Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › augusztus 15.
1989  1990
1990. június
HKSzeCsPSzoV
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829301
2345678
1990. július
HKSzeCsPSzoV
2526272829301
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1990. augusztus
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Az SZDSZ ügyvivőinek nyilatkozata

"...a vállalati tanácsok újraválasztását el kell halasztani, az erről szóló kormányrendeletet fel kell függeszteni, majd módosítani kell. Mihelyt a Parlament összeül, a szabad demokrata képviselőcsoport megteszi a szükséges lépéseket. "
BBC, Panoráma:

Népszavazás vagy felkelés Horvátországban?

"Tudjman elnök Horvát Demokrata Szövetsége a három hánappal ezelőtti többpárti választásokon nagyarányú győzelmet aratott. A választások után megalakult jobbközép kormánya megpróbálta a gyakorlatba átültetni ígéreteit a választások előtti korteshadjáratban. Tudjman pártja ígéretet tett a horvát nemzeti értékek helyreállítására, a kommunista vezetők leváltására, a kommunisták által alkotott törvények megváltoztatására, csakúgy, mint Jugoszlávia laza szövetségi rendszerré való átalakítására, amely gyakorlatilag Horvátország függetlenségét jelentené. "

Országgyűlés - harmadik nap (1. rész)

1989. november 23., csütörtök - Az Országgyűlés novemberi ülésszakának harmadik napján, csütörtökön a képviselők az eredeti napirendtől eltérően személyi kérdések megvitatásával folytatták a munkát.

Az elnöklő Jakab Róbertné felhívta a figyelmet arra a korábbi
állásfoglalásra, hogy még ezen ülésszakon döntésre kell jutni az
előző plénumon meg nem választott alkotmánybírák, illetve az Állami
Számvevőszék betöltetlenül hagyott elnökhelyettesi tisztsége
ügyében. Mivel a döntés korábbi meghozatalát az Alkotmánybíróságról
szóló törvény bizonyos részleteinek értelmezési gondjai akadályozták
meg, ezekben az ügyekben időközben a jogi, igazgatási és igazságügyi
bizottság, valamint az Alkotmánybíróság megválasztását előkészítő
jelölőbizottság együttesen elvi állásfoglalást hozott, s ezt most
beterjesztették a Parlamentnek. Karvalits Ferenc, az Országgyűlés
jegyzője ismertette az állásfoglalást azokról a szakmai
feltételekről, amelyek a testület tagjainak megválasztásához
szükségesek. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság tagjává nemcsak
az választható meg, akinek a munkaköre ellátásához a jogszabály
kifejezetten előírja az állam- és jogtudományi végzettséget, hanem
az is, aki olyan munkakörben végezte munkáját, amelynek ellátásához
ez a végzettség külön jogszabályi előírás nélkül is szükséges.

    Miután a Parlament az elvi állásfoglalást döntő többséggel
elfogadta, Vona Ferenc, az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztását
előkészítő jelölőbizottság elnöke ismertette a testületi tagságra
ajánlott személyek névsorát. Eszerint dr. Ádám Antalt, dr. Kilényi
Gézát, dr. Solt Pált, dr. Sólyom Lászlót és dr. Zlinszky Jánost
javasolta a bizottság jelöltként elfogadni. Jakab Róbertné elmondta,
hogy a jelöltségre ajánlottakat a jogi, igazgatási és igazságügyi
bizottság ülésén meghallgatták, s a plenáris ülésen már nincs
lehetőség további javaslatokat tenni. Ezután
    Bánffy György (Budapest, 4. vk.) hozzászólásában figyelmeztetett
    -------------
arra, hogy a létszámellenőrzés szerint 88 képviselő hiányzik az
ülésteremből, s ennek kellemetlen következménye lehet az abszolút
többséget igénylő választás során. Felhívta a figyelmet arra is,
hogy amennyiben a jelenlegi ülésszakon valami okból nem választanák
meg az Alkotmánybíróság tagjait, akkor a testület 1990. január
1-jével nem tudná megkezdeni munkáját. (folyt.köv.)


1989. november 23., csütörtök 11:10


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (2. rész)

Az ország jelenlegi helyzetében ez káros politikai következményekkel
járna, s ennek felelősségét minden képviselőnek számításba kell
vennie a szavazáskor.

    Jakab Róbertné ezt követően ajánlotta, hogy a személyi kérdések
között döntsenek az Állami Számvevőszék előző ülésszakon
betöltetlenül maradt elnökhelyettesi posztjára javasolt személyről
is. A javaslatot Horváth Lajos, az e célra alakult jelölőbizottság
elnöke ismertette. Elmondta, hogy az eredetileg számításba vett hét
személy közül dr. Nyikos Lászlóra esett a bizottság választása, s őt
ajánlják jelöltként a Parlamentnek is.

    Az Országgyűlés a javaslatok elhangzása után külön-külön
szavazott a jelöltekről: mind az Alkotmánybíróság tagjainak, mind az
Állami Számvevőszék helyettesének ajánlott személyeket döntő
többséggel elfogadta. A listára került jelölteket az ülésszak
későbbi periódusában titkos szavazással választják meg.

    Az elnöklő Jakab Róbertné bejelentette, hogy az adótörvényekkel
kapcsolatban a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság úgy foglalt
állást: a három törvényjavaslat nem alkalmas a tárgyalásra. Ezért a
testület azt javasolta a kormánynak: vonja vissza a
törvényjavaslatokat. Az Országgyűlés reform-, valamint terv- és
költségvetési bizottsága együttes ülésén viszont olyan határozatot
hozott, hogy javasolja az Országgyűlésnek: a törvényjavaslatokat
tárgyalják meg. A két bizottság kialakította álláspontját a száznál
több módosító indítványról is.

    Jakab Róbertné elmondotta: a kormány által beterjesztett
törvényjavaslatokat - a Házszabályok szerint - az Országgyűlés
köteles megtárgyalni. Az általános vita lezárásáig az előterjesztő a
törvényjavaslatokat visszavonhatja, átdolgozásra visszakérheti. E
vita lezárása után az elnök javaslatára az Országgyűlés szavazással
dönti majd el, hogy a törvényjavaslatokat részletes vitára
bocsátja-e vagy elutasítja, illetve átdolgozásra visszautalja az
előterjesztőnek.

    Mivel a kormány a törvényjavaslatokat nem vonta vissza, a
képviselők megkezdték azok tárgyalását. A törvényjavaslatokkal
kapcsolatban Békesi László pénzügyminiszter mondta el expozéját.
(folyt.köv.)


1989. november 23., csütörtök 11:15


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (3. rész) - Békesi 1.

Békesi László beszámolt arról, hogy a törvényjavaslatok
előkészítése során, a szakmai és bizottsági vitákon - miként az
várható volt - jelentős érdek- és véleménykülönbségek kerültek
felszínre, amelyek szenvedélyes vitákhoz, néha szélsőséges
megnyilatkozásokhoz is vezettek. A kiélezett viták első nagy
témakörének lényege: vajon dinamizálható-e a gazdaság rövid távon és
gyors ütemben, s az adók radikális csökkentése képes-e kiváltani és
megalapozni egy nagymérvű gazdasági növekedést. A gyors ütemű
gazdasági növekedés feltételeiről és esélyeiről az első napirendi
pont a kormányprogram vitája keretében bőven esett szó. Világossá
vált, hogy a korszerűtlen gazdasági szerkezettel, technikai
lemaradással és tőkehiánnyal küzdő magyar gazdaság a hatalmas
adósságterhek szorításában drasztikusan csökkenő szocialista piaci
értékesítési feltételek mellett nem képes dinamikus növekedésre. A
belső piac élénkítésének, a fogyasztás növelésének pedig határt szab
ingatag fizetőképességünk, gazdaságunk importigényessége. Ilyen
körülmények között a mostani elavult gazdaság gyors ütemű és
általános dinamizálása, az eladósodásunkat katasztrofálisan növelő
1985-ös gazdaságpolitika megismétlése, a katasztrofális örökséget
okozó gazdasági voluntarizmus folytatása tehát több mint
felelőtlenség, gazdasági öngyilkosság lenne. Nincs esély tehát arra,
hogy a jövő esztendőben a reálisan megalapozható 1 százalékos
gazdasági növekedés helyett közel 10 százalékos GDP-növekmény
valósuljon meg, ami ahhoz kellene, hogy a Parlament modernizációs
képviselőcsoportjának és néhány érdekképviseleti szervnek a konkrét
adócsökkentési javaslatai végrehajthatók legyenek. Ekkora gazdasági
növekedés hiányában e javaslatok érvényesítése vagy 25-30 százalék
közötti inflációval, vagy több mint 2 milliárd dolláros újabb
eladósodással fedezett, hatalmas költségvetési hiánnyal járna. A
meglévő és megszerezhető piac, valamint a rendelkezésünkre álló
gazdasági struktúra kemény korlátot állít a gazdasági növekedés elé.
Ilyen helyzetben vajon kiválthat-e gyors teljesítmény- és
jövedelemnövekedést egy nagymértékű adócsökkentés? A válasz
egyértelműen az, hogy nem
Hamis tehát az az illúzió, amit nagyon
sokan táplálnak, hogy az adóterhek nagymértékű csökkentése a
teljesítmények gyors ütemű növelésével képes pótolni a
költségvetésből kieső bevételeket, fellendíteni a gazdaságot. Ezt a
koncepciót sokan képviselik: a legszélsőségesebben a Vállalkozók
Országos Szövetsége, de hasonló véleményen van a gazdasági kamara, a
SZOT és más érdekképviseleti szervek is. E nézetek képviselői
szívesen hivatkoznak nemzetközi tapasztalatokra. (folyt. köv.)


1989. november 23., csütörtök 11:19


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (4. rész) - Békesi 2.

Jóllehet, az adószintet csökkentő országok gyakorlata kivétel nélkül
azt bizonyítja, hogy néhány évig az adócsökkentés törvényszerűen
apasztotta az államháztartás bevételeit. A gazdasági növekedés csak
hosszabb távon pótolhatja a kieső állami bevételeket, és abban is
csak nagyon áttételesen mutatható ki - sok más dinamizáló tényezővel
együtt - az adócsökkentés hatása. A gyakran emlegetett országok
mindegyikében növekedett a költségvetés hiánya, vagy drasztikusan
csökkentették a költségvetés jóléti kiadásait. A magyar gazdaság,
benne a költségvetés, nem rendelkezik rövid távon mozgósítható
tartalékokkal. Növekvő költségvetési hiányt sem a megtakarítások
növekedése, sem a külföldi adósság növelése nem finanszírozhat. A
költségvetés kiadásainak nagyobb mértékű csökkentése pedig - miként
azt az előző napirend vitája is bizonyította - irreális cél.
Félreértés ne essék, nem vitatom az adómértékek csökkentésének
szükségességét - mondotta a miniszter -, ellenkezőleg: magam
fogalmaztam meg elsőként ezt a programot az Országgyűlés júniusi
ülésszakán. A kormány előterjesztett javaslatai is kivétel nélkül
ezt a célt szolgálják. Törvényjavaslataink mindegyike megfelel a
júniusban elfogadott program céljainak, koncepciójának és
szellemének. Csupán a mértékekről, az ütemezésről, a realitásokról
van vita a kormány és a nagyobb mértékű adócsökkentést sürgető
nézetek képviselői között. Némi leegyszerűsítéssel azt is
mondhatnám, hogy sokan a Parlament által júniusban elfogadott 3 éves
adókorszerűsítési program teljes megvalósítását kérik számon a
kormánytól most, egyetlen esztendő alatt. Ez az, amit felelősséggel
nem vállalhatunk. (folyt. köv.)


1989. november 23., csütörtök 11:41


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (5. rész) - Békesi 3.

