|
|
|
|
A kormány gazdasági csomagterve - 1. folyt.
|
A 40 éves szocialista építés azt eredményezte, hogy egy iszonyatos betonkoloncot helyeztek a kibontakozás útjába. Felszámolták a magyar vállalkozói osztályt, tőkéjével, tapasztalatával, nemzetközi piaci kapcsolataival együtt, és 40 éven keresztül mindent elkövettek, hogy az engedelmes robotolók társadalma öltsön formát. Ez utóbbi cél nem egészen sikerült, mert maga a parancsuralmi gazdálkodás hívta életre a vállalkozás illegális, féllegális, majd legálisan is torz formáit, amelyek kényszerűen magukon hordták a parancsuralmi rendszerhez való alkalmazkodás bénító jegyeit, és miután mindez a rombolás megtörtént, miután a parancsuralmi gazdálkodás útján bejárták a teljes kört, amely a csődhöz vezetett, meghírdették a kibontakozást, illetve az új 3 éves tervet, a piachoz való visszatérés programját. Persze ez sem megy olyan gyorsan. Grósz Károly, akkor még miniszterelnök, már két évvel ezelőtt meghirdetett egy 3 éves programot, amely ugyancsak a válságból való kilábolást célozta, de ki beszél ma erről a halva született programról? Akkor úgy emlegették, hogy ez az utolsó lehetőség, de egyetlen kézzelfogható eredménye az volt, hogy 8 hónappal a program meghirdetése után Grósz pártfőtitkár lett. De úgy látszik, az utolsó lehetőséget követi a legutolsó, mármint az új 3 éves csomagterv, amelynek elfogadása nélkül - mint a pénzügyminiszter a parlamentben hangsúlyozta - immár elkerülhetetlen a gazdaság összeomlása. Ez a formula egyébként pontatlan és pongyola. Pontatlan, mert egy gazdaság sohasem omlik össze. A kérdés mindig az, hogy egy gazdaság milyen színvonalon, milyen teljesítménnyel képes működni. És pongyola is, mert a társadalom kisemmizett, nyomorgó milliói számára a gazdaság már régen összeomlott. (folyt.)
1989. május 7., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|