Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › augusztus 15.
1989  1990
1990. június
HKSzeCsPSzoV
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829301
2345678
1990. július
HKSzeCsPSzoV
2526272829301
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1990. augusztus
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Az SZDSZ ügyvivőinek nyilatkozata

"...a vállalati tanácsok újraválasztását el kell halasztani, az erről szóló kormányrendeletet fel kell függeszteni, majd módosítani kell. Mihelyt a Parlament összeül, a szabad demokrata képviselőcsoport megteszi a szükséges lépéseket. "
BBC, Panoráma:

Népszavazás vagy felkelés Horvátországban?

"Tudjman elnök Horvát Demokrata Szövetsége a három hánappal ezelőtti többpárti választásokon nagyarányú győzelmet aratott. A választások után megalakult jobbközép kormánya megpróbálta a gyakorlatba átültetni ígéreteit a választások előtti korteshadjáratban. Tudjman pártja ígéretet tett a horvát nemzeti értékek helyreállítására, a kommunista vezetők leváltására, a kommunisták által alkotott törvények megváltoztatására, csakúgy, mint Jugoszlávia laza szövetségi rendszerré való átalakítására, amely gyakorlatilag Horvátország függetlenségét jelentené. "

Szőcs Géza tapasztalatai

München, 1989. szeptember 14. (SZER, Szerkesztők fóruma) -
Rádiónk magyar osztályának budapesti tudósítója, Szőcs Géza ül velem
szemben a studióban. Néhány napot Münchenben töltött, és mielőtt
most visszatér Pestre, kihasználjuk az alkalmat, hogy az e heti
Szerkesztők fórumán beszélgessünk eddigi tapasztalatairól.

    Július elején kaptad meg a hivatalos akkreditációt a magyar
külügyminisztériumtól, de már június első napjaiban gyakorlatilag
megkezdted a rendszeres újságírói munkát, vagyis több mint három
hónapos tapasztalatra tekinthetsz vissza. Mielőtt rátérünk
tudósításaid tárgyára, a mai hazai helyzetre és hazai folyamatokra,
szeretnék valamit tisztázni, nem is tisztázni, inkább egy kicsit
megközelíteni, ami a tudósító alannyal, vagyis a te személyeddel
kapcsolatos. Azt ugyanis, hogy milyen nézőpontból vagy képes
figyelni, mérlegelni mindazt, ami Magyarországon végbemegy. Azért
kérdezem ezt, illetve azért is, mert számomra évtizedek óta egy
adottság, hogy úgy kell megformálnom Magyarországról a véleményemet
- és az újságírói munkámat is így kell végeznem -, hogy bár rengeteg
információ áll rendelkezésremre, mégis kívül élek, nem
Magyarországon élek. Kívülről kell néznem a dolgokat. Kívülről
figyelem azt, ami belül történik. Ennek - legalábbis remélem - van
néhány kisebb előnye, a nyilvánvaló hátrányaival természetesen
régóta tisztában vagyok.

    A hazai ember esetében ő természetesen otthonosan tájékozódik
egy számára simerős közegben. Közelről lát mindent, de talán
megkockázatom azt, hogy talán egy kissé túlságosan közelről lát
mindent. Az összehasonlítási lehetőségei a nemzetközi párhuzamok,
összefüggések felismerésének lehetőségei számára azt hiszem
korlátozottabbak. Továbbá az is fontos, hogy - és ez vonatkozik arra
is, ha a hazai ember újságíró -, ő nemcsak újságíró, nemcsak hazai
ember, hanem cselekvő résztvevője és adott esetben szenvedő alanya
is annak, ami Magyarországon történik, és ez az ítéletét is
befolyásolja. (folyt.)


1989. szeptember 14., csütörtök


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- Szőcs Géza tapasztalatai - 1. folyt.

Hadd kérdezzem, mi a helyzet nálad, vagy hogy érzed, mi a
helyzet nálad? Lehet-e talán azt mondani, hogy a mostani
helyzetednél fogva ott Pesten a te nézőpontod lehet az ideális?

    - Mint Kelet-Európában annyi minden, ez is rendkívül
paradoxális. Azzal kezdhetném, hogy Magyarországhoz képest egy
keletibb tartományból érkeztem, Romániából, azaz Erdélyből, és az,
aki ismeri a romániai valóságot, tudja, hogy ez már egy meghatározó
optika, amelyhez képest Magyarország a Nyugatot jelenti, a
nyugatabbra levő, civilizáltabb tartományt jelenti.

    Másfelől, mint ismeretes, három éve itt élek. Tehát ez a három
év bizonyára elég kellett lenni ahhoz, hogy kifejlődjön bennem egy
nyugati optika is. A dolgok megítélésének nemcsak keleti szemmel,
hanem nyugati szemmel való készsége is. Azt mondhatnók, hogy ez már
elegendő ahhoz, hogy az ember egy skizofréniát hordozzon magában,
mert ehhez még hozzá jön az is, hogy az igazi optika az sem nem
keleti, sem nem nyugati, hanem helyi. A furcsaság az, hogy noha
magyar újságíró, magyar költő voltam már Erdélyben is, ez alatt a
magyarországi valóságot sokkal kevésbé ismerhettem meg, mint
nyugatról.

    Mindez együtt, ez a hármas perspektíva együtt: az erdélyiségem,
a viszonylag újkeletű és felületes svájciságom, a hónapokban mérhető
magyarországiságom együtt valóban azt hiszem egy olyan sajátos
keverékét nyújtja az optikáknak, ami nem gyakori. Én annak
feltétlenül örülök, hogy Magyarországról láthatom, Magyarországon
élhetem át a nemzet történelmének talán egyik legfontosabb
periódusát.

    Gyakran felteszik a kérdést, hogy költői munkám, költői
tevékenységem nem szenved-e valamiféle hátrányt, nem kerülök-e
hátrányos helyzetbe mint költő azzal, hogy újságíróként telnek
napjaim, heteim. Azt hiszem, nagy szükségem volt arra, hogy közelről
ismerkedhessem meg azzal a valósággal, mind a horizontális
szerkezeteivel, mind vertikális strukturáival, ami a nemzet gerincét
adja. Az anyaországi társadalomról beszélek. (folyt.)


1989. szeptember 14., csütörtök


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- Szőcs Géza tapasztalatai - 2. folyt.

- Az előbb kimondtad azt a két nagy szót, hogy történelmi
periódus Magyarország életében. Nyugaton többnyire reformfolyamatnak
nevezik, amikor Magyarországról beszélnek, Lengyelországról, adott
esetben a Szovjetunióról is.

    Ami érdekelne, hogy véleményed szerint mi a motorja
tulajdonképpen ennek a folyamatnak? Mi az, ami hajtja előre? A
társadalom nem aktivizálódott még olyan mértékben, hogy a társadalmi
motorra lehetne hivatkozni. Megkockázatatom a magam véleményét: én
úgy érzem, hogy az indító erő feltétlenül az volt, ha ezt erőnek
lehet nevezni: a párt önbizalmának a széthullása, szétesése, a
hatalom önbizalmának a végzetes megingása. És ez indította el, és
még ma is jelentős részben ez az egyik erő, ami ezt a folyamatot
előre viszi. Mi a te véleményed?

    - Kétségtelenül egyik tényezője annak az átalakulásnak, ami ott
történik most, a párt önbizalomvesztése. Emellett még nagyon sok
olyan faktort lehetne megnevezni, amely elképzelhető, hogy részt
vesz ennek a folyamatnak a hátterében. Elképzelhető, hogy még nagyon
sok hasonló tényezőt meg tudnánk nevezni. Ha nagyon őszinte akarok
lenni, azt kell mondanom, hogy nem tudom, hol húzódnak a társadalom
tartalékai. Én elhittem azt, amit az ellenzék és az emigráció
mondott. Elhittem, hogy ezt a társadalmat depolitizálták apró kis
juttatásokkal, konzum-javakkal, konzum-értékekkel megvásárolták.

    Elhittem azt, hogy ennek a társadalomnak már van
veszítenivalója, és ezért nem alkalmas egy forradalmi átalakulás
hordozójának lenni. Elhittem, hogy az átlagéletkora már túl öreg
ahhoz, hogy egy forradalom országa lehessen, mert vannak ilyen
elméletek is, hogy minél kisebb egy országban az átlagéletkor, annál
valószínűbb egy forradalmi folyamat létrejötte. Nos, mindezt
elhittem másokkal együtt, akiket gondolom, hogy ugyanolyan
meglepetésként ért az, hogy a társadalom egy ilyen politikai
tetszhalál állapotából képes volt talpra állni, rosszul használtam a
múlt időt: képes. Ezekben a pillanatokban áll talpra. (folyt.)


1989. szeptember 14., csütörtök


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- Szőcs Géza tapasztalatai - 3. folyt.

Oly sokszor hallhattuk és láthattuk, hogy a legjobb elméket, a
morálisan és professzionálisan legkiválóbb személyeket háttérbe
szorították, száműzték, öngyilkosságba, alkoholizmusba
kényszerítették. Akkor honnan mégis ez a tartalék, ez a megújulást
biztosítani képes potenciál, ami most lépten-nyomon megnyilvánul? Ez
egy történelemfilozófiai kérdés, vagy ha úgy tetszik,
társadalomlélektani kérdés. Én nem tudtam még megválaszolni, én
kissé patetikusan azt mondhatnám, hogy lenyűgözve figyelem, és
próbálom megérteni. Talán ez is az ottani munkám egyik értelme, hogy
ezzel kapcsolatban többet megértsek.

    - A párt önbizalmának a szétesése, ez tulajdonképpen egy negatív
hajtóerő. Te utaltál a pozitív erőkre, amelyek fellépnek. Most
konkrétabban: az ellenzék részéről valahogy én innen kívülről - most
megint a kölső nézőpontra utalok - úgy érzem, hogy azért az ellenzék
önbizalma még egyáltalán nem elegendő. Mintha valami nagy tettre
lenne szüksége az ellenzéknek. Egy nagy sikerre, és ezt a sikert
gondolom egy választás hozhatja meg, vagy egy választási siker, ami
ezen döntően változtathat. Nem?

    - Lehet, hogy így van, ehhez azért hozzáfűznék valamit. Az
ellenzék talán picit zavarba is jött attól, hogy váratlanul
megnyíltak előtte olyan érvényesülési lehetőségek, amelyekkel nem
számolt, amelyekre nem készült fel. Ez a tanácstalanság, vagy belső
elbizonytalanodás azt hiszem kitapintható. De a választási siker, az
egyértelmű. Az elsöprő választási siker sem hiszem, hogy feltétlenül
egy magabiztosságot eredményezne, mert akkor is ott van az a
szorongó kérdésfeltevés a legtöbb ellenzékiben - még ha ez nem is
nyílt, de azt hiszem, hogy a legtöbbjükben ott van -, hogy mikor a
kormányzás felelősségét átveszi, vajon képes lesz-e megfelelni annak
a feladatnak, amelyhez hasonló feladatnak mint ellenzéki, kitűnően
megfelelt. (folyt.)


1989. szeptember 14., csütörtök


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- Szőcs Géza tapasztalatai - 4. folyt.

Az ellenzékről elmondható, hogy egy történelmi küldetést
teljesített Magyarországon az elmúlt évtizedben, és ezt jól
megcsinálta, jól tette. Ő sem lehet biztos abban, hogy a kormányzás
felelősségteljes feladatának képes lesz-e megfelelni. Azzal együtt,
hogy osztom Tamás Gáspár Miklós véleményét arról, hogy nem igaz az,
hogy csak a jelenlegi kormányzatnak volnának szakemberei és
politikai rutinnal rendelkező garnitúrája. Nem erről van szó. Nem
azt gondolom, hogy az ellenzék attól fél, hogy nem elég hozzáértő,
de a felelősség ténye önmagában lehet...

    - Igen. Ilyen szempontból a lengyelországi tapasztalat ez most
rendelkezésre áll, mert itt van egy nagyon lényeges fázis különbség,
amivel most a lengyelek előre rukkoltak, Magyarország elé. De ez
talán a magyar ellenzéknek is komoly haszna lehet. Ezt megfigyelni,
és ebből tapasztalatokat meríteni.

    - Szerintem nagyon fontos az egész magyar társadalom számára,
hogy a lengyelországi tapasztalatokat a lehető legrészletesebben és
a lehető legtárgyilagosabb megvilágításban közvetítsék neki, és
ebben ránk is hárul egy jól körvonalazható feladat.

    - Beleértve a buktatókat, nehézségeket is. A folyamat
hajtóerőit, a lehetséges hajtóerőket sorra véve egy nyilvánvaló
kontraszt merül fel bennem 1956-tal kapcsolatban. Annak idején az
írók micsoda hatalmas szerepet játszottak 1956 előtt
Ők voltak a
reformfolyamat elindítói, mozgatói, zászlóvivői. Ma is nagyon sok
magyar író közéleti, politikai tevékenységet folytat. De elsősorban
mint politikusok, ellenzékiek. Ők is futnak, de így mint a magyar
írók, mint társadalmi erő, ezt így nem érzem most. Mi ennek az oka?
(folyt.)


1989. szeptember 14., csütörtök


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- Szőcs Géza tapasztalatai - 5. folyt.

- Azt gondolom, hogy szét kell bontani nagyon óvatosan itt az
egyes összefonódott fogalmakat, hogy az írók és az irodalom szerepe.
1956-ban kétségkívül - az eszmei előkészítésében ennek a
forradalomnak és szabadságharcnak - az irodalomnak óriási szerepe
volt. Nem állítanám, hogy a mai csendes, vértelen akár folyamatnak
nevezhetnénk - mert én nem értek egyet azzal, hogy ez a folyamat
forradalom lenne -, maradjunk annál, hogy ennek a mai erjedésnek a
megindítói szerintem ugyancsak az írók voltak.

    Lehet, hogy nem olyan nyilvánvaló, nem olyan látványos a
szereplésük, nem nyílt most alkalom arra, hogy a "Talpra magyar
"-t
el lehessen szavalni egy múzeum lépcsőjén, és nem nyílt arra sem
mód, hogy egy évekig kéziratként fiókban tartott "Egy mondat a
zsarnokságról" előkerüljön. És ezért kevésbé látványos. De azt kell
mondanom, hogy az írók megfeleltek annak a ki sem mondott
várakozásnak, amelyet a társadalom az írói társadalommal szemben
megfogalmazhat.

    Nagyon érdekes viszont az, hogy az irodalom kétségkívül mintha
eltünt volna Magyarországról. Még az az irodalom is, amelyben a
leképeződését kereshetnénk a politikai folyamatoknak.

    - Az ismereteim valószínűleg hiányosak a mai magyar irodalomról,
de valahogy nem fedeztem fel még sehol semmiféle jelentős irodalmi
művet, amelynek a témája pontosan ez, a mai átalakulás lenne, a
legfontosabb, legizgalmasabb téma, ami egyáltalán lehetséges.

    - Igen. Értem, hogy miért nem született jelentős regény vagy
dráma ezzel kapcsolatban - leszámítva a publicisztikát, a hírlapi
műfajokat - nem született olyan irodalmi mű, amely egyrészt
nyilvánvalóan ebből keletkezett volna, másfelől hordozná ezt a maga
tükrében. (folyt.)


1989. szeptember 14., csütörtök


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- Szőcs Géza tapasztalatai - 6. folyt.

- Nem feltétlenül remekművekre gondolok, hanem olyan művekre,
amelyek a társadalmat megmozgatják, vagy legalábbis feltünést
keltenek, amellyel az emberek foglalkoznak pro és kontra.

    - Itt vissza kell térnünk egy kicsit az előző kérdésedhez. Az
irodalomnak ma csökkent a piaca Magyarországon. Majdnem azt mondom,
hogy nincs piaca. Ezt azért mondtam, mert kétféleképpen csökkent.
Először is az írók részéről csökkent a kínálat oldaláról. Az írók
politizálnak, az írók gyűlésre járnak, az írók kiáltványokat
fogalmaznak, szerveznek, vidéken szerveznek, fővárosban, külföldön
képviselnek politikai, ideológiai érdekeket, és mindeközben teljesen
nyilvánvaló, hogy miért, nincs idejük írni. Másfelől viszont a
kereslet piaca is csökkenőben van.

    - Miért?

    - Azért, mert évtizedeken keresztül az olvasó a politikai
természetű izgalmakat tulajdonképpen az irodalomban kereste. Nem egy
közepes író ettől lett felkapott irodalmi személyiség, mert
politikagilag izgalmas mondanivalót tudott elrejteni többé-kevésbé
teljesen nyíltan, vagy félig nyíltan, és ettől ismert és szeretett
író lett.

    - Politikai detektívregényt írt mondjuk. Az olvasó a sorok
között olvashatott.

    - Amikor erre nincs szükség, az olvasó máshol találja meg és
máshol keresi a politikai izgalmainak a közegét, közeg-rendszerét.
Úgyhogy az irodalom most tulajdonképpen hónapok alatt elveszítette
egy olyan funkcióját, aminek évtizedeken keresztül igen jól
megfelelt.

    - A társadalom fásultsága, ez majdhogynem egy közhely a mai
Magyarországon. Sokan hivatkoznak rá, de amit az előbb mondtál, a
beszélgetésünk kezdetén, az mintha cáfolná ezt. Tapasztalod a jeleit
annak, hogy ez a közhely ez kezd elavulttá válni? (folyt.)


1989. szeptember 14., csütörtök


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- Szőcs Géza tapasztalatai - 7. folyt.

- Én azt hiszem, hogy semelyik társadalom nem homogén. Ha arra
gondolok, hogy eljött az első viszonylag szabad választásoknak az
ideje Magyarországon, és akkor a választásra jogosultaknak
megjelenik jó esetben fele, vagy valamivel több mint fele, rossz
esetben még fele sem, az első szabad választásokon, akkor ez
alátámaszthatja azt, hogy ez a társadalom fásult, hogy ez a
társadalom meg van félemlítve, hogy depolitizált, és még sok minden
alátámasztható volna ezzel.

    Másfelől, aki ott volt a százezres nagyságrendű tüntetéseken, és
érezte azt az emóciót a tömegben, amely áramkörként járta át azt a
sok tízezer, százezer embert is, az egy pillanatig sem hiheti, hogy
a társadalom egésze fásult lenne. A társadalom nagy része lehet,
hogy egészségtelenül nagy része még mindig bizalmatlan a
politikusakkal, a politikával szemben, és talán nincs meg benne sem
a felelősségérzet, sem a hozzáértés, hogy megpróbálja sorsát saját
maga kezébe venni.

    De szerintem az is óriási eredmény, hogy ennyi év politikai
letargia után a társadalomnak akár csak egyharmada is, vagy közel
fele képes politikailag aktívnak lenni, tájékozódni, és részt venni
az eseményekben.

    - Egy másik sokat emlegett közhely: az átmentés kísérlete. Ezt
használják kollektíve az egész hatalmi csoportra, a legkülönbözőbb
vonatkozásokban: tulajdonreform manipulálása választásokkal
kapcsolatban, köztársasági elnök funkciójával kapcsolatban, és így
tovább. Hogy a hatalmi csoport keresi a lehetőségeket, hogyan tudná
a hatalmát, vagy annak egy részét átmenteni egy új korszakba, új
feltételek közé. Másik értelemben az egyéni átmentés, az
ejtőernyősök gyakorlatai: hogyan tudnának szépen landolni az új
körülmények között olyan emberek, akik eddig a hatalomhoz kötődtek,
a hatalmat szolgálták. (folyt.)


1989. szeptember 14., csütörtök


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- Szőcs Géza tapasztalatai - 8. folyt.

Majdnem mindig, teljesen elítélően, pejoratívan beszélnek erről.
Én valahogy érzem ennek a pozitívumát. Természetesen erkölcsileg
elítélendő, de a hatása, a következménye az nem feltétlenül negatív.

    - A számból vetted ki a szót, mert erre én is azt mondanám, hogy
bíztató jelnek tartom azt, hogy megkezdődött a tömeges átállás: a
dezertálás a hatalom belső berkeiből. Ez azt jelenti hogy ezek az
emberek, akikben kifinomult politikai érzék van, érzik, hogy az az
ügy egy vesztett ügy, és megpróbálnak idejekorán helyezkedni,
átmenteni, átmentődni. Az ellenkezője figyelhető meg ebben az egész
kísérletben, mint ami évtizedeken keresztül gyakorlat volt. Ugyanis
ez úgy nézett ki, hogy a hatalmi elit a nómenklatúra és az ezekhez
tartozók izolálták magukat a társadalomtól. Kivonultak, mintegy
szuperstruktúrát képeztek, és csak nagyon légies csatornákon
érintkeztek a társadalommal. Most pedig az ellenkezője történik:
most beépülni próbálnak a társadalomba, a distancia eltüntetésére
törekednek. Ezt megint bíztató jelnek érzem, és én azért nem aggódom
ezek miatt az átmentődési kísérletek miatt, mert azt gondolom, hogy
egy létrejövő demokratikus struktúrában igazából nem lesz esélye az
így átmentett jelenlegi hatalmi potenciálnak explodálni vagy
terjeszkedni.

    - Illetve ez egyeseknek talán sikerülhet, egyes személyeknek. Én
tulajdonképpen nem kívánom egyiknek sem személy szerint, hogy
sikerüljön, de ez magánvélemény. Ez más kérdés, hogy egyeseknek
sikerült, és persze, hogy kinek, de az egész hatalmi csoportnak
aligha sikerül.

    - Biztos, hogy nem sikerülhet.

    - Ez veti fel talán az utolsó közhelyet, a visszarendeződés
veszélyét, amit ugyancsak sokat emlegetnek manapság, ennek a
lehetőségeit, illetve ki az, melyik csoport hordozza ezt a veszélyt
egyáltalán az ország határain belül? (folyt.)


1989. szeptember 14., csütörtök


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- Szőcs Géza tapasztalatai - 9. folyt.

- Ha az én véleményemre vagy kíváncsi, azt kell mondanom, hogy
szerintem az ország határain belül nincs olyan csoport, nincs olyan
erő, nincs olyan mozgalom, amelyik képes volna egy visszarendeződés
hordozójának lenni, motorjának lenni, végrehajtójának lenni. Ez nem
jelenti azt, hogy külső szövetségesre, külső bázisra támaszkodva egy
belső hatalmi csoport, vagy képződmény ne tudna eredményesen
megvalósítani egy visszarendeződést. De ennek a feltételeit most nem
vizsgáljuk, tehát a külső beavatkozás feltételeit én amúgy is
valószinűtlennek tartom.

    - Engedj meg itt egy megjegyzést. Nemcsak a közvetlen külső
beavatkozás lehet faktor itt?, hanem az is, hogy például a
Szovjetunióban olyan változások következhetnek be, amely egyes belső
csoportoknak a hatalmi önbizalmát visszaadja, hogy úgy mondjam.
Tehát nagyobb eséllyel léphetnek fel, mint korrában.

    - Igen, úgy mint a Jaruzelski megoldás volt annak idején
Lengyelországban. Én ezt nem tartom valószínűnek, hogy
Magyarországon akár a hadsereg, akár más fegyveres testület volna
annyira - ezt a szót használom - reakciós, hogy a társadalom
akaratával és spontán önmozgásával szembehelyezkedve egy ilyet meg
akarna csinálni. De hogy meg is tudjon csinálni, abban végképp
kételkedem.

    Kételkedem amiatt is, mert a magyar történelem szerint az
erőszakos hatalomátvételi kísérletek rengetegszer végződtek
kudarccal. De ebbe talán jobb, ha nem bonyolódunk bele, mert nagyon
szerteágazó a kérdéskomplexum. A válaszom lényege ennyi, hogy
szerintem a no return point, a vissza nem térés pontja elérkezett,
vagy már túlhaladták. Ezeket a mozgásba jött erőket belülről
megfordítani, megállítani nem lehet.

    - Szőcs Géza, köszönöm a beszélgetést, és jó munkát továbbra is
Budapesten
+++


1989. szeptember 14., csütörtök


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD