. Negyvenhárom év óta első ízben a magyar nép
által szabadon választott Parlament iktat be most egy kormányt.
Ezért a kormány, ha bizalmat kapok az Országgyűléstől, és bizalmat
kap a kormány akkor, tényleg a magyar nép kormánya lesz. Tudjuk,
hogy ez a gondolat az, amelyet az egypártrendszer kormányai a
legjobban lejárattak. Ezt a fogalmat 1956 gyönyörű, de rövid
közjátékától eltekintve, hazug jelszóvá sorvasztották. Az új kormány
élettel, tartalommal akarja kitölteni a népfelség elvét. Ez a
szellem a morális újjászületésnek a magyar népben szunnyadó elemeit
ragadja meg, a belső és külső újjászületés vágyát, a szélsőségek
kerülését, a toleranciát, a higgadt, de eltökélt haladásra való
készséget. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 16:56
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (5. rész)
|
Ha az új kormány a nép kormánya, amely végleg leváltja az
elnyomatás rendszerét és végrehajtja az áttérést a szabadság
rendszerére, akkor az államot és annak szerveit többé nem szabad
azzal a bizalmatlansággal tekinteni, amely az elnyomatás eszközeinek
járt ki korábban. Ezért most és erről a helyről fordulok a magyar
néphez, hogy vesse ki magából a bizalmatlanság évtizedes-évszázados
beidegződéseit, tekintse az intézményeket a magáénak, amelyek az ő
érdekében, védelmében, szolgálatában működnek. Így álljon a magyar
nép, bizalommal és kritikával, új állama, Országgyűlése és kormánya
mögé.
Harmadik alapelvünk szellemében, ez a kormány a gazdasági
fordulat kormánya kíván lenni, és tisztában van azzal, hogy a
legnehezebb feladatok ezen a téren várnak reá. A gazdaság nehéz
helyzetéről beszélni közhely, de a baj teljes felmérését csak ezután
tudjuk elvégezni, s amit meg tudunk ezután, azt közölni fogjuk az
ország nyilvánosságával.
Az közismert, hogy az infláció mértéke meghaladja az évi 20
százalékot. Az is, hogy nemzeti adósságunk több mint 21 milliárd
dollár, s ez a legmagasabb fejenkénti összeget jelenti Közép- és
Kelet-Európában. Az álfoglalkoztatás, a rejtett munkanélküliség a
munkaerő jelentős részét alkotja. Az infrastruktúra állapota
fejletlen, és ez állítja az egyik fő nehézséget piaci nyitásunk
elébe. Az egészségügy helyzete katasztrofális, iskoláink kopottak és
szegények - nem sorolom tovább.
Célunk a szociális piacgazdaság megvalósítása, vagyis olyan
gazdaságé, amelyben a piac nyitottságát szociális, és tegyük hozzá,
környezetvédelmi szempontok, a gondoskodó és hosszú távlatokban
gondolkodó társadalom elvárásai egészítik ki.
Látnunk kell azt is, hogy negyvenhárom év szocialistának
nevezett tervgazdálkodása nem számolható fel hetek alatt, még akkor
sem, ha az utóbbi időben már felbukkantak piacgazdasági elemek is.
Itt nem csupán szabályokról és szabályozókról van szó, hanem
beidegződésekről és gazdasági szerkezetről is. Súlyos gazdasági
örökségünk egyszersmind szellemi és erkölcsi örökség. Meg kell
tanulnunk, mindnyájunknak másként gondolkodni és dolgozni.
Magyar kormány régóta nem kapott ilyen kedvező esélyt, régóta
nem kezdhetett munkának ilyen kedvező világtörténelmi csillagzat
alatt; de egyszersmind nem is örökölt ilyen súlyos hagyatékot
elődeitől. A teljes újrakezdés előtt állunk most, tisztelt
Honfitársak, úgy ahogyan 1848-ban, 1867-ben, 1918-ban és 1945-ben
állt a nemzet. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 17:00
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (6. rész)
|
Ha nem fogunk össze mindnyájan, ha nem mozgósítjuk magunkban
mindazt, ami a legjobb, eljátszunk egy olyan történelmi esélyt,
amelyet ebben az évszázadban még nem kínált fel nemzetünknek a
történelem, s ki tudja, mikor fog legközelebb.
Átfogó és mély válságba süllyedtünk a nyolcvanas években. Az
1948 után bevezetett, szocialistának nevezett gazdaságfejlesztési
modell; a politikai hatalom adminisztratív eszközeivel irányított
gazdasági rendszer; a teljesítményt, a minőséget és a
változatosságot minden téren elsorvasztó totális egypártrendszer
termése érett be itt egyszerre. S eközben biológiai tartalékunk,
életerőnk megcsappant, szellemi erőforrásaink és kulturális
örökségünk megfogyatkozott, természeti környezetünk lepusztult, s az
erkölcsi értékrend részben felbomlott. Most egyszerre kell - s csak
egyszerre lehet - megváltoztatnunk politikai és gazdasági
rendszerünket, külgazdaságunkban is irányt kell váltanunk, új utat
kell kijelölnünk, s mindezt egyidőben az európai értékrend és
magatartásforma, az önbizalom és a hit helyreállításával.
El kell hárítanunk a válságot, de csakis olyan megoldásokkal,
amelyek a XXI. századra készítenek bennünket elő, teljes nemzeti
megújhodás keretében. A kormányprogram a változás stratégiája
legyen, amely egyfelől korszerű, másfelől alapoz történelmi
örökségünkre, tekintettel van adottságainkra és mozgásterünkre. Fel
kell éleszteni szunnyadó, bevált értékeinket. Távlati céljainkat
tekintve ma ritka egyetértés alakult ki a magyar nemzetben,
politikai és gazdasági téren egyaránt. A vita a ,,hogyanról,,
folyik. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 17:03
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (7. rész)
|
A nagy ugrás kétségkívül lerövidíthetné az átalakulás
legkínosabb szakaszának időtartamát, érzékeltethetné a változások
visszavonhatatlanságát, ugyanakkor a mai magyar társadalom és
gazdaság fejlettségi szintjeinek sokfélesége, a kiterjedt szektorok,
a lakosság alkalmazkodási képességének korlátozottsága, a
szomszédainknál jobb helyzetben lévő magyar gazdaság nagyobb
vesztenivalója igen erőteljesen megnövelné a radikális átalakulásnak
nemcsak politikai, hanem gazdasági költségeit, kudarcveszélyeit is.
A kormányzat a tulajdonstruktúra átalakíthatóságának, a
megtakarítási és vállalkozói kapacitás kibontakoztathatóságának, a
modern piacgazdaság működtetéséhez szükséges intézmények és
infrastruktúrák megteremtésének időigényességét mérlegelve a
szakaszokra bontott átalakulást tekinti célravezetőnek. Az év
második felének folyamatait szabályozó rövid távú, majd az 1991-1993
közötti közép távú átalakulás sikere teremti meg az évtized közepére
várható erőteljes fellendülés előfeltételeit.
A rövid- és középtávú kormányzati program az országban
fokozatosan kialakuló új társadalmi-gazdasági rendszer meghatározó
jegyeit viseli magán. Az ország történelmi tradíciói, humánus
nemzeti szolidaritásra alapozott értékei, valamint a politikai
egyensúly követelményei alapján sem tekinthet el a felgyorsuló
szerkezeti korszerűsítés társadalmi következményeinek kezeléséhez
szükséges, de ez idő szerint alig létező szociális védőháló
kialakításától, szociális intézményrendszerünk megszervezésétől. E
követelmény elfogadhatóbbá teszi a modernizáció következményeit,
kevésbé destabilizálja a nemcsak nemzeti, hanem összeurópai érdeknek
is tekinthető erőszakmentes átalakulást. Így mind a rövid, mind a
középtávú kormányprogram a szociális piacgazdaság adott
erőforrásokkal összehangolt keretei között bontakozik ki. E gazdaság
magyar változata a gazdasági hatékonyság, versenyképesség
összehangolását jelenti a társadalmai méltányosság és igazságosság,
valamint a természeti környezet és a jövendő nemzedékek érdekeivel,
követelményeivel.
Végül, negyedik alapelvként, az új kormány európai kormány lesz,
a szónak nemcsak földrajzi értelmében. A demokrácia, a pluralizmus,
a nyitottság hagyományát valljuk. Az elmúlt negyven év törést
jelentett nemzetünk történelmében. Most vissza akarunk térni az
európai örökséghez, de egyben mindazokhoz az újabb értékekhez is,
amelyet Európa az elmúlt negyven év alatt, a második világháború
szörnyű élményei és tapasztalata nyomán és után alkotott meg.
(folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 17:06
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (8. rész)
|
Az európaiság másik kérdése a visszatérés a kontinens
történelmileg megbontott egységébe. A kormány elkötelezi magát az
európai integráció gondolatának. Az integráció első fejezete a
szabad Magyarország felvétele lesz az Európa Tanácsba. Ennek kedvező
kilátásait éppen a múlt héten erősítették meg Budapesten a tanács
vezetői.
A kormány célja a tagság elnyerése az Európai Közösségben az
elkövetkező évtized során. Ehhez átalakulásokra van szükség,
hazánkban csakúgy, mint az Európai Közösség szerkezetében, s ez
utóbbi nyilvánvalóan függvénye a napjainkban megindult nagy európai
átrendeződésnek is. Mint átmeneti megoldást azonban örömmel vesszük
a társulás lehetőségét. Hazánk e térségben itt is előnyt élvez ma, s
ez azt ígéri, hogy bekapcsolódhatunk az Európai Gazdasági Közösség
tudományos, technikai, kulturális és oktatási vérkeringésébe.
Új fejezetet kell nyitni történelmünkben, a megértés és türelem
fejezetét sokat szenvedett népünk és a hasonló örökséggel küszködő
szomszéd népek között. Ennek záloga a demokratikus, pluralista
politikai rendszerre való áttérés lehet csak, melyben a kapcsolatok
természetes alapja a teljes körű emberi jogok tisztelete.
Valamennyien Európához tartozunk, a testvéri együttélés és
együttműködés a történelem parancsa minannyiunk számára, s a
történelem bizonyította, hogy nem engedhetjük meg magunknak az
egymás elleni acsarkodást, mert azt mindenkor kihasználhatták velünk
szemben.
Tisztelt Ház
Hölgyeim és Uraim, Honfitársaim
Kormányunk programjának középpontjába az embert állítottuk.
Nemcsak az országot, hanem az egyes emberek problémáit is ismerjük
és mélyen átérezzük. A kormány úgy gondolja, hogy a nemzeti
megújhodás záloga a törvények előtt szabad, de belsőleg is megújult,
felszabadult alkotó ember. A megújuló Magyarország ilyen emberek
közössége legyen. Ezért is fűztük fel kormányprogramunk egész
gondolatmenetét az ember és a körülötte lévő világ viszonyára, mert
számunkra ez a legfontosabb. Kérem ehhez türelmüket, kérem azért is,
mert a kormányprogram ismertetése komoly türelmet igényel a
hallgatóságtól is, nemcsak a jövő, hanem a kormányprogram
meghallgatása sem könnyű feladat.
Az első, amiről szólok, az ember és környezete. Az ember csak a
teljes testi, lelki és szociális jólét állapotába tudja képességeit
szabadon kibontakoztatni. Ezzel szemben jelenleg várható életkorunk
Európában a legalacsonyabb; a szervi betegségeken túl az
öngyilkosság, az alkoholizmus, a kábítószerfüggés is tizedeli
népünket. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 17:09
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (9. rész)
|
Hiányzik a társadalmi türelem, a segítőkészség és egymás
megbecsülése. Mindez az egészségesek életét is sivárrá teszi.
Hazánkban egy évtizede a halálozások száma meghaladja a születések
számát. A túlmunkára kényszerítő megélhetési gondok, valamint az
erősen szennyezett környezet hatására a középkorú lakosság
megbetegedési, halálozási adatai a legrosszabbak a civilizált
országok között. Családok ezrei hullanak szét, az idősek
létbizonytalanságban élnek. Milliónyi ember él a létminimum alatt. A
szegénység öröklődik, a társadalmi hátrányok halmozódnak.
