|
|
 |
|
 |
A független sajtó
|
-----------------
München, 1990. augusztus 14. (SZER, Magyar híradó) - A
helyhatósági választások egyben az idei nyári politikai vakáció
végét is jelzik majd. Egy hét múlva egyébként a parlamenti
képviselők nyári szünete is lejár. Augusztus 21-ikén indul meg ismét
a munka. A napirendre vonatkozó tervek már elkészültek. Az első
napokban az alkotmányügyi, törvényelőkészítő és igazságügyi
bizottság ülésén 8 törvényjavaslat kerül terítékre. Szó lesz a
lelkiismereti és vallásszabadságról, vállalati vagyonok
privatizációjáról, az új egyházjogi törvényről, a házszabály
kiegészítéséről, de a sajtóról egyelőre nem. Pedig sokszor előfordul
ez is a napirenden. Egy mai keltezésű hír pedig különösen időszerűvé
teszi a sajtó ügyét. A hírről Várkonyi Balázs beszélgetett el
Kukorelli Endrével:
- Vajon meglepi-e a hír - amelyet ma reggel kaptunk Budapestről
- Kukorelli Endre írót, miszerint megszűnik az egyik legrangosabb
hetilap, a Világ.
- Alaposan meglep.
- Pedig hát válságban a sajtó és kivált ezek a független
hetilapok, bizony inog alattuk a szék. Meglehetősen furcsa képzavar
ez, de a válságjelek megmutatkoznak. Nos, Kukorelli Endre egy olyan
laptól vált meg a közelmúltban, amelyen szintén kiütköznek a
válságjelek. Nem a színvonalát tekintve, hanem az eladhatóságot
tekintve. Hogyan látod?
- Sajnos az a helyzet, hogy erre fel kell készülni és arra is
nevezetesen, hogy nem a rossz lapok fognak kihullni a rostán - ahogy
ezt szokták mondani - a Világot nagyon sajnálom, mert ez egy nagyon
színvonalas hetilap és én egészen egyszerűen nem hittem volna, hogy
pont a Világ fog megszünni és remélem, hogy ez csak egy átmeneti
helyzet most, és valahogy majd normalizáládni fog a helyzet a Világ
körül is. Én többször is írtam és nagyon jól ismerek ott egy csomó
embert, egészen egyszerűen meg vagyok döbbenve. (folyt.)
1990. augusztus 14., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A független sajtó - 1. folyt.
|
- Na de hát más a színvonal és más az eladhatóság. És ennek a
feszültségét megélni, ennek az ellentmondását megélni, hogy az
olcsó, a közönséges, az útszéli terjed, és szépen megszűnnek azok a
lapok, amelyek minőséget is hoztak és nem kismértékben politikai és
szakmai bátorságot mutattak fel.
- Ezzel rendkívül fájdalmas szembenézni. Nekem is ez a
véleményem. Abban reménykedem, hogy valahogy valamit lehet csinálni,
tehát hogy nem fog betörni a piac teljes mértékben a kultúra
területére, hanem megmarad egy valamelyest védett helyzetben.
Egészen egyszerűen azért, mert hogyha ez nem következik majd be,
akkor egy rettenetes lepusztulás elé nézünk.
- A közelmúltban megszünt A Helyzet c. hetilap és igen
színvonalas volt a jóval korábban megszünt, az egyetlen vidéken
szerkesztett napilap a Dátum. Sorra buknak ki ezek az újonnan
alapított lapok. Elsősorban az érdektelenséget kérhetjük számon az
olvasótól, de hát az olvasótól nem lehet számonkérni semmit.
- Semmit. Nekem az a véleményem, hogy ugyanakkor meg azzal
együtt, hogy most felsoroltál néhány lapot, amelyik megszünt, ezzel
együtt még mindig a viszonylag szűkös létszámú magyar értelmiséghez
képest, akik Magyarországon élnek, még mindig viszonylag sok
irodalmi, vagy kulturális lap van. Sőt tulajdonképpen nem
viszonylag, hanem fel tudnék legalább 50-60 szépirodalmi
folyóiratot, különböző heti, havi és féléves, éves lapot sorolni.
Ezek mind valahogy még megvannak. Gyakorlatilag nagyon el kell
gondolkodnom azon, hogy mik azok a régi lapok - tehát amit a régi
rendszerben az állam által gründolt lapok -, amik megszüntek,
hirtelen nem is jut az eszembe semmi. Ezek is élnek tovább. (folyt.)
1990. augusztus 14., kedd
|
Vissza »
|
|
- A független sajtó - 2. folyt.
|
Ugyanakkor egy csomó, független, alulról szerveződő lap
keletkezett. Az a helyzet, hogy nekem az a véleményem, hogy bizony
ennyi magyar író nincs is. Tehát egész egyszerűen ahány lap van,
vagy relatíve amennyi publikációs hely van, ennyi magyar író nincs
is. És azt lehet tapasztalni ezeknél a lapoknál, hogy egyik sem
kiemelkedően jó. Ugyanis meglehetősen széthúzódik a mezőny és azt
lehet mondani, hogy mindegyik lapban, mindegyik irodalmi
folyóiratban lehet valami érdekeset találni, egy-két írást.
Koncentráltan csupa jó írást sem talál egyik lapban sem. +++
1990. augusztus 14., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|