|
|
 |
|
 |
Országos műemléki konferencia Székesfehérvárott (Németh Miklós) (1. rész)
|
1989. október 5., csütörtök - Csütörtökön a székesfehérvári Vörösmarty Színházban megkezdődött a 15. országos műemléki konferencia. A háromnapos eszmecsere 300-nál több résztvevőjét - köztük a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi, valamint a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium vezető munkatársait, Ráday Mihályt, a Város és Községvédő Egyesületek elnökét - Sziklai Antal, a Fejér Megyei és Balsay István, a Székesfehérvári Városi Tanács elnöke, a korábbi, 14. konferencia házigazdáinak nevében pedig Takács Gyula, a Baranya Megyei Tanács elnökhelyettese köszöntötte. Az üdvözléseket követően Németh Miklós miniszterelnök tartott előadást Építészeti örökség a társadalomban címmel.
Bevezetőben, visszautalva egy korábban Cegléden mondott
beszédére, ismételten kifejezte azt a meggyőződését: nem igaz az a
jelszó, hogy a múltat végképp el kell törölni. Nem, a múltat nem
lehet, nem szabad végképp eltörölni, mert múlt nélkül nincs nép,
nincs nemzet és család sem
Sajnos az utóbbi évtizedekben a
bürokratikus erőszakszervezetek szó szerint is vették ezt a jelszót.
A szellemi örökség mellett pusztulásra ítélték vagy pusztulni
hagyták tárgyi, építészeti örökségünket, múltunkat is. Hatalmas
hiba, sőt, bűn volt. Nem mi követtük el, de a penitenciát ránk rótta
a történelem. Nincs hova továbbítanunk, vállalnunk kell és jóvá kell
tennünk elődeink cselekedeteit. Nem lesz könnyű, de semmilyen
nehézség nem riaszthat el bennünket ettől a küldetésünktől.
Az itt, most kezdődő konferencia - folytatta a miniszterelnök -
e kérdéskör egyik fontos összetevőjével, építészeti örökségünkkel
foglalkozik, mégpedig abból a tényből kiindulva, hogy a magyar
építészeti örökség megtestesíti ezeréves történelmünket,
kulturánkat, a magyar földhöz való kötődésünket. Ez a magyar
történelem folyamatosságának tárgyi kifejeződése. Ez az a kapocs,
amit nem tudott kikezdeni az idő, az önkény és a pusztítás sem. A
romjaiban is gyönyörű zsámbéki románkori templom ugyanúgy ragyog,
ugyanúgy része kulturális, építészeti örökségünknek, mint a főváros
csillogó épületegyüttesei. Építészeti, kulturális értékeink ékesen
bizonyítják: országunk történelmében voltak olyan korszakok, amikor
az európai társadalmi, kulturális és tudományos haladás élvonalához
tartoztunk, különben nem lehetne építészeti örökségeink közül több a
világörökségnek is része. (folyt. köv.)
1989. október 5., csütörtök 20:52
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|