|
|
|
|
Történelmi vállalásunk 2.
|
Tehát minden egyes nemzedék elkötelezett a múlt, a magyar nemzet fennmaradása iránt, de még inkább a jövő iránt. Mert ha mi nem mentjük át legjobb hagyományainkat a jövőnek és ha nem teremtünk új hagyományokat, mit örökölnek utódaink? A legfontosabb teendőnk, hogy a demokrácia, melyért 200 esztendeje harcolnak a magyarság legjobbjai, ne csak vendég legyen Magyarországon, amint volt 1848-49-ben, 1918-ban, 1945-46-ban, 1956-ban, hanem a mi történelmi vállalásunk eredményeként örök kísérője legyen nemzetünk életének
- Elnök úr, Ön történész, hogyan látja, mit tart fontosnak az elmúlt hónapok sorsdöntő változásaiból?
- Államalapító királyunk ünnepe kapcsán én azt tartom a legfontosabbnak, hogy a magyar állam életének a megújításáért folyik a küzdelem. Ennek a megújulásnak az a tartalma, hogy a parancsok kormányozta ország helyébe a törvények kormányozta ország lépjen, hogy Magyarország sorsát ne önkény határozza meg, hanem a népakaratot érvényesítő képviseleti rendszer, amely törvényes úton mindig megújítható, az alkotmányosság követelményei szerint. A nép ezt leginkább abban érzékeli, hogy az egypárti uralmat több párt versengése, vitája váltotta fel. Nagyon remélem, hogy e fontos mozzanat lényegét is tapasztalni és értékelni fogja, azt, hogy a döntések az általa választott képviselők mérlegelésén alapuló döntések. Azaz, a szabadság nem anarchisztikus formában ölt testet, hanem mindenekelőtt a törvény uralmában.
- A pártállam letűnésével eufórikus állapot volt tapasztalható. Ennek a szükségszerű elmúlásával, a hétköznapi gondok közepette lát- e lehetőséget, hogy a politizálásról leszoktatott nép követni tudja azokat a vitákat, amelyek itt a Házban zajlanak sorsunk jobbításának jegyében?
alc.: A rendszer önmagát fogja igazolni
- Úgy gondolom, hogy az eufória, a mámor nem lehet olyan közeg, melyben a közélet tartósan létezhet. Természetesnek tartom, hogy a hétköznapi figyelem alapján alakul ki a nép véleménye. Azt remélem, hogy népünk józanul fogja figyelni a fejleményeket. Nem a mámor visszatérésére gondolva, de nem is amiatt, mert olyan gyermeteg lenne, hogy föltételezné: a több mint négy évtizedes diktatura után azonnal teljesülhet minden demokratikus remény. Ha már azt elérjük, hogy ez a figyelem józan, sokat elértünk. Azt ugyanis követni fogja a gondos mérlegelés. (folyt.)
1990. augusztus 13., hétfő 11:30
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|