|
|
 |
|
 |
Mi történjen a nómenklatúra embereivel? II. rész 4.
|
------------------------------------------------
Washington, 1990. augusztus 14. (Amerika Hangja, Esti híradó) -
Milyen veszélyek fenyegetik az újdonsült kelet-közép-európai
demokráciákat? Többek között ehhez hasonló kérdéseket vet fel a
közismert angol társadalomtudós, Timothy Garton Ash, a New York
Rewiew Book,s-ban megjelent legújabb cikkének második részében,
amelynek ismertetésére Csernus Ákos munkatársunk vállalkozik:
- Garton Ash emlékeztet arra, hogy még júniusban egy bécsi
konferencián egy politikusnak felcsapott lengyel egyetemi tanár a
posztkommunista országokkal kapcsolatban a totalitáriátus kisértése-
veszélyt emlegette. A brit társadalomtudós azonban megvallja,
egyetlen kelet-közép-európai országban sem lát ilyen veszélyt.
Legalábbis nem abban az értelemben, ahogy azt egy híres francia
publicista, Jean-Francois Revel megfogalmazta.
Garton Ash szerint azonban "ha valóban fennáll valami ehhez
hasonló veszély, az sokkal inkább az önkény, a parancsuralom, a
tekintélyi elvekhez való ragaszkodás kísértése". A parancsuralomnak
Csehszlovákiában van a legkisebb esélye. A demokratikus hagyományok
ebben az országban a legerősebbek.
A tekintélyi elvhez való ragaszkodás kísértése Magyarországon
valamivel nagyobb. "Egy magyar író nemrégiben azt a véleményét
fejtette ki előttem, hogy a csehszlovákok szerencsések, mert amikor
a szőnyeg alá néznek, Masarykot találják, mi magyarok viszont Horthy
Miklóst." (folyt.)
1990. augusztus 14., kedd
|
Vissza »
|
|
- Mi történjen a nómenklatúra embereivel? II. rész - 1. folyt.
|
Szerencsére Magyarország elnöke ma nem Horthy, hanem
történetesen éppen ez az író, a liberális, közvetlen és szivélyes
Göncz Árpád. Noha Magyarország új politikai rendszerében valaha is
megjelenne egy új önkényúr, ez sokkal inkább miniszterelnöki,
mintsem az elnöki pozícióban lépne elő. Egy ilyen önkényúr uralmának
egy parlamenten kívüli mozgalom lenne az erőssége, ahogy a németek
mondják, egy Bewegung-gal (?) való szövetség. Támasza pedig egy
kormány által ellenőrzött elnéző sajtó és televízió lenne.
A Magyar Demokrata Fórum egyelőre nem minősíthető Bewegung-nak,
bár a magyar sajtó korántsem tanúsít olyan ádáz függetlenséget, mint
amilyet kellene. Irónikus módon úgy hírlik, hogy jelenleg a volt
kommunista pártlap, a Népszabadság az egyik legjobb újság.
De ha Kelet-Közép-Európában bármiféle veszély fenyegetné az
újdonsült demokráciákat, ez a veszély egy olyan időszak
következménye lenne, amelyet túl demokratikusnak nevezhetnénk,
Csehszlovákiában, Magyarországon éppúgy, mint Lengyelországban három
tényező is van, amely aggodalomra adhat okot - vélekedik a brit
társadalomtudós, és így folytatja: mindenekelőtt a tömegek
elégedetlensége. Az elégedetlenség nemcsak a gazdasági átmenet olyan
nehézségei miatt terjed, mint az áremelkedés, a szubvenciók
megvonása, a munkanélküliség, az új igazságtalanságok és az
észlelhető változások lassúsága. De a demokratikus parlamenti
folyamat miatt is, amely maga is felelős a változások lassúságáért.
A pollitika iránti látszólagos közömbösség és a forradalmi
türelmetlenség az éremnek ténylegesen csak a két oldala. (folyt.)
1990. augusztus 14., kedd
|
Vissza »
|
|
- Mi történjen a nómenklatúra embereivel? II. rész - 2. folyt.
|
A második ok, ami aggodalomra adhat okot a politológus szerint,
az új politikai eliten belüli konfliktusok. Minthogy nincsenek
világos választóvonalak, megfelelő pártok, a játszmának kevés
szabálya van.
A veszély harmadik okát a brit politológus a következőkben
látja: "a piacgazdaságra való áttérés egyaránt fokozhatja a jómódúak
számának rohamos növekedését és a tömeges kiábrándulást. Jó volna
azt gondolni, hogy Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia
koordinálni tudja az Európához való visszatérést, és támogatja
egymás zsenge demokráciáját. De az új vezetők minden jáakarat
ellenére ez az együttműködés máris versengéssé fajult, amit az
áprilisi pozsonyi csúcskonferencia is tükrözött, és ami a magas
szintű intézményesített koordináció új formáiban is kifejezésre
jutott."
A lengyel, a magyar és a csehszlovák megbízottak úgyszólván
minden nemzetközi találkozón a maguk ügyével állnak elő, igényt
tartva a Nyugat különleges figyelmére. Ez a versengés korántsem
egészségtelen, de méginkább kihangsúlyozza ezeknek az országoknak a
Nyugattól való új és régi függőségét.
Garton Ash megállapította: a nyugati beruházóknak nincs
semmiféle morális kötelezettségük, hogy befektessék pénzüket, csak
akkor, ha a körülmények megfelelőek. De a nyugati demokráciának
morális kötelezettségük, hogy segítsenek. A Nyugatnak ugyanakkor ha
segít, joga van következetes gazdaságpolitikát is elvárnia,
olyasmint, mint például a Balczerovicz (?), vagy a Klaus (?)
tervezet és egy olyasfajta kormányt, amely képes fenntartani egy
ilyen politikát. (folyt.)
1990. augusztus 14., kedd
|
Vissza »
|
|
- Mi történjen a nómenklatúra embereivel? II. rész - 3. folyt.
|
A brit társadalomtudós Charter elnök volt nemzetbiztonsági
főtanácsadóját, Zbigniew Brzezinskit is idézi, aki a bécsi
konferencián kijelentette, hogy "Nyugat-Németország a következő két
évben hajlandó 70 milliárd dollárt költeni a keletnémet átmenetre,
tehát mindössze 16 mmillió emberre, a hajdani Kelet-Európa
leggazdagabb országában. Mennyivel többe kerülne további 60 millió
ember felemelése három lényegesen szegényebb országban"?
A nyugati kormányok és a politikai vezetés magasabb köreiben
egyetértés van abban, hogy támogatni kell a demokráciára való
áttérést Kelet-Közép-Európában. De hány politikus venne komolyan
fontolóra egy nyugatnémetekéhez hasonló akciót? Még a nyugatnémet
adófizetők sem tanúsítanak különösebb hajlandóságot arra, hogy pénzt
áldozzanak a keletnémetekért - tehát ki gondolná komolyan, hogy
hasonló bőkezűséggel siessenek a lengyelek segítségére? Mindenesetre
ez az a pillanat, amikor fel kell áldozni a rövidlejáratú személyes
és kicsinyes anyagi érdekeket hosszúlejáratú nemzeti és európai
érdekekért - vélekedik Garton Ash, és hozzáfűzi következésképpen:
"aminek ma tanúi vagyunk, az nemcsak Kelet-Közép-Európa bimbózó
demokráciájának próbatétele, de a hagyományos nyugati demokráciáké
is. "
A tanulmány szerzője végezetül magyarázattal szolgált azzal
kapcsolatban is, miért csak a magyar, a lengyel és a csehszlovák
fejlemények elemzésével foglalkozott, amikor ettől a három országtól
keletre és délkeletre is mindenki demokráciáról áhítoz: "A válaszom
tisztán pragmatikus. Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia az
a három ország, ahol ma a demokrácia sorsa mérlegre került, és ahol
a Nyugat súlya különbséget tehet siker és kudarc között. Nem lehet
persze mindent egyszerre lebonyolítani. A német egyesüléssel a
demokratikus Európa határa máris áttevődött az Elbától az Odera
partjára. Őszintén remélem, hogy 10 vagy 15 éven belül az Ural és a
Fekete-tenger lesz a demokratikus Európa határa. Ma azonban még
kérdés az, hogy hol végződik a demokratikus Európa, az Oderánál-e,
vagy a Bug lengyel határfolyónál?" +++
1990. augusztus 14., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|