Rendszerváltás és az MTI

	Kilenc párt nyilatkozata (1. rész) (OS)
1990. március 22., csütörtök - A legnagyobb nemzeti ünnepeink között tartjuk számon március 15-ét, ezért a több évtizedes diktatúra utáni első szabad március 15-e megünneplésére a nemzet összefogását, érdekegyesítését kifejező 1848-as hagyományoknak megfelelőn készültünk, ennek szellemében vállaltuk az ünnepségek megrendezését. Törekvéseink vidéken eredményesebbek voltak, mint a fővárosban. Budapesten 13 politikai párt és szervezet fogott össze, hogy közösen, de legalábbis egyeztetve, erőszakmentesen ünnepeljen és hívja közös ünnepre a főváros népét. Együttműködésünk első eredménye a Bajcsy-Zsilinszky Társaság által javasolt elv elfogadása a Fidesz, FKgP, az MDF, az MNP, a Demisz által, ,,hogy március 15-e a magyarság összefogását hangsúlyozó nemzeti ünnep legyen, és így legyen mentes minden pártpolitikai kampányelemtől,,. (Ezt az elvet alkalmazva, azon nyomban tiltakoztak a képviselőjelölt Németh Miklós beszédének közvetítése ellen, aminek az MTV és az MR Felügyelő Bizottsága és a Televízió Elnöksége helyt is adott.) Az SZDSZ ezen az ülésen nem vett részt, legközelebb megjelent és arra hivatkozva, hogy ő nem írta alá, ezért ez nem is kötelező. Ettől kezdve két irány bontakozott ki a pártok által folytatott közel 50 órás tárgyalásokon: 1. A pártok túlnyomó többsége, március 14-ére az SZDSZ-t kivéve valamennyi, az ünnep közös összefogást megtestesítő nemzeti jellegét szerette volna kiemelni, pártpolitikai érdekek, az aktuális választási kampány fölé emelkedve. Úgy vélték, a pártküzdelmek természetes menetében kellenek napok, ünnepek, amikor azt kell hangsúlyoznunk, ami összeköt minket a különbözőségek ellenére is. 2. Az SZDSZ álláspontja: legyen korlátlan választási kampány, képviselőjelöltek beszédei stb., folytatva e napon is a pártpolitikai küzdelmeket. Ahogy közeledett március 15-e, a TV vezetői egyre nehezebb helyzetbe kerültek, mert ők csak azt közvetíthették, amit a rendezők (adott esetben 13 rendező párt és szervezet) megrendeznek. De az ő megegyezésük késett. A Fidesz is és az MNP is javasolta: közös ünnepségre kerüljön sor, melyen határainkon inneni és túli jeles személyiségeket (Kosáry Domokos, Sütő András, Dobos László stb.) kérjenek fel a beszédek megtartására, az egész nemzet összefogását jelképezve. Ez az SZDSZ és az SZDP ellenszavazata miatt nem valósulhatott meg. (folyt. köv.) 1990. március 22., csütörtök 18:48
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Kilenc párt nyilatkozata (2. rész) (OS)
Március 6-án egy feljegyzés született, majd március 9-én egy erre épült megállapodás a március 15-ei események TV közvetítéséről, helyszíneiről, a beszédek idejéről, melyet az SZDSZ is aláírt. Ezt 3 nappal a közvetítés előtt, március 12-én Haraszti Miklós, az SZDSZ ügyvivője visszavonta, mondván, az aláíró SZDSZ képviselőnek nem volt aláírási joga. Ezután újabb helyszínek bekapcsolását (Szabadság tér, Batthyányi mécses), újabb szónoklatokat kért az SZDSZ-nek. Ezt most már egyetlen párt sem tudta elfogadni, az SZDSZ pedig nem változtatott álláspontján. Március 14-én a Fidesz még egy utolsó kísérletet tett. A Vállalkozók Pártját kivéve összegyűlt valamennyi párt. Az SZDSZ-t képviselő Demszky Gábor itt kijelentette: ragaszkodnak az általuk bejelentett útvonalhoz, helyszínekhez; ha a többi szervezet elfogadja ezt, lesz közös ünneplés, ha nem, külön ünnepelnek. Nem fogadják el, hogy a közös ünnepen együtt induljunk, együtt érkezzünk, és minden szervezet időben és térben elkülönítve szervezze meg a maga külön megemlékezéseit. A TV közvetítésről azt mondta: közömbös a Szabad Demokratáknak lesz-e vagy sem, adnak-e a Szabadság téren szervezett programjukról közvetítést, vagy sem, egyébként abszurdum a TV műsoridejéhez mérni a március 15-ei programot, vegyenek fel konzervet és adják később. Az SZDSZ emellett az álláspontja mellett sem tartott ki sokáig, két nap múlva, 16-án már mint a sajtószabadság védelmezője lépett fel az élő, egyenes március 15-ei közvetítést kérve számon, amelynek elmaradásában az ő megegyezés helyett, a velünk konfrontációt kereső politikája volt alapvetően a hibás. Ezt a magatartást az SZDP egyik vezetője védhetetlennek mondta, a Fidesz egy vezetője pedig kijelentette: ragaszkodás a meg nem egyezéshez, ez egy rossz szabad demokrata döntés. Mi azért vállaltuk az együttes ünneplést, közös rendezést, hogy nyugodt, békés körülményeket teremtsünk az ünnephez. Nem rajtunk múlott, hogy most fel kell sorolnunk azokat az erőszakos cselekményeket, amelyek március 15-én történtek: - a Petőfi téren az SZDSZ rendezők nem tették lehetővé, hogy a 11 párt és szervezet közös rendezvényének következő helyszínét (Kossuth téren 2-kor) bemondjuk, ugyanakkor a pártatlanság példátlan megsértésével a Rádió Déli Krónika adása úgy idézte Mécs Imre beszédét, hogy abban a ,,1/2 2-re a Szabadság téren,, SZDSZ felhívás elhangzott. (folyt. köv.) 1990. március 22., csütörtök 18:51
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Kilenc párt nyilatkozata (3) (OS)
Az SZDSZ-esek meg sem állva a Kossuth téren ,,előre mentek,, a következő közös helyszínre, a Bem térre, ahol elfoglalták a teret, félrelökdösték a rendezőket, felugráltak a mikrofonhoz: ,,ez a dekoráció nekünk nem tetszik,, (és eltakarták a sajátjukkal), ,,barátaim, menjünk tovább a Kölcsey szoborhoz,,. (Tamás Gáspár Miklós) - Este 100-150 fős csoportjuk az MDF rendezte kulturális megemlékezést (amelyet a sajtó, a TV, a Rádió következetesen és természetesen hibásan SZDSZ-Fidesz-MDF rendezvénykként jelentett be) zavarta meg - érthetetlen, miért. A 11 párt és politikai szervezet által kötött március 14-i megállapodás, melyet csak az SZDSZ nem írt alá, 3. pontja épp az ilyen erőszakos, zavaró cselekményektől való tartózkodást írja elő. Sajnálatos módon a tömegkommunikáció nem hozta nyilvánosságra ezt a dokumentumot, pedig nehéz lenne eltúlozni annak jelentőségét, hogy a választási kampány közepén a pártok egy kivételével meg tudtak egyezni egy ilyen fontos kérdésben. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az ország méltósággal ünnepelt, nehéz helyzetében is és ezt az értelmetlen és erőszakos cselekedetek sem tudták megváltoztatni. Mindezek nyilvánvalóvá válhattak ország-világ előtt a TV és a Rádió tudósításai segítségével is. Végül is jó elhatározásnak bizonyult a Felügyelő Bizottság döntése, a budapesti beszédeknek a korábbi megegyezéseknek megfelelő, teljes egészében való közvetítése a napi adás végén; a TV Híradóban pedig az egész országban (vidéken és a fővárosban) és a határainkon túl történtek bemutatása. Így március 15-én a főszerep valóban a magyar kultúráé volt. Mint eddig is, most is támogatjuk a Felügyelő Bizottságot és az Elnökséget nehéz munkájukban. Azzal tudtuk volna döntésüket igazán megkönnyíteni, ha valamennyi rendező párt és szervezet megegyezett volna a TV által közvetíteni szándékozott budapesti közös ünnepségekről. Ezt végül is az SZDSZ magatartása hiúsította meg. A tárgyalások során végig kisebbségi véleményen voltak a Szabad Demokraták, mivel a pártok elfogadták a konszenzusos megegyezés elvét, így folyamatosan meg tudták akadályozni a megegyezések létrejöttét. (folyt. köv.) 1990. március 22., csütörtök 18:54
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Kilenc párt nyilatkozata (4. rész) (OS)
A tömegkommunikáció különböző fórumain ezek a kisebbségi vélemények olyan sokszor jelentek meg, hogy azt a benyomást kelthették, mintha ezek lettek volna a többség nézetei. A kisebbségi vélemények védelme a demokratikus társadalom-gyakorlat alapvető kérdése, de ezeknek a többségre való rákényszerítése antidemokratikus. Budapest, 1990. március 20. Antall József, Csoóri Sándor (MDF) Bejczy Sándor (FKgP) Dr. Keresztes Sándor (KDNP) Fekete Gyula (MNP) Nagy Miklós (Agrárszövetség) Pozsgay Imre (MSZP) Asztalos László (HVK) Domonkos István (BZST) Szabó Tibor (VP) (OS) 1990. március 22., csütörtök 18:56
Vissza » A hírhez kapcsolódik »