|
|
 |
|
 |
- Beszélgetés Cseke Lászlóval - 6. folyt.
|
- Kétségtelenül ez egy - ha szabad ezt a szerény kifejezést
használnom - történelmi jelentőségű riport volt. Már az is, hogy
milyen hamar megvalósítható volt. Amikor úgy láttuk, hogy minden
adminisztratív intézkedést, minden adminisztratív lépést megtettünk,
a tárgyalások lefolytak, a gépezet beindult, illetve beindulhat az
iroda és a stúdió megteremtéséhez, akkor csütörtökön délután
felhívtam a magyar Belügyminisztérium sajtóosztályát, Horváth
Jánost, akivel innen a müncheni stúdióból már egy-két esetben
csináltunk felvételeket, interjút. Kértem őt, hogy itt vagyok
Budapesten, szombat délben repülök vissza Münchenbe, tehát jó lenne
ha pénteken a rádió alelnökével ellátogathatnék az osztrák határra.
Ő arra kért, hogy egy óra múlva hívjam vissza. Megadott egy
telefonszámot, a határőr-parancsnokság egy ezredesének a
telefonszámát, aki már felkészülve fogadott. Ő ajánlotta a
zalaegerszegi körzetet, hogy menjünk oda pénteken délelőtt fél 11 és
11 között, majd fogadnak bennünket. Bérbe vettünk egy budapesti
taxit, és a 7-es úton megközelítettük Zalaegerszeget, mert azt
mondták, hogy az út mentén van a határőrség laktanyája.
- Zalaegerszeg elég messze van a határhoz.
- Igen. 8-kor indultunk Budapestről, és a megfelelő időben
érkeztünk a laktanya elé. Én épp kiszállok a gépkocsiból, viszem a
hangfelvevő készülékemet, és egy-két méterre látok egy katonát.
Rendkívül feszesen szalutál, tiszteleg, és kérdezi harsányan: Szabad
Európa Rádió? Én mondtam, hogy az. És a Szabad Európa Rádió
munkatársa - jómagam -, és természetesen az amerikai alelnök,
valamint a taxisofőr is (mert ő is rendkívül kíváncsi volt, hiszen ő
mint honpolgár ő sem látott ilyet) hogy egész egyszerűen csak
besétálunk a határőrség kaszárnyájába. (folyt.)
1989. augusztus 17., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|