A második nagy kérdéskör: maradjon-e minden változatlanul
1990-re, s csak akkor kerüljön sor az adótörvények módosítására, ha
a javasoltnál nagyobb lépések tehetők meg. Az Országgyűlés jogi,
igazgatási és igazságügyi bizottsága egyenesen azt javasolta, hogy a
kormány vonja vissza az adótörvényeket. Kinek használna, ha minden
maradna változatlanul? A költségvetés pozíciói nem romlanának, sőt
még javulnának is azzal, ha az 1989-es adórendszer tovább élne
1990-ben is. De nem javulna a gazdálkodó szféra, mindenekelőtt a
kis- és középvállalatok, az egyéni vállalkozók helyzete, a
béremelésekkel együtt progresszíven nőnének a lakosság adóterhei.
Nem jutna kifejezésre az adórendszeren belül a vállalkozások
ösztönzése, a műszaki fejlesztés, a befektetések és megtakarítások
preferálása, nem lenne mód a működő adórendszer már ismert
kisebb-nagyobb ellentmondásainak megszüntetésére, az eltérő
tulajdonformák és az áruforgalom egyes területei között ma még
meglévő eltérő adózási feltételek különbsségeinek csökkentésére, a
sokat emlegetett versenysemlegesség megteremtésére. Újabb egy évet
veszítenénk, ami a gazdaság, az ország veszteségeit növelné. Ez a
magyarázata annak, hogy a kormány nem vonja vissza előterjesztéseit,
hanem a Parlament színe elé terjeszti azokat. (folyt. köv.)


1989. november 23., csütörtök 11:43


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (6. rész) - Békesi 4.

A harmadik nagy kérdéscsoport: most döntsön a Parlament az
adótörvények elfogadásáról, vagy csak decemberben, az 1990-es
költségvetési törvényjavaslattal együtt?

    Kétségtelen, hogy a költségvetés és az adóbevételek közötti
szoros összefüggés indokolhatja a decemberi döntést. Az sem
vitatható, hogy a rendkívül sok módosító indítvány elbírálása,
technikai kezelése megnehezítheti a mostani döntést. A kormány
nevében mégis azt javasolom, hogy a Parlament ezen az ülésszakon
döntsön az adótörvényekről. Teszem ezt azért, mert ez az egyik
fontos módja, biztosítéka annak, hogy az adóbevételekre építsük a
költségvetés kiadásait, és ne a kiadásokhoz igazítsuk az adók
mértékét.

    A gazdálkodó, vállalkozó szféra jövő évi felkészüléséhez az
adóztatás szabályainak és feltételeinek ismerete nélkülözhetetlen.
Fontos szempont, hogy a gazdálkodók minél előbb megismerjék, mire
számíthatnak a jövő esztendőben, mire építhetik gazdasági
kalkulációjukat. Végül, de nem utolsósorban meg kell említenem egy
technikai szempontot is: a december végi döntés rendkívül
megnehezítené a végrehajtó apparátus felkészülését is.

    Még egy általános kérdésről kell szólnom - folytatta a
pénzügyminiszter. - A jogi bizottság képviseletében Tallóssy Frigyes
képviselő úr vetette fel, hogy most ne kerüljön sor új törvény
jóváhagyására, hanem csak a meglévők kisebb módosítására. Így nem
kell újra tanulni a jogalkalmazóknak s az érintetteknek a
törvényeket, egyszerűbb lesz alkalmazásuk. Ha valóban csupán egy-egy
adómérték módosításáról lenne szó - akár a vállalkozási nyereségadó
törvényben, akár a személyi jövedelemadó törvényben - ez lennne az
ésszerű megoldás. A javaslatok célja azonban ennél lényegesen több.
Egyrészt - sok jogos igénynek megfelelően - törvényszintre emelné és
egységesítené az eddigi kétszintű szabályozást, azaz beépítené a
törvényekbe az eddigi végrehajtási rendeleteket. Másrészt nem csupán
egy-egy adómérték módosításáról, hanem a preferenciák
kiegészítéséről és módosításáról, egymással összefüggő szabályok
megváltoztatásáról is szó van, ami kisebb kiegészítéssel
megoldhatatlan. Ezért javasoljuk a törvények újraalkotását.

    Az előkészítő viták során talán a legtöbb támadás a vállalkozási
nyereségadó tervezett mértékét érte. Kétségtelen, hogy a 45
százalékos adószint a 18 százalékos tervezett osztalékkal együtt az
állami tulajdonú vállalatok körében nem csökkentené, hanem egy
százalékkal növelné a jövedelemcentralizáció mértékét. (folyt.köv.)


1989. november 23., csütörtök 11:47


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (7. rész) - Békesi 5.

Az egyéni és társas vállalkozások adóterhe így is jelentősen, 9
százalékkal csökkenne. A költségvetés kiadási oldalának feszültségei
nem tették lehetővé, hogy az adóbevételek nagyobb mértékű
csökkentésének fedezetét kiadáscsökkentéssel teremtsük meg. A
megoldás csak az lehet, hogy az adórendszeren belül keressük meg a
további adócsökkentés forrásait. Egy százalék adószint-csökkentés
2,6 milliárd forintba kerül. További 10 százalékos csökkentés - amit
a modernizációs képviselőcsoport ajánl néhány érdekképviseleti
szervvel együtt - megalapozhatatlan. A kormány kompromisszumként azt
ajánlja, hogy az eredetileg javasolt 45 százalék helyett a
nyereségadó mértéke 40 százalék, illetve 3 millió forint nyereségig
35 százalék, az állami tulajdon utáni részesedés mértéke 18 százalék
helyett 20 százalék legyen. Ez a módosítás 10 milliárd forintos
bevételcsökkenést eredményezne a költségvetésben. Ennek részbeni
fedezetét a nyereségadó-kedvezmények olyan mértékű csökkentésével
javasolja pótolni a kormány, amely az érintett vállalati kör
adóterheit nem növeli, kedvezményeit az adócsökkentés mértékének
megfelelő nagyságrenddel csökkenti. A preferenciamérséklésnek így
nincs se adónövelő, se árnövelő hatása. Ennek megfelelően a
mezőgazdaság, az élelmiszeripar és az élelmiszer-kereskedelem 40
százalékos adókedvezményét 35 százalékra, az
államkölcsön-törlesztést eddigi 100 százalékos adókedvezményét 50
százalékra javasoljuk csökkenteni. Ez a preferencia-csökkentés még
mindig nem fedezi a kieső adókat, de a hiányzó 4-5 milliárd forint
miatti kockázatot a kormány vállalja. Ennek az az alapja, hogy az
egyéni és társas vállalkozások nyereségnövekedése elvezethet a jövő
évben az adóbevételek emelkedéséhez is. A kormány által javasolt
módosítással az állami vállalatok nyereségelvonása 50 százalék alá,
az egyéni és társas vállalkozóké 38 százalék alá süllyed. Ez olyan
kompromisszum, amiből a súlyos deficitnövekedés veszélye nélkül a
kormány nem tud engedni. A kompromisszumot - alapkövetelményei
fenntartása mellett - az Országgyűlés reformbizottsága is értékelte.

    A reformbizottság és a modernizációs képviselőcsoport javaslata
alapján megvizsgáltuk, lehetséges-e a termelésben lekötött állótőke
reálérték-megőrzése a nyereségadó terhére. A válasz egyértelmű, ez a
célkitűzés megvalósíthatatlan, a nyereségadó alapjának teljes
eltünésével, 100 milliárd forintos nagyságrendű bevételkieséssel
járna együtt.

    Ugyanakkor nagy ösztönzőerőt jelenthet a kis- és a
társasvállalkozások számára, hogy gépeik, berendezéseik,
technológiai beruházásaik költségeit két esztendő alatt leírhatják
az adójukból, s így adómentesen bővíthetik vállalkozásaikat.
(folyt.köv.)


1989. november 23., csütörtök 11:54


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (8. rész) - Békesi 6.

Hasonlóan fontos új eleme a törvényjavaslatnak, hogy az ország
foglalkoztatási gondokkal küzdő településein a munkahelyteremtő
beruházások és a foglalkoztatás bővítését szolgáló fejlesztések
adókedvezménye és lejárati ideje egyaránt lényegesen emelkedik.

    A korábban életbe lépett társasági törvény mérföldkő a
szocialista piacgazdaság szervezeti kereteinek megteremtésében,
azonban a szükséges szervezeti átalakulások meggyorsításának fontos
feltétele, hogy a jövedelemelosztás rendszere azonos legyen
valamennyi szervezeti formában működő vállalkozónál. Bár az egységes
vállalkozási nyereségadó 1989-től megvalósítja a vállalkozások
tulajdonformától független semleges adózást, a gazdasági társaságok
mégis hátrányba kerülnek a hagyományos állami vállalathoz képest. Az
adózás után visszamaradó nyereségből ugyanis a társas vállalkozások
a mindenkori tulajdonosnak a befektetett tőke után osztalékot
fizetnek, míg az állami vállalatoknál ez a pénz is a vállalatnál
marad. Ebből is adódik, hogy az állami vállalatnak gyakran nem
érdeke társasággá átalakulni, hiszen akkor az osztalékkal
megnövekedne a jövedelemelvonás mértéke.

    Ezt a különbséget, egyenlőtlenséget szünteti meg a javaslat, az
állami tulajdon utáni részesedés bevezetése, amely minden állami
tulajdon után - ha nem közvetlenül társaságban jelenik meg -
részesedés fizetési kötelezettséget ír elő. Ezzel az állami vagyont
működtető szervezeteket és a társaságokat egyaránt terheli
tulajdonosi típusú elvonás. Az állami tulajdon utáni részesedésből
származó bevétel egyben pénzügyi fedezetet teremt arra, hogy a
nyereségadó általános mértéke csökkenthető legyen. Elhárul az
érdekeltségbeli akadály az állami vállalatok társasággá való
átalakítása elől is.

    A részesedés fizetése az állami vállalatok és szövetkezetek
állami vagyona után, az adózott eredmény arányában történik, mértéke
egységesen 20 százalék. Ez a módszer a képződő jövedelem
nagyságrendjéhez igazodik, leginkább megfelel az osztalék logikának,
hiszen a társaságokban is a tulajdonosok határozzák meg az adózott
nyereség kiosztásra kerülő részét. A bevezetéssel járó
jövedelem-átcsoportosítás feszültségei ezzel a módszerrel a
legkisebbek.

    A részesedés címén befolyó jövedelmet az állam vagy közvetlenül
(például a közszolgáltató, kulturális, egészségügyi,
sporttevékenységnél, illetve részben az élelmiszergazdaságnál)
visszaforgatja a jövedelmet termelőkhöz, vagy közvetve felhalmozási
kiadásainak fedezeteként, a költségvetésen keresztül áramoltatja
vissza a gazdaságba. (folyt.köv.)


1989. november 23., csütörtök 12:00


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (9. rész) - Békesi 7.

Több bizottságban felmerült, hogy az állami vagyon utáni
részesedést nem az adózott eredmény, hanem a lekötött vagyon alapján
lenne célszerű fizetni, miután a részesedés a befektetett vagyon
hazadéka. A felvetés elvileg jogos, gyakorlati megvalósítása azonban
rendkívüli torzításokhoz vezetne. A vállalati mérlegekben a vagyont
beszerzési értéken tartják nyilván, ami messze nem fejezi ki a
valódi piaci értékét. Ezt a torzítást valamilyen központi
újraértékeléssel nem lehet megszüntetni. A részesedés összege a
felhasználható nyereséget a termelés tőkeigényességétől,
bérigényességétől, a vállalat monopolhelyzetétől és az
árfeltételektől függően rendkívül eltérő módon érintené. E
vállalkozásokon kívüli tényezőket nem lehet központi módszerekkel
kiszűrni. Végül, de nem utolsósorban a vagyonarányos osztalék
bevezetése a termelés eltérő feltételei miatt drasztikusan
csökkentené egész népgazdasági ágak nyereségét. Így lehetetlenné
tenné a bányászat, a villamosenergiaipar, a gépipar, az
élelmiszeripar, a mezőgazdaság és a közlekedés helyzetét. Ez a
magyarázata annak, hogy pillanatnyilag az állami vagyon utáni
részesedést az adózott eredmény után javasoljuk megállapítani.
(folyt.köv.)


1989. november 23., csütörtök 12:03


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (19. rész) - Békesi 8.

Kiélezett vita kíséri a személyi jövedelemadó korszerűsítési
javaslatát is - mondotta a továbbiakban Békesi László. - Sokan
elérkezettnek látják az időt arra, hogy a módosítás ürügyén
adórendszerünknek ezt az elemét lényegében megszüntessék, s valami
mással helyettesítsék. Így bukkant fel újra az egy- vagy kétkulcsos
lineáris adó, vagy a különböző jövedelemforrások, bérelemek eltérő
mértékű adóztatásának gondolata. Tudom, hatalmas nyomás nehezedik a
képviselőkre
A kettős szorítás ellenére a Parlament és a kormány
óriási hibát követne el, ha a pillanatnyi népszerűség oltárán
feláldozná ezt a korszerű, a piacgazdaság viszonyai között
törvényszerűen növekvő jövedelemkülönbségek szabályozására hivatott,
az egységes és jövedelmekkel arányos közteherviselést megvalósító
adórendszert. Ez olyan hiba lenne, amelyet egy-két év múlva az
eddiginél is nagyobb társadalmi ellenállás mellett kényszerülne az
akkori hatalom korrigálni. Ezért a kormány a személyi jövedelemadó
alapelveinek feladásával nem érthet egyet. Ugyanakkor kész a
rendszer hiányosságainak korrigálására, torzító hatásainak
megszüntetésére. A legnagyobb vihart talán az adószint körüli vita
váltotta ki. A kormány 15 százalékos adószintet javasol, ami az
1989-ben megvalósuló és az 1990-re tervezett jövedelemnövekedés
alapján 2 százalékos adószintcsökkentést, tehát 2 százalékos
reáljövedelem-növekedést jelent. Nagyobb adószintcsökkentés olyan
megalapozatlan, teljesítménnyel és áruval nem fedezett
vásárlóerő-növekedést jelentene, ami újabb lendületet adna az
inflációnak, az áruhiány növekedésének. Ugyanakkor egyetért a
kormány a progresszió csökkentésének szükségességével. Ezért az
eddigi kilenc adókulcs helyett négy-, illetve ötkulcsos változatot
javasol. Ezek mindegyike valamennyi jövedelemsávban csökkenti a
fizetendő adót.

    Ismét széles körben felmerült a túlóradíjak és különböző
bérpótlékok adómentességének vagy elkülönített adóztatásának
követelése. Az orvosok, ápolónők és gyógyszerészek az ügyeleti
díjak, a pedagógusok és pékek a túlóradíjak elkülönített, 20
százalékos adóztatását kérik. A szakszervezetek számos szakma
képviseletében adómentességet követelnek a földalatti, melegüzemi,
veszélyességi és éjszakai pótlékok után. Ezeknek az igényeknek a
teljesítése elemeire bontaná a jövedelmeket, s az adó mértékét többé
nem a jövedelem nagysága, hanem forrása határozná meg. (folyt. köv.)


1989. november 23., csütörtök 12:07


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (11. rész) - Békesi 9.

A változtatás nem a dolgozóknak, hanem a munkáltatóknak kedvezne.
Megóvná a vállalatokat, intézményeket attól a kötelezettségtől, hogy
a többletmunkát értékén fizessék meg. Miután az egyes pótlékok a
túlóradíjak mértékének és arányának megállapítása 1990-től
teljeskörűen a munkáltatók hatáskörébe kerül, a módosítás az
alapbérek és a főmunkaidő további leértékeléséhez, a bérarányok
abnormális torzulásához vezetne. Ezért a kormány az egyes
jövedelemelemek elkülönített adóztatását nem javasolja. Ugyanakkor
itt kell megemlítenem, hogy a kormány hiánytalanul teljesíti a
bányászoknak, az egészségügyi dolgozóknak és a pedagógusoknak tett
ígéreteit - hangsúlyozta Békesi László. - A földalatti pótlék
emeléséhez külön állami támogatást nyújt, az egészségügyben dolgozók
és a pedagógusok bérét 1990-ben minimum 25 százalékkal emeli, amely
fedezetet nyújt az ügyeleti és túlóradíjak növelésére is.

    Gyakran elhangzott kritika, hogy a kormány vagy a
pénzügyminiszter meghátrált az adókedvezmények csökkentésére
vonatkozó javaslatok érvényesítésekor. Ennek azok a vélemények
mondanak ellent, amelyek számos új jogcímen kívánják növelni az
adókedvezményeket.

    Nem javasolja a kormány az adókedvezmények csökkentését az 55
ezer forintos adómentes jövedelemhatárnál, a mezőgazdasági
kistermelés adóköteles értékhatárainál, illetve a szellemi
tevékenységből származó jövedelmek költségátalányainak mértékénél.
Nagy jelentőségű változtatás a megtakarítások és a befektetések
erőteljes ösztönzése a személyi jövedelemadón belül. A
lakásmegtakarítások és a tartós befektetések nagymértékű
adókedvezménye összhangban van társadalompolitikai céljainkkal és
gazdaságpolitikai koncepciónkkal egyaránt.

    Régi igény, hogy teremtsük meg a tételes költségelszámolás
lehetőségét minden munkaviszonyon kívüli jövedelemszerző tevékenység
esetén. Ez a lehetőség most megvalósul.

    Az egyik leginkább vitatott eleme a személyi jövedelemadónak a
gyermeknevelés költségeinek preferálása az adórendszeren belül.
Ennek torzításaira, igazságtalan voltára sokan felhívták a figyelmet
már a júniusi parlamenti ülésszakon is. Akkor negatív hatásai miatt
az Országgyűlés elvetette a családi jövedelemadó intézményét, és
amellett volt, hogy a szociálpolitikai rendszer fejlesztésével a
családi pótlék növelésével az állam vállaljon nagyobb részt a
gyermeknevelés költségeiből. (folyt. köv.)


1989. november 23., csütörtök 12:16


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (12. rész) - Békesi 10.

Miután a jelenlegi rendszerben a három- és többgyermekes család
által igénybe vehető adóalap-csökkentés kiterjesztése az egy- és
kétgyermekes családokra 5-6 millárd forintba kerülne, s ezért
megvalósíthatatlan, a kormány azt javasolja, hogy az adórendszeren
kívül a családi pótlék gyermekenként és havonként 300 forintos
emelésével enyhítsük jövőre a gyermeknevelő családok terheit. Ez az
összeg a jelenleg átlagosan 1720 forintos gyermekenkénti családi
pótlék reálérték-megőrzését biztosítja, sőt valamivel
túlkompenzálja. Ugyanakkor kétségtelen, hogy ezzel a megoldással a
három- és többgyermekes, az átlagnál nagyobb jövedelmű, tehát az
adókedvezményt igénybe venni képes családok relatív előnye
megszűnne. Az előkészítő viták alapján a nagycsaládosok kiemelt
támogatása érdekében a kormány módosítja a beterjesztett javaslatát,
és azt ajánlja a Parlamentnek, hogy a három- és többgyermekes
családok havi 1000 forintos adóalap-kedvezménye - a 300 forintos
családipótlék-növelés mellett - továbbra is maradjon meg. E másfél
milliárd forint hatású támogatás fedezete a személyi jövedelemadón
belül a növekvő bérekből megteremthető.

    Nagy vitákat váltott ki - mindenekelőtt a szakszervezetek
részéről - a szakszervezeti tagdíj adómentességének kérdése is. A
két előterjesztett változat közül a kormány a személyi
jövedelemadóban a B, a vállalkozási nyereségadóban az A változatot
támogatja. Tehát azt javasolja, hogy az európai országok többségéhez
hasonlóan maradjon meg a szakszervezeti tagdíj adómentessége,
ugyanakkor a vállalatok és vállalkozások csak érdekképviseleti
tagdíjaikat számolhassák el adómentesen, egyéb hozzájárulásaikat már
csak adózott eredményükből fizessék.

    A továbbiakban a miniszter az általános forgalmiadó-törvény
módosítási javaslataiból három témakörre hívta fel a figyelmet:

    Az első a beruházások forgalmiadó-terhéhez kapcsolódik. Jogos az
az igény - mondotta -, hogy a beruházásokat terhelő általános
forgalmi adót minél hamarabb szüntessük meg. Ha a költségvetés
kiadásainak finanszírozása megengedné, hogy a mintegy 12 milliárd
forint összegű adóbevételt nélkülözzük, úgy a kormány már jövőre
javasolná a beruházási ÁFA teljes megszüntetését. Ez a pénz azonban
hiányzik, s a beruházási piac kínálata sem nő olyan gyorsan, hogy
ekkora vásárlóerő-növekedést az infláció felgyorsulása nélkül képes
legyen lekötni. Ezért a beruházási ÁFA az eredeti programnak
megfelelően 20 százalékkal csökken 1990-ben. (folyt. köv.)


1989. november 23., csütörtök 12:19


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (13. rész) - Békesi 11.

Ugyanakkor a gazdaság korszerűsítését szolgáló beruházások terheit
tovább szeretnénk csökkenteni. Ezért a világszínvonalú hatékonysági
követelményeket kielégítő, világbanki hitelekből finanszírozott
beruházások ÁFA-terhét megszüntetni javasoljuk. Ugyanígy
megszüntetni javasoljuk a környezetvédelmi beruházások forgalmi
adóját, valamint a munkahelyteremtő beruházások és az országos
közúthálózat építését szolgáló beruházások forgalmi adóját.

    A második témakör szorosan összefügg az adatszolgáltatás, az
adóellenőrzés feltételeinek javításával és így a láthatatlan
jövedelmek feltárásának és adóztatásának szándékával. Ez az
általános számlaadási kötelezettség bevezetése, az áruk és
szolgáltatások értékesítésekor, illetve jövedelmet biztosító
tevékenységek végzésekor.

    Végül a harmadik problémakör, amely minden bizonnyal a
Parlamentben is indulatokat válthat ki: a magánimport általános
forgalmiadó kötelezettsége. Ahhoz, hogy a kereskedelmi import, így a
hazai üzletekben kapható áruk árszínvonala és a magánimport
árszínvonala között a külföldi vásárlásra csábító és ezzel sok száz
millió dollár devizát az országból kiszivattyúzó különbség
megszűnjön, tehát a versenysemlegesség helyreálljon,
nélkülözhetetlen a magánimport után is megállapítani az általános
forgalmi adót. Hogy az év végéig, tehát a Parlament döntéséig is
csillapítható legyen a bevásárlási láz, a kormány ez év áprilisában
az általános forgalmi adó mértékének megfelelően 25 százalékkal
felemelte a vámokat, kivéve a gépkocsik vámtételét. Január 1-jével a
gépkocsikon kívüli áruk körében a magánimport nem drágul, mert az
általános forgalmi adó bevezetésével egyidejűleg legalább azonos
mértékben csökkenteni fogjuk a vámokat. Csak zárójelben jegyzem meg,
hogy ettől függetlenül is sor kerül egy szerény mértékű
vámcsökkentésre a kereskedelmi és utasforgalmi vámtarifák
korszerűsítésének keretében. Az ÁFA-törvény módosítása tehát csupán
a magángépkocsi-import árait növeli. Miután azonban keserves
tapasztalataink vannak arról, hogy egy naptári időpontra
meghirdetett költségnövelő változás milyen bevásárlási hullámokat
vált ki a megelőző hetekben és napokban, s ez ebben az esetben az év
hátralévő időszakában újabb devizakiáramlás gerjesztője lehet, a
kormány nevében azt javasolom a Parlamentnek, hogy a
magángépkocsi-import általános forgalmi adóját ne január 1-jével,
hanem azonnali hatállyal léptesse életbe. Ez természetesen nem
vonatkozik a már megrendelt és később leszállítandó
személygépkocsikra. (folyt. köv.)


1989. november 23., csütörtök 12:24


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyülés - harmadik nap (14. rész)

Országgyűlés - harmadik nap (14. rész) - Békesi 12. A bizottsági
viták során Hellner Károly képviselő úr felvetette, hogy az
általános forgalmi adóhoz hasonlóan a fogyasztási adók
megállapítását is törvény szabályozza. A kormány szándéka is ez,
ezért a decemberi ülésszakra előterjesztjük a fogyasztási adókról és
fogyasztóiár-kiegészítésről szóló törvényjavaslatot.

