|
|
|
|
Berecz titkos beszéde
|
(Gordon Tamás) München, 1989. március 22. (SZER, Kommentár nélkül) - Csalódást kell okoznom azoknak a hallgatóknak, akik megszokott gyakorlatunkból következően nehezen hozzáférhető szamizdat- ismertetésre vagy más, a független mozgalmak egyéb dokumentumaira számítottak. Most ugyanis egy olyan hangszalagot kaptunk Budapestről, amely a másik oldal, a hatalom oldalának fontos dokumentuma. Kérem, ne legyintsenek, ez ugyanis benfenteseknek szólt, hiába keresnék a Kossuth Kiadó termékei között vagy a Népszabadság oldalain. A témák joggal tartanak igényt a nagyközönség érdeklődésére. A beszéd, amelyről a felvétel készült, a Politikai Főiskolán hangzott el: Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja válaszolt a jelenlévők kérdéseire. Amennyire az elhangzottakból megállapítható, a felvétel tavaly ősszel készült. Ez persze azt is jelenti, hogy az események meglehetősen túlhaladták Berecz szavait. Ám ez mitsem változtat két tényen: az egyik azt árulja el, hogyan vélekedik a párt egyik vezetője az országot érintő legfontosabb dolgokról, a másik pedig egy lehetséges taktikáról, amit nevezhetünk fékezésnek - mérsékelt fogalmazással, vagy a nevén nevezve: a visszarendezésre való fölkészülésnek. Hogy az események mennyiben haladták túl Berecz szavait, azt hallgatóink jól tudják. Hogy ő mit mondana ma a Politikai Főiskolán, arra nehéz a válasz. Viszont, hogy mit tart fontosnak Berecz János a nyilvánossággal tudatni, arról vannak dokumentumok. Ezért az eredeti szöveget időnként megszakítjuk és felolvassuk a kérdéses témákban a napilapokból ismert Berecz-véleményeket. Az érthetőség kedvéért, ahol szükséges, elmondjuk, mire, vagy kire utal a Központi Bizottság titkára. Két kérdést, amit írásban kaptam. Különböző politikai tevékenységet kifejtő szervezetek jöttek létre az utóbbi időszakban: Márciusi Front, Demokrata Fórum, Fidesz, stb. - Melyek a legjelentősebbek, mik a fő céljaik, melyikhez milyen az MSZMP viszonya? Igaz-e az, hogy a KISZ nevét készülnek megváltoztatni FISZ-re, vagy egyébre? A FISZ-ről a végén kell majd szólnom. (...) Először ezekről a szervezetekről. Mondtam, hogy olyan átalakulásban vagyunk, ami akkor is lázas állapotot idézne elő, hogyha nem lennénk egyébként gazdaságilag ilyen nehéz helyzetben, ami felfokozza a politikai érzékenységet. Ehhez tartozik az a folyamat, hogy az embereknek véleménye van, a véleményeket tömöríteni igyekeznek, vagy ahogy ugye mondani szoktuk, hogy az érdekek bizonyos politikai alakulatokat hoznak létre. Az eddigi hagyományos szervezetek nem teljesen felelnek meg a követelményeknek, noha az eddigi hagyományos szervezetek átalakulása is szükséges és kötelező, és emellett létrejönnek új alakulatok. Az új alakulatok létrejötte arra törekszik, hogy mielőtt a törvény létrejön, már pozíciókat szerezzen, hogy később a törvény alkalmazkodjon a pozíciókhoz, és nem az alakuló szervezet a törvényhez. Tulajdonképpen az a helyzet, hogy Pozsgay elvtárs megbízásból ezeknek a szervezeteknek a vezetőivel nem hivatalos beszélgetést is folytatott. Tehát megbízásból, és a Demokrata Fórum vezetői is, meg a Fidesz is kifejtette, hogy jobban szeretik a mai állapotokat, amely az alkotmányban a szervezkedés szabadságát megfogalmazza, de nem rögzíti a szervezkedés szabadságának korlátait (...), és félnek attól, amikor a törvény ezeket a korlátokat megfogalmazza, márpedig meg fogja fogalmazni. Nekünk a következőre kell törekednünk. Először is arra, hogy lehetőleg törvényen kívüli szervezetek ne működjenek, ne legyen második nyilvánosság. Ha mi törvényesítünk, törvényi lehetőséget biztosítunk a becsületes normális szervezkedéseknek, és az úgynevezett második nyilvánosságból napfényre engedjük mindazokat, amelyek elviselhetők, eltűrhetők - bár nem értek vele egyet -, akkor lehetővé válik, hogy az illegális szervezkedést és az illegális kiadványokat pedig ne csak tiltsuk, hanem üldözzük is. Ehhez kellenek a törvényes körülmények, a törvényes feltételek megteremtése. Úgyhogy következő évtől, amikor az Országgyűlés elfogadja a törvényt, akkor utána a törvényes eszközökkel üldözni fogjuk mindazokat, amelyek törvényen kívüli tevékenységet jelentenek - ezt előre meg is mondjuk. Az Országgyűlés előtt idén januárban: "Pártunk határozottan ellenzi a köntörfalazást, kiáll az elvtelen időhúzás ellen". Na most, a mostani szervezetek, az Új Márciusi Front. Az Új Márciusi Front olyan szellemi, klubszerű tevékenységet kíván folytatni, ilyen társadalomban élő kérdések megvitatásával, nyilvános állásfoglalással vagy publikálással segíteni akar a pártnak a kérdések megválaszolásában. Ez az Új Márciusi Front - mint ahogy a közleményből nyilvánvaló volt - tavaly decemberben vagy novemberben alakult, márciusban megfogalmazta a felhívását. Akkor a Politikai Bizottság elítélte ezt a magatartást, azt javasolta, hogy a pártértekezlet után térjünk vissza a kérdés megbeszélésére, mert megzavarná a pártértekezlet előkészítését, ha az napvilágot látna. A pártértekezlet után háromszor foglalkozott vele a Politikai Bizottság. Akkor még nem PB-tagként írta alá a Nyers elvtárs. A pártértekezlet óta háromszor foglalkozott a Politikai Bizottság ezzel a témával, végül hozzájárult a publikáláshoz azzal a zárószöveggel, ami az Új Tükörben megjelent. És az Élet és Irodalomban Náray Géza nem jelent meg - mert hát a Náray Géza nagyon tud csúsztatni, mert kivonatokat közölt -, hogy azt ne kelljen közölni, hogy az egyetért a pártértekezlet döntésével. Ez egy ügyesen szerkesztett, polgári felfogásban szerkesztett, de a tartalma nem mind igaz. (...) A Magyar Újságírók Országos Szövetségének közgyűlése előtt január 28-án: "Csak egyféle nyilvánosság lehet. A sajtó, illetve a vélemény-nyilvánítás szabadságáról színt kell vallania az MSZMP- nek. Meg kell szüntetni a papírral, a nyomdával és a terjesztéssel kapcsolatos monopóliumokat. El kell kerülni, hogy e szabadságjogok gyakorlását az anyagi lehetőségek határozzák meg". Berecz János tavalyi beszéde - 3. Na most, mihez kell hozzászoknunk elvtársak? Amikor ezt vitattuk, akkor én elmondtam, hogy én holnapután valószínű alá fogok valamit írni, mert nem szeretném, ha a pártban azt hinnék, hogy én nem tudok aláírni. Tehát szellemi áramlatok kifejeződhetnek párton belül. Ez egy ilyen szellemi áramlat. Ha szervezetté alakul, akkor alá tudom írni az ellenzést. Én el tudom képzelni, a Politkai Főiskolán fog működni egy szocialista megújulásért klub, vitaklub, és el tudom képzelni, hogy én alá fogom írni annak az alapító felhívását, de a Politikai Főiskola keretein belüli vitaklub, és nem a párttal szembeni szervezkedés vagy szervezetként. Abban a pillanatban, hogy ilyenné alakul az Új Márciusi Front, akkor Nyers elvtársnak el kell döntenie, hogy a Politikai Bizottság tagja marad, vagy nyilatkozik, hogy szakított azzal a klubbal vagy intézménnyel, amelynek a felhívását mint vitaklub felhívását aláírta. Ilyen éles a helyzet. Most ez elviselhető, és meg kell szoknunk, hogy lesznek ilyen áramlatok. xxx A Szabad Európa Rádió Kommentár nélkül című műsorát közvetítjük. Berecz János előadását hallják, amelyet tavaly ősszel tartott a Politikai Főiskolán. Ami a Magyar Demokrata Fórumot illeti, keményebb körülmények között, keményebb hangon alakult, mint ahogy most állást foglal. A mostani állásfoglalásával, különösen, hogyha benyújtja a működési szabályzatát és kiad belőle, mint ahogy megígérték, kiadják belőle az 1956-tal kapcsolatosat, és a jelölt, az országgyűlési választásokon jelöltállítás jogának a fenntartását, akkor a Magyar Demokrata Fórummal, mint nemzeti törekvéseket kifejező intézménnyel párbeszédben tudunk lenni. Nem ajánljuk a párttagoknak, hogy részt vegyenek a Magyar Demokrata Fórumban egyelőre. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy munkamegosztásként részt vesznek benne párttagok. Munkamegosztásként és nem úgy, hogy a párttagok tömörül jenek. A Fideszt én ellenzem. Megmondom őszintén azért, mert programtervezete restaurációs, polgári-kapitalista program. Azzal a programmal itt együttműködni nem lehet. Ezt mi közöltük, és meg is mondtuk nekik. Nem teljesen egységes az ilyen jellegű megítélése, én ebben radikális és majdnem szélsőséges vagyok, éppen azért, mert ilyen programot elviselni nem lehet, elméletileg nem különösen nem lehet, tehát bejegyzésre való törekvés időszakában tiltani kell. Vagyis ha megfelelően átalakul a programja, akkor lehet párbeszédet folytatni vele. Van még egy Hálózat nevű szervezet, az pedig nemcsak programjában, magatartásában is polgári demokraták. Mást ne mondjak: egész vezérkara a nyáron - három hónapja, négy hónapja, öt hónapja - az Egyesült Államokban van ösztöndíjjal. Hát ezt ismerjük, hogy mit jelent ösztöndíjjal az Egyesült Államok... Politikai kiképzésen vesznek részt. Azért mertek mindnyájan elmenni, mert a Fidesz vezérkara itthon volt és a kinyújtott karjuk a Fidesz vezérkara, amely nagyon elhatározó, radikális magatartást tanúsít. A Műegyetemen, a bölcsész karon, elsősorban a jogi karon meg a Közgáz egyetemen vannak tagjai. Az említett Hálózat pontos neve: Szabad Kezdeményezések Hálózata, amelyből nem sokkal a Berecz beszéd után alakult meg a Szabad Demokraták Szövetsége. Folytatjuk Kommentár nélkül című műsorunkat: Ez a Hálózatnak a kinyújtott karja. A Hálózatot kategorikusan ellenezzük és még bejegyzés esetén is nagyon kemény politikai küzdelmet fogunk vele folytatni, ha netalán tán a törvény kötelezőnek fogadja el, és bejegyzésre alkalmassá válik, akkor is politikai harcot kell vele folytatni. Az Országgyűlés előtt idén januárban: "E helyről is felhívunk minden politikai felelősséget érző tényezőt, hogy vegyen részt az új nemzeti összefogás kialakításában. Ezen tényezők közé tartozik, és ennek is jelét adta többek között a Magyar Demokrata Fórum, az Új Márciusi Front, egyes ifjúsági szerveződések, a szerveződő Kisgazdák, a Veres Péter Társaság, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Münnich Ferenc Társaság. Nézzék! Azt szeretném megmondani, hogy hozzá kell szoknunk, hogy politikai harc kezdődött az országban - nem most: tegnap, tegnapelőtt -, méghozzá olyan, amely egy része már hatalmi jellegű, a hatalomért folyik, a választásokon ezt különösen észre lehet venni, úgyhogy a pártnak a választási küzdelme az majdnem olyan, vagy olyan súlyos lesz, mint a termelés megjavításáért, a gazdasági tevékenység erősítéséért folytatott harc, áttevődik bizonyos fokig a politikai harc súlya. A KISZ-re majd akkor a végén válaszolok. Először is még arról, hogy két PB-tag harca. Remélem, nem azt várják el, hogy én azt mondjam, szeretjük egymást, vagy nem szeretjük, mert megedződni birkózásban egészséges, és a politikában nem az a meghatározó, hogy szereti vagy nem szereti a másikat. (...) A Berecz Jánoshoz intézett kérdés így szólhatott: igaz-e, hogy a Politikai Bizottság két tagja harcban áll egymással? A válasz tehát Pozsgay Imrére vonatkozik. Azt szeretném elmondani, hogy életvitelünkben van sok hasonlóság, egy intézményben tanultunk, ő egy évfolyammal lejjebb. Elkötelezettségünkben is van sok hasonlóság és néha a véleményünkben is. Aztán más dolgokban pedig vannak különbözőségek. Ez részben az életútból, tapasztalatból ered, részben pedig meggyőződésből. Én a következőt mondom - és nem önöknek, neki is mondtam -, hogy én minden beszédhez, minden nyilatkozathoz, minden magatartáshoz úgy viszonyulok, hogy programozható-e, tehát megvalósítható-e. Ha nem programozható, akkor demagógiának tekintem, különösen ilyen magas szinten, mert akkor hangulatkeltésre megy. Megmondtam neki is, hogy az, hogy a nép nevében való kormányzást, a nép által való kormányzásnak kell fölváltani, az demagógia egy bizonyos szinten. Az Ő szintjén az. Egy alapszervezeti titkár ezt mondhatja, de nem mondja, mert tudja, hogy ez fából vaskarika így. Az, hogy csak alulról építkező társadalomra van szükség, ilyen még nem volt a világon. Lesz, de mi nem fogjuk még megérni. Az Országgyűlés előtt idén januárban: "Az utóbbi években sokféle módon szóltak ebben az országban a társadalom alulról való, önszervező épüléséről. A most tárgyalt két törvénytervezet jelenti azonban az első igazi garanciát arra, hogy ez a társadalomszervező óhaj joggá váljon". Csak olyan építkezés lehet, aminek van központja, amelyik gardírozza, irányítja, segíti, támaszkodik rá, és így lehet, tehát programozható szöveget kell mondani. Ebben van jelentős eltérés közöttünk. Egyet szeretnék megmondani: amióta együtt vagyunk PB- tagok, minden kérdésben, amiben döntöttünk, tulajdonképpen egységesen döntöttünk, de nem tárgyaltunk meg mindent természetesen. Én nagyon szeretném és bízom benne, hogy ez a Politikai Bizottság, amikor ennél rázósabb és nehezebb kérdéseket is tárgyal és közös következtetésre jut, hogy utána ez a közös következtetés azonos magatartásban is meg fog nyilvánulni. Ha nem, akkor baj lesz, mert akkor ezen a szinten már... Egy alapszervezetben lehet egymásnak menni ököllel, legfeljebb a szomszéd alapszervezet fájlalja, de egy Politikai Bizottságban az eltérő magatartás, az már polarizációs pont, és a polarizáció - azt én nagyon, sajnos jól tudom még a kis szegényes életemből, de a történelmi tanulmányaimból pedig különösen - a párt megosztottságával jár, a párt megosztottsága pedig egy egypártrendszerű országban hatalmi harccal, a hatalmi harc pedig kiszámíthatatlan, végül fegyveres harccá is alakul, attól pedig mentsük meg saját magunkat - ekkora a felelősség. Ekkora a felelősségünk, tudja ő is, én is tudom. Ebben egységesek vagyunk. Magatartásunkat tessék majd mérni és szólni, hogyha valamelyikünknél eltérést tapasztalnak eszerint. Én nem akarok nagy szavakat mondani, meg játszani ezzel a dologgal, de én rettenetesen érzem a felelősség súlyát. Valamikor jó dolog volt a hatalomban lenni és sok előnnyel járt, de higyjék el, nagyon sok hátránnyal jár most a hatalomban lenni. Az Országgyűlés előtt idén januárban: "Kié is a hatalom valójában? Ki akar korszerűen berendezkedni? A hatalom nem a pártté, nem is a kormányé és még csak nem is egyetlen társadalmi osztályé. Alkotmányunk szerint a hatalom a dolgozó népet illeti meg". És ezt a terhet viselni, ami egy ország sorskérdéseiben való döntést illeti. Ahogy mi beszélgetünk az az érzésem és meggyőződésem, hogy Pozsgay elvtárs is így érzi. Azért kell engednünk, hogy ne menjünk hátrább, mivel erről azt hiszem, az Andics elvtárs mondta, hogy már nincs hova hátrálni. A tünetengedés alatt én nem a hátrálást értem. Tudniillik, hogyha azt mondom, hogy a hatalom gyakorlásában kell munkamegosztást létrehozni, ez azt is jelenti, hogy bizonyos pozíciókat föl kell tudni adni. Én végignéztem annak idején a Gomulka politikai életútját: nálunk fegyveres harc, radikális konszolidáció, a lengyeleknél egy revizionista folyamat, és enyhén revizionista konszolidáció, és mentek tovább, egy kicsit jobbra, azért, hogy visszakanyarodjanak. Sajnos a visszakanyarodás olyan jól sikerült, hogy 1968-ban és 1970-ben ismét robbanás következett be. Nekünk most föl kell adnunk például mondjuk a parlament 20 százalékát. Mondom, nehogy azt tessék már mondani, hogy ez kiszámított, csak mondom: mondjuk 20 százalékát. Meg kell engednünk, hogy egy-két parlamenti csoport alakuljon, és így tovább. Egyet nem adhatunk föl: az egypártrendszert. Mert ha most azt föladjuk, akkor az alapjaiban rendül meg a párt önbizalma, magatartása és a politikai intézményrendszer is. Ezekben tudatosan kell eljárnunk. Ilyen szempontból mondom, hogy ez nem hátrálás: ez pozíció fölajánlása, szövetséges-szerzés, vagy netalán tán pozícióadás az ellenfélnek ahhoz, hogy politikai harcban megerősödjünk és működését lehetetlenné tegyük, vagy csatornákba vigyük. Csatorna alatt én azt értem, hogy mi szocialista társadalmat építünk egy hosszú történelmi szakasz folyamán. Múlt év novemberében a Népszabadságban: "A magyar történelemben sajátosan és sajnálatosan visszatérően megjelenik, hogy egy-egy konfliktust a másik fél szellemi vagy fizikai kiiktatásával akartunk megoldani. Ez a magatartás egy évezred óta kísért. Szerencsénkre van példa arra is, hogyha összeforrt elegendő erő és a nemzet nem kockára tette, hanem kezébe vette sorsát, képes volt elindulni a választott úton". Nagyon nagy politikai bölcsességet kíván. Bennem nincs meg, ne tessék megijedni, nem azért mondtam, hogy én ezzel rendelkezem, de egy Politikai Bizottságnál feltétlenül szükség van erre a bölcsességre. Ha nem, akkor, ki kell cserélni, vagy föl kell ismernie, hogy ki kell cserélnie. (...) föl lehet ezt ismerni, hogyha ilyen helyzetbe kerül. Tehát ez nem hátrálás: a hatalom gyakorlásának megosztása és némely pozíció tudatos feladása. De akkor azt tudni kell, hogy annál tovább nem fogunk engedni, és ezt a partner tudomására is kell hozni. (...) A felelősségben van egy kis hiba még. Felelősségteljesebben kell nyilatkozni mindenkinek - nekem is, de annak is, akit főtitkárnak vagy miniszterelnöknek neveznek. (...) Felelősségteljesebben, inkább később, átgondoltan, de felelősségteljesen kell nyilatkozni. Három évnél biztos tovább tart ez a konszolidációs szakasz. Én örülnék, ha 5 év alatt meg tudjuk teremteni azt, vagy meg tudnánk teremteni azt a bázist, ami után valóban kibontakozás következik. Nagyon radikálisan kellene a műszaki fejlesztésre áldozatot hoznunk. És ezen a területen ő is bátrabb volt, mint budapesti első titkár és én is bátrabb voltam, mint Népszabadság főszerkesztő. Emlékeznek rá, hogy a budapesti pártértekezleten milyen keményen fogalmazott Lázár elvtárssal szemben. Volt különbség a véleményekben. És a Népszabadság főszerkesztésében én is bíztattam azokat a cikkeket, amelyek a műszaki haladásért való áldozathozatalt jelentették. Most, amikor arról kell döntetünk, hogy mily mértékben szorítsuk meg az életszínvonalat, mind a ketten a gyávábbak vagyunk. A Demokrata Fórum, fórum, sztrájkjog, satöbbi - ezekre az előbb már válaszoltam. Jánosi elvtárssal mi régi vita-harcostársak vagyunk. Ő sok igazat is mond, szenvedélye is elragadja néha ezekben a kérdésekben. Azt mindenképpen meg kell mondanom, hogy egy, amit a piacról mond, abban igaza van. Sajnos piacot nehéz csinálni. A piac törvényeit kellene hagyni érvényesülni és a közgazdasági környezetet hozzá igazítani, és akadályozni a piac törvényeinek érvényesülésében azokat, amelyek közösségellenes hatásúak. De ehhez jobb gazdasági helyzet kéne, mint amibe vagyunk. Ezért ő hiába lázad, a "kézivezér" Marjai erre ment rá. (....) Marjainak mindig kézileg be kellett avatkozni, hogy ki tudjuk fizetni az arra a hónapra esedékes tartozást mindig. Ő erre ment rá. És lehet, hogy holnap egy másiknak kell erre rámenni, vagy egy harmadiknak. Ilyen küldetést is kell vállalnunk, és ha kell, akkor minden héten döntünk a kézi beavatkozásról, hogy ki tudjuk fizetni az adósságot és megmaradjon a hitelünk nemzetközi porondon. Nagyon nehéz. A műegyetemi reformpárti estékkel kapcsolatban a következőt szeretném mondani: én sem szerettem volna az ott fellépők helyében lenni. Az egy bikaviadal volt, felheccelt arénával - már ami a teremben zajlott -, mert a gyűlés az viszonylag normálisan zajlott. Ez a terem, ez a budapesti egyetemi hallgatóság Biharinak kedvez, és nem a mieinknek. Úgyhogy ott lehet hibát is elkövetni, csak a magyