|
|
|
|
- A választások kimenetele - 1. folyt.
|
Ez a tőke azonban vár, mert azt látja, hogy az országnak csak ideiglenes kormánya van. Bármit tegyen is ez a kormány, jót vagy rosszat, mindenki arra gondol, hogy a lépés csak addig érvényes, amíg meg nem alakul az új kormány. Fontos ugyan, hogy jól csinálja-e Németh Miklós, de mégse igazán fontos. Mert akármit csinál, az ideiglenes. Kellene már, nagyon kellene egy nem ideiglenes kormány, és ilyen kormány csak a választás után létesülhet. Közhely, de nem árt újra és újra ismételni, hogy évtizedeken át tartó diktatúra után nem egyszerű dolog szabad választásokat rendezni. Ahhoz, hogy januárban választani lehessen, bizonyos előfeltételeknek kell teljesülniük. Ezek egy része már teljesült is. Gondolok mindenekelőtt az Ellenzéki Kerekasztal létrejöttére, és arra, hogy belső konfliktusai ellenére máig fennmaradt. Gondolok másodiknak az Ellenzéki Kerekasztal és az MSZMP között folyó tárgyalásokra. Sok bírálat érte e tárgyalásokat a legkülönbözőbb oldalakról. Én magam eredményesnek tartom őket. Az eredmények közül a Büntető Törvénykönyv módosítására és a választási törvényre vonatkozó egyezséget tartom a legfontosabbnak. Sokan háborodtak fel az MSZMP Központi Bizottságának azon a döntésén, hogy a párt bennmarad a munkahelyeken. Ez valóban rossz döntés volt, úgy vélem azonban, hogy nagyon kicsi a jelentősége. Azt sem tartom kardinális kérdésnek, hogy a hadsereg fölött a köztársasági elnök rendelkezik. Végül is az a helyzet, hogy egyes pontokon az MSZMP, más pontokon az ellenzék engedett és kompromisszum másképpen nem jöhet létre. Kézenfekvő az a gondolat, hogy az Ellenzéki Kerekasztal kényszerhelyzet eredménye. Az EKA-ban résztvevő pártoknak szüksége volt egymásra. Ez igaz, de az is igaz, hogy az emberek nem mindig ismerik fel, hogy kényszerhelyzetbe jutottak és ha már felismerték, akkor sem mindig tudnak a kényszerhelyzet követelményeihez alkalmazkodni. (folyt.)
1989. október 8., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|