|
|
 |
|
 |
dr. Keresztes Sándor - időszerű kérdések
|
München, 1989. november 12. (SZER, Világhíradó) - Vadász János:
- Mától kezdve minden vasárnap este világhíradónk műsorában időt
biztosítunk magyarországi pártok vezetőinek, képviselőinek, hogy
időszerű kérdésekről kifejtsék véleményüket. Ami természetesen nem
feltétlenül egyezik meg szekesztőségünk véleményével.
Első ízben dr. Keresztes Sándor, a Magyar Kereszténydemokrata
Néppárt elnöke lép mikrofonunk elé:
- Ezen a héten számunkra két esemény is volt. Az egyik az
Európai Parlament küldöttségének a látogatása. A kereszténydemokrata
frakció, melyet Egon Klepsch vezetett és tagja volt Habsburg Ottó
is, ők voltak, akik meglátogattak bennünket. Egy egész délelőttöt
szántak ránk. A politikai helyzetről informálódtak a mi nézőpontunk
szerint, s azután a párt nézetéről érdeklődtek.
Ami számunkra nagy öröm volt, hogy egyrészt kijelentették, hogy
bennünket tekintenek a kereszténydemokrata testvérpártnak, amelyet
majd közösségükbe fognak kooptálni, másik pedig az, hogy a Klepsch
elnök gratulált nekünk ahhoz és helyeselte, hogy a Nemzeti
Kerekasztal egyezményét aláírtuk.
Azért említettem meg, mert a másik ezzel kapcsolatos: ami a
magyar közvéleményt leginkább foglalkoztatja, az a közelgő
népszavazásnak a megtartása. Köztudottak az előzmények. Mi annak
idején a tárgyalások folyamán egy csomagtervet láttunk, az
úgynevezett sarkalatos törvényekben és annak egyik feltétele, egyik
tartalma volt az úgynevezett köztársasági törvény, illetve a
köztársasági elnök megválasztásáról szóló állásfoglalás. Mi amellett
foglaltunk állást, hogy a köztársasági elnököt meg kell választani
mielőbb, éspedig népszavazás útján. (folyt.)
1989. november 12., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- dr. Keresztes Sándor - időszerű kérdések - 1. folyt.
|
Állásfoglalásunkat azzal indokoltuk, hogy a bizonytalan idők,
melyekben élünk és abban az időben még a visszarendeződésnek a
veszélye sokkal nagyobb lehetőséggel fenyegetett, szükségesnek
láttuk azt, hogy egy fontos közjogi intézményünk, mint amilyen a
köztársasági elnök, melyet betölt az államban, rendezett legyen,
hiszen Magyarországon tulajdonképpen az elmúlt időszakban a
hadseregnek nem volt parancsnoka. Létezett egy honvédelmi
bizottmány, vagy bizottság, amelynek a párt főtitkára volt a
parancsnoka. Ebben az időben azonban a párt már széthullóban volt.
Azután felmerült a parlament önfeloszlatásának a veszélye is, és egy
hatalmi vákuum elkerülése miatt láttuk szükségesnek, hogy legyen egy
köztársasági elnök, mely mint fix pont garanciája lehet a reform
továbbfejlődésének.
Tehát mi akkor, mint minden politikai alku, egy ilyen
szempontból kötöttünk egy kompromisszumot, és cserében természetesen
a többi aláíróval együtt a munkásőrség feloszlatását, a
pártszervezeteknek az üzemi kivonulását és a pártvagyonnak a
kérdését is követeltük.
Most közben történt azután, miután a parlament hivatása
magaslatára nőtt. Azt hiszem ezt az ország, világ elismerte, amikor
tulajdonképpen a rendszerváltozásnak a törvénykezési intézkedéseit
meghozta. Én azt hiszem, hogy a régi pártok, akik aláírták ezt a
megállapodást, erkölcsileg és etikailag, amely azért a politikában
is kell érvényesüljön, kötelezi az aláírókat arra, hogy a
megállapodás minden pontja végrehajtassék. (folyt.)
1989. november 12., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- dr. Keresztes Sándor - időszerű kérdések - 2. folyt.
|
Tehát nagyon furcsának tartom, hogy miután a parlament és az
uralomra jutott reformerők hatására megtörtént a jogalkotásban az
általunk kívánt változás, akkor egy olyan megegyezési pontot,
amelyet mi elfogadtunk cserébe kompromisszumként, most nyíltan
ellene foglaljunk állást.
Megmondom őszintén, ez egy bizalmi kérdés, és bizalmi válságot
is jelenthet magunk között is. Mert hiszen hogy lehet majdan egy
koalíciós kormányzat idején egymásban megbízni, amikor a
megállapodásoknak a megtartására nincs meg a kellő garancia?
Azután olyan szempontból is veszélyesnek látom, hogy azok a
reformellenes erők, amelyek nem haltak meg, léteznek, és készen
állnak a szervezkedésre köztudomásúlag, azok egy ilyen esetben,
hogyha a reformot végrehajtó tárgyaló felek, amelyek lehettek
bármelyik oldalán is a tárgyalásoknál, azt igazolják, hogy a
megállapodásokat nem lehet megtartani, ez tulajdonképpen a
visszarendeződés hívei alá ad lovat, és a saját táborukból kivált
reformerőknek egy komoly támadási felületet, hogy íme, az
ellenzékkel nem lehetett megegyezni, mert az ellenzék tulajdonképpen
átejtette őket.
Ezt kellene megfontolni a szavazóknak, és azt hiszem, hogy
igenis el kell menni szavazni, és ilyen értelemben kell dönteni. +++
1989. november 12., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|