A kormány alapvető célja, hogy e megdöbbentő helyzetben
megújítsa a szociális és egészségügyi ellátást. A jövőben a
társadalmi szolidaritásnak gondoskodnia kell arról, hogy a
létminimum alatt élők kiemelkedhessenek a szegénységből, a
veszélyeztetettek pedig ne süllyedhessenek oda. Az új kormány
felelősséget érez polgárai szociális biztonságáért, támogatja a
családokat és közösségeket, a veszélyeztetett emberek legfontosabb
támaszait. Azok számára, akik nem képesek munkát végezni - gyerekek,
betegek, idősek - szavatolnia kell a létfeltételeket. A családok
többségének szociális biztonságát nem a szociálpolitikának, hanem a
gazdasaágpolitikának kell megteremtenie. Az igazi jó szociálpolitika
mindig gazdaságpolitika. A piacgazdaságra való áttérés nem
jelentheti szociális téren az állami felelősség csökkenését. A
szociálpolitika nem alárendeltje, hanem egyenjogú partnere a
gazdasági politikának, a gazdaságpolitikának. A nyugdíj munkával
szerzett jog, a nyugdíjasok létbiztonságát csak egy megújult
biztosítási rendszer oldhatja meg. A kormány emellett támogatja az
egyházak és önszerveződő csoportok karitatív tevékenységét és
fokozott erőfeszítéseket tesz a mozgássérültek, és a krónikus
betegség miatt hátrányos helyzetűek anyagi és társadalmi
rehabilitációjára.
A kormány tudatában van annak, hogy az egészséges társadalom
alapja az egészséges család. A gyermek a család természetes
kiteljesedése, ezért elsődleges fontosságú a hatékony magzat- és
gyermekvédelem. Ezért a kormány intézkedéseket hoz valamennyi
gyermek testi, szellemi és lelki fejlődésének elősegítésére.
Kiemelten kezeli az ifjúság pályakezdésének problémáit, mert az
ország felemelkedésének meghatározó eleme az ifjúság sorsa.
(folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 17:35
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (10. rész)
|
A kormány tudatában van annak, hogy egészséges népnek lehet csak
jövője. A társadalmi és gazdasági élet minden területén jelenjen meg
az egészség, mint érték. A betegségek megelőzése össztársadalmi ügy.
A kormány felelős a lakosság egészségügyi ellátásáért, de az egyén
is felelős saját egészsége megőrzéséért. Az egészségügyben alapvető
és átfogó megújulásra van szükség, abból a célból, hogy egészségügyi
ellátásunk hatékonyabban szolgálhassa az embert. Ennek feltétele,
hogy az egészségügy nagyobb arányban részesedjék a nemzet által
megtermelt javakból. A betegek kiszolgáltatottságát a kormány a
szabad orvosválasztás megteremtésével csökkenteni kívánja.
(folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 17:36
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (11. rész)
|
Tiszta, egyértelmű, a társadalom által ellenőrizhető
tulajdonviszonyokat kell megvalósítani az egészségügyben is. Az
ellátó rendszer szerkezeti átalakulása a tulajdonformák
sokféleségével jár. A mai és holnapi európai jogrendnek megfelelő,
elsősorban a beteg jogait hangsúlyozó szabályozást kell kialakítani.
Az egész társadalombiztosításnak át kell alakulnia, hogy a gazdasági
élet ingadozásaitól mentesítse saját vagyonát, és legyen működését
ellenőrző, valódi önkormányzata.
Az elmúlt évtizedek ipar- és környezetpolitikája súlyosan
megromlott, szennyezett természeti környezetet hagy reánk. Sűrűn
lakott területeken - Budapesten, ipari központokban - erősen
szennyezett a levegő, az ország nagy területein súlyos probléma az
egészséges ivóvízellátás, a szennyezett talaj.
A kormány természeti és épített környezetünk ügyét stratégiai
fontosságúnak tekinti, és átérzi a jövendő nemzedékek iránti
felelősséget is. A rövidlátó gazdasági szemlélettel szemben
elsőbbséget kíván biztosítani a környezet védelmének, kialakítja az
ehhez szükséges jogi szabályozást. A kormány az Európai Közösséggel
és más nemzetközi szervezetekkel, környezetvédelmi intézményekkel
magas szintű együttműködést kíván kialakítani, és összehangolt
intézkedésekre törekszik a szomszéd országokkal, a Kárpát-medence
zárt ökoszisztémájának helyreállítása érdekében is.
A kormány - tekintettel a szakelemzésekre - a Dunai Vízlépcső
felépítését nem tartja helyesnek. Mielőbb megkezdi a nagymarosi
helyreállítást és tárgyalást kezdeményez az újonnan megválasztandó
csehszlovák kormánnyal a helyreállításról és az okozott károk közös
viseléséről.
Célunk az, hogy a kormány környezeti, terület- és
egészségpolitikájának megvalósulása egy egészséges testű és lelkű
lakosság megszületéséhez vezessen, olyan országhoz, amelyben öröm
lesz gyermeket szülni, felnőni és dolgozni az egyén és társadalom
javára, ahol az emberek közti együttműködés természetessé válik, és
ahol a szabadidőt és az öregkor éveit tartalmasan és örömmel lehet
eltölteni.
A lakásellátás és a lakásgazdálkodás válságos helyzetbe került.
Egyre lejjebb csúszunk a ranglistán az 1000 lakosra jutó lakások
számában is, ugyanakkor 1 négyzetméter lakótérért kétszer-háromszor
annyit, vagy akár még többször annyit kell dolgozni, mint a legtöbb
nyugat-európai országban. A lakásprobléma elsősorban a fiatalokat
sújtja, a megoldás csak a lakáspolitika általános reformja lehet.
(folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 17:39
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (12. rész)
|
Ehhez stratégiai csomagtervet állítunk össze a hosszú távú célok
figyelembe vételével. Olyan piaci alapú lakáspolitikát alakítunk ki,
amelyben világosan elhatárolt az állami szerepvállalás is. A
lakhatás egy minimális szintjét egy kiépített szociális lakásszektor
és szociális támogatás révén kívánja a kormány biztosítani a
jövőben. A cél olyan gazdasági fejlettség elérése, ahol a
lakásköltségek beépülnek a jövedelmekbe.
Az ember egészségének és környezetének tárgyalása után az ember
és a művelődés viszonyáról szólok.
A lakosság körében tapasztalható elkedvetlenedés, zavar,
kiegyensúlyozatlanság, türelmetlenség, vagy fásultság, nem egyszer
önpusztító magatartás a műveltség, a nevelés és a közoktatás
hiányosságára is visszavezethető. Sok fiatal nem érez ösztönzést a
tudás, a szakma megszerzésére, nem becsüli a szorgalmat, mert nincs
sikerélménye, nincs kötődése sokszor társaihoz, vagy akár a
hazájához. Az egész ország magán viseli a pártállam lélekölő
művelődéspolitikájának jegyeit, azoknak az évtizedeknek a
maradványait, amelyben az igazi értékek és tehetségek nem
érvényesültek és nem bontakozhattak ki. Nő az iskolázatlan, vagy
hiányosan iskolázottak száma is.
Magyarországot ugyanakkor a tehetségek hazájaként ismerik szerte
a világban. A felénk sugárzó rokonszenv, érdeklődés egy keserves
történelméből tehetségével és szorgalmával újraéledő nemzetnek szól.
A nevelést, az oktatást és a művelődést a kormányprogram
központi kérdésnek tekinti, az ebbe belefektetett szellemi és anyagi
tőke a leghatékonyabban és leggyorsabban térül meg az ország
számára, ahogy a világ számos felemelkedő - hirtelen felemelkedő -
nemzete is igazolja.
A nemzeti megújhodáshoz kiművelt emberfőkre van szükségünk, ami
szinte közhely Széchenyi óta. Nemzeti kultúránkat hagyományaink
újraélesztése és műveltségünk, iskoláink korszerűsítése révén kell
megújítanunk.
A kormány célja olyan újítások bevezetése az iskolarendszerben,
amelyek lehetővé teszik az iskolakötelezettség 16 éves korig való
kiterjesztését. Ennek egyik alapkövetelménye az, hogy a maga keretén
belül az oktatási rendszerben olyan alsó-, középfokú iskolarendszer
alakuljon ki, amelyben nincsenek zsákutcák, bármelyik iskolatípus
teljes képzést adjon önmagában, de tovább is lehessen lépni
mindegyikből. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 17:41
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (13. rész)
|
Meg kell valósítani a teljes körű tanszabadságot. Ez jelentse a
szülő jogát az oktatás és nevelés intézményének kiválasztására, a
betekintésre az iskolában folyó munkába. Meg kívánjuk szüntetni a
gyermek és a szülő kiszolgáltatottságát az iskolának. Az iskola nem
viselkedhet hatóságként. Egyszersmind helyre kell állítani a tanár,
a nevelő méltóságát, meg kell szüntetni a felsőbbségnek és más
hatalmi tényezőknek való kiszolgáltatottságát.
Irányelvünk, hogy az iskola legfőbb irányítójává a szülők,
tanárok, nevelők és az iskolát működtető önkormányzat vagy szervezet
képviselőiből álló iskolaszék legyen, majd az egyetemi autonómia
megszilárdulása után a felsőoktatási intézményeknél kerüljön
ugyanerre sor.
Vissza kell adni a kis falvaknak is az iskoláikat az ésszerűség
határain belül, és fel kell számolni a központosításnak azt a
formáját, amelyik Magyarországon évszázados emberi közösségek
szétbomlásához vezetett.
A nemzeti és etnikai kisebbségek területén alanyi jogon
biztosítani kell, hogy mindenki anyanyelvű óvodába, iskolába
járhasson. Lehetővé kell tenni, hogy a nemzetiségi környezetben az
egyik idegen nyelv mindenképpen a kisebbségi legyen, illetve
szomszédos országbeli nyelv - akár a magyar nyelvet beszélők számára
is.
Az egyetemek és a főiskolák a magyar ifjúság európai szinten
képző intézményei legyenek, de az ott tanított tudományok
kutatóhelyeivé is váljanak egyben, a magyar kutatóintézeti hálózat
egésze mellett. A kormány biztosítani fogja a tudományos kutatás
szabadságához szükséges feltételek létrejöttét, s ettől
elválaszthatatlan a kormány megítélése szerint a kutató-, a
fejlesztő- és az egyetemi-felsőoktatási intézmények, a tudományos
műhelyek autonómiájának helyreállítása. A tudomány a modern
társadalomban kulcsszerepet játszik. Ezért a kormány a kutatásra
korszerű, alapvetően pályázati formában, a korunkban szükséges
mértékben kíván költeni.
A kormány serkenteni kívánja az egyetemi kutatás fejlődését, a
kutatás egészségtelen szerkezetének átalakulását. Az egyetemeket
egyben más tudományos és ipari kutatást szolgáló intézmények mellett
technológiai-tudományos központok és valódi ,,universitas,,-ok
szerveződésévé kívánja tenni. A főiskolai és egyetemi diplomáknak az
átalakulás egyik eredményeként meg kell felelniük az európai
követelményeknek. A kormány kívánatosnak tartja a tudományos
minősítési rendszer átalakítását, és az európai normákhoz
illesztését. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 17:46
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (14. rész)
|
Nagy szerepet szánunk az iskolán kívüli ismeretszerzésnek, a
népfőiskoláknak. Munkájukat minden téren segíteni kell a tudomány
minden intézményének. Az államnak szakemberek kiképzésével és
szakmai anyagellátásával kell támogatnia az öntevékeny művészeti
mozgalmakat is. A művészeti élet minden területén maguk a művészek
választják meg legkiválóbb tagjaik közül azt a szakmai fórumot,
amely a szakterület érdekeit képviseli, védi és minősíti tagjait.
Megkülönböztetett figyelmet kívánunk fordítani a
közgyűjteményekre: a levéltárakra, a könyvtárakra, a múzeumokra,
illetve a rádió, a televízió és a filmgyár archívumaira is. Több
gondot és pénzt szeretnénk fordítani a muzeális értékek állagának
megóvására is.
Tömegkommunikációs programunk is az Európához való felzárkózást
szolgálja, ugyanakkor fokozott figyelmet fordít a hazai kulturális
közélet sajátosságaira. Tekintetbe véve, hogy a társadalmunkat
megosztó ellentéteket a kulturális szféra nemcsak tükrözte, hanem
összpontosította is nem egyszer, a kormányzat törekvéseinek ezen a
területen rendkívüli tapintattal kell érvényesülniük. Nem szabad
megengedni, hogy a tömegtájékoztatás műhelyei a pártok közötti
politikai küzdelmek színterei legyenek, s meg kell akadályozni azt,
hogy nemzeti médiumokat valamely párt, szakmai közösség, művészeti
irányzat, vagy üzleti érdekcsoport sajátítson ki. Ezért ezek élére
olyan pártatlan, közmegbecsülésnek örvendő személyiségeket kell
állítani, akik a szellemi életünket terhelő konfliktusok kiélezése
helyett azok feloldására törekszenek.
A művészi tevékenységet nem szabad teljesen kiszolgáltatni a
piaci viszonyoknak. A szépirodalmat - a könyvkiadás támogatása révén
-, a színház- és filmművészetet, a zene-, a tánc-, a képző- és
iparművészetet ezután is állami támogatásban kell részesíteni, akkor
is, ha a piaci viszonyoknak is lehetőséget nyújtunk. A művészetek
költségvetési támogatása azonban nem jogosíthatja fel a kormányzatot
arra, hogy beavatkozzék a művészi alkotó folyamatba, vagy a művek
értékelésébe.
A kormányprogram irányelveinek következő fejezete az emberrel és
társadalmi környezetével, intézményeivel foglalkozik.
Történelmünk olyan szakaszát éljük, amelyben lehetővé vált, hogy
a társadalom és tagjai visszaszerezzék alapvető jogaik gyakorlásának
lehetőségét. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 17:48
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (15. rész)
|
Magyarországon az emberek ma már szabadon gyakorolhatják gyülekezési
és egyesülési jogukat, pártokat alapíthatnak, szabadon, csak a
lelkiismeretük által befolyásolva választhatják meg a hitükhöz
legközelebb álló vallást, és szabad választások útján
megválaszthatták azt a Parlamentet, amely valódi népképviseleti
szervként a népakarat tényleges letéteményeseként működhet a
jövőben.
Ez a folyamat azonban még közel sem ért véget. Az emberi jogokra
vonatkozó szabályozásunk zsinórmértékévé az Európa Tanácshoz való
csatlakozásunkkal a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi
Egyezségokmányánál sok tekintetben szigorúbb követelményeket
támasztó Emberi Jogok Európai Egyezménye válik. A leendő kormány
eltökélt szándéka, hogy a magyar jogrendszer és joggyakorlat ennek
az európai mércének megfeleljen.
Nem teremtődtek meg még a teljes esélyegyenlőség feltételei
mindazok számára, akik valamilyen formában szabadságvesztést
szenvedtek politikai okból e hazában. E nagyszámú politikai áldozat
szabadulása után is elnyomottnak érezte magát. Anyagi és erkölcsi
rehabilitációjuk megoldandó feladat. A helyzet teljes körű
felmérésére és a feladatok lebonyolítására megfelelő állami szerv
felállításáról gondoskodunk, és az egyik tárca nélküli miniszter
felügyelete alá helyezzük e kérdést.
A kormány a nemzeti és etnikai kisebbségek kultúráját, nyelvüket
önmagukban is, és a magyar nemzeti kultúrát gazdagító értékként is
elismeri, megőrzésükre, ápolásukra, továbbfejlesztésükre sajátos
eszközeivel biztosítani kívánja a kisebbségi közösségek
önszerveződésének szabadságát, támogatásukra lehetőségeihez mérten
vállal kötelezettséget.
A kormány az állam és az egyház teljes és valóságos
szétválasztásának elve alapján áll. Ehhez szükségesnek tartja az
egyházak működőképessége feltételeinek teljes körű helyreállítását,
gazdasági autonómiájuk biztosítását, és a magyar egyházaknak vissza
kívánja adni azt a történelmi szerepet, amelyet az elmúlt magyar
évezred során játszottak megalakulásuktól kezdve egyházaink.
A jogrendszer megfelelő működésének alapvető feltétele a
független és korszerű igazságszolgáltatás. Ennek középpontjában a
tényleges bírói függetlenség, a bírói testületek és szervezetek
autonómiájának kialakítása áll. Megindul a bírósági szervezet és az
eljárásjogok alapvető korszerűsítése is. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 17:56
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (16. rész)
|
A kormány elképzelései szerint az önkormányzati típusú helyi
reform épít a magyar önkormányzatok történelmi hagyományaira, és
figyelembe veszi az Európa Tanács 1985-ben elfogadott kartájában
megfogalmazott modern önkormányzati alapelveket. Ilyen alapelvnek
tekintjük a demokratikus helyi hatalomgyakorlást. A helyi
önkormányzás joga a községek, városok, illetve a megyék lakosságának
a közösségét illeti, amelyet választott képviselőtestületük útján
gyakorolnak. Az önkormányzat széles felelősségi körében a törvény
keretei között önállóan szabályozza és szabadon igazgatja az
önkormányzati ügyeket, amelynek szilárd gazdasági alapjai az
önkormányzati tulajdon megteremtése és az önkormányzatok egyéb
anyagi forrásainak a biztosítása. Az önkormányzat helyi
közszolgáltatásokat nyújt a lakosságnak. Ehhez önálló helyi
forrásokra és központi állami támogatásokra van szüksége. Az
önkormányzati önállóságnak abban is kifejezésre kell jutnia, hogy az
önkormányzatok tulajdonukkal, anyagi eszközeikkel önállóan
gazdálkodhatnak. Elég, ha arra utalunk, hogy ennek az esztendőnek,
ezeknek a hónapoknak egyik legfontosabb törvényhozási feladata az
önkormányzati törvény megalkotása és a helyhatósági választások
megtartása.
Ezek után térek át a kormányprogram negyedik fejezetére, amelyik
az ember és a gazdaság viszonyát tárgyalja emberközpontú politikai
programunkban. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 17:58
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (17. rész)
|
A magyar társadalom az utóbbi négy évtizedben fordított világban
élt. Nem szabad vállalkozó egyének és csoportok szövetéből épült fel
a gazdaság, nem autonóm együttműködő csoportok alkották a
társadalmat, hanem egy másolt és életidegen politikai és gazdasági
rend nehezedett rá a lakosságra. A gazdaságban is minden megfordult:
az állam magához vonta a gazdaság irányításának, sőt működtetésének
létfontosságú tevékenységeit, a vállalatok nem voltak valóságos
vállalkozások, a piac helyére benyomult az állami újraelosztás.
Erős, a magántulajdonon és magánvállalkozáson alapuló szociális
piacgazdaság áll stratégiánk középpontjában. Mindazok akik
erőtlenek, hátrányos helyzetben vannak, egy szociális védőháló révén
segítséget várhatnak a társadalomtól és az államtól. Segíti azokat,
akik akár a régi rendszer társadalmilag igazságtalan és gazdaságilag
ésszerűtlen közegében halmozottan hátrányos helyzetbe jutottak,
valamint azokat, akik a modern piacgazdaságbn való átmenet során
kénytelenk elszenvedni ilyen hatásokat. A szociális védőháló
egyszerre jelenti új munkaerőpiaci intézmények kiépítését, a
hatékony érdekvédelmet, egy olyan vállalkozást segítő politikát,
amelyik időleges védelmet ad a gazdasági átalakulás töréseire,
egyben segítséget arra, hogy a munkanélkülivé váló állampolgár újból
bekapcsolódhasson a gazdasági életbe.
A kormány olyan poltikára törekszik, hogy a nyugdíjasok nagy
tömegei ne szorulhassanak a valós megélhetési küszöb alá. Ugyancsak
célja, hogy a fiatalok életútját, gazdasági beilleszkedését olyan
intézmények segítsék, amelyek esélyt adnak a szükséges ismeretek és
az első munkahely megszerzésére.
A második alapvető célunk a külföldi eladósodás megállítása.
Nemzetközi megítélésünk attól függ, hogy e hitelek kamatait tudjuk-e
fizetni, képesek vagyunk-e egy olyan hatékony gazdaságot kiépíteni,
amelynek ez a ma súlyos adósságállomány már csak kis vagy kisebb
terhet jelent. A kormány a nemzeti fizetési kötelezettségek
mindenkori teljes megtartása mellett arra törekszik, hogy mihamarabb
megállítsa az adósságtömeg gyarapodását.
Mindezt csak egy olyan gazdasági növekedés teszi lehetővé,
amelyik egy kétéves gazdasági átalakulás után évi 3-4 százalos
mértéket ér el. Gazdasági növekedés nélkül belesüllyedünk az
adósságtengerbe, s nem lennénk képesek Nyugat-Európa fejlett
társadalmaihoz egyenrangú partnerként kapcsolódni, sőt azt
mondhatjuk: egyáltalán nem tudnánk kapcsolódni. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 18:12
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (18. rész)
|
A gazdaság belső feszültségeit, ésszerűtlen szerkezeteit és
lázas állapotát az erre az évre már 20 százalék fölé szökő infláció
jelzi. Nem élhetünk együtt egy olyan inflációval, amely állandóan
gyorsul, amikor a lakosság és a gazdaság szereplői folyamatosan
azzal számolnak, hogy hónapról hónapra, évről évre az áremelkedések
felülmúlják a korábbiakat. A kormány első lépésben már egy éven
belül megállítja az elszabaduló inflációs folyamatokat a
törekvéseivel, majd a három éves időszak végére az infláció
egyszámjegyűre zsugorodását tűzi ki céljául.
Stratégiai célunk az erős és biztos forint megteremtése, ennek
révén a magyar nemzeti valuta konvertibilitása. A külső
konvertibilitás már a jövő éven belül elérhető, a teljes
konvertibilitáshoz szükséges folyamatokat a kormány felgyorsítja.
A program eredményeként olyan piaci struktúra alakul ki,
amelyben döntő súllyal szerepelnek a kis- és középméretű
vállalkozások, nagymértékben átvéve a pazarló, mesterségesen
létrehozott és fenntartott állami nagyvállalatok helyét. Ez a
privatizálási folyamat eredményeként alakul ki, ennek keretében
számítunk a külföldi működő- és pénztőkére. A magyar gazdaságban
szerepet vállaló külföldi tőke részaránya a program végére
többszörösére nőhet.
Célunk az ország területileg kialakult gazdasági
aránytalanságainak a mérséklése, a vidék, ezen belül is különösen a
kis- és középvárosok növekedési esélyeinek javítása.
A gazdasági program számol a munkanélküliség átmenetileg
jelentős növekedésével, amely területileg súlyos foglalkoztatási
nehézségeket okozhat. A program alapvetően a gazdaság élénkítésével
erősíti a vállalkozások munkaerő-felvevő-felszívó képességét. A
rugalmas piacgazdaság eredményeként hatékonyan működhet az átképzés,
a bérből és fizetésből élők nagy számban válhatnak vállalkozókká. A
kormány teljes felelősséget érez a nagyipari munkásság sorsáért. Az
átalakuló világban is helye van a gazdaságos vállalatok jól dolgozó,
szervezett munkaválló közösségeinek.
Az 1940-es évek végén végrehajtott, politikai indíttatású
államosítások társadalmilag igazságtalanok, gazdaságilag
sikertelenek voltak. Az államosításokat nem lehet egyetlen
intézkedéssel, rövid távon kiegyenlíteni. A tulajdonreform és
privatizálás során a korábbi rendszertől örökölt vagyonhelyzetből
kell kiindulnunk. Az államosított vagyonrészeknél - kivéve a
mezőgazdasági művelésre alkalmas földeket - nincs mód az eredeti
tulajdoni állapotok teljes körű visszaállítására. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 18:15
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (19. rész)
|
Megszűnik az állami vállalatoknál a vállalati tanácsokra épült
vezetési forma. Az alkalmazotti részvénytulajdonosi program beindul.
A kormány kidolgozza a privatizálás teljes programját, társadalmilag
ellenőrizhető és igazságos, de kizárólag a hatékonyságot szem előtt
tartó megoldásokat alkalmaz. Kezdeményezi ugyanakkor az eddigi
vállalati társasági átalakulások egy részének felülvizsgálatát és
szükség esetén a visszatérést az eredeti állapothoz. Továbbra is
fontos szerepe marad azoknak a társasági formában vagy állami
tulajdonban maradó nagyvállalatoknak, ameyek a jövedelmezőségi
követelményeknek megfelelnek és vagyonuk után megfelelő osztalékot
fizetnek. E vállalatok eredményes működése az egészséges gazdaság
előfeltétele.
A kormány versenypolitikája középpontjában a verseny élénkítése
és az azt meggátló monopóliumok elleni fellépés áll. Felszámoljuk a
piaci versenyt korlátozó előjogokat, kidolgozzuk a versenytörvényt,
amely alapján fellép a versenyt korlátozó vagy kizáró lobbik,
szövetségek ellen a kormányzat. Kartellhivatal jön létre, amely
folyamatosan ellenőrzi a gazdaságban kialakuló monopolizálódási
folyamatokat és a kartellhivatal mintegy a gazdasági élet
Alkotmánybírósága lesz; emellett a kormányzat folyamatosan fellép a
túlcentralizált vállalati szervezet átalakítása érdekében.
A kormány szakít a korábbi gazdaságpolitika gyengeségével, amely
a helyi vállalati csődök halasztásával a gazdaság egészét juttatta
válságba. Ezzel a jelenlegi, ügyvivő kormányként működő, lelépő
kormány nem tudott megbirkózni e rövid időszak alatt, és nem
vállalkozhatott az örökség felszámolására. Fellép a kialakult
vállalati csődök nyílttá tétele, a szükséges, de keserves
vállalatfelszámolási operációk érdekében. Új csődtörvényt dolgoz ki,
ennek hatálybalépéséig is támadást indít a gazdaság reménytelenül
eladósodott válsággócai ellen.
A kormány kötelezettséget vállal arra is, hogy folytatja az árak
liberalizálását, hogy a gazdasági szereplők késedelem nélkül
érzékeljék a piaci változásokat. Az adminisztratív beavatkozás
lehetőségét a legalapvetőbb társadalmi érdekek érvényesítésére
korlátozza, a gazdaság egyéb területein pedig az árak alakulását a
tisztességes gazdasági versenyre és a gazdálkodást befolyásoló
törvényekre bízza.
Az állampolgárok ma nyomasztónak érzik az állam jelenlétét,
elsősorban a gazdaság területén, hiszen a nemzeti jövedelem
költségvetési újraelosztása nemzetközileg elfogadhatatlanul magas.
Ugyanakkor az állam által nyújtott szolgáltatások színvonala
alacsony. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 18:19
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (20. rész)
|
Tartós egyensúlyhiány alakult ki a kiadások és bevételek között, ami
a megalapozatlan és túlméretezett kötelezettségvállalás
következménye. Az államháztartás rendszere jelenleg nem illeszkedik
a piacgazdaság követelményeihez.
A kormány vállalni kívánja, hogy megbízható leltárt készít, majd
kidolgozza az államháztartás reformjára vonatkozó javaslatát.
A Magyar Nemzeti Bank a jövőben egy valóságos központi bank
szerepét fogja betölteni, a jegybank a monetáris irányítást, a
nemzeti valuta védelmét és a pénzforgalom szabályozását látja el; az
erre vonatkozó törvényi szabályozást a kormány előkészíti. A
kormányzat erős és független jegybankot kíván kialakítani, amely a
nemzeti valuta védelmét következetesen, akár a kormánnyal szemben is
képviseli. Ezt a jegybank független, Parlament alá rendelt státusa
biztosíthatja.
A kormány erősíteni kívánja a versenyt a kereskedelmi
bankrendszerben, elsősorban új magyar és külföldi bankok
alapításának engedélyezésével.
A kormány a tőkepiac kifejlődéséhez ösztönzi a részvények
keresletének és kínálatának növekedését. A piacgazdaságra történő
átmenetben példánk az a nyugati modell, amelyben minden negyedik,
ötödik állampolgár részvényes lehet, a tulajdon természetes formája
az értékpapír, és a gazdaság vérkeringésébe a részvényeken és
kötvényeken keresztül folyamatosan visszaáramlanak a megtakarítások.
A kormányzat a gazdasági érdekeltségre alapozva kívánja hasznosítani
a lakosság tulajdonában lévő külföldi fizetési eszközöket, s
garantálja a magyarországi betétek biztonságát.
Az állami iparpolitikát a kormányprogram azokra a területekre
korlátozza, amelyeken a piaci önszerveződés még éretlen.
Összehangolt programot alakít ki a kormány a magyar gazdaság
energiafüggőségének mérséklésére, a beszerzési források
kiszélesítésére, az európai energetikai rendszerekhez való
kapcsolódás meggyorsítására. Ez nem egyszerű gazdaságpolitikai
kérdés, hanem hazánk külpolitikai és biztonságpolitikai helyzetének
is része.
A kormány iparpolitikájának iránya egy, a kutatás-fejlesztést,
technológia fejlesztést középpontba állító koncepció kidolgozása,
amely nemcsak az alapkutatásokra, hanem az alkalmazott tudományok
kutatásaira is vonatkozik, s amelynek a koordinálása
elengedhetetlen. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 18:21
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (21. rész)
|
A kormányprogram húzó ágazatnak tekinti az idegenforgalmat.
Fejlődése adottságainkkal összhangban áll, már ma is nagy szerepe
van a fizetési mérleg és a foglalkoztatás javításában. Gazdasági
szerepén túl eszköze lehet a személyek és eszmék szabad áramlásának.
Fejlesztéséhez felesleges szabályok leépítése, a bürokrácia
megritkítása ugyanúgy hozzátartozik, mint a nyelvi és szakmai képzés
támogatása. De itt sem felejthetjük, hogy az előnyösen megváltozó
Európa-kép, különös tekintettel Közép-Kelet-Európa helyzetére,
negatív hatásokat is tartalmaz.
A kormány új agrárpolitikát hirdet meg. A piacgazdaság
elképzelhetetlen valódi magántulajdonos nélkül, amely a
mezőgazdaságban nagyrészt természetes személyek tulajdonát jelenti,
és zömében egybeesik a tulajdon és a használat. Az új mezőgazdaság
alapvetően magántulajdonos termelők családi együttműködésén,
valamint a tulajdonosok valódi szövetkezetein - meghatározott
szűkebb körben, állami gazdaságokon - alapul. A mezőgazdasági
tulajdonreform alapelve, hogy a föld annak tulajdonába kerüljön, aki
azt várhatóan megműveli. Célunk igazságot szolgáltatni a
parasztságnak az elszenvedett sérelmekért. E tekintetben az 1947-es
esztendő meghatározó kiindulópont lehet, amikor kialakultak az
1945-ös földreformot követő tulajdonviszonyok, és még nem kezdődött
el az erőszakos kollektivizálás. De ez nem veszélyeztetheti sem a
termelést, sem pedig az ország tulajdonrendszerének modern
kialakítását, és nem veszélyeztetheti egész agrárpolitikánkat. A
kormány agrárprogramja éppen ezért nem egy párt, hanem a koalíció
pártjainak egységes programja kell legyen.
A fennmaradó állami földek sorsa a Parlament döntésétől függ,
addig be kell fagyasztani a nagyüzemek tulajdonában és használatában
lévő földek eladását, beleértve a tagok közötti kiosztást is. A
termőföldek hasznosítása a tulajdonosok akarata szerint alakul, ők
döntik el, hogy egyénileg vagy közösen művelik, bérbe adják vagy
eladják. A külföldiek hazai földszerzését nyilvánossá, átláthatóvá
kell tenni, az átmeneti ideig korlátozható csak.
A kormány intézkedéseivel meggátolja, hogy a nagyüzemek föléljék
vagyonukat. A kormány kezdeményezi a földtörvény megalkotását,
amelynek alapelve, hogy ingyen földtulajdont nem lehet szerezni. A
mezőgazdasági termelés stabilitása megköveteli, hogy a tagság
igényei szerint működő szövetkezeteket megerősítsék.
A közlekedési és hírközlési infrastruktúra helyzete súlyos.
Ellátási zavarokkal fenyeget. A szolgáltatás elégtelen, regionálisan
nagy különbségek vannak, a meglévő eszközök elhasználódtak, a
technikai színvonal elavult. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 18:28
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (22. rész)
|
Az állami jelenlét továbbra is elengedhetetlen a magas tőkeigényes
közlekedési, hírközlési hálózatokban, illetőleg azokon a
területeken, ahol nem az árak, hanem a tarifapolitika érvényesül.
Elengedhetetlen a rendelkezésre álló források hatékonyabb
mőködtetése, a felesleges szervezetek megszüntetése, és a szükség
szerinti fokozatos privatizálás. A közlekedés és hírközlés a
gazdaság szerves része, így színvonala alapjaiban határozza meg a
gazdasági és társadalmi fejlődés lehetséges mértékét. Ezért a
kormány célja, hogy az infrastruktúra, különösen a közlekedés és
hírközlés területén észrevehetően javuljon a lakosság, illetve a
vállalkozások ellátottsága. Itt is csak Széchenyi Istvánra
utalhatunk, megtanulva tőle, hogy a közlekedés - ha akkor nem
infrastruktúrának is nevezték - minden megújhodás és a gazdasági
élet megújhodásának záloga.
A munkaerő-állomány képzettsége, összetétele, munkaerkölcse
mindinkább elmarad az európai színvonaltól, területi és szakmai
mobilitása gyenge. A kormányprogramban foglalt intézkedések
felszínre hozzák bizonyos gazdasági ágazatok és országrészek
versenyképtelenségét, gyenge jövedelemtermelő képességét, ennek
következtében a rejtett munkanélküliség a nyílt munkanélküliségnek
adja át helyét. Olyan kormányzati működés irányába lépünk, ami
kiterjed a gazdasági mobilitás erősítésére, az átképzésre és
újraképzésre, a munkahelyteremtésre, a munkanélküliséget megelőző
oktatási reformra, valamint az átmeneti és tartós munkanélküliség
gondjainak mérséklésére.
A gazdasági viszonyok változásával mind fontosabbá válik a
társadalmi partnerek közötti konfliktusok megelőzése, illetve
enyhítése. A magánvállalkozások elterjedésével a munkavállalóknak és
a munkaadóknak mindinkább egymás között kell megállapodniuk érdekeik
összehangolásáról. Mindez azzal jár, hogy a munkaerőpiaci
szabályozásban a korábbi állami feladatok mind nagyobb részét helyi
megállapodások veszik át. De éppen e kérdés súlyosságának
felismerése késztetett bennünket arra, hogy javaslatot tegyünk a
munkaügyi, foglalkoztatásügyi jellegű minisztérium megszervezésére
is.
A munkavállalók érdekvédelmét, mint minden demokratikus
országban, a szakszervezetek látják el. Az utóbbi négy évtizedben
nem a dolgozók érdekeit védték a szakszervezetek, de az elmúlt évben
megindult ez irányban is a változás. A jövőben a demokratikus
szakszervezetek, munkástanácsok és más érdekvédelmi szervezetek
szabad alakulását és működését a kormányzat - a törvényes keretek
között - támogatni kívánja. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 18:32
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (23. rész)
|
A munkaerőpiachoz kötődő állami szolgáltatások rendszere
rendkívül alacsony szintű. A nemzetközi kapcsolatok rendszertelenek,
a munkaügyi folyamatok jogszabályi háttere részben elavult. Szükség
van ezért a munkahelyi beleszólás (részvétel) jogának, a
munkavédelemnek új törvényi alapokra helyezésére, s elő kell
készíteni egy új érdekvédelmi és érdekegyeztetési törvényt is. Talán
sehol nem kell egy kormányprogram keretében arra rámutatni, és sehol
nem kell ezt jobban hangsúlyozni, mint éppen a gazdaságpolitikai
résznél. Hány olyan kérdés merül fel, amely látszólag egymást
kizárja vagy egymásnak ellentmond? Mégis úgy gondolom, a kormányzati
politika éppen azt jelenti, hogy mindezeknek az egymással látszólag
ellentétes kérdéseknek megadja az irányítást, megadja akár
szakaszosan, akár prioritásban esetenként a következő lépésre való
késztetést, és éppen ennek - ami látszólag ellentmondásos, vagy
egymást kizáró - a kezelése a kormánypolitika feladata.
Programunk ezután az ember, a haza és a nagyvilág dolgaival vet
számot.
A Magyar Köztársaság független, a nemzeti érdekek
elsődlegességén alapuló külpolitikát fog folytatni. Nemzetközi
helyzetünk ehhez pillanatnyilag kedvező, mert valamennyi nagyhatalom
elfogadja, illetve támogatja a végbement politikai átalakulást és
szuverenitásunk teljes körű megvalósítását. Mondom ezt úgy is, hogy
a nehézségeket természetesen ismerjük, és nincsenek illúzióink abban
sem, hogy vannak, akik nem feltétlenül örülnek ennek. A gazdasági
átalakulás eredményessége mellett elsősorban külpolitikánkon múlik,
hogy az elmúlt években megszerzett előnyt és a térségünkben
kialakult hatalmi átrendeződést kihasználva megszilárdítjuk-e
helyzetünket és el fogjuk-e tudni foglalni a hagyományainkból és
földrajzi helyzetünkből fakadó, bennünket megillető helyet
Európában.
Magyarország függetlensége és biztonsága érdekében arra
törekszünk, hogy az 1991. június 30-i határidő előtt eltávozzanak
hazánkból a szovjet csapatok, de mindenképpen arra kell törekednünk,
hogy ez pontosan következzék be, ha más mód nincs. Az államterület
és az új politikai szerkezet védelmét az ütőképes honvédség mellett
egy új, összeurópai kollektív biztonsági és együttműködési
rendszerre kell építenünk. Ez többet jelent, mint a nagyhatalmi
garanciák nélküli semlegesség. Egy ilyen szerződés létrehozásában
való tevékeny közreműködés a magyar külpolitika egyik első számú
feladata. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 19:03
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (24. rész)
|
Ettől függetlenül, már a legközelebbi jövőben, kezdeményezni
fogjuk a velünk szomszédos államokkal a kölcsönös érdekeket és
jószomszédi viszonyt biztosító kétoldalú szerződéses kapcsolatok
létrehozását.
A Varsói Szerződésben való részvételünk ellentétes a nemzet
1956-ban kifejezett és a legutóbbi választásokon is megerősített
akaratával, véleményünk szerint maga a szerződés is szükségtelen
hosszabb távon. Jogi, katonai és politikai álláspontunk
érvényesítése érdekében tárgyalásokba fogunk bocsátkozni a szerződés
tagállamaival, figyelembe véve a nemzetközi jogi feltételeket,
szomszédaink álláspontját és hadseregünk ütőképessége fenntartásának
szükségességét. És itt kell figyelembe vennünk a magyar Országgyűlés
erre vonatkozó állásfoglalását is.
Földrészünk mesterséges megosztottságának megszűnésével
Magyarország külpolitikájának legjelentősebb területe - a gazdasági
érdekeken és a közös tradíciók alapján - a tág (politikai és
kulturális) értelemben vett Európa lesz. Ennek a döntő
koncepcionális váltásnak a tartalmi, intézményes kereteit kezdjük
kiépíteni az Európa Tanácsba történő belépéssel és a különféle
nyugat-európai szervezetek munkájába történő bekapcsolódással.
Szükséges lesz nemzetközi szerződéskötéseink joggyakorlatának a
felülvizsgálata, és az újakhoz való csatlakozás. Mindez elő fogja
mozdítani az Európai Közösség teljes jogú tagjává válást előkészítő
társulási egyezmény megkötését. Külpolitikánk európai iránya azonban
nem áll ellentétben a széles értelemben vett atlanti együttműködés
gondolatával, az Egyesült Államok és Kanada, valamint Európa két
világháborúban bizonyított egymásra utaltságával és együttműködési
kényszerével.
A fönálló kapcsolatok elmélyítésére törekszünk valamennyi
demokratikus berendezkedésű és a magyarországi átalakítási
folyamatokat támogató állammal, figyelembe véve mind a hagyományos
kulturális és földrajzi közösséget, mind pedig a változó globális
egyensúlyt a kelet-közép-európai térségben. A német egység
megteremtését támogatjuk, sőt büszkék vagyunk annak elősegítésében
játszott szerepünkre. Az ideologikus megfontolásoktól mentes,
kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági kapcsolatokban nagy
lehetőségek kínálkoznak, ezek kiaknázásához azonban felül kell
vizsgálnunk prioritásainkat, átcsoportosításokat kell végeznünk
egész külképviseleti rendszerünkben. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 19:07
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (25. rész)
|
A velünk szomszédos nagyhatalommal, a Szovjetunióval
kiegyensúlyozott, korrekt, az egyenjogúságra épülő jószomszédi
viszony kialakítására törekszünk. Ennek érdekében mind politikai,
mind gazdasági kapcsolatainkat új alapokra kívánjuk helyezni.
A közép- és kelet-európai változások kezünkbe adták a nagy
lehetőséget, hogy megszüntessük, vagy legalább jelentősen enyhítsük
az itt élő népeket régóta szembefordító ellentéteket. A függetlenné
váló nemzeteknek szabad kapcsolatokat kell kialakítaniuk egymással;
az államhatárok ne akadályozzák a személyek, az információk és az
eszmék szabad áramlását. Bízunk abban, hogy egyetlen szomszédunknak
sem lesz szüksége a jövőben a magyarságra, mint összetartó
ellenségképre. Az összeurópai együttműködés velejárója az intenzív
regionális együttműködés, erre törekszünk valamennyi szomszédunkkal.
A föderáció felé haladó Európában ugyanakkor éppen a regionalizmus
biztosíthatja a nemzeti sajátosságok megőrzését, a nemzeti érdekek
további érvényesülését, minden nacionalista felhang nélkül.
Kisebbségi politikánk fő célja az emberi jogok és ezeken belül a
kisebbségek jogainak érvényre juttatása határainkon kívül és
határainkon belül egyaránt. Tekintettel arra, hogy a magyarság
egyharmada határainkon kívül él, a magyar államnak különleges
felelőssége a magyar nemzet, mint kulturális és etnikai közösség
megmaradásának támogatása mindenütt. Ezért állunk ki - a fennálló
nemzetközi szerződések tiszteletben tartásával, azok szellemében - a
határainkon kívül élő magyar közösségek önrendelkezési jogainak
megtartása mellett, a szomszéd államok kormányainak kinyilvánított
ígéreteivel is összhangban. Ideje, hogy a nemzeti kisebbségek
valóban az országok közötti barátság legfontosab hídját alkossák, de
ezt csak a jogaikat és méltóságérzetüket visszanyert közösségek
láthatják el. Ebben a tiszta törekvésünkben számítunk a demokratikus
államok kormányainak és közvéleményének támogatására, éppen úgy,
mint az európai és a nemzetközi szervezetek politikai segítségére.
Külön hangsúlyt helyezünk a határainkon túl élő, az egykori
történelmi Magyarország területén élő magyar kisebbségek mellett a
nyugati magyar emigrációval való kapcsolatunkra, és a nyugati magyar
emigráció problémakörének rendezésére törekedve kívánjuk, hogy
megtartva akár állampolgárságukat, ugyancsak vállalkozzanak a híd
szerepére, vagy nemzetünk érdekében a népi diplomácia feladatkörének
ellátására.
A kormány külgazdaságpolitikája az áru-, a tőke- és az
idegenforgalmi folyamatok összefonódásából, egységéből indul ki. A
külgazdasági potenciál erősítése nélkül nem állítható meg az eddigi
világgazdasági térvesztés, az eladósodás, az elszegényedés.
(folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 19:10
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (26. rész)
|
Rövid és közép távon az ország nemzetközi pozicióinak,
megitélésének, erőforrásszerzési lehetőségeinek javítása
elengedhetetlenné teszi az import színvonalát jelentősen meghaladó
áru- és szolgáltatáskivitelt a dollárelszámolású forgalomban. A
gyorsított korszerűsödés, az exportorientáció és a privatizáció
stratégiai követelménye a külföldiek magyarországi
tőkebefektetéseinek serkentése.
Mind a lakosság jövőbe vetett bizalmának erősítése mind a
demokratizálódási folyamat felgyorsítása sürgeti a nyugat-európai
integrációkhoz fűződő kapcsolataink elmélyítését. Az Európai
Közösséggel törekszünk a már említett társulási szerződésre, amely
eddigi együttműködésünk hajtóerőit szilárdabb alapokra helyezi,
figyelembe veszi az együttműködő országok eltérő fejlettségét,
bekapcsolja a magyar gazdaságot a regionális kutatási, fejlesztési
programokba, erőforrásáramlásokba, politikai párbeszédbe, és nyitva
tartja a későbbi teljes jogú csatlakozási lehetőségét.
Ebből a szempontból fogadjuk örömmel az Európai Közösség dublini
csúcsértekezletének üzenetét az új típusú társulás lehetőségeiről,
amelyekről most, az elmúlt napokban annyiszor szóltunk mi, magyarok.
Intézményes alapokra kívánjuk helyezni a magyar-EFTA, tehát a szabad
kereskedelmi országokkal való kapcsolatokat, serkentjük az ország
felzárkózását általában az európai gazdasági térséghez. Az európai
együttműködés kibontakozásának szakaszossága, övezeti sajátosságai
hívják fel a figyelmet az országcsoportok közötti együttműködés
hajtóerőinek kibontakoztatására, például az Alpok-Adria térségen
belüli munkamegosztás elmélyítésére, amelynek találkozóira éppen
ezekben a napokban és hetekben került sor.
Az európai együttműködési rendszer része az átalakuló KGST,
illetve a közép-kelet-európai országok közötti szoros gazdasági
kapcsolat. Magyarország fejlődésében különösen nagy fontosságú a
Szovjetunióhoz fűződő viszony.
Új alapokra helyezett, a nemzetközi kereskedelem szabályaihoz,
feltételeihez illeszkedő, a szomszédos országok közötti határok
lebontásához vezető regionális együttműködés megítélésünk szerint
értékes hozzájárulást jelentene Európa gazdasági és politikai
biztonságának, nemzetközi szerepének erősítéséhez.
A kormány olyan hadsereget örököl, amelynek átszervezése
megkezdődött, de még mindig magán viseli azokat a torzító jegyyeket,
amelyeket a kialakult elkötelezettségünk kényszerített reánk.
(folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 19:16
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (27. rész)
|
Ezért hadseregünk mérete, elhelyezése, felszereltsége még nem az
ország védelmének, hanem a Varsói Szerződésből adódott
követelményeknek felel meg elsősorban, s a megindult reformok
ellenére - ezt el kell mondanunk, de egyben folytatnunk kell a
megváltoztatás politikáját.
A kormány új honvédelmi doktrínát dolgoz ki és érvényesít a
jövőben. Ennek alapja, hogy nemcsak a belső elszánás, de a külső
feltételek is adottak ahhoz, hogy a katonai tömbök adta
kényszerhelyzetből a közös európai biztonsági rendszer létrehozása
felé mozdulhassunk el. A kormány kiinduló pontja az ország szükséges
és elégséges védelmének biztosítása, vagyis a magyar honvédség
védekező és nem támadó jellegű haderő lesz a jövőben.
Tisztelt Ház
Végére értem ennek az alapelveket tartalmazó
politikai stratégiai fejezetnek, amely átfogta, meghatározta az
elkövetkező esztendők tevékenységét. Most rátérek az utolsó
fejezetre, ahol rövid távú cselekvési programunk alapelveivel
foglalkozom.
A kormány programja vázolta az alapértékeket, a társadalmi és
gazdasági cselekvés fő irányait. Az elkövetkező mintegy 100 napot
kulcsfontosságúnak tartja az 1990-ben érvényesülő kedvezőtlen
társadalmi és főként gazdasági folyamatok megfékezése és a három
esztendőre szóló megújhodási folyamat sikere szempontjából.
A rövid távú program keretében a kormány a következő lépéseket
kívánja megtenni:
Először a kormányzati irányítás szervezeti és működési rendjének
átalakításáról.
A demokratikus alapokon álló koalíciós kormányzás és a
piacgazdaságra történő átmenet együttesen igényli a közigazgatás
gyökeres átalakítását. A Parlamenttől kapott felhatalmazás alapján a
kormány a hivatalba lépését követő 120 napon belül kialakítja egy
ütőképes, korszerű, társadalmilag és anyagilag nagyobb megbecsülést
élvező, de kisebb látszámú és költségű államigazgatás szervezeti és
működési rendjét. A koalíciós kormányzás politikai követelményein
túl az államigazgatás átszervezésénél a szakszerűség, a szakmai
színvonal emelése a cél, a közszolgálat pedig a parlamenti többséget
élvező kormány lojális partnere kell legyen.
A következő az inflációellenes és vállalkozásélénkítő program
néhány pontja. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 19:30
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (28. rész)
|
A kormány a hivatalba lépését követő időszak alapvető céljaként
kezeli az infláció csökkentését. Ebből kiindulva a kormány
működésének első 100 napjára olyan inflációellenes és
vállalkozásélénkítő programot hirdet meg, amely koncentráltan
támadja az infláció fő fészkeit, ugyancsak koncentráltan segíti elő
nagyszámú új vállalkozás kialakulását. Ez a program egyben az első
lépés a sokat idézett szociális piacgazdaság kiépítéséhez, mert a
munkahelyet veszítő, de vállalkozó szellemű és alkalmazkodásra képes
embert visszakapcsolja a gazdaság vérkeringésébe.
Néhány fontosabb pont:
1. A kormány a tarthatatlan méretűre duzzadt vállalati
sorbanállások kezelésére programot dolgoz ki.
2. A kormány csődeljárást indít a legnagyobb, tartósan csődben
levő vállalatcsoport ellen.
3. A kormány vállalkozásélénkítő programot hirdet meg, amelyben
koncentrálja a vállalkozástámogatásra adott külföldi forrásokat és a
rendelkezésre álló hazai pénzt.
4. A kormány előprivatizációt hirdet meg a belkereskedelemben,
vendéglátóiparban, szállodaiparban, fogyasztási és szolgáltatói
körben és a benzinkúthálózatnál.
5. A kormány kezdeményezi a vállalati tanácson és közgyűlésen
alapuló vállalatvezetési formák módosítását.
6. Kezdeményezi továbbá a belső egységeiket társasággá
átalakított állami vállalatok jogi helyzetének módosítását, szükség
szerint államigazgatási irányítás alá vonását.
7. A program részeként külföldi befektetést ösztönző
csomagtervet dolgoz ki és vezet be.
8. A kormány megtakarítás-ösztönző programot hirdet meg,
amelyben ösztönzi a forintbetétekre adott pozitív reálkamatokat, és
vonzó kamatokat ígér a devizabetétekre.
9. A kormány a költségvetéssel kapcsolatban teljes körű
felülvizsgálatot indít.
10. A rövid távú program következtében megnövekvő munkanélküliség
kezelésére új információs, munkaerőközvetítő és átképzési
intézmények létrehozását kezdeményezi, a munkanélküliek
segélyezését, vállalkozási támogatási alapjait forrásokkal
feltölti.
Néhány kiemelt terület felülvizsgálata.
A kormány külön felülvizsgál néhány olyan társadalmilag kiemelt
programot, tervet, amely gazdasági súlya, illetve társadalmi
érzékenysége miatt a lakosság érdeklődésének középpontjában áll.
(folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 19:34
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (29. rész)
|
Így:
1. A Budapest-Bécs Világkiállítással kapcsolatban kialakítja,
illetve véglegesíti a megrendezés minimum-programját, különös
tekintettel a megfelelő pénzforrások biztosítására, olyan feltételek
teremtésére, amelyek nemcsak az ország egyes részei számára lennének
hasznosak, hanem az egész országnak, és nemcsak egy adott cél, a
világkiállítás szolgálatában állanak, hanem az ország
infrastruktúrájának kiépítéséhez és a vállalkozás, a befektetés
élénkítéséhez vezetnének. Ezek azok a feltételek, amelyek mellett a
Budapest-Bécs Világkiállítás vállalható a kormány számára.
2. A kormányprogramban foglalt alapelvek - és az eddigi
előkészítő munkák - figyelembe vételével elkészíti a
lakásgazdálkodási rendszer reformjára vonatkozó javaslatát.
3. Áttekinti a környezetvédelem jogi szabályozását és elvégzi a
szükséges felülvizsgálatokat, kidolgozza a hiányzó végrehajtási
rendelkezéseket.
4. A kormány előkészíti a döntést az egészségügy
forrásteremtésének jövőbeni módjáról és kidolgoztatja a szóba jöhető
biztosítási formákat.
5. A kormány megvizsgálja a forgalmi adónak és a vámtételeknek
olyan módosítását, amely a jelenleginél jobban tükrözi a társadalmi
érdekeket.
6. A kormány továbbra is fenntartja a Dunai Vízlépcső ügyének
külön kezelését. Meg kívánja kezdeni a nagymarosi helyreállítás
előkészítését és a bősi létesítménynél folyó munkák felfüggesztése
mellett a kérdéskör újratárgyalását kezdeményezi csehszlovák
partnerével.
7. A kormány felméri a tudományos kutatás és technológiai
fejlesztés problémáit és meghatározza az 1991 végéig érvényes
válságkezelést.
8. A kormánynak fontos feladata a folyamatban lévő, teljes
szovjet csapatkivonás optimális lebonyolításának a biztosítása, a
használaton kívül maradt objektumok hasznosítása és a környezet
állapotának felmérése.
A Varsói Szerződéshez fűződő viszonyunkat és a kapcsolódó
kérdések összetett problémakörét jelenleg az Országgyűlés
bizottságai vizsgálják. Ennek lezárása és az Országgyűlés ezt követő
állásfoglalása után foglalkozik majd a kormány a nemzetközi jogi,
katonapolitikai és anyagi vonatkozású konzekvenciákkal, és ezek
alapján folytatja ez irányban is további tevékenységét. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 19:41
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (30. rész)
|
A kormány felméri a megkezdett haderőreform pontos céljait és
jelenlegi helyzetét, majd meghatározza az új honvédelmi doktrina
alapelemeit, a folyamatban lévő átszervezés ezekkel összhangba
hozásához szükséges teendőket.
A társadalmi-gazdasági helyzet feltárásáról:
A kormány a hivatalba lépését követő hónapokban felmérést készít
azokon a legfontosabb társadalmi és gazdasági területeken, amelyek
hároméves megújhodási programja középpontjában állnak. Ennek
keretében például bemutatja a társadalom számára a külföldről
felvett adósság elköltésének hiteles történetét és helyzetét, a
belső államadósság nagyságát és szerkezetét, a területileg kialakult
gazdasági aránytalanságokat és a vállalkozások valós állapotát. A
helyzetről alkotott megbízható kép lehet az alapja egy részletes,
valamennyi szükséges számítást és előrejelzést tartalmazó végleges
kormányprogramnak.
A kormány által felvázolt alapértékek és cselekvési irányok,
valamint a hiteles felmérés alapján - figyelembe véve az első
hónapokban előkészített és beindított kiigazítási gyorsprogram
tapasztalatait is - a kormány részletes programot készít. Ez a
kormányzat működésének első három évére érvényes feladatokat, ezek
részletes számításait, valamint politikai és társadalmi feltételeit
foglalja össze.
Az ország súlyos helyzetének ismeretében a kormány nem táplál
illúziókat programjának népszerűségéről, mozgásteréről. Az elmúlt
évtizedek méltánytalanságai, szenvedései, korábban elfojtott és ma
feltörő indulatai ha nem is mentik, magyarázzák az érzelmi töltetű
vagy csodaváró magatartás elszabadulását nem egyszer a
közéletünkben. Szeretném azonban azt hangsúlyozni: függetlenül
attól, hogy a leendő kormány megéri-e vagy megéli-e megbizatásának
teljes időszakát, a következő kormány sem lesz könnyű helyzetben, és
a következő kormány sem tud ennél jobbat ígérni a magyar népnek. Az
érzelmi töltetek, indulatok, személyi ambíciók elragadhatják könnyen
az ország szekerét. Hadd idézzem Deák Ferenc ismert anekdotáját,
amikor a kocsis idegeskedő utitársához e szavakkal fordult:
,,Bátyám, ha nem kap bele a gyeplőbe, talán megmenekszünk, de ha
belekapkod, okvetlenül odaveszünk.,,
Az ország mai helyzetében nagyon is megszívlelendő a deáki
bölcsesség. Ma sokan kapkodnak a gyeplő után, ennek könnyen árokba
borulás lehet a vége. Az ország szekerét higgadtan és erős kézzel
irányító, hiteles jövőképpel rendelkező kormányzást kér ma a
történelem. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 19:46
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (31. rész)
|
1990. május 22., kedd
A munkálkodó nép nyugalmat, biztonságot igényel. Nem titkolhatjuk el
azonban, hogy a nemzeti megújhodás nemcsak a hatalom korábbi
birtokosainak, kedvezményezettjeinek helyzetét ronthatja, hanem
mindazokét is, akik a múlt örökségeként életképtelenné, feleslegessé
váló tevékenységeket folytatnak. A munkanélküliség, az átképzés, az
újrakezdés terhei, a fogyasztás átmeneti visszaesése, a gazdaság
súlypontjainak átrendeződése, az infláció egyes lakosságcsoportokra
- önhibájukon kívül - különösen súlyos terheket háríthat. A kormány
a szent istváni intelmek, a humanista és nemzeti szolidaritás
szellemében törekszik arra, hogy a megújhodás viharának méltánytalan
kárvallottjai is érezhessék a társadalom törődését, együttérzését.
Számít arra, hogy az átmeneti áldozatok vállalásának eredményeként a
nemzeti megújhodás, a nemzeti újjáéledés programja már középtávon is
teremt és mozgósít olyan fejlődési energiákat, belső és külső
erőforrásokat, amelyek lehetővé teszik a jelenlegi válsághelyzet
felszámolását, a jólét emelését és az ország európai felzárkózását.
Ehhez azonban nem elég a program, ehhez nem elég a szándék a kormány
részéről, ehhez bizalomra és türelemre van szükség az Országgyűlés,
és ami még ennél is fontosabb, a magyar nép egésze részéről.
Bocsássák meg, ha ismét Deák Ferencre hivatkozom, illetve egy
1848 tavaszán elmondott parlamenti beszédének örökérvényű, de jelen
helyzetünkben különlegesen időszerű üzenetére. ,,Azokat is, akik a
jelenlegi átalakulásnak nem barátai, igyekeznünk kell barátaivá
tennünk: csak kezet fogva érhetünk célt, s ha magunk közt
összebomlunk, nem is kell külső ellenség, mert az ország magát teszi
semmivé.,, Az ország mai állapota, korábbi, viszonylag jobb éveinek
válságosra fordulása nem a mi tevékenységünk következménye. De az
örökség átvétele és megoldása nekünk jutott osztályrészül.
Nehéz történelmünk üzenete: ha a nemzet létérdekeiről van szó,
egymás mellett kell állnunk alapvető kérdésekben, és ez vonatkozik
nemcsak a koalíció politikai pártjaira, nemcsak az általunk
megbecsült ellenzékre, hanem vonatkozik mindazokra, akik e hazában
élnek. Ebben a szellemben, egy megszülető modern magyar
parlamentarizmus otthonában, a magyar közjogi folytonosság házában
kérem erre a kormánytöbbséget és kérem erre az ellenzéket, amelynek
felelőssége éppen olyan, mint a kormányzaté. Van kormány- és van
ellenzéki felelősség, és úgy gondolom, ez az Országgyűlés e rövid
néhány hét alatt is megmutatta Európának és a világnak, hogy
működőképes, kormányzópártokat és ellenzéket befogadni képes
Parlament, amely képes lesz a magyar jövő alapjait együttesen
lerakni. E szellemben kérem a kormány törekvéseinek megvalósításához
a nemzet és a Parlament bizalmát, támogatását. (folyt.köv)
1990. május 22., kedd 19:49
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (32. rész)
|
Antall József nagy tapssal fogadott beszéde után megkezdődött a
kormányprogram vitája. Szabad György bejelentette, hogy a vitában -
a házszabályban biztosított jogával élve és az előzetes
jelentkezéseket figyelembe véve - meghatározott rend szerint ad
szót. A parlamenti pártcsoportok kijelölt előadói az alábbi
sorrendben követték egymást: dr. Tölgyessy Péter (Szabad Demokraták
Szövetsége), dr. Kónya Imre (Magyar Demokrata Fórum), Pozsgay Imre
(Magyar Szocialista Párt), dr. Torgyán József (Független
Kisgazdapárt), dr. Orbán Viktor (Fiatal Demokraták Szövetsége), dr.
Füzessy Tibor (Kereszténydemokrata Néppárt), valamint dr. Fodor
István (független képviselők). Az Országgyűlés megbízott elnöke
jelezte azt is, hogy több képviselő szándékozik felszólalni, s
számukra úgy adnak szót, hogy egy ellenzéki felszólalást egy
kormánypárti követ.
Dr. Tölgyessy Péter beszéde elején hangsúlyozta: a
-------------------
rendszerváltás során újabb fontos mérföldkőhöz érkezett el az
ország; megismerhette a hivatalba lépő, felelős magyar kormány
programját. Az SZDSZ úgy látja: óriási jelentősége van annak, hogy
rövidesen megkezdődhet a népnek felelős kormányzati munka, az ország
nehéz helyzetének jobbítása.
A továbbiakban reményét fejezte ki: az MDF az SZDSZ-nek a
megállapodása lehetővé teszi, hogy az országban a kormánypárti és az
ellenzéki szerepek világosan szétváljanak. Kiemelte: a kormánypártok
és az ellenzéki pártok együttesen, felelősségteljesen vegyenek részt
az alapjogok, illetőleg az alapintézmények alkotmányban, illetve
alkotmányerejű törvényekben való rögzítésében. Ugyanakkor a
felállított intézményrendszer folyamatos működtetése, a
válságkezelés már a kormány joga és felelőssége lesz.
A kormányprogram értékelésére rátérve kifejtette: az SZDSZ több
ponton, kiváltképpen a külpolitika területén azonos, vagy hasonló
elveket vall, mint amelyeket a kormányprogram megfogalmazott.
Egyetért azzal, hogy a Varsói Szerződés ellentétes a nemzet
akaratával, és a szerződés szükségtelen. Épp ezért a szabad
demokraták helyeselnék, ha a kormány mielőbb tárgyalásokat kezdene,
hogy Magyarország - a Varsói Szerződés többi tagállamával együtt -
megszabaduljon ettől a terhes kötelezettségétől. Ugyancsak egyetért
az SZDSZ a kormánynak azzal a szándékával, hogy Magyarország
lehetőleg minél hamarabb szerződéses kapcsolatba kerüljön az Európai
Közösséggel, majd a későbbiekben a Közösség teljes jogú tagjává
váljon. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 19:56
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (33. rész)
|
A szabad demokraták ugyancsak támogatni fogják a kormánypártok,
illetőleg a kormány fellépését a határokon túl élő magyarság
mellett. Ugyanakkor leszögezik: ez az ügy nem lehet belpolitikai
indíttatású, s egyes-egyedül csak a határokon túl élő magyarság
szolgálata vezetheti a kormányt.
Tölgyessy Péter kitért arra, hogy a kormányprogram rögzíti:
szakítani kell a megelőző több mint negyven esztendővel, s vissza
kell térni a múlt magyar hagyományaihoz. Ezzel az SZDSZ egyetért,
ugyanakkor leszögezi, hogy az említett hagyományok nem lehetnek a
két világháború közötti Magyarország keresztény kurzusának
hagyományai. Biztos alapokra csak akkor lehet helyezni az új
Magyarországot, hogyha a múlt gondjait feltárjuk, s a pártállam
korszakát végképp lezárjuk - hangsúlyozta az SZDSZ frakcióvezetője.
Hozzátette: ezért javasolják a kormánynak, hogy a népszavazási
döntésnek megfelelően tegyen meg mindent azért, hogy az egykori
állampárt vagyoni viszonyai az ország lakossága előtt világosak
legyenek, s az elszámoltatás után az Országgyűlés a megfelelő
jogkövetkezményeket levonhassa. Hasznos lenne, ha a kormányprogram
vitájában a lakosság megnyugvása érdekében világossá válna, hogy a
kormány mit kíván tenni a múltért felelősséget viselők ügyében.
Az SZDSZ frakcióvezetője a legfontosabb teendők közé sorolta a
helyi rendszerváltás levezénylését, s szükségesnek nevezte, hogy az
önkormányzati törvény méltó megfontolása után mielőbb helyhatósági
választásokat tartsanak. Ugyanígy a mihamarabbi teendők közé sorolta
az emberi alapjogok kiépítésének befejezését. A szabad demokraták
fontosnak tartják az új tájékoztatási törvény meghozatalát, amelyben
rögzíteni kellene a tájékoztatási monopóliumok kialakulásának
tilalmát, szabályozni kellene a nemzeti vagyonhoz tartozó
frekvenciagazdálkodás szabályait, s rendelkezni szükséges a
közszolgálati tömegtájékoztatási eszközökről. Egyetértett a
kormányprogramnak a bírói függetlenség megteremtését megfogalmazó
tételeivel is. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 19:58
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (34. rész)
|
Tölgyessy Péter kulcskérdésnek nevezte a magyar gazdaság
átalakítását. Ezzel kapcsolatban üdvözölte, hogy a kormányprogram a
gyors privatizálás mellett kötelezte el magát, ugyanakkor hiányolta,
hogy a gyors privatizálásra tett javaslatokból a kormány azokkal
számol legkevésbé, amelyeket éppen a Magyar Demokrata Fórum vetett
fel sokszor a választási kampány során. Úgy vélekedett, hogy a
kormányprogramban nincs világosan és részleteiben kimunkálva a
gazdasági átalakulás ütemezése, tempója. Ugyancsak nem ad meggyőző
választ arra, hogy a gyors átalakítás költségeit ki viseli majd, s
úgy tűnik, jelenleg nincs elégséges intézményrendszer a terhek
elosztására. A szabad demokraták szükségesnek tartanák a szociális
védőháló intézményrendszerének, finanszírozásának megjelölését is.
Tölgyessy Péter határozottan bírálta a program agrár-részét.
Kifejtette: ez egyszerre két célt fogalmaz meg, nevezetesen a
kormány az 1947-es birtokviszonyokat kívánja gyorsan helyreállítani,
s ezzel egyidejűleg fenn akarja tartani az élelmiszergazdaság
teljesítőképességét. Az SZDSZ véleménye szerint ezt nehezen lehetne
megvalósítani. Amennyiben az 1947-es birtokviszonyokat gyorsan
visszaállítanák, csökkenne az élelmiszergazdaság teljesítőképessége.
Amennyiben pedig ez az átalakítás lassabban történne, s csak a
telekkönyvekben valósulna meg, akkor az ország egyrészt a tulajdon-
és hagyatéki perek országává válik, másrészt pedig a földjáradékosok
országa lesz. Ezeket a földjáradékokat pedig aligha lehet másként
megfinanszírozni, mint az élelmiszerárak számottevő emelésével.
Végezetül kifejtette: az SZDSZ úgy látja, hogy a kormány vonzó
célokat állít az ország elé, ugyanakkor a célok közötti összhang
nincs biztosítva. Pártja jobbnak tartaná, ha a kormány földön járó,
kisebb célokat tűzött volna ki, megteremtve azok összhangját. A
szabad demokraták úgy vélik, hogy az ország lakossága négy évre
adott felhatalmazást a kormánynak, ám ez a kormányprogram nem erre a
négy évre koncentrál, hanem a távoli jövőt festi elénk. Az SZDSZ
ehelyett helyesebbnek látta volna, ha a Parlament elé egy cselekvési
program kerül, amely nemcsak száz napra, hanem az elkövetkező négy
esztendőre szól. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 20:02
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (35. rész)
|
Kónya Imre (MDF) elöljáróban méltatta a beterjesztett
----------------
kormányprogramot. Úgy vélte: olyan feladatokra vállalkozik az új
kormány, amelyeket a korábbiak nemhogy száz nap alatt, de hosszú
évek során sem voltak képesek végrehajtani. Ilyen tennivaló például
az ütőképes és korszerű közigazgatás kialakítása, az inflációellenes
és vállalkozásélénkítő program beindítása, s jó néhány más fontos
kérdés, köztük a létminimum alatt élő nyugdíjasok helyzetének
felülvizsgálata, a szovjet csapatok kivonulásának optimális
lebonyolítása. Hangoztatta: nem érheti az a vád a kormányt, hogy
kevésre vállalkozik, hiszen figyelembe kell venni azt is, hogy egy
újonnan alakuló testületről van szó, amely ráadásul még nincs is az
összes szükséges információ birtokában.
Kónya Imre nagy jelentőségűnek ítélte, hogy a kormányprogramban
- a földkérdéstől eltekintve - tükröződik a koalíciós partnerek
összhangja. Ez a tény - véleménye szerint - az egyik legfőbb
biztosítéka a koalíció egységének, s a kormány sikeres, összehangolt
működésének. Mutatja egyúttal azt is, hogy a koalícióban eszmeileg,
politikailag egymással közeli rokonságban álló pártok léptek
szövetségre. Az erők ilyetén egyesítése nemhogy gyengíti, inkább
erősíti a kormány irányvonalának határozottságát, szemben az
egymással távolabb álló pártok kényszerházasságával, amilyen például
az MDF-SZDSZ nagykoalíció lett volna.
A továbbiakban a bizalom fontosságát hangsúlyozta a képviselő.
Mint mondotta, az intézkedések közvetlen, s gyakran kellemetlen
hatását csak úgy lesz képes elviselni a nép, ha elhiszi a
kormánynak, hogy döntései megalapozottak, s belátható időn belül
meghozzák a várva várt pozitív változásokat. A demokratikus
társadalmi berendezkedés lesz a legfőbb biztosíték arra, hogy ez a
kormány képes lesz megvalósítani szándékait, s be fogja váltani
ígéreteit. Bevallott elfogultsággal tette hozzá: számára a
kormányprogram hitelességét elsősorban emberközpontúsága jelenti,
amelyben meghatározónak érzi a Demokrata Fórum által képviselt
eszmeiséget.
Végül utalt a legnagyobb ellenzéki párt, az SZDSZ képviselőjének
hozzászólására, amelyből az őszinte bizalom hangját vélte kihallani.
Mint mondotta, ez az a bizalom, amelyre nemcsak a kormánynak, hanem
az egész országnak szüksége van. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 20:06
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (36. rész)
|
A Magyar Szocialista Párt képviseletében Pozsgay Imre fűzött
-------------
megjegyzéseket a kormányprogramhoz. Kijelentette: a bizalom annak a
politikai szándéknak, közmegegyezési törekvésnek szól, amelyet
Antall József fogalmazott meg előadói beszédében; a fenntartás a
program illuzórikus, a realitásoktól itt-ott elrugaszkodó
elgondolásait illeti, amely szerint a társadalom minden csoportja
számára azonnal kivezető utat kell mutatni, miközben erre nincs meg
az adottság, a lehetőség. Hiányolta a programból a bizalom mindkét
irányban közlekedő pályájának megrajzolását, azt a feltételezést
belekalkulálva, hogy a Házban a kormánypárti és az ellenzéki oldalon
egyaránt olyan képviselők ülnek, akik részt vettek a
rendszerváltozás előmozditásában, s érdekeltek a multbéli
koloncoktól való megszabadulásban.
Az uj kormánynak - az ország ismert állapota miatt - nincs
lehetősége a közeljövőben mindenkit kielégitő, sőt kedvező
döntéseket hozni. Ennek belátásában is megvan a felelős
közmegegyezés lehetősége - hangsulyozta, majd rámutatott: akik ebben
egyetértésre tudnak jutni - s a kormány is azon fáradozik, hogy a
kétoldalu közeledés meglegyen -, azok valóban törvényes jogot
nyertek választóiktól arra, hogy amikor a kormány tervekké formálja
a most bemutatott programot, nagyon is kritikusan, ha kell,
elutasitóan viselkedjenek az elképzelésekkel szemben. Ez ugyanis
legalább annyira értéke a demokráciának, mint az, hogy a képviselők
némely dologban egyetértésüket fejezzék ki. Pozsgay Imre annak a
véleményének adott hangot, hogy ez az a gondolkodásmód, amely
parlamentet ,,csinálhat,, a Házból, amely hosszu időn át méltatlanul
viselte a Parlament nevet. Ha ez valóban közös megegyezéssé
változtatható, akkor megtehetők azok a kritikai észrevételek,
amelyek az előterjesztett programhoz közvetlenül kapcsolódhatnak.
Az MSZP képviselője a továbbiakban utalt arra: nem véletlen,
hogy némely kormányzástechnikainak tünő, ám vaskos politikai tárgyu
kérdésben nagyon is összecsengtek az előtte felszólaló MDF-, illetve
SZDSZ képviselők szavai: a két párt közötti paktumból ez közvetlenül
következik. A közjogi problémák közös, tárgyalásos megoldásával a
kormányalakító párt olyan helyzetbe hozott egy nagy ellenzéki
pártot, hogy az könnyedén résztvevője a döntési hatalomnak anélkül,
hogy a kormányzásért felelősséget viselne. Ez pedig - mutatott rá -
nem biztos, hogy megfelelő hozadékkal jár majd a kormánypártok
számára. Hozzátette: ez nem zárja ki a parlamentáris kapcsolatokat,
azonban nem biztos, hogy a nagyigényű programhoz hosszabb távon erre
a megoldásra van szükség. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 20:13
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (37. rész)
|
Pozsgay Imre végezetül kijelentette: a bizalom a leendő
kormánynak, a fenntartás a belsőleg is ellentmondásos programnak
szól. Az MSZP konstruktiv ellenzékként kivánja a programhoz való
viszonyát alakitani, s egy embercentrikus politika jegyében működő
törvényhozás létrehozásáért munkálkodik. Ebben kérte a képviselők
együttmüködését. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 20:15
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (38. rész)
|
Torgyán József, a Független Kisgazdapárt frakcióvezetője pártja,
--------------
és a kormány földprogramját magyarázta-népszerűsítette felszólalása
első részében, mondván: ,,ezen az ünnepi napon a szabaddemokrata
képviselők ne távozzanak szomorúan e házból a koncepció meg nem
értése miatt,,. Kiemelte: a kormány felismerte, hogy Magyarországnak
nincsenek aranymezői, ellenben igen nagy adóssága van, tehát ahhoz a
kincshez kell nyúlni, ami csak hazánk sajátja. S ez jó termőföldünk,
páratlan tehetségű és szorgalmú parasztságunk munkája, amely, mint a
történelemben annyiszor, most is képes lesz kivezetni az országot a
katasztrófa-helyzetből.
Mint mondotta, a programnak a földtulajdonra vonatkozó része
gazdaságilag racionális, mert valóságos vagyonunkkal számol, azzal
az ágazattal, ahol a legkisebb beruházással lehet eredményt elérni,
s amelyben már most is a magántermelők adják a termékek igen nagy
hányadát. Ugyanakkor politikailag is racionálisnak nevezte az
elképzeléseket, mert miként az államberendezkedésben, a
mezőgazdaságban is így jöhet létre a többhatalmi struktúra. Az
1947-es tulajdoni állapotok visszaállítása abból a szolgasorból
fogja kiemelni a parasztságot, amelybe annak idején az erőszakos
tsz-esítés taszította - jelentette ki.
Torgyán József fenntartás nélküli elismeréssel szólt a
beterjesztett rövidített kormányprogramról, azt hangoztatván, hogy
,,nincs olyan terület, amelyen az előrehaladáshoz ne adna rendkívül
jó recepteket,,. Ezért csupán néhány olyan kérdésre mutatott rá,
amelynek megoldása a kisgazdák álláspontja szerint különös
figyelmet, vagy sürgősséget igényel. Így a rendkívül sürgető
feladatok közé sorolta az új földtörvény megalkotását. Felhívta a
figyelmet arra is, hogy a munkásság helyzetével ugyancsak kiemelten
kell foglalkozni. Szorgalmazta az ország elmaradott térségeinek
erőltetett ütemben történő fejlesztését, majd arról szólt, hogy
halaszthatatlan tennivaló a legszegényebb néprétegek
felemelkedésének segítése, hozzátéve: a kiemelkedően nagy és a
rendkívül csekély jövedelműek helyzetét együtt kell napirendre
tűzni. Pártja nevében arra kérte a kormányt, hogy az államigazgatás
átszervezése során kerülje el a kormányzati munkában fenyegető
fennakadásokat, mert - mint mondotta - a minisztériumokban, a
tanácsoknál már ma is alig-alig dolgoznak. Végül ,,Isten áldását, a
magyar nép odaadó segítségét, a Parlament jóváhagyását,, kérte ,,e
csodálatos kormányprogramra,,. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 20:18
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (39. rész)
|
Orbán Viktor, a Fidesz frakciójának nevében leszögezte:
------------
szerintük sem a beterjesztett dokumentum, sem a miniszterek
bizottsági meghallgatása nem adott garanciákat arra, hogy a most
megalakuló kormány képes lesz megoldani az ország égető gondjait.
A beterjesztés véleményük szerint nem ütötte meg a
kormányprogram mércéjét, ezért is kaphatta az ,,irányelvek,,
megnevezést, utalva arra: nincs kormányprogram, vagy ha van is, az,
ami a képviselők előtt fekszik, nem az. Orbán Viktor megjegyezte: az
Alkotmány nem a kormányprogram irányelveinek vitáját írja elő, hanem
magáét a programét. A beterjesztett dokumentum nem más, mint
tényleírásokat és kívánságokat tartalmazó kijelentések laza
gyűjteménye - mondotta -, amelyből éppen az hiányzik, ami a szöveget
programmá emelhetné, vagyis hogy miképpen jutunk el a jelen
helyzetből a kívánt célokhoz. A szöveget súlyos belső ellentmondások
feszítik, nem ismerhető fel benne egyértelmű kormányzati koncepció,
és teljességgel hiányzik belőle a világos preferencia-sorrend. Úgy
vélte: joggal tehető fel a kérdés, mi a biztosíték arra, hogy nem
olyan jószándékú kívánságok és ígéretek soráról van-e szó most is,
mint amilyeneket már számtalanszor lehetett hallani ebben a házban,
korábbi kormányok stabilizálási és kibontakozási programjaként.
Kifogásolta: a kormány úgy kér bizalmat, hogy nem mondja meg, ez a
bizalom mire alapozható. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 20:22
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (40. rész)
|
Példaként említette a dokumentum azon megállapítását, miszerint
az év második felének folyamatait szabályozó rövid távú, majd az
1991-93 közötti középtávú átalakulás sikere teremti meg az évtized
közepére várható erőteljes fellendülés előfeltételeit. Kijelentette,
hogy a Fiatal Demokraták Szövetségének parlamenti frakciója éppen az
év második felének folyamatait szabályozó rövid távú elgondolásokra
lett volna kíváncsi... Leszögezte: ha legalább a stratégiai pontok
alapos kifejtését nem teszi meg a kormány, akkor nem a nemzeti
megújhodás, hanem a semmitmondás kormánya lesz.
Nem tartotta elfogadhatónak azt az érvet, hogy részletesebb
intézkedéseket azért nem dolgoztak ki eddig, mert erre nem volt
elegendő idő. Egy olyan nyugodt erőnek, mint a kormánykoalíció
gerincét alkotó pártnak - hangsúlyozta - már a választások előtt is
kötelessége lett volna felkészülni a kormányzati feladatokra,
legalább hat hete lett volna erre.
Orbán Viktor emlékeztetett azokra a nyugtalanító jelekre,
amelyek megelőzték a kormányalakítást. Így például arra, amikor a
kormánytöbbség képviselői kifogást emeltek az ellen, hogy a
parlamenti bizottságok meghallgassák a miniszterjelölteket, majd
később ezt zárt ülésen képzelték el. Az is érthetetlen volt, hogy a
Házbizottság döntése nem tette lehetővé az emberi jogi bizottság
számára a bizottság kompetenciájába tartozó miniszterek
meghallgatását. Megkockáztatta azt a véleményt, hogy a
kormánytöbbséget képviselők azért igyekeztek a lehető legszűkebbre
szorítani a program nyilvános vitájának lehetőségét, mert tisztában
voltak azzal, hogy ez a program nem állhatja ki a nyilvánosság
próbáját, s bizonyára komoly kétségek fogalmazódhattak meg bennük a
kiválasztott miniszterjelöltek némelyikének szakértelmét illetően
is. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 20:26
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (41. rész)
|
Végül a fiatal demokraták nevében leszögezte: tiszteletben
tartják a választás eredményét, s helyesnek tekintik, hogy a
legnagyobb párt elnöke kapott megbízást kormányalakításra.
Elismerik: nem lehet könnyű negyven év után először szabadon
kormányt alakítani. Ennek ellenére csalódottak a fiatal demokraták,
akik - bár szándékuk szerint a konstruktív ellenzék szerepét
kívánják betölteni a Parlamentben -,most kormányprogram hiányában
nem tudják, hogyan lehetnek konstruktívak. (folyt. köv.)
1990. május 22., kedd 20:28
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (42. rész(
|
A Kereszténydemokrata Néppárt állásfoglalását Keresztes Sándor
ismertette. Részletesen szólt pártja keresztény világnézeten
alapuló eszmerendszeréről.
Utalt arra, hogy
a KDNP nem vett részt az MDF és az SZDSZ egyezségében, azonban
tudomásul veszi, hogy ezt szükségszerüen meg kellett tenni: az uj
kormánynak meg kellett alakulnia és müködésének stabilitását is
biztositani kellett. Ezért pártja elfogadta a megállapodást, akkor
is, ha nem ért egyet annak minden pontjával. Példaként emlitette,
hogy programjukban nyiltan állást foglaltak a köztársasági elnök
népszavazás utján történő megválasztása mellett, a megállapodás
viszont mást tartalmaz. Leszögezte: a KDNP nem vallási vagy
felekezeti, hanem világnézeti párt, amely azt vallja:
a társadalomnak, az államnak és a
gazdasági életnek egyaránt az emberi személyiséget kell szolgálnia.
A kormányprogramot elemezve kiemelte: a szociális és
egészségügyi ellátási rendszer megújításának szükségessége megfelel
a keresztény világnézeti programnak. Hiányolta azonban, hogy az
előterjesztés nem tér ki a hitoktatás és az erkölcsi nevelés
kérdésére. Ezt - mint mondta - a párt képviselői szorgalmazni
fogják. Véleménye szerint az állam és az egyház teljes és valóságos
szétválasztása elvének hangsúlyozása helyett inkább a ,,szabad egyház
- szabad államban,, eszméjét kellene érvényre juttatni, hiszen az
egyházak tevékenységükkel erkölcsös és etikus embert formálnak, a
közjót szolgálva. Az önkormányzatok jogait érintve kifogásolta, hogy
a testületi önkormányzatokat nem említi az előterjesztés.
Átgondoltnak, megfontoltnak ítélte Keresztes Sándor a
kormányprogram külpolitikai célkitüzéseit. Pártjának véleményét
tolmácsolva annak a reményének adott hangot, hogy a szomszédos
országokban várható további fejlődés új lehetőséget nyit a
diplomaták számára, s a határainkon túl élő magyarokkal való
kapcsolattartás is eredményesebb lesz.
A képviselő végül kérte az Országgyűlést: fogadja el a
kormányprogramot. (folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 20:33
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (43. rész)
|
A független képviselők álláspontját Fodor István fejtette ki.
------------
Véleményük szerint a nemzeti megújhodás programja politikai
szempontból kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes. Céljai ötvözik
a nemzet többsége által elfogadott értékeket. A program reálisan
veszi számba a koalíciós pártok által eddig megismerhetővé vált
kiindulási helyzetet és eszközrendszert. Részleteiben pedig olyan
helyzetfeltáró és -elemző munkára hagyatkozik, amelynek elvégzésére
a kormányzó pártoknak csak a kormányzati pozícióból lesz
lehetőségük.
Mint mondotta: helyénvaló, hogy ma, a kormány bemutatásának
időpontjában Antall József kijelölt miniszterelnök kizárólag
irányelvek előterjesztésére szorítkozik. Éppen azért, mert csak
irányelvekről van szó, túlzott elméletieskedés lenne a program egyes
téziseivel érdemben vitába szállni. Elvi alapon ugyanis lehetne
kifogásolni például azt, hogy a program párhuzamosan gondolkodik a
gazdaság stabilitását és a társadalom fejlődését megalapozó
célokról, azaz nem állítja ezeket szembe egymással. Ez a tény
társadalompolitikai, lélektani szempontból megnyugtató, szakmai
szempontból viszont vitatható, mert a politika, a gazdaságpolitika
olyan térségben kénytelen mozogni, ahol a különböző célok - a
gazdasági megélénkülés, a szociális biztonság, az infláció, a
munkanélküliség - egymással ellentétes irányba hatnak. A politikai
döntés tudománya abban rejlik - s ezt az anyag készítői érezhetően
tudják -, hogy felismeri a társadalom reális érdekviszonyait,
meghatározza az ellentétes célok kompromisszumos halmazát, amely
mellett a politikai stabilitás létrehozható, illetve fenntartható.
Ez a program egyidejűleg ígéri meg a gazdaság élénkülését és a
szociális biztonság erősödését. Ez a szociális piacgazdaság lényege,
amely a gazdaságilag stabilabb, és a szociális ellátási rendszer
szempontjából fejlettebb országokban működőképes, távlataiban pedig
hazánk számára is elfogadható - hangoztatta. Az elvi alapon
vitatható pontokat sorolva említette azokat az elképzeléseket,
amelyek egyidejűleg tartalmaznak inflációgerjesztő és -fékező
intézkedéseket, vagy azokat a koncepcióban meg nem jelölt
kiadásokat, amelyek a költségvetés számára többletterhet jelentenek.
(folyt.köv.)
1990. május 22., kedd 20:37
|
Vissza »
|
|
Kormányalakító parlamenti ülés (44. rész)
|
Örvendetesnek ítélte, hogy adottnak látszik az a
kompromisszumkészség, amelyet a kormányozhatóság, a társadalmi,
gazdasági stabilitás, a már végbement politikai rendszerváltás
alapján a gazdasági rendszerváltás végrehajtása követel meg az
ország hatalmi tényezőitől. Végezetül hangsúlyozta: a
miniszterelnök-választáshoz bizalom kell, és a független képviselők
bizalmat szavaznak Antall Józsefnek, a kormányprogram irányelveit
nem vitatják. Végleges álláspontjukat azonban a részletek
kidolgozásakor alakítják majd ki, s szavazataikkal juttatják
kifejezésre.
A független képviselők álláspontjának meghallgatását követően az
elnöklő Szabad György 19 óra előtt néhány perccel a kormányprogram
vitáját felfüggesztve az ülésnapot bezárta. A képviselők szerdán
reggel 9 órakor folytatják munkájukat. (MTI)
1990. május 22., kedd 20:39
|
Vissza »
|
|
Javítás az mtib2037 sz. hírre
|
A mai mtib2037 sz. Kormányalakító parlamenti ülés (32. rész)
című hírünk 3. bek. 1. sorában a szöveg helyesen:
... fejezte ki: az MDF - SZDSZ megállapodása lehetővé teszi....
-----------
(MTI)
1990. május 22., kedd 20:46
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|