|
|
|
|
- Beszélgetés Cseke Lászlóval - 10. folyt.
|
Mi angolul beszéltünk, tehát a külvilág tudta rögtön tudta, pontosította hogy honnan jöttünk. Most irodahelyiségekben, itt-ott ahol megfordultunk: Szabad Európa Rádió tényleg egy előzékenységet, egy rendkívül udvariasságot biztosított számunkra, és ez jóleső. De hogy megérdemeltük-e, ezt a hallgatóink jobban tudják. De mesélhetném szinte már a komikus eseteket is, hogy milyen véglet volt például két eset. Egyik alkalommal valaki megtudta, hogy Szabad Európa Rádió - azt mondta ja, kérem szépen én az 50-es években a honvédségnél a maguk adásait szalagra vettem, ez volt a megbízásom, és továbbítottam. Hallgattam én naponta Bálint gazdát, Gallicust. Aztán mint kitűnő távírászt átirányították és egy bizonyos megfigyelő állomásból vennie kellett magyar területen a repülőgéphordozók jelzéseit. Például a Forestal repülőgéphordozó jelzéseit. Amit nem szeretett venni: az olaszok voltak, mert az olaszok rendkívül gyorsan morzéztak. (...) Az elmúlt négy magyarországi évtized elmebajai közé tartozik, hogy Magyarországon embereket odültettek, hogy figyeljék a 6. Flotta jelzéseit... - Még egy rövid kérdés: 40 év után visszatérni abba a városba, ahonnan eltávoztál, ahol születtél - milyen érzés? Amikor az ember belép? - Nincs semmi szorongó, semmi torokszorító, semmi emóció. Repülőtérre érkezel, ahol van egy kis kellemetlen adminisztratív ellenzőrzés, a határ, tehát az útlevélvizsgálatnál, különösen a mi esetünkben. Az előbb túloztam, azt mondtam, hogy mindenütt barátságosan fogadnak bennünket - hát ezen a részen nem, ahol az útlevelet és a vízumot vizsgálják és visszakérdezik. Kétszer is megkérdezték tőlem, hogy mi az édesanyám neve. Én sokhelyütt jártam már a világon - hál istennek - valamennyi földrészt megjártam, de ilyen kérdést nekem még soha nem tettek fel. Egyébként is édesanyám már meghalt, én ezt közöltem is az illetővel. De mégegyszer visszakérdezte. Ott a repülőtéren kapcsolatban állnak mikrofonnal és távbeszélő révén valamilyen központtal, nyilván onnan kérdezték. Dehát az útlevelemet hivatalosan nyújtottam be a hivatalos szerveknek, ők hivatalosan állították ki a vízumot. - Cseke László - köszönöm a beszélgetést. +++
1989. augusztus 17., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|