|
|
 |
|
 |
Két választás között
|
München, 1990. március 25. (SZER, Mérlegen) - Két választási
forduló között. Kedves Hallgatóink
A Mérleg műsoridejében több mint
2 hónapon keresztül hétről-hétre kommentrárban elemeztük a
választási kampány eseményeit és fordulatait. Most - a választások
első fordulója után - máris kezdetét vette a kampány rövid, de
rendkívül intenzív záró szakasza, a második, döntő fordulóra való
felkészülés jegyében. Ezt a szakaszt meghatározzák az első forduló
eredményei, valamint a választási törvény előírásai.
Mit hozott az első forduló, mire lehet számítani a másodikban? A
mikrofonnál Vadász János.
- Abból indulok ki, ami március 25-ike legfontosabb eredménye és
következménye. Amit a második forduló csupán megerősíthet, de meg
nem változtathat. A magyar társadalom halálos, megsemmisítő csapást
mért a kommunista diktatúrára. Egyetlen nagyszerű szuverén döntéssel
felszámolta azt a rendszert, azt a hatalmi csoportot, amely az
országot negyven évig elnyomásban tartotta, lesűllyesztette és
idegen hatalmi érdekeknek kiszolgáltatta. A választásra jogosultak
meggyőző többsége elment szavazni és óriási többségük - 85-86
százalékuk - elutasította a hajdani állampárt utódainak jelöltjeit
és listáit.
Az első forduló - mint nyomban rátérek - számos fontos kérdést
eldöntetlenül hagyott, hála a fölöslegesen bonyolított választási
rendszernek. De ez a kérdés - egyúttal a legfontosabb kérdés -
visszavonhatatlanul eldőlt az elmúlt vasárnapon. A társadalom végleg
eltemette Magyarországon a kommunizmust. És ezzel máris hatalmas
lépéssel közelebb kerültünk Európához. Bizonyos értelemben már
csatlakoztunk is kontinensünkhöz azzal, hogy demokratikus rendszerű
szabad választáson a magyar társadalom az akaratát kinyilvánította.
(folyt.)
1990. március 25., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Két választás között - 1. folyt.
|
Minden visszaélés, fogyatékosság ellenére ezektől nem mentesek a
nyugat-európai országok sem. Európai színvonalú volt a választási
kampány csakúgy, mint a vasárnapi szavazás békés, fegyelmezett
lebonyolódása.
Sajnos nem érte el ezt a színvonalat a szavazatok
összeszámlálása, a választási eredményekre vonatkozó tájékoztatás.
Valóban nem ez a legfontosabb, bár nem árt emlékezni, hogy az
európaiság, az európai színvonal nem csak a szabad választások
lebonyolításában mérhető le, hanem abban is, hogy az urnák lezárása
után az arra illetékesek képesek a szavazatokat reális időhatáron
belül összeszámolni, összesíteni és az eredményről a társadalmat és
a világot tájékoztatni.
A tavalyi kerekasztal tárgyalásokon kialkudott választójogi
törvény, és az abban foglalt választási rendszer természetesen eleve
gondoskodott arról, hogy vasárnap nem születhetett végleges döntés
az új parlament összetételéről - ez csak a második fordulóban,
április 8-ikán fog bekövetkezni. A választási rendszer demokratikus
voltához nem férhet kétség, de ahhoz igen, hogy helyes volt-e
ennyire bonyolulttá tenni. Valószínűleg jobb lett volna, ha a
társadalmat nem terhelik meg két egymást követő fordulóval, ha a
választási rendszer lehetővé teszi, hogy az első szabad választás
napja egyúttal a végleges döntés napja is legyen. De ezen már nem
lehet változtatni. A jelenlegi választási rendszer bonyolultságáról
egyelőre nem érdemes tovább elmélkedni.
Annál inkább a második forduló kilátásairól. A pártok sokat
emlegetett megmérettetése a pártlistákra adott szavazat-arányok
alapján vasárnap megtörtént. A közvéleménykutatók ezúttal nem
vallottak különös kudarcot, mint Nicaraguában, vagy
Kelet-Németországban. Az eredmény többé-kevésbé igazolta
felméréseiket. (folyt.)
1990. március 25., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Két választás között - 2. folyt.
|
A listák alapján a Demokrata Fórum kapta a legtöbb szavazatot,
24-25 százalékot. Szorosan nyomon követik a Szabad Demokraták, több
mint 21 százalékkal. Nagy különbség választja el a két éllovast a
középmezőnytől. A kisgazdák a vártnál valamivel gyengébben
szerepeltek, de majdnem 12 százalékkal övék a harmadik hely. A magát
megreformáltnak hírdető utódpárt, a Szocialista Párt, éppen
megütötte a 10 százalékot. Majd a Fidesz következik majdnem 9, és
végül a Kereszténydemokrata Párt körülbelül 6 és fél százalékkal.
Csupán ez a 6 párt haladta meg a 4 százalékos mércét, vagyis
csak ezek kaphatnak mandátumokat a pártlistákra adott szavazatokból,
valamint az országos listákról. Az induló pártok nagy többsége nem
érte el ezt a mércét, beleértve a másik utódpártot, az MSZMP-t is. A
választók szemlátomást el akarták kerülni szavazataik elaprózását a
sok párt között. 6 párt kapta a leadott szavazatok 84 százalékát.
Mire lehet számítani a második fordulóban, illetve mitől is függ
majd a mandátumok végleges megoszlása a pártok között? Az említett 6
párt, amelyek 4 százaléknál nagyobb mértékű támogatást kaptak
vasárnap, nagyjából a rájuk jutott szavazatok arányában mandátumokat
nyer a 152 pártlistás és az 58 országos listás mandátumból. Ehhez
jön 5 mandátum, amelynek már vasárnap eldőlt a sorsa az egyéni
választókerületekben, ahol csupán öten kaptak abszolút többséget. Ez
azt jelenti, hogy a 386 mandátumból 215-nek már eldőlt a sorsa. A
második fordulóban 171 egyéni választókerületben kell az erőpróbát
megismételni, a fő szabály szerint azon jelöltek részvételével, akik
vasárnap a szavazatok legalább 15 százalékát megkapták. A mandátum
megszerzéséhez a második fordulóban relatív többség is elegendő.
Tehát azé lesz a mandátum, aki a legtöbb szavazatot kapja. (folyt.)
1990. március 25., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Két választás között - 3. folyt.
|
A vasárnapi szavazatarányok nagyon-nagyon valószínűvé teszik,
hogy az új parlamentben csak több párt együttesen rendelkezhet majd
kormánytöbbséggel, tehát koalíciós kormányra lesz szükség. Ennek a
parlamenti kormánytöbbségnek két vezető ereje lehet: vagy a
Demokrata Fórum, vagy a Szabad Demokraták Szövetsége. Attól függően,
hogy a második fordulóban mennyi mandátummal tudják növelni már
eddig megszerzett mandátumaik számát. Ez viszont attól is függ, hogy
milyen megállapodást tudnak kötni más pártokkal, a kisgazdákkal, a
Fidesz-szel, a Kereszténydemokratákkal, amely megállapodások alapján
ezek a pártok visszaléptetik jelöltjüket, vagy felkérik szavazóikat
az MDF-es, vagy az SZDSZ-es jelöltek támogatására.
Persze magától értetődik, hogy ezek a megállapodások
kölcsönösek. Hiszen az a logikus tény, hogy pártjaik együttesen
koalíciós parlamenti többséget szerezzenek. Feltételezhető tehát,
hogy az elkövetkező napokban mind az MDF, mind az SZDSZ legalábbis
megpróbál elvi szövetséget kötni más pártokkal, nemcsak feltétlenül
a második forudulóra, hanem egyúttal a remélt kormánykoalícióra is,
hogy ezzel az egyes helyi választókerületi megállapodások irányát
meghatározza, vagy legalábbis befolyásolja.
Másszóval: keserves alkudozásra van kilátás, amiről nem a pártok
tehetnek. A választási rendszer logikája erre kényszeríti őket. A
Demokrata Fórumnak ilyen téren nem sokkal, de valamivel jobbak az
esélyei, mivel az első fordulóban ez a párt biztosította magának a
legtöbb mandátumot és talán azért is, mert valószínűleg egy kicsit
könnyebb a számára, hogy a kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal
kölcsönös egyezségekre jusson. (folyt.)
1990. március 25., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Két választás között - 4. folyt.
|
A verseny azonban korántsem lefutott. Sok függ attól, hogy a két
nagy párt milyen ügyesen, milyen kompromisszumos készséggel jár el
az alkudozások során. És persze még több függ attól, hogy a
választók milyen mértékben lesznek hajlandóak követni pártjuk
felhívását olyan jelölt támogatására, akire eredetileg
tulajdonképpen nem kívántak szavazni.
A végső szót - a szabad választás elvének megfelelően - a
második fordulóban is a társadalom hivatott kimondani.
(folyt.)
1990. március 25., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|