    Végezetül még egy problémakörről és javaslatról szólt a
miniszter. Széles körű az igény - mindenekelőtt a gazdasági kamara,
a szakszervezetek és más érdekképviseleti szervek részéről -, hogy a
kormány folytassa és 1990-től tegye teljes körűvé a
bérliberalizálást a piaci szférában - mondta. Ez gyakorlatilag a ma
még meglévő bérnövekményadó megszüntetését jelentené, hiszen más
kötöttség vagy gazdasági teher ma már nem állja útját a piaci
szférában a bérek növelésének. Elvileg a kormány is egyetért a
teljes bérliberalizálással. Eredetileg terveztük a bérnövekményadó
megszüntetését, azonban két ok gátol meg abban bennünket, hogy már
1990-re megszüntessük ezt a szabályozó eszközt. Az egyiket a
béralakulás 1989-es tapasztalatai szolgáltatják. Köztudott, hogy a
már ma is nagymértékben liberalizált bérgazdálkodás a puha piaci
korlátok, az érvényesíthetetlen bérmegállapodások, a valódi
tulajdonosok hiánya és az erőteljes bérkövetelések együttes hatására
ebben az évben a gazdasági teljesítmények növekedését messze
meghaladja a bérek növekedése, s ez növeli a fogyasztást, illetve az
inflációs nyomást. Az alapvető viszonyok 1990-ben sem változnak
gyökeresen, s noha a bérnövekményadó csak a legalacsonyabb
hatékonyságú vállalati körben korlátozza a bérek emelkedését, ma még
nem célszerű lemondani róla. A másik ok, hogy a költségvetésben nem
tudjuk pótolni azt a mintegy 10 milliárd forintnyi bevételt, amit a
bérnövekményadó jelent. Ez utóbbi probléma áthidalására, valamint
a foglalkoztatáspolitikai gondok és a vállalatok felszámolásával
együttjáró feszültségek enyhítésére javasolta a SZOT, hogy a
bérnövekményadó megszüntetésével egyidejűleg a vállalkozások
árbevételük 1, vagy 0.5 százalékát egy elkülönített állami
pénzalapba fizessék be. A nettó árbevétel 1 százaléka 45 milliárd
forintos befizetési kötelezettséget jelentene. Ez közel 20
százalékkal csökkentené a vállalkozások eredményét, néhány esetben,
mint például a vasúti közlekedésben, a könnyűiparban, a
műszergyártásban, az élelmiszeriparban és a belkereskedelemben több
mint 50 százalékos mértékben. Ez a lépés a felsorolt ágazatokban
ellehetetlenüléshez vezetne, s a csökkenő nyereség miatt mérséklődő
nyereségadó-bevételek következményeként a költségvetés pozícióját is
rontaná mintegy 15 milliárd forinttal. Mindezek alapján nem tudom
javasolni a szakszervezetek indítványának elfogadását, s ezzel
együtt a bérnövekményadó megszüntetését. (folyt. köv.)


1989. november 23., csütörtök 12:36


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (15. rész) - Békesi 13.

Békesi László befejezésül hangsúlyozta: ebben a kiélezett
politikai és gazdasági helyzetben elemi érdekünk, hogy az
adótörvények módosítására vonatkozó döntések ezen az ülésszakon
megszülessenek, lezáruljanak az áldatlan viták, megalapozottan
folytatódhasson a jövő év előkészítése. A kormány számára két
döntési alternatíva fogadható el. Az egyik - és a kormány
határozottan ezt javasolja - a módosított és kiegészített
törvényjavaslatok elfogadása. A lakosság és a gazdaság számára
egyaránt ez az előnyös. A másik, hogy a jelenlegi adótörvények
változtatás nélkül, még egy évig hatályban maradnak. Ez a rosszabbik
változat. Egy biztos - mondotta a miniszter -, több, s jobb
javaslatot 10 nap múlva (a decemberi ülésszakra) sem tudunk
előterjeszteni. (folyt. köv.)


1989. november 23., csütörtök 12:40


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (16. rész)

Ezután az adótörvények módossításával kapcsolatos bizottsági
állásfoglalásról Fekete János, az Országgyűlés reformügyi ad hoc
bizottságának elnöke adott tájékoztatást. Mint mondotta, nem volt
könnyű a bizottság munkája, ugyanis egyeztetniük kellett a jogos
társadalmi, vállalati és egyéni igényeket. Ugyanakkor figyelembe
kellett venniük azt is, hogy mindezek hogyan befolyásolják a
költségvetés helyzetét. Feszített tempóban tárgyalták meg az
összegyűjtött csaknem száz javaslatot, a bizottság csütörtökön a
hajnali órákban fejezte be munkáját. Fekete János szerint ez a
sietség azért szükséges, mert ha nem sikerül november végéig
jóváhagyni az adórendszer módosítását, akkor ez károsan
befolyásolhatja a vállalatok jövő évre való felkészülését, s
negatívan hat a költségvetés helyzetére. A sietség azonban oda
vezetett, hogy nem sikerült minden pontjában tiszta anyagot az
Országgyűlés elé terjeszteni, több vitatott kérdés maradt, amelyekre
majd csak a törvényjavaslatok feletti vitában forrhat ki a végleges
válasz.

    A bizottság állásfoglalásának kialakításakor abból indult ki,
hogy nehéz az ország helyzete, s így csak olyan követeléseket
fogalmaztak meg, amelyek reálisak, s a költségvetés szempontjából is
elfogadhatók. A bizottság írásos határozatát valamennyi képviselőnek
kiosztották, így ennek csak a legfontosabb elemeire hívta fel a
figyelmet Fekete János. A vállalkozási nyereségadóval kapcsolatban
úgy vélekedett, hogy ennek mértéke 40 százalék legyen, de a három
millió forint alatti nyereség után csak 35 százalékos nyereségadót
fizessenek a vállalkozók. Mivel ezt így a költségvetés nem tudná
elviselni, ezért elvileg helyes, ha új adóformát vezetnek be, azaz
az állami vagyon utáni részesedést. Ez azért is korrektnek
tekinthető, mivel minden befektetett vagyon után mindenkinek jár
bizonyos osztalék, s ez alól az állam se legyen kivétel. Helyes
lenne - vélekedett Fekete János -, ha ez a bevétel a későbbiekben
elkülönülne a költségvetés folyó bevételeitől, s ezt a pénzt
elősorban a beruházásokra és a modernizálásokra fordítanák. Ennek az
adónak a a kormány által javasolt 20 százalékos mértékét azonban
túlzottnak minősítette a reformbizottság elnöke, véleménye szerint
18 százaléknál nagyobb adót ezen a címen nem szabadna a vállalatokra
kiróni.

    A személyi jövedelemadóval kapcsolatban Fekete János a
bizottságnak azt a véleményét tolmácsolta, hogy az átlagos adóteher
- az expozéban javasolt 15 százalékkal szemben - nem haladhatja meg
a 14.5 százalékot. (folyt. köv.)


1989. november 23., csütörtök 13:37


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (17. rész)

Sőt a bizottság néhány tagja egy olyan tervezetet dolgozott ki,
amely szerint az adóterhelés átlagos mértéke mindössze 13.75
százalékos lenne. Ennek előnye, hogy kedvezményben részesíti a kis
jövedelműeket, a nagyobb keresetűek viszont valamivel többet
fizetnének.

    Ezután az egyik legnagyobb vitát kiváltott témáról, a
beruházások utáni ÁFA visszatérítéséről szólt Fekete János. A
bizottságnak az a javaslata - mondotta -, hogy 1990-ben, a kormány
indítványával egyezően 20 százalékkal csökkenjen a beruházási ÁFA,
de 1991-től teljesen szűnjék meg ez a fajta adóteher. Elfogadta a
bizottság a kormánynak azt a javaslatát, hogy 300 forinttal emeljék
minden gyermek után a családi pótlékot, ám nem értenek egyet azzal
az egyébként már visszavont pénzügyminiszteri indítvánnyal, hogy a
többgyermekes családok adókedvezményét eltöröljék. Ez utóbbival
kapcsolatban egyébként nagy vita volt a bizottságban - mondotta
Fekete János -, s végül többségi szavazással úgy határoztak:
javasolják, hogy valamennyi gyermek után vezessék be ugyanezt az
adókedvezményt.

    Nem osztja azonban a bizottság azoknak a képviselőknek a
véleményét, akik szerint a különböző pótlékokat, ügyeleti díjakat
másféle elvek szerint adóztassák. Ez ugyanis teljesen szétzilálja a
meglévő adórendszert. Azzal azonban egyetértenek, hogy azokon a
területeken, amelyeken ez súlyos problémákat okoz, a bérrendszeren
belül kell megoldást találni.

    Egy másik vitatott kérdéssel, a magánimport utáni általános
forgalmi adóval kapcsolatban Fekete János leszögezte: egyetért a 25
százalékos ÁFA bevezetésével, s véleménye szerint nem indokolt
kivételeket tenni. Ugyancsak szükségesnek ítélte a nyugta
bevezetését, hiszen eddig nem sikerült eredményeket elérni a
láthatatlan jövedelmek megadóztatásában. Ehhez kapcsolódóan azt is
javasolja a bizottság, hogy a pénztárgépekre fordított összegeket le
lehessen vonni az adóból.

    Ellenzi viszont a reformbizottság, hogy az újonnan bevezetendő
részesedési adót a nyereségből vonják el. Véleményük szerint ez
megint csak a jól gazdálkodó vállalatokat terheli majd, s azokat nem
érinti, akiknek egyáltalán nincs nyeresége. Javasolják tehát, hogy a
beruházott vagyon, a tőke után számítsák ki az állam részesedését.
Elfogadják ugyanakkor, hogy az átálláshoz szükséges idő rövidsége
miatt egy évig még a pénzügyminiszter által javasolt módszer szerint
szabják ki a részesedést. (folyt. köv.)


1989. november 23., csütörtök 13:38


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (18. rész)

Az elnöklő Jakab Róbertné, elnézést kérve a bizottság
előadójától félbeszakította az előterjesztést. Bejelentette: a
Parlamenti magas rangú külföldi vendéget fogad, az ülésszakra
megérkezett Ro Te Vu, a Koreai Köztársaság elnöke.

    Az Országgyűlés köszöntötte az államfőt, aki Szűrös Mátyás
ideiglenes köztársasági elnök meghívására hivatalos látogatáson
tartózkodik Magyarországon.

    Ro Te Vu beszédet mondott a törvényhozás előtt, körvonalazva egy
kölcsönös bizalomra, megértésre és együttműködésre alapozott világ
képét. Elöljáróban hazája szívből jövő üdvözletét és mély
rokonszenvét tolmácsolta a magyar népnek. A két nép - mondotta - a
partneri kapcsolatok új korszakának megnyitásán fáradozik. E
kölcsönös elhatározásnak szélesebb körű hatása is van: jelzi az
együttműködés korszakának beköszöntét, és a háború után kialakult
kétpólusú nemzetközi rendszer elkerülhetetlen letűnését is. A koreai
nép nagy várakozással tekint a világszerte mind szabadabbá,
nyitottabbá és pezsgőbbé váló politikai és gazdasági élet elé,
hiszen a letűnő hidegháborús időszak egymásnak feszülő ideológiái és
rendszerei miatt a világ más népeinél nagyobb szenvedést kellett
kiállnia.

    Az államfő rámutatott, hogy a magyar ,,nyitott ajtók,,
politikája, a strukturális reformok és a különféle liberalizációs
intézkedések sok rokon vonást mutatnak azzal a politikával, amelyet
a Koreai Köztársaság követ. A két ország törekvéseinek közös
tanulsága: siker csak egy plurális társadalmi berendezkedésben
kibontakozó versenyből eredhet. Az emberi méltóság, szabadság és az
egyén érdekeltsége a fejlődésben nem csupán az individuális
alkotókészség és boldogság garanciáit teremti meg, de a nemzeti
fejlődés energiáit is ez biztosítja.

    A Koreai Köztársaság külkapcsolatainak formálásában abból indul
ki, hogy a kölcsönös egymásrautaltság, az együttműködés, valamint a
tudományos és technikai fejlődés egyetlen globális közösséggé
kovácsolja az országokat. A haszontalan versengés és destruktív
szembenállás időszakából egy új korba kell átlépniük, amelyben a
népek együttesen munkálkodnak a béke és a harmónia megteremtésén. E
meggyőződésre alapozva a Koreai Köztársaság kormánya a szocialista
országokkal való kapcsolatok kiépítését szorgalmazza. A jövőben is
aktívan törekszik arra, hogy tárgyalásokat folytasson, fejlessze
kapcsolatait és együttműködését Kínával, a Szovjetunióval, illetve a
közép- és kelet-európai országokkal. Ami a KNDK-hoz fűződő viszonyt
illeti, Ro Te Vu leszögezte: a Koreai Köztársaság mindent megtesz
annak érdekében, hogy megszüntesse azokat az akadályokat, amelyek
északra és délre osztják a Koreai-félszigetet. (folyt.köv.)


1989. november 23., csütörtök 14:30


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (19. rész)

Mivel a két ország a belátható jövőben nem egyesülhet, először is el
kell ismerniük egymást, majd a párbeszéd és a cserekapcsolatok
segítségével meg kell teremteniük a kölcsönös bizalom szilárd
alapjait. A Koreai Köztársaság ennek szellemében hirdette meg a
,,Koreai Nemzeti Közösség egyesülési formuláját,,. A javaslat
szerint Dél és Észak közbenső lépcsőfokként először nemzetközösséget
alkotna, s az élet minden területén újjáélesztené a közösségi
kapcsolatokat. Ez idővel kedvező feltételeket teremtene a politikai
integráció számára, s a függetlenség, a béke, a demokrácia elvei
alapján egy országgá válhatna Korea. Ro Te Vu arra kérte a Magyar
Köztársaságot, hogy támogassa a feszültség csökkentésére tett
erőfeszítéseket. Egyben kifejezte reményét, hogy azok az országok,
amelyekkel a Koreai Köztársaság mostanában rendezte diplomáciai
viszonyát, megőrzik jó kapcsolataikat a KNDK-val is. A Koreai
Köztársaság ugyanis nem kívánja elszigetelni északi szomszédját. Azt
szeretné, ha a KNDK ajtót nyitna a világra, együttműködésre lépne
minden nemzettel.

    Ro Te Vu ezután hazája demokratikus átalakulásának történetét
elemezve olyan tapasztalatokat sorolt, amelyek a demokrácia útjára
lépő Magyarország számára is hasznosak lehetnek. Elmondta, hogy
Koreában a tömegek követelése nyomán kidolgozott június 29-i
Demokratikus Reformnyilatkozat megnyitotta az utat egy szabad, nyílt
és önszabályozó folyamatokra épülő demokratikus átmenet előtt. A
kormány és az ellenzéki pártok által együttesen kidolgozott
alkotmányt népszavazás erősítette meg. Nem sokkal ezután igen szoros
versenyt hozó elnökválasztás zajlott le. Néhány hónappal később az
országgyűlési választásokon az ország történelmében először
szereztek többséget az ellenzéki pártok, s ennek eredményeként ma a
koreai parlamenti demokrácia új időszaka kezdődött el. A gyors
demokratizálódás - bármennyire kívánatosnak tűnt - mintegy
kirobbantotta az emberekből azt a rengeteg követelést, amely oly
sokáig halmozódott bennük. Amint a gyors gazdasági növekedés
követelményei miatt szőnyeg alá söpört konfliktusok és
ellentmondások hirtelen felszínre kerültek, a rendszer képtelen volt
mindegyikkel egyszerre foglalkozni, s az átmenet fájdalmait mindenki
megszenvedte. Rendkívüli erőfeszítésbe került a törvényesség, a rend
és a társadalmi stabilitás fenntartása. Az elnök személyes
tapasztalatai alapján úgy vélte: a demokrácia intézményesítése és
zavartalan működtetésének kidolgozása talán még nehezebb, mint a
gazdasági fejlődés megvalósítása. (folyt.köv.)


1989. november 23., csütörtök 14:30


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (20. rész)

Ro Te Vu megosztotta a magyar Parlamenttel a dél-koreai
gazdaság, a ,,Han-folyó menti csoda,, Magyarországon is
hasznosítható tapasztalaltait. Emlékeztetett arra, hogy a hatvanas
évek elején, amikor megkezdték gazdaságfejlesztési programjukat, az
egy főre jutó nemzeti termék értéke nem érte el a 100 dollárt, az
ország exportjának összege pedig csupán néhány tízmillió dollár
volt. Mára viszont új ipari országgá vált Korea, amely gyakorlatilag
minden termékcsaládban jelen van a világpiacon, a száloptikától a
gépkocsigyártásig. Évi több mint 60 milliárd dolláros exportjával s
120 milliárd dolláros külkereskedelmével a Koreai Köztársaság ma a
világ tizedik legnagyobb kereskedő nemzete lett. E csoda egyik
legfontosabb eleme maga az emberi erőforrás. Gazdasági sikereik
mögött a munkások szorgalma, alkotókészsége és kollektív ereje áll.
A sikerhez nem kis mértékben hozzájárult, hogy a szabadpiaci
rendszerben működő magánvállalatok jól alkalmazkodtak a kormány
aktív fejlesztési programjaihoz, ami dinamikus gazdasági növekedést
eredményezett. A kormány kezdettől fogva külpiac-orientált
gazdaságfejlesztési programot folytatott. A beruházások a első
fázisban a stratégiai iparágakban koncentrálódtak. Korea eleinte a
külföldi tőkére know-how-ra támaszkodott, a gyártóberendezéseket
pedig importálta vagy kölcsönözte. Az ország 1985-re több mint 46
milliárd dolláros külföldi adósságot halmozott fel, a következő
évektől azonban - a megnövekedett export és a gyors gazdasági
fejlődés eredményeképpen - kereskedelmi mérlege nyereségessé vált.
Lassanként hitelező nemzetté lépett elő, így a fizetési mérleg
kiegyensúlyozására szolgáló korábbi importkorlátozás többé már nem
létjogosult: az ország gyors ütemben halad egy szabad, nyitott és
önszabályozó piaci rendszer megteremtése felé.

    Ro Te Vu magyar vendéglátóinak figyelmébe ajánlva e
tapasztalatokat, hangoztatta: a Koreai Köztársaság minden tőle
telhetőt meg fog tenni azért, hogy hozzájárulhasson Magyarország
fejlődéséhez. Ezzel kapcsolatban az elnök leszögezte: ,,Elköteleztem
magam arra, hogy kétoldalú kapcsolatainkat a barátság és az
együttműködés példájává teszem a világ előtt. Minden tőlem telhetőt
megteszek, hogy a fejlődésben szerzett tapasztalatainkat és
ismereteinket kicserélhessük és elősegíthessük gazdasági
együttműködésünket.,, Az elnök bejelentette: beruházásra fogja
bátorítani a koreai üzletembereket, akár közvetlen, akár
vegyesvállalati formában. A Magyarországon befektető koreai
vállalatok olyan cikkeket tudnának gyártani, amelyek nemcsak itt,
hanem a világ más tájain is keresettek. (folyt.köv.)


1989. november 23., csütörtök 14:31


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (21. rész)

Az államfő emellett azon meggyőződését is hangoztatta, hogy a két
ország közös érdekeit a pénzügyek és a szolgáltatások számos
területén is ki tudná aknázni. A Koreai Köztársaság elnökének
beszédét nagy taps fogadta.

    Ezután a Parlament folytatta az adórendszer módosítására
vonatkozó törvényjavaslatok tárgyalását.

    Fekete János, a reformbizottság előadója, félbemaradt
    -------------
felszólalását befejezve rámutatott: az alacsony adókulcsoknak
ösztönző hatása lehet a termelésre, s így nemcsak a nemzeti
jövedelem, hanem - bizonyos idő elteltével - az adóbevételek
növekedését is eredményezheti. Fekete János - a pénzügyminiszterrel
ellentétben - úgy ítélte meg, hogy az adócsökkentés, illetőleg az
ezirányú lépések már egészen rövid időn belül pozitív
következményekkel járnak.

    A bizottsági vélemény elhangzása után megkezdődött a személyi
jövedelemadó feletti vita.

    Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.), a Budapest 71. számú
    ----------------
Jogtanácsosi Munkaközösség jogtanácsosa keményen bírálta az
előterjesztett törvényjavaslatot, amely szerinte annak a modellje
lehet, miként nem szabad törvényt alkotni. A javaslat a közönséges
állampolgár számára valóságos dzsungel - mondta a képviselő -
fogalmai tisztázatlanok, szerkezete a folytonos paragrafusokra való
hivatkozás miatt még a szakemberek számára is áttekinthetetlen.
Olyan esetben is adózási kötelezettséget ír elő, amikor az
adóalanyoknál ténylegesen nem jelentkezik jövedelem. Deklarált
elveivel szemben nem vállalkozásbarát, s nem felel meg azoknak a
céloknak, amelyekért megalkották. Éppen ezért a képviselő nem
fogadja el a jogszabályt, s mint elmondta, a jogi bizottság sem
tartotta a tervezetet tárgyalásra és elfogadásra alkalmasnak.
Elmondta azt is, hogy a hatályos adótörvény bár visszafogja a
teljesítményt, sok a bürokratikus eleme, de az adózók már úgy ahogy
megszokták, zavaros fogalmait egy keserves értelmezési folyamat
során valamelyest tisztázták, ennélfogva működik is. (folyt. köv.)


1989. november 23., csütörtök 14:53


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (23. rész)

Pál József (Győr-Sopron m., 1. vk.), a Rába Magyar Vagon- és
----------
Gépgyár Fémipari Alkatrész-gyáregységének lakatosa emlékeztetett
arra, hogy két évvel ezelőtt az adótörvények elfogadásakor a
pénzügyi kormányzat ezt az adórendszert tekintette a kibontakozás
egyetlen járható útjának. Nézete szerint a pozitív hatások azonban
elmaradtak, a gazdaság vergődik, a költségvetés-centrikus
gondolkodás lehetetlenné teszi a kibontakozás feltételeinek
megteremtését.

    Ami pedig a dolgozók helyzetét illeti, a képviselő szerint a
most kilátásba helyezett jelentéktelen mértékű személyi jövedelemadó
mérséklés többszörösét teszik ki a várható ár-, lakbér- és
energiadíj-növelések. Ugyanakkor a bér növekedését még a jól
gazdálkodó vállalatoknál is lehetetlenné teszik a büntető jellegű
különadók.

    Ezután a Győri Keksz- és Ostyagyár, valamint a Tejipari Vállalat
dolgozóinak petícióját ismertette a képviselő. A két kollektíva azt
kéri, hogy ha a személyi jövedelemadó csökkentésére nincs reális
lehetőség, akkor a műszakpótlékot és a túlóradíjakat mentesítsék az
adózás alól.

    Végezetül a kisemberek terheinek csökkentésére pótlólagos
bevételi forrásként a képviselő javasolta a pénzügyminiszternek,
hogy próbálják láthatóvá tenni és megadóztatni a láthatatlan
jövedelmek legalább néhány százalékát, és vizsgálják meg: minden
esetben valós teljesítmények állnak-e a magas vezetői fizetések és
prémiumok mögött.

    Balogh László (Békés m., 14. vk.), a békési Egyetértés
    -------------
Termelőszövetkezet elnöke úgy vélekedett, hogy a lakosság már
megtanult együtt élni az adórendszerrel, de az életszínvonal újabb
csökkentését már nem tudná elviselni. Nem a költségvetés bevétele
kevés, hanem az állami kiadások túl magasak. Ezért a pénzügyi
kormányzatnak nem az adóbevételek növelésére, hanem a kiadások
további csökkentésére kellene törekednie. A képviselő nem értett
egyet azzal, hogy a jogszabály-tervezet szerint megszűnjön a háztáji
illetményföld megváltásának eddigi adómentessége. Tiltakozott az
ellen is, hogy elveszítsék a tsz-dolgozók földjáradékuk mentességét.
Javasolta, hogy az eddig fizetett mértékig a földjáradék
adómentessége megmaradjon, s csak ezen felül kelljen adót fizetniük.
(folyt.köv.)


1989. november 23., csütörtök 15:22


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (24. rész)

Azzal sem értett egyet, hogy a törvénytervezet felhatalmazást kíván
adni az adóellenőrzési hatóságoknak: adatszolgáltatási
kötelezettséget írhassanak elő adómentes jövedelmekre. Ez
valószínűleg irritálni fogja a mezőgazdasági kistermelőket, akik
jelenleg 500 ezer forint árbevételig adómentességet élveznek.
Javasolta: az adóhatóság továbbra is bízzon a kistermelőkben, s azok
ezután is tisztességgel eleget fognak tenni kötelezettségeiknek.

    Varga Miklós (Veszprém m., 10. vk.), az ajkai Bródy Imre
    ------------
Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola igazgatója szerint
mérsékeltebb, közérthetőbb adórendszer kellene. Egy egykulcsos,
lineáris adórendszer bevezetésével ugyanis nem lenne szükség a
jövedelmek összevonására, bonyolult számításokra, csökkenteni
lehetne az adóellenőrzést végzők több ezres létszámát. Kevesebb
lenne az ezzel kapcsolatos kiadás, s egy ilyenfajta adózás várhatóan
a teljesítményeket sem tartaná vissza. Kifejtette, hogy a jelenleg
hatályos személyi jövedelemadó nem teremtette meg a jövedelmek
megismerésének, nyilvántartásának, összevonásának feltételeit.
Visszafogja a teljesítményeket, bonyolult, nehezen áttekinthető.
Elsősorban azokat adóztatja, akiknek jól megfogható jövedelmük van,
azaz a bérből és fizetésből élőket. Az igazán nagy jövedelmek még
mindig nem adóznak megfelelően, azok ugyanis a képviselő szerint nem
bérből és fizetésből származnak. A jelenlegi adórendszerben a
jövedelmeknek csaknem fele kicsúszik az adóztatás alól.

    Mivel az előterjesztett törvénytervezet az adózás alapelveit nem
változtatta meg, azt a képviselő nem fogadja el.

    Szabóné dr. Kakas Irén (Vas m., 8. vk.), a Bábolnai Mezőgazdasági
    ----------------------
Kombinát vasvári üzemének állatorvosa emlékeztetett arra, hogy az
adórendszer bevezetésekor az arányos közteherviselés megvalósítása
volt az egyik legfontosabb cél. Ennek ellentmond a mai gyakorlat
szülte társadalmi igazságtalanság, hogy tudniillik megadóztatják a
létminimum alatt élő embereket is. Utalt arra, hogy már több
bizottsági ülésen felvetette ezt a súlyos társadalompolitikai
kérdést, amely mellett nem mehet el szótlanul a kormány. Ám
mindeddig nem kapott kérdéseire meggyőző választ. Éppen ezért kérte
a pénzügyminisztert, hogy amennyiben az adótörvényen belül lehetőség
nyílik ennek az igazságtalanságnak a megszüntetésére, úgy terjessze
az Országgyűlés elé az ezzel kapcsolatos javasalatát. (folyt. köv.)


1989. november 23., csütörtök 15:23


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (25. rész)

Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.), a Meggyfa utcai
--------------- Napközi Otthonos óvoda óvónője - akárcsak a korábban
benyújtott módosító javaslatában - határozottan kérte: az
adórendszerben vegyék figyelembe az eltartottak számát. Ez ugyanis
elengedhetetlen feltétele az igazságos közteherviselésnek. A
képviselőnő elmondta továbbá: a reformbizottság többségi szavazattal
úgy döntött, hogy támogatja azt a módosító javaslatot, amely szerint
azok a magánszemélyek, akik a gyeremekeiket saját háztartásukban
nevelik, összjövedelmükből gyermekenként havonta levonhatnak ezer
forintot. A továbbiakban hangsúlyozta: minden, a gyermeknevelés
költségeit csökkentő intézkedésnek kedvező, még többlettermelésre is
serkentő hatása van, illetve lehet.

    A vita közben Pesta László, az Országgyűlés jegyzője
bejelentette, hogy megtörtént a szavazás és annak értékelése. Az
alkotmánybíróság tagjává választották dr. Ádám Antalt, dr. Kilényi
Gézát, dr. Solt Pált, dr. Sólyom Lászlót és dr. Zlinszky Jánost.

    Az Állami Számvevőszék elnökhelyettesévé pedig dr. Nyikos
Lászlót választották meg.

    Az ünnepélyes eskütételre még csütörtökön sor kerül.
(folyt.köv.)


1989. november 23., csütörtök 15:50


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (26. rész)

Horváth Lajos az ülsszak soros elnöke köszöntötte a Parlament
ülésére látogató Jaakov Cur izraeli egészségügyi minisztert, majd
szót adott Balogh Károly (Győr-Sopron m., 11. vk.), Rábapordány
körzeti orvosának, aki arról tájékoztatta a Parlamentet, hogy az
Országgyűlés egészségügyi csoportjának kezdeményezésére 288
képviselő 152.500 forintot ajánlott fel tiszteletdíjából a
mozgássérült gyermekek megsegítésére. Az összeget - a Szociális és
Egészségügyi Minisztériummal történt konzultáció alapján - a beteg
gyermekeket ápoló Mozgássérültek Állami Intézetének utalják át.

    Dr. Király Ferenc (Szolnok m., 5. vk.) tiszaföldvári körzeti
    ------------------
orvos nem csekély iróniával adta közre a Magyarországi
adótörténetben végzett vizsgálódásainak eredményét: a XV. század
végén, a nagy parasztlázadások korában alkalmazott számtalan adónem
együttvéve sem érte el a mai 35 százalékos terhelést.

    A derüt keltő bevezető után kemény szavakkal szólt az
egészségügy és az adórendszer viszonyáról. Ezt az ágazatot - mondta
-, amelyet az elmúlt évtizedek szemellenzősen ostoba, erkölcstelen
és cinikus bérpolitikája szétzilált, és már-már működésképtelenné
tett, az adórendszer véglegesen ,,padlóra küldte,,. Az
egészségügyben a feladatok megoldása kikényszeríti a mellék- és
másodállásokat, éjszakai és készenléti szolgálatokat,
helyettesítéseket. E többségükben kötelező, testileg-lelkileg
megterhelő szolgálatokat az adórendszer azzal ,,honorálja,,, hogy a
külön juttatásokat drasztikusan lefejezi, s több tízezer egészsügyi
dolgozót arra kényszerít, hogy mintegy társadalmi munkában lássa el
többletfeladatait. Felhívta a figyelmet, hogy a két éve elmulasztott
tisztességes bruttósítást végre el kellene végezni. Félő, hogy ezt a
január 1-jével esedékes béremelés terhére fogják végrehajtani, s
minden marad a régiben. Ezt megelőzendő nyomatékosan kérte a
pénzügyi és egészségügyi tárcát, hogy az általános béremelésen kívül
különítsen el megfelelő összeget e tragikus probléma megoldására.
(folyt.köv.)


1989. november 23., csütörtök 17:18


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (27. rész)

Tollár József (Zala m., 6. vk.), a Kanizsa Bútorgyár igazgatója
-------------
elmondotta, hogy az előterjesztett adótörvény-javaslatokkal nem ért
egyet. Azt javasolta, hogy azokat két olvasásban tárgyalja a
Parlament, és elfogadásukra csak decemberben kerüljön sor. Véleménye
szerint ugyanis meglehetősen nagy tartalékok vannak még a
költségvetésben. Több mint 100 milliárd forintra becsülte ezeket a
mozgósítható tartalékokat. Elmondotta, hogy az egész költségvetési
rendszert továbbra is áthatja a fiskális szemlélet. Így az
adórendszer továbbra sem ösztönző, a teljesítményekre hátrányosan
hat. Javasolta, hogy a költségvetés igazgatás jellegű kiadásait a
pénzügyi kormányzat drasztikusan csökkentse. Ennek érdekében jövőre
az állami igazgatásban 60 százalékos létszámleépítést kellene
végrehajtani. Felvetette azt is, hogy gyorsítani kellene a
mesterségesen felduzzasztott megyei apparátusok létszámának
csökkentését. Ugyancsak szükségesnek taartotta azt is, hogy a
társadalmi szervezetek vagyonát teljes egészében államosítsák. Az
ebből származó bevételt a költségvetési egyensúly javítására lehetne
felhasználni.

    Szatmári Lajos (Veszprém m., 6. vk.), a Veszprémi Szénbányák
    --------------
várpalotai üzemének főaknásza szerint nyilvánvaló, hogy mindenki
számára egyformán jó adórendszert nem lehet alkotni, de az is
látszik: a bérből és fizetésből élők nem tudnak meggazdagodni, az
ügyeskedők azonban igen. Tapasztalatai szerint az egyszerű emberek
számára érthetetlen, bonyolult az adó kiszámításának menete.
Ráadásul visszatartja a teljesítményeket, s költséges apparátust
igényel - fölöslegesen.

    Véleménye szerint olyan adórendszert kell fenntartani, amely nem
veszélyezteti az ország gazdasági és politikai stabilitását. Éppen
ezért számára elképzelhetetlen, hogy az egy év alatt bevezetett
adórendszert majd három évig, lépésenként fogják korszerűsíteni.
Fontosnak tartotta, hogy a különböző észrevételekkel, módosítási
javaslatokkal érdemben és azonnal foglalkozzon az Országgyűlés.

    Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a különféle
bérpótlékokat - beleértve a veszélyességi és földalatti pótlékokat,
illetve a kohászatban ismert melegüzemi pótlékot is - nem szabad a
többi jövedelemmel összevontan adóztatni. Ez ugyanis azt jelentené,
hogy teljesen megszűnne a nehéz és veszélyes munkák anyagi, erkölcsi
elismerése. (folyt.köv.)


1989. november 23., csütörtök 17:19


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (28. rész)

Szabó Miklós (Békés m., 5. vk.) pártalkalmazott két kiegészítést
-------------
tett a személyi jövedelemadóval kapcsolatos törvényjavaslathoz.
Először azt indítványozta, hogy a felmondási időre fizetett bér -
amennyiben a munkaviszonyt a munkáltató szünteti meg - legyen
adómentes. Szerinte ugyanis etikátlan olyan embert adóztatni, aki
önhibáján kívül kerül nehéz helyzetbe, és nem tudni, hogy mikor lesz
ismét biztos megélhetése. Az adómentességi feltételek ilyetén
bővítését azért tartja fontosnak, mert az elkövetkezendő években a
gazdaság szerkezetének korszerűsítése miatt bizonyosan nő az
időlegesen munka nélkül maradók száma. A képviselő másodjára az
egészségügyi dolgozók készenléti idejére járó fizetség
adómentességét kérte törvénybe foglalni, hozzátéve: messzemenően
egyetért az egészségügyi dolgozók 1990-re tervezett béremelésével.
Felemelte továbbá szavát a létminimum alatt élők, azok közül is a
pályakezdők és a családalapítók megadóztatása ellen. Véleménye
szerint az adómentes sávhatárok emelése nélkül csak óhaj lesz a
szociális védőháló tervezett kiszélesítése.

    A képviselő végezetül egyéb témára térve kérte a Parlamenttől,
illetve Németh Miklós miniszterelnöktől, az MSZP - a jogelőd MSZMP -
elbocsátott volt apparátus tagjainak ,,újkori boszorkányüldözés,,
elleni védelmét.

    Csongrádi Csaba (Heves m., 7. vk.), a Gagarin Hőerőmű Vállalat
    ---------------
főszerelője jogosnak ítélte az adótörvénnyel kapcsolatos társadalmi
ellenérzéseket, mert - mint kifejtette - a jelenlegi adórendszer,
illetőleg a tervezett módosítások csupán a költségvetés céljait
szolgálják, és az államháztartás bevételi oldalára koncentrálnak.
Emlékeztetett arra, hogy az adótörvény elfogadásakor megígért bér-
és szociálpolitikai reform továbbra is várat magára. Éppen ezért
javasolta: az Országgyűlés haladéktalanul kezdeményezze egy bér- és
szociálpolitikai reform koncepciójának kidolgozását.

    Az adórendszer negatívumaira rávilágítva igazságtalannak vélte,
hogy a láthatatlan jövedelmek továbbra is feltáratlanok, s így
megadóztathatatlanok, míg a bérből és fizetésből élőktől nagy
összegeket vonnak el. Egy 1987-es felmérés adataira hivatkozva
elmondta: a magyar családok 20 százalékának jövedelme nem éri el a
társadalmi létminimumot. Márpedig - mint hangsúlyozta - a létminimum
alatti jövedelem adóztatása nemcsak igazságtalan, de erkölcstelen
is. (folyt.köv.)


1989. november 23., csütörtök 17:45


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (29. rész)

A képviselő egy lineáris, egységesen 10 százalékos mértékű
adózási szisztémát tartott célszerűnek és igazságosnak. A pénzügyi
tárca által beterjesztett törvénymódosítási koncepciót éppen ezért
nem tartotta elfogadhatónak.

    Buzás Józsefné (Szolnok m., 14. vk.), a Jászárokszállási
    --------------
Hímző és Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet elnöke arra
emlékeztetett, hogy 1987 szeptemberében egy lelkesítő kormányprogram
előterjesztésének bizakodó hangulatában fogadta el a Parlament a
személyi jövedelemadóról szóló törvényt, s ezzel a döntésével olyan
mély sebet ejtett a lakosság életszínvonalán, amelyre most kell
megtalálnia a gyógyírt.

    Az államháztartás működőképességének a fenntartása egyre több
pénzt követel, s a terhek egy részét a pénzügyi tárca ismét a
lakosságra kívánja áthárítani. Pedig a dolgozók 42 százalékának a
keresete már így is alacsony. Tavaly 1 millió 51 ezer ember évi
keresete volt 48 ezer forint alatt, 938 ezeré pedig 48-70 ezer
forint között. Rájuk többszörös teher nehezedik, s a szociális
védőháló sem óvja őket. Az alacsony keresetűek számára nagy terhet
jelent a szinte második adónak számító társadalombiztosítási és
nyugdíjjárulék. Buzás Józsefné azt javasolta, hogy 7-8 ezer forint
közötti keresetűeknél a 10 százalékos nyugdíjjárulékot mérsékeljék a
felére. Kérte a képviselőket arra is, hogy az új adótörvény
elfogadásával tegyék lehetővé, hogy az évi 12 ezer forintos
adókedvezményt minden gyermekekre kapják meg a szülők. Arra is
felhívta a figyelmet, hogy nemcsak a pénzzel mérhető értékek, hanem
a kormány ígéretei is inflálódtak, s az embereknek már elegük van a
meg nem valósult ígéretekből. (folyt. köv.)


1989. november 23., csütörtök 17:46


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (30. rész)

Biacs Péter (Budapest, 30. vk.), a MÉM Központi Élelmiszeripari
-----------
Kutatóintézetének főigazgatója emlékeztetett arra, hogy eddigi
felszólalásai alkalmával is mindig a családi típusú adózás mellett
állt ki, mert meggyőződése szerint a társadalom alapegysége a
család, s erre kell építeni. A személyi és a családi jövedelemadó
szisztémáját lehetne egymáshoz közelíteni, s szavakban erre már
történt is kísérlet, de a tettek továbbra is váratnak magukra -
mondotta. Reményét fejezte ki, hogy lehetőség lesz a házastársak
közötti korlátozott adóalap-megosztásra, amelyre több országban is
van példa.

    Örömmel nyugtázta, hogy a Nagycsaládosok Egyesülete
tiltakozásának hatására a Pénzügyminisztérium visszalépett eredeti
elképzelésétől, s továbbra is fenntartja a három gyermekes, illetve
az ennél nagyobb családok esetében a gyermekek után járó
adókedvezményt. Ehhez a gondolathoz kapcsolódva javasolta, hogy ezt
az adókedvezményt minden gyermekre terjesszék ki, ugyanis -
vélekedett - minden előrenéző állam érdeke, hogy a gyermekek
becsületes felnevelésére a családokban legyen mód.

    Filló Pál (Budapest, 18., vk.), az Athenaeum Nyomda korrektor-
    ---------
főrevizora a láthatatlan jövedelmek ügyében, azok megadóztatása
érdekében emelte fel szavát. Sajnos - e téren szinte semmi
előrelépés nem történt az utóbbi években - mondotta. A képviselő
ezért támogatta a Pénzügyminisztériumnak a bizonylati fegyelem
szigorítását célzó javaslatait. Ezt azzal az indítvánnyal
egészítette ki, hogy a kormány dolgozza ki - a láthatatlan
jövedelmek bevallása érdekében - e jövedelmek társadalombiztosítási
juttatásokba való beszámításának a szabályait. Lehetőleg olyan
feltételeket kell megszabni - javasolta -, hogy a bevallás előnyei
rövid távon is jelentkezzenek. A képviselő indítványozta továbbá az
adóügyi hatóságok működési, ellenőrzési jogainak kiszélesítését, és
felvetette a nyugdíj mellett szerzett adómentes jövedelem felső
határának emelését. (folyt. köv.)


1989. november 23., csütörtök 17:46


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (31. rész)

Hellner Károly (Budapest, 32. vk.), a Merkur vezérigazgatója
--------------
igyekezett elvenni képviselőtársai kedvét a családi jövedelemadó
szorgalmazásától. Személyes tapasztalatai alapján a francia
adórendszert ismertette, jobban mondva annak is csupán negatív
oldalait. Mint mondotta, a francia adórendszer működése túl sokba
kerül: évente körülbelül 21 millió adóbevallást nyújtanak be, ám
mindössze 14 millióan fizetnek jövedelemadót. Nagy a progresszivítás
mértéke, ezért sok bírálat éri az adórendszert. Sokan
igazságtalannak érzik ezt a fajta közteherviselést, és véleményük
szerint az lenne célszerű, ha az adóköteles jövedelmek kiterjedt
kedvezménye helyett minden állampolgár minden jövedelme adózna, és a
rászorultak részére visszatérítést nyújtanának. A láthatatlan
jövedelmek adóztatására sem alkalmas a francia adórendszer. Bár
évente 50 millió ellenőrzést végeznek, mindössze 25 százalékát
képesek felderíteni a láthatatlan jövedelmeknek. A felderítésben az
adóügyi hatóság anyagilag közvetlenül nem érdekelt. Valamelyest
segít ezen a helyzeten, hogy Franciaországban nincs jeligés
bankbetét, bankszámlanyitásról pedig a bank értesíti az adóhivatalt.
Egyének nem nyithatnak külföldön bankszámlát, s 50 ezer franknál
egyszerre nem vihetnek többet a határokon túlra. Mindezek
felsorolása után Hellner Károly befejezte mondandóját, márcsak azért
is, hogy ne adjon további ötleteket a pénzügyi kormányzatnak.

    Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.), a Magyar Államvasutak
    ------------
Rákosrendezői Körzeti Üzemfőnökség Hámán Kató vontatási
üzemegységének mozdonyvezetője elmondotta, hogy egy saját személyi
jövedelemadó-táblázatot készített el, mert túlzottnak találja a
törvényjavaslatban kialakított adómértékeket. A kormányzat 1988-ban
azt ígérte, hogy az adóterhelés az idén nem haladja meg a 12
százalékot. A tudomására jutott adatok szerint a személyi
jövedelem-adószint mértéke az idén végül is 16 százalék körül
alakul. Ráadásul ez az adóprés jobban szorongatja a bérből és
fizetésből élőket, mint a vállalkozókat. Az APEH szakemberei,
úgylehet kevésbé tudják behajtani az adót a vállalkozóktól, kisebb
gondot fordítanak a láthatatlan jövedelmek megadóztatására. Ezen a
helytelen gyakorlaton mindenképpen változtatni kell - hangoztatta.

(folyt.köv.)


1989. november 23., csütörtök 18:31


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (32. rész)

Soltészné Pádár Ilona (Szabolcs-Szatmár m., 8. vk.), a Hazafias
---------------------
Népfront Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottságának titkára
indítványozta: a falusi turizmus számára biztosított
adókedvezményben ne csak a lakott ingatlanok hasznosításából
származó jövedelem részesüljön. Ugyanis ez megakadályozza azoknak a
tanyáknak a hasznosítását, amelyek lakói korábban az erőszakos
körzetesítés következtében elköltöztek. A falusi turizmusból a
kezdeti időszakban valószínüleg csak minimális jövedelemre lehet
számítani, hiszen ez az idegenforgalmi forma elsősorban a hazai
lakosság érdeklődésére számíthat. Ennek megfelelően kell megszabni
az adómértékeket.

    Dr. Velkey László (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 4. vk.), a Borsod
    -----------------
Megyei Kórház Gyermekegészségügyi Központjának igazgatója, megyei
szakfőorvos azt hangoztatta, hogy csak a helyzet valós ismerete ad
módot és jogot a felelős tervezéshez. Úgy vélte: a szakemberek dolga
megoldani, hogy milyen módon és mértékben lehet - a lakossági terhek
növelése nélkül - fokozni a bevételt és csökkenteni a kiadásokat.
Hangsúlyozta: ne akarjuk évtizedek mulasztásait egy év alatt számon
kérni a kormánytól vagy a pénzügyminisztertől, ne kényszerítsük a
kormányt újabb hazugságba. A képviselőknek nem a gondok felsorolása,
a követelések benyújtása feladatuk, hanem a tisztességes realizmus
talaján állva kell képviselniük az állampolgárok és a nemzet
egészének érdekeit.

    Kállai Ferenc (országos lista), színművész egy aggodalmát
    -------------
osztotta meg a Tisztelt Házzal, nevezetesen azt, hogy nem szeretné -
Maróthy László két nappal ezelőtti lemondásához hasonlóan - most
Békesi László távozását a pénzügyi tárca éléről. Arra kérte viszont
a pénzügyminisztert, hogy a felszólalásokban hallott kéréseket
úgymond fordítsa le politikára, s bizonyos kedvezményekkel enyhítsen
az adózás teljesítményvisszatartó hatásán.

(folyt.köv.)


1989. november 23., csütörtök 18:32


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (33. rész)

Vass Józsefné (Békés m., 15. vk.), a sarkadi Lenin MGTSZ
-------------
főkönyvelőhelyettese több észrevételt tett az adótörvényekhez. Nem
értett egyet azzal a vitában elhangzott javaslattal, hogy a
nyugdíjasok által adómentesen megkereshető jövedelem határát
felemeljék. Úgy vélte továbbá: a gyermeknevelés költségeit
valamilyen formában mindenképpen be kell építeni az adózási
szisztémába. Ezzel egyidejűleg felhívta a képviselők figyelmét arra,
hogy nem lenne helyes, ha az adótörvényeket elfogadnák a kormányzat
gazdaságpolitikai programjának jóváhagyása előtt, mivel így az
adótörvény egyfajta kényszerpályára állítaná a gazdaságpolitikai
koncepcióban foglaltakat.

    Filló Pál (Budapest, 18. vk.), az Athenaeum Nyomda
    ---------
korrektor-főrevizora újabb, kétperces hozzászólásában arra hívta fel
a figyelmet, hogy a családi pótlék összegének 300 forintos növelése
csak az áremelések ellentételezésére szolgál. A családi
költségvetésre jutó terhelés azonban nem kompenzálható kizárólag
szociálpolitikai juttatással. Indokoltnak ítélte az eltartotti
kedvezmény bővítését, ami adókiesést jelent ugyan, ezt azonban
pótolni lehet a láthatatlan jövedelmek adóztatásával.

    Több hozzászóló nem lévén, az elnöklő Horváth Lajos lezárta az
általános vitát. Az Országgyűlés a személyi jövedelemadóról szóló
törvényjavaslatot - 218 egyetértő, 30 ellenző szavazattal és 13
tartózkodással - részletes vitára bocsátotta. (folyt. köv.)


1989. november 23., csütörtök 18:33


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (34. rész)

Majd a korábbi bejelentésnek megfelelően a képviselők előtt az
ülésteremben az Alkotmánybíróság megválasztott tagjai és az Állami
Számvevőszék elnökhelyettese letették a hivatali esküt.


    Az Országgyűlés ezután a személyi jövedelemadó törvény
tervezetének részletes vitájával folytatta munkáját. Elsőként
Győrffy László (Vas m., 7. vk.), az ostffyasszonyfai Petőfi
--------------
Termelőszövetkezet elnöke tett a törvényjavaslatra vonatkozó
módosító indítványt. Kifejtette: a szövetkezeti törvény július
1-jétől érvényben lévő szabálya szerint a meglévő nettó
mezőgazdasági szövetkezeti vagyon a tagok részére felosztható
vagyonjegyként. Javaslatának lényege, hogy ennek a vagyonjegynek az
értékét vonják le az adóalapból. A pénzügyi kormányzat a
vagyonjegynek ezt a formáját az ingyenes vagyonjegy kategóriájába
sorolta - mondotta. Ez azonban nem helyes - vélekedett -, mert az
1960 óta 1988. december 31-ig felhalmozódott tagi tulajdonról van
szó. Hozzátette, hogy a társadalomnak ez a része igen jelentős
erőfeszítéseket tett, megküzdött ezért a felhalmozott vagyonért. A
képviselő utalt arra, hogy a reformügyi bizottság elfogadta módosító
javaslatát, azzal a kiegészítéssel, hogy ez a vagyoni érték nem
minősül bevételnek, kivéve akkor, ha magánszemély ezt elidegeníti.
Győrffy László rámutatott: a termelőszövetkezeti törvény szerint ezt
a vagyont a tag csak a szövetkezetnek ajánlhatja fel, illetve csak a
szövetkezet másik tagja veheti meg. Javasolta: ezt a vagyonrészt
vegyék ki az adóalapból, mert ellenkező esetben csak fokozódik a
termelőszövetkezeti tagokkal szemben fennálló társadalmi
igazságtalanság. (folyt.köv.)


1989. november 23., csütörtök 18:50


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (35. rész)

Bödőné Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.), a Taurus Gumigyár
-----------------
energetikusa kifejtette: egyetért az adókedvezmény minden gyermekre
történő kiterjesztésével. Ugyanakkor a különböző parlamenti
bizottságok ülésein elhangzott vád - mely szerint ez az intézkedés
jobbára a magas jövedelmű családokat támogatja - kételyeket ébreszt
benne. Meggondolandó, hogy az e célra rendelkezésre álló
hatmilliárd forintot nem inkább a családi pótlékok emelésére
kellene-e fordítani. Ezért kérte képviselőtársait, hogy olyan
döntést hozzanak e témában, amely garantáltan a gyermekek érdekét
szolgálja.

    Márton János (országos lista), a Magyar Néppárt ügyvezető elnöke
    ------------
elsősorban a magánkereskedőket sújtó adminisztratív
megkülönböztetésre hívta fel a figyelmet. Ennek a rétegnek a
fejlődése, erősödése szorosan kötődik a valódi piacgazdaság létéhez.
Mindnyájunk érdeke - mondotta -, hogy ne legyenek olyan
intézkedések, amelyek nem járnak együtt komoly adóbevételekkel,
ugyanakkor kifejezetten hátrányosan érintik a magánkereskedőket. A
képviselő úgy vélte: jogos igény, hogy napvilágra kerüljenek a
láthatatlan jövedelmek, ám szerinte ezt nem segíti elő a
magánkereskedők ÁFA-átalányának tervezett megszüntetése, illetve a
nyugtaadási kötelezettség bevezetése. Javasolta: maradjon meg a
jelenlegi forgalmiadó-átalány, a nyugtaadási kötelezettség
bevezetését pedig halasszák el arra az időszakra, ,,amikor
általánosan kiterjesztik ezt a kötelezettséget a hálapénzt, a
borravalót és a csúszópénzt elfogadó adóalanyokra is,,.
(folyt. köv.)


1989. november 23., csütörtök 18:51


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (36. rész)

Dr. Mezey Károly (Szabolcs-Szatmár m. 18. vk.), a Kisvárdai
----------------
Városi Tanács Kórházának osztályvezető sebész-főorvosa emlékeztetett
arra, hogy a nyíregyházi egészségügyi dolgozók öt nappal ezelőtt
tüntettek a kötelező túlmunka progresszív adóztatása ellen. A
nyíregyháziakhoz az ország számos részének egészségügyi intézeteiből
érkeztek támogató levelek és táviratok. A képviselő ezekre
hivatkozva tolmácsolta az egészségügyi dolgozók kérését, miszerint
igazságtalannak tartják a kötelező túlmunkáért járó összeg
progresszív adóztatását, s kérik, hogy az új személyi
jövedelemadóról szóló törvényben ezt módosítsák. Ennek megfelelően
dr. Mezey Károly módosító indítványként terjesztette elő, hogy a
kötelező túlmunka bérét az adóalaptól elkülönítve kezeljék, s ez az
összeg lineáris, 20 százalékos kulccsal adózzon. Szintén javasolta,
hogy külön jogszabályban határozzák meg azoknak a munkaterületeknek
a körét, ahol a dolgozókat rendszeres túlmunkára kötelezik. A
képviselő hangsúlyozta: az ilyen túlmunka adóztatása azért
igazságtalan és erkölcstelen, mert ennek elvégzésére a dolgozókat
kötelezik. Kérte a képviselőket, hogy a kötelező és az önként
vállalt túlmunka közötti erkölcsi különbséget figyelembe véve
támogassák módosító indítványát.

    Sasvári József (Komárom m., 8. vk.), a Dorogi Szénbányák Vállalat
    --------------
gépészeti szakosztályvezetője a kisvállalkozók adómentes
tartalékolásának újbóli bevezetését javasolta. Kezdeményezését azzal
indokolta, hogy a vállalkozások élénkítésének, a fejlesztések
előmozdításának ez egyik eszköze lehet. Az állami támogatásban nem
nagyon részesülő kisvállalkozói rétegnek ugyanis a fejlesztésekhez,
az állóeszközök beszerzéséhez nincs elég tőkéje, ahhoz
előtakarékosságra van szüksége. Ha pedig adózott pénzből kénytelen
fejleszteni, a vállalkozások bővítése, korszerűsítése lényegesen
nehézkesebb, lassúbb. A vállalkozói rétegnek - hangsúlyozta a
képviselő - egyik legfőbb gondja az, hogy beruházásait nem tudja a
kifizetés évében elszámolni. Így az adómentes tartalékolás
bevezetése sokat segítene a vállalkozásbarát gazdaságpolitika
megvalósításában is. (folyt. köv.)


1989. november 23., csütörtök 19:10


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (37. rész)

Több hozzászóló nem volt, ezért az elnöklő Fodor István lezárta
a személyi jövedelemadótörvény-javaslat feletti részletes vitát.
Mivel a részletes vitában olyan javaslatok is elhangzottak,
amelyekről az Országgyűlés reformbizottságának állást kell
foglalnia, így e testület a parlament pénteki munkanapjának
megkezdése előtt ülést tart.

    Fodor István bejelentette, hogy pénteken az általános
forgalmiadótörvény-javaslat feletti általános vitával folytatják a
munkát. Ám valószínűleg a nap folyamán nem tudnak végezni mindazzal,
amit előzetesen tervbe vettek. Ezért pénteken döntenek arról, hogy
mely napirendek tárgyalását halasszák a decemberi ülésszakra. Ezzel
az Országgyűlés novemberi ülésszakának harmadik munkanapja végetért.

     x x x


(folyt. köv.)


1989. november 23., csütörtök 19:11


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (38. rész)

Az Országgyűlés novemberi ülésszaka harmadik napjának eseményei
dióhéjban:

    Csütörtökön az eredeti napirendtől eltérően személyi kérdések
megvitatásával folytatta munkáját az Országgyűlés. A képviselők
szavaztak az Alkotmánybíróság tagjainak ajánlott jelöltekről,
illetve az Állami Számvevőszék elnökhelyettesi jelöltjéről; (A
listára került jelölteket az ülésszak későbbi periódusában titkos
szavazással választották meg.) Ezt követően az elnöklő Jakab
Róbertné bejelentette, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi
bizottság állásfoglalása szerint az adótörvények közül három nem
alkalmas tárgyalásra. Ezért a testület azt javasolta a kormánynak:
vonja vissza e törvényjavaslatokat. Az Országgyűlés reform-,
valamint terv- és költségvetési bizottsága együttes ülésén viszont
az a javaslat született, hogy a törvénytervezeteket tárgyalják meg.
Mivel a kormány a törvényjavaslatokat nem vonta vissza, a képviselők
megkezdték azok tárgyalását.

    Békesi László pénzügyminiszter expozéja következett az
adótörvények módosításáról.

    A törvénytervezetekkel kapcsolatos bizottsági állásfoglalásról
Fekete János, a reformügyi ad hoc bizottság elnöke adott
tájékoztatást. Az elnöklő Jakab Róbertné - elnézést kérve a
bizottsági előadótól - félbeszakította az előterjesztést, s
bejelentette: az ülésszakra megérkezett Ro Te Vu, a Koreai
Köztársaság elnöke. Az országgyűlés köszöntötte az államfőt, aki ezt
követően beszédet mondott a törvényhozó testület előtt.

    Ezt követően Fekete János félbemaradt felszólalásával folytatták
a napirendet. A bizottsági vélemény elhangzását követően
megkezdődött a személyi jövedelemadó feletti általános vita.
Felszólalt:

    Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.);

    Elek József (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 13. vk.);

    Polgárdi József (Pest m., 17. vk.);

    Pál József (Győr-Sopron m., 1. vk.);

    Balogh László (Békés m., 14. vk.);

    Varga Miklós (Veszprém m., 10. vk.);

    Szabóné dr. Kakas Irén (Vas m., 8. vk.);

    Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.).

    A vita közben Pesta László, az Országgyűlés jegyzője
bejelentette, hogy megtörtént a szavazás és annak értékelése. Az
Alkotmánybíróság tagjává választották dr. Ádám Antalt, dr. Kilényi
Gézát, dr. Solt Pált, dr. Sólyom Lászlót és dr. Zlinszky Jánost. Az
Állami Számvevőszék elnökhelyettesévé dr. Nyikos Lászlót
választották meg.
(folyt.köv.)


1989. november 23., csütörtök 19:20


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - harmadik nap (39. rész)

Ezt követően az elnöklő Horváth Lajos köszöntötte az ülésre
látogató Jaakov Cur izraeli egészségügyi minisztert, majd szót adott
Balogh Károly képviselőnek (Győr-Sopron m., 11. vk.), aki arról
tájékoztatta a Parlamentet, hogy az Országgyűlés egészségügyi
csoportjának kezdeményezésére 288 képviselő 152.500 forintot
ajánlott fel a mozgássérült gyermekek megsegítésére. Újabb
képviselői hozzászólásokkal folytatódott az adótörvények feletti
vita; felszólalt:

    dr. Király Ferenc (Szolnok m., 5. vk.);

    Tollár József (Zala m., 6. vk.);

    Szatmári Lajos (Veszprém m., 6. vk.);

    Szabó Miklós (Békés m., 5. vk.);

    Csongrádi Csaba (Heves m., 7. vk.);

    Buzás Józsefné (Szolnok m., 14. vk.);

    Biacs Péter (Budapest, 30. vk.);

    Filló Pál (Budapest, 18. vk.);

    Hellner Károly (Budapest, 32. vk.);

    Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.);

    Soltészné Pádár Ilona (Szabolcs-Szatmár m., 8. vk.);

    Dr. Velkey László (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 4. vk.);

    Kállai Ferenc (országos lista);

    Vass Józsefné (Békés m., 15. vk.);

    Filló Pál (Budapest, 18. vk.).

    Ezzel zárult a személyi jövedelemadó törvénytervezetének
általános vitája, s következett a részletes vita. Ebben felszólalt:

    Győrffy László (Vas m., 7. vk.);

    Bödőné Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.);

    Márton János (országos lista);

    dr. Mezey Károly (Szabolcs-Szatmár m., 18. vk.);

    Sasvári József (Komárom m., 8. vk.).

    Több hozzászóló nem lévén az elnöklő Fodor István lezárta a
személyi jövedelemadó törvénytervezete feletti részletes vitát.

    Az Országgyűlés novemberi ülésszakának harmadik munkanapja -
amelyen Fodor István, Jakab Róbertné és Horváth István felváltva
elnökölt - ezzel véget ért.

    A képviselők pénteken az általános forgalmi adó törvényjavaslata
feletti vitával folytatják a munkát. (MTI)


1989. november 23., csütörtök 19:23


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD