Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › augusztus 12.
1989  1990
1990. június
HKSzeCsPSzoV
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829301
2345678
1990. július
HKSzeCsPSzoV
2526272829301
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1990. augusztus
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

A Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség és az MSZOSZ közös nyilatkozata

"A kétoldalú tárgyalások keretében a felek megállapodtak arról, hogy a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség működési feltételeit - a vagyon végleges megosztásából ráeső tulajdon megelőlegezéseként - a jelenlegi MSZOSZ székházában biztosítják. A munkavállalók jobb érdekvédelme céljából szorosabb együttműködésben, rendszeres találkozásokban, a rendelkezésre álló információk folyamatos cseréjében, együttes fellépésében és közös akciókban érdekeltek. "
SZER, Világhíradó:

Önállósodási törekvések Szlovákiában

"A várható gazdasági nehézségek kezelése érdekében elkerülhetetlen a dolgok állásának, valamint a hatásköröknek a tisztázása. A szlovák kormány ezirányban - úgy tűnik - teljesen világos és határozott elképzelésekkel rendelkezik, melyre a cseh fél egyelőre nem tudott dinamikusan reagálni. Meglepte őket Meciar hajthatatlansága, erődemonstrációs kijelentései, és nemzeti érdekekkel alátámasztott abszolút érvényű intézkedései."

Interjú Szilágyi Sándorral

(Thassy Jenő)
Vendégem Budapestről Szilágyi Sándor a Beszélő egyik szerkesztője,
a független Menedék Bizottság és a Szabad Demokraták Szövetsége
tagja, valamint a november 15-i, március 15-i tüntetések egyik
szervezője, irodalmi kritikus. Sándor! - sokágú tevékenységed
között legelsősorban a tüntetések érdekelnek. Miért fontosak ezek a
tüntetések?
    
    - Az mindig is fontos volt, tulajdonképpen egy jó 10-15 éve
mindig is voltak tüntetések, különösen március 15-én, de október
23-án is. Azt lehet mondani, hogy ezeken a tüntetéseken az
emberek kifejezhették az akaratukat, megmutathatták, hogy igenis a
társadalom és a hatalom az nem ugyanaz: mást akar a társadalom,
mást akar a hatalom. Hogy a hatalom mit akar, röviden azt mondhatjuk,
hogy a hatalmát megtartani. Hogy a társadalom mit akar? Szabad,
független, demokratikus Magyarországot. Ez mindig is benne volt a
tüntetésekben - és ezért fontos.
    
    Hogy a tavalyi év természetesen más volt, mint a megelőző évek, a
tavalyi évben kezdtük tágítani a szabadság korlátait, kezdtük
leépíteni ezeket a korlátokat. Sikerült elérnünk, hogy ebben az
évben már törvény mondja ki azt az egyébként elvitathatatlan emberi
jogunkat: igenis az utcán is jogunk van hallatni a szavunkat.
    
    - Nagy változás történt november és március 15. között?
    
    - A változás nem novemberben, hanem valamikor a tavalyi év
kezdetén, nevezetesen a Magyar Demokrata Fórum megalakulásával
kezdődött. Nagyon nagy volt ez a változás, nagyon gyors volt ez a
változás. Személyes véleményem, hogy kicsit túl gyors is volt a
változás. Mi egy év alatt annyit végeztünk, amit egyébként három-
négy-öt év alatt kellett volna elvégezni. Tulajdonképpen ami
történt az elmúlt egy évben az annyi, hogy az értelmiség különböző
határozott véleményalkotó csoportjai megformálták magukat,
megtalálták a maguk szervezeteit, megalakították a maguk politikai
szervezeteit. Ennyi történt, ez nagyon fontos, kár hogy nem öt
évvel ezelőtt kezdtük el ezt csinálni.
    
    Másrészt ami nem történt meg az az, hogy a társadalom - a
szélesebb értelemben vett társadalom - az még mindig csendes. Azért
csendes, mert még mindig fél, és sajnos azt kell mondanom, hogy még
van is oka félni.
- A nyugati vélemény, a kezdetnél az volt, hogy az ellenzék az
tulajdonképpen egy kis csoport: a szamizdatnak az írói - és egy
egészen kis kör, amit mozgatnak. Átalakult ez már egy sokkal
szélesebb körű mozgalommá?
    
    - Azt lehet mondani, hogy az ellenzék, az eredeti ellenzék az
valóban egy kis kör volt. Hát én tagja vagyok, úgyhogy nehezen
beszélek erről, jobb volna hogyha... de talán van értelme annak is,
hogy belülről megítéljem a mi helyzetünket. Én azt gondolom, hogy -
most ezt kis öniróniával mondom - történelmi tettünk nem az volt,
hogy olyan 1977-78 tájékán még alakítottuk a magunk szervezeteit,
magunk kis, valóban párszemélyes szervezeteit és pár személyes
folyóiratait és kiadóit - itt említhetném az AB Kiadót, Demszky
Gábort az ABC kiadót: Nagy Jenőt, azóta az Áramlat Kiadó is
működik, tehát több könyvkiadó és több folyóirat - nem ez volt
igazából a nagy lépés, hanem az, hogy a lengyel puccs után mi nem
hagytuk abba, amit elkezdtünk.
    
    Három évig a legjobb barátaink hülyének tartottak bennünket, hogy
miért csináljátok, hiszen itt volt a szomszédban a Szolidaritás, tízmillió
ember, és lám nem tudták elérni a célotokat, mit akartok ti itt, pár tucat
ember? Akkor is azt mondtuk - én legalábbis azt mondtam -, hogy én
nyugodtan akarok aludni, ezért csinálom ezt a dolgot. És most látom,
hogy igenis értelme volt.
    
    - Mikor döbben rá á közvéleménynek a jó része arra, amire Te
önmagad rájöttél álmatlan éjszakák után?
    
    - Hát nem lehet mondani, hogy a közvélemény ezt nem tudta, a
közvélemény mindig is azt akarta, amit mi hangosan kimondtunk, csak
azt a lépést nem tették meg. Aminek különböző okai vannak, én ebben
most nem akarok elveszni. Hogy mikor döbbent rá? Nézd, 1956 után,
ami az 1956-os forradalom megtorlásával történt azt mindenki tudta:
hogy ezt a rendszert csak az erőszak tartja fenn. A külföldi, az
orosz erőszak és a belföldi a munkásőrségen és az összes fegyveres
erők birtoklásán alapuló erőszak.
    
    Az embereken apátia volt, tehetetlenségérzés, kiszolgáltatottság,
de az, hogy mi mit akarunk, tehát hogy a társadalom, az emberek, az
utca embere mit akar, az mindig is egyértelmű volt. Az, amit mi
tavalyi és idei tüntetéseinkkel, a jelszavainkkal és most már a
politikai programjainkkal és a beszédeinkkel kifejeztünk: szabad,
független, demokratikus Magyarországot. Mi mit is akarhatnánk mást?
    
    Ha megkérdezel valakit, hogy akar-e egy megszállt,
egypártrendszerű' diktatúrában élni, nyilván nem azt fogja mondani,
hogy igen.
    
    - Térjünk rá a tüntetések specifikus hatására. Mi volt a novemberi
tüntetésnek a hatása?
    
    - Én ezt nagyon fontosnak tartottam, ezt a Menedék Bizottság ~és a
Románia Libera szervezte, a két független kis szervezet. Körülbelül
500-an jöttünk el. Annak idején betiltották - a törvény ellenére
betiltották, abszolút törvénytelenül - és gumibottal szétverték,
mint bizonyára hallgatóink tudják. Jelentőségét én két dologban
látom. Az egyik az az, hogy megmutattuk, hogy a tüntetés, a
demonstráció, a politikának az utcára való kivitele nem rendőri
kérdés, hanem politikai kérdés -, tehát nem lehet rendőri úton
belénk fojtani a szót.
    
    Másik jelentőségét én abban látom, hogy megmutattuk, hogy igenis a
magyar népben, a magyar társadalomban él szolidaritás a román
néppel és a román társadalommal. Nem Ceausescuval, és nem Grósz
Károllyal. Tehát ahogy létezik szolidaritás az elnyomók között,
ugyanúgy létezik az elnyomottak között is. Én ebben látom a
jelentőségét.
    
    - És március 15.?
    
    - Hát március 15. az csodálatos dolog volt. Aki részt vett rajta,
részt vett a tüntetésen az tudja. Sajnos aki a tévéből, rádióból,
újságból akart értesülni, az nem. Alig mutatták...
    
    - És meghamisított képeket láttak...
    
    - Hát volt olyan is, sajnos - amiből egyébként az a tanulság
származik, hogyha mi jövő tavasszal szabad választásokat akarunk,
akkor igenis jogot kell formálnunk és meg kell teremtenünk, hogy a
tömegközlési eszközöknek legalább egy része valóban a kezünkben
legyen.
    
    Tarthatatlan az az állapot, hogy az adófizető állampolgár pénzén az
MSZMP Politikai Bizottsága nevezi ki, vagy erősíti még állásukban -
ami gyakorlatilag ugyanaz - a napilapok főszerkesztőit, a televízió
elnökét, a rádió elnökét, de tovább mehetnék: a Tudományos Akadémia
elnökét, az összes bankoknak, az összes banknak a legfelső
vezetését, a kiemelt gyárak vezetését - ez, az úgynevezett
nomenklatúra. Valami borzalmas neve van magyarul: "hatásköri
ügylista", vagy nem tudom mi, ki sem tudom mondani. Ezt meg kell
szüntetni még ebben az évben, különösen a médiának, tehát a
tömegközlési eszközöknek a kommunista pártpropaganda-eszközként
való használatát. Tudniillik szabad sajtó nélkül nincs szabad
választás.
    
    De visszatérve a kérdésedre: jelentősége az volt, hogy nem kis
nyomás után százezer ember jött ki az utcára, és azt amit már
mondottam, hogy mi szabad, független, demokratikus Magyarországot
akarunk, ezt kifejezésére juttatták az emberek és kifejezésre
juttatták azt is, hogy nem a KISZ és az MSZMP és a Munkásőrség az,
aminek a politikájával, vagy egyáltalán a létével egyetértenek -
hiszen a Múzeumkertbe a legjobb indulatú becslésre is maximum 15
ezren mentek el - hanem igenis a független demokratikus
szervezetekkel értenek egyet.
    
    - Egy újabb tüntetés készül, aminek szintén szervezője vagy, egyik
szervezője. A június 16-i Nagy Imre és társainak a temetése. Mik
a tervek erre?
    
    - Hát nagyon keveset tudok még erről mondani, mert az az igazság,
hogy én 20-án eljöttem New Yorkba különböző okok miatt, és most
fogok visszamenni. Beszéltünk már erről: valóban egy hasonló nagy,
vagy talán még nagyobb demonstrációra készülünk, mint március 15-én,
hiszen az 1956-os forradalom és annak megtorlása,olyan
politikai kérdés, amely nem lehet csak az, MSZMP belügye.
    
    Na, most a kérdés maga, meg az egész esemény elég kényes. Két
dologból tevődik össze: van egy kegyeleti része, és van egy
politikai része. Természetesen a kettő egymásba játszik. Tehát én
azt gondolom - de ezt még nem beszéltem meg a többi barátommal és
különböző szervezetek képviselőivel, sem a családtagokkal - én úgy
képzelem valahogy, hogy a 301-es parcellánál, tehát a temetőben,
ahol a testeket, így kell mondanom, hogy elkaparták, ott kerülne
sor a kegyeleti részre, ami a családtagokra és a Történelmi
Igazságtétel Bizottságára tartozik. Ebbe a többi szervezetnek úgy
érzem nincsen beleszólása. Természetesen minden technikai
segítséget meg fogunk ehhez adni, hiszen nyilván nagyon sokan
fognak eljönni erre az eseményre.
    
    De emellett június 16-án az utcán, valamelyik nagyobb köztéren,
tehát vagy a Parlament előtt, vagy a Hősök terén, vagy nem tudom
hol, igenis a társadalomnak, a független demokratikus
szervezeteknek meg kell adni a lehetőséget, hogy a dolog politikai
jelentőségéről is beszéljenek, tehát valamiféle politikai
nagygyűlésre fog sor kerülni.
    
    Természetesen, mint említettem, a kegyelet és a politikum egymásba
játszik, tehát nyilván a temetőbeli szertartásnak és
emlékbeszédeknek is meglesz a maguk politikai felhangja, mint ahogy
a mi politikai gyűlésünk középpontjában is a kegyeleti momentumok
is helyet kapnak.
    
    Azt meg kell mondanom, amit már tudok, hogy az Inconnu csoport
azért tervezi, hogy 350 kopjafát felállít a temetőben, amit én
nagyon szép gesztusnak tartok., hiszen ezen a napon - június 16-án
-nem csak Nagy Imrét és a közvetlen társait temetjük újra,
hanem a forradalom összes mártírját.
    
    - A március 15-i ünnepség és a június 16-i ünnepség - innét
szemlélve - úgy tűnik, hogy ezek új történelmi dátumok lesznek.
    
    Gondolom, hogy ez egy tartós dátuma lesz a magyar történelemnek.
    
    - Én azt gondolom, hogy igen. En azt gondolom, hogy valóban
elindultunk-afelé, olyan szerencsés most különösen a nemzetközi
helyzet és másfelől szigorúan annyira tragikusnak látszik az
otthoni gazdasági helyzet, hogy emiatt aztán politikailag
tarthatatlannak látszik az egypártrendszer és a szovjet
megszállásnak a fenntartása.
    
    Tehát ezeknek a körülményeknek az egymásba játszása miatt valóban
úgy gondolom, hogy történelmi esély van rá, hogy rövid távon egy
átmeneti politikai és társadalmi berendezkedés alapjait
kidolgozzuk, a független, demokratikus és szabad Magyarország felé.
    
    Tehát a válaszom az, hogy igen, látok erre történelmi esélyt. Nem
zárom ki, hogy esetleg bukfencek nélkül történne, hiszen nem kis
számú társadalmi erők, politikai erők érdekeltek abban, hogy ezt
minden erővel megakadályozzák. A jó kis állások, egyéb javadalmak
fűződnek ezekhez az érdekekhez, tehát itt még bukfencek
elképzelhetőek, de én azt gondolom, hogyha Moszkvában nem változik
a helyzet tartósan - tehát nem fordul meg -, akkor igenis képesek
leszünk átalakítani ezt a kicsi országot egy normális méretű
országgá. +++


1989. április 25., kedd


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD