|
|
|
|
Aratósztrájk
|
München, 1989. június 29. (SZER) - Egy évvel ezelőtt futótűzként terjedt a hír: tüntetnek a kiskőrösi szőlősgazdák. Akkoriban ez még igencsak merész formája volt a nemtetszés kinyilvánításának, és az agrárpolitika akkori felelősei jobbnak látták az azonnali kapitulációt - a legsürgetőbb követeléseket teljesítették. A mai aratósztrájk követeléseit - legalábbis hosszú távon - csak a mezőgazdaság szerkezetének teljes átalakításával lehetne kielégíteni. Hallgassák meg Rajki László hírmagyarázatát: - Nemakarásnak, jobban mondva -aratásnak nyögés a vége - időszerűsíthetjük a közmondást. Idén a mezőgazdaság nyög az agrárolló szorításában, mint azt a ma felvonuló kombájnok tiltakozó motorzaja is érzékeltette. De hogy nem sokáig tűri már a parasztság a budapesti kormány modern padlássöprő politikáját, azt bizonyítja ez a demonstráció, illetve a világosan megfogalmazott követelések és jelszavak is. Vége már annak az időnek, amikor utasítani lehetett a téeszeket hogy miből mennyit vessenek. Ha a kommunisták nem teljesítik a jogos feltételeket, akkor nem, vagy alig vetnek ősszel, és gabona helyett is rissz-rossz nehézipari termékeket gyártanak, amelyeknek sokkal nagyobb a nyeresége. A népet akarjuk eltartani és nem a bankokat - hirdette ma az egyik felirat, érzékeltetve, hogy ez a probléma nem csupán az alacsony felvásárlási árakra vezethető vissza, hanem rendkívül összetett. A hitelezési és váltófizetési gyakorlat, az állami exportmonopólium, a kétszámjegyű infláció, a kereskedelemmel, feldolgozóiparral szembeni teljes kiszolgáltatottság felemésztette a növénytermesztés és állattenyésztés nyereségét, az adó és társadalombiztosítási prés adta a kegyelemdöfést. (folyt.)
1989. június 29., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Aratósztrájk - 1. folyt.
|
Többe kerül már a leves, mint a hús. A hivatalosan átszámított 12 ezer forintos világpiaci ár egyharmadát sem fizetik 1 tonna búzáért, így az önköltséget sem fedezi a bevétel. A budapesti kormány csak egyes részkérdésekben engedett, de a lényegben, az ár-, hitel- és kiviteli politikában nem. Valószínűleg úgy számol, hogy a mai figyelmeztető tüntetés ellenére a nagyon jónak ígérkező termésből rekordhasznot könyvelhet el, amivel csökkentheti az államháztartás deficitjét, a nyugati adósságot, aztán majd jövőre kiszúrja valamilyen alamizsnával a mezőgazdaságból élők szemét. De téved. A falvak népe végre nem enged jogos jussából. A tsz-tüntetéshez ma több helyen csatlakoztak a kistermelők is, a Magyar Demokrata Fórum és a Kisgazdapárt szervezetei pedig számos megyében szolidaritást vállaltak a felvonulókkal. A résztvevők közül pedig sokan úgy nyilatkoztak, hogy ez csak a kezdete a totális árháborúnak. Az idei aratás sok mindenben különbözik az eddigiektől. Először fordul elő az ország történetében, hogy nem örül a parasztság a rekordtermésnek, pedig az időjárás kedvezett, a világpiaci árak emelkednek, mégis gyengén fizet a gabona a termelőknek. A budapesti kormány a lehető legrosszabb gazdaként herdálja a föld bőséges ajándékát, nem teljesíti a falvak népe jogos követeléseit, nem hajlandó biztosítani a nehéz munka tisztességes hasznát. A mai figyelmeztető kombájnos tüntetés sem késztette jobb belátásra a hatalom jelenlegi birtokosait. Ismét beigazolódott, hogy a kommunista agrárpolitikát hiába igyekeznek báránybőrbe bújtatni: egyre növekvő étvágyú farkas, amely nemcsak a jelent, a jövőt is felfalja. Meg kellene már végre érteni, hogy a magyar mezőgazdaság nem a csődépítő pártállamot, hanem elsősorban önmagát és a lakosságot akarja eltartani. (folyt.)
1989. június 29., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Aratósztrájk - 2. folyt.
|
Az egyik felvonuló kombájnon olvashatták a feliratot: - Inkább most álljon be a sorba, mint holnap kenyérért Világosan jelezve, hogy a kormány nemakarásának jövőre jön a böjtje. (folyt.)
1989. június 29., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|