|
|
 |
|
 |
Egyházi vezetők és Pozsgay tanácskozása
|
---------------------------------------
München, 1989. november 10. (SZER, Magyar híradó) - Ma Ráday
utcai kollégiumban tanácskoztak a magyar egyházak vezetői Pozsgay
Imre államminiszterrel. Ezen jelen volt munkatársunk, Gadó György
is. Az ő tudósítása következik:
- Tóth Károly református püspök nyitotta meg házigazdaként az
eszmecserét, amelyet a református egyház budapesti központjában, a
Ráday Kollégiumban tartottak meg ma délelőtt, mintegy 350 főnyi
közönség részvételével.
A különböző felekezetű egyházi személyiségek - főpapok, egyházi
elöljárók, lelkészek és világiak - Pozsgay Imre meghallgatására
jöttek össze. Az államminisztert Tóth püspök nem nevezte
megváltónak, mindössze csak a legismertebb és legnépszerűbb magyar
politikusnak, aki - Éliás próféta szavaival szólva - igazságban jár
és egyenesen beszél. Mindamellett a püspök úgy vélekedett, hogy nem
lehet folytatni az elmúlt évtizedek gyakorlatát, amikoris az
egyházaknak csak elismerő szavuk lehetett a kormányzatról: szükség
van a bírálatra is, enélkül az egyházak nem szerezhetik vissza
hitelüket. Tóth püspök úr a vallásszabadság egyik biztosítékának
mondotta a készülő vallásügyi törvényt és az Egyházpolitikai
Tanácsot.
Nézetének később ellentmondott két felszólaló, a Pest megyei
Csomád község evangélikus lelkésze és a maglódi református
lelkésznő. Szerintük jogállamban nincs szükség külön valláspolitikai
törvényre, mert az csak korlátozhatja a már kinyilvánított teljes
vallásszabadságot. Kritikus észrevétellel élt Nagy Ferenc
hajdúböszörményi református lelkész is, aki megkérdőjelezte, hogy
maradéktalanul felszámolták-e már az Állami Egyházügyi Hivatal
gépezetét: a megyei egyházügyi titkárok ugyanis még működnek.
(folyt.)
1989. november 10., péntek
|
Vissza »
|
|
- Egyházi vezetők tanácskozása - 1. folyt.
|
De elébe vágtam saját mondandómnak. Hadd szóljak tehát Pozsgay
Imre beszédéről. Bevezetőjében a gyökeres fordulat szükséges
voltáról és a békés átmenet lehetőségeiről beszélt. Amint mondta: a
nem éppen legitim módon létrehozott intézményrendszer kiüresedése
után az utolsó erőforráshoz kellett visszanyúlni: az egyénhez. Annak
teljes személyiségéhez, lehetővé téve, hogy állampolgárként itt
valljon színt, fejthesse ki képességeit, rekonstruálni kellett a
civil társadalmat.
Az államminiszter - mint rutinos, hajlékony politikus -
egyébként azzal kezdte beszédét, hogy kész változtatni nézetén az
egybegyűltek bírálatai, észrevételei alapján, majd tisztelettel
adózott azoknak, akik már 1968 után bírálták a rendszert és
egzisztenciájukat kockáztatva ellenzéki álláspontra helyezkedtek.
Érdekes, hogy a szónok később ugyanezeket a tiszteletreméltó
ellenzékieket politikai önzéssel, a megállapodások felrúgásával
vádolta a népszavazási kezdeményezés miatt. Sőt, egy állítólagos
svájci véleményt idézve politikai szélhámosságnak minősítette az -
úgymond - árukapcsolást, az ismert négy kérdés együttes felvételét a
népszavazási programban. Az államminiszter ezeket az utóbb említett
megállapításait már a felszólalásokra válaszolva tette meg, mert
eredetileg - mint kifejezte magát - személyes érdekeltsége miatt
kerülni kívánta a választások és a népszavazás témáját. De hát az
érdeklődő kérdések elől nem térhetek ki - mondotta utóbb és
hozzátette: visszafogottan és deffenzív módon szólok.
Miután tehát deffenzív módon és visszafogottan politikai
ellenfeleihez vágta a politikai szélhámosság vádját, csak annyit
tett még hozzá, hogy szerinte a népszavazás első kérdésére
határozott nem a helyes válasz. Ezzel nem okozott meglepetést.
(folyt.)
1989. november 10., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Egyházi vezetők tanácskozása - 2. folyt.
|
Elmondta Pozsgay Imre, hogy a politikailag passzívnak látszó
lakosság igenis figyelemmel kíséri az eseményeket, és valószínű,
hogy a választásokon szavazataival büntetni fogja a hatalmat
gyakorlókat, a válságért felelősöket. Hangsúlyozta viszont, hogy a
választások tétje már nem a régi párt hatalma. Az igazi tét szerinte
az, hogy létrejön-e egy szélsőségektől mentes, morális
felelősségtudattól áthatott politikai középpont: nemzeti
egységkormányra van szükség. Párja, az MSZP mindenképpen kötelezőnek
fogja magára nézve elismerni a szabad választások eredményeit, azok
minden konzekvenciájával - hangoztatta Pozsgay.
A beszédet követő vitában, amelyen Paskai László esztergomi
bíboros prímás elnökölt, többen aggodalmukat fejezték ki amiatt,
hogy a társadalom már-már elérte a tűréshatárt. Mások - így Kocsis
Elemér református és Nagy Gyula evangélikus püspök - nyugtalanítónak
találták, hogy a tömegtájékoztatásban lejáratják az egyházi
tisztségviselőkkel - értsd: az állammal való együttműködésben
többé-kevésbé kompromittálódott vezetőket. És egyébként is - úgymond
- a gátlástalanság, az amoralitás előtt nyílik tér a médiában.
Az egyházak és felekezetek szemlátomást túlnyomólag konzervatív
képviselőinek találkozása az egyelőre kicsiny állampárt
elnökjelöltjével a kölcsönős hódolat jegyében, de nem minden
kritikai hang nélkük zajlott tehát le. +++
1989. november 10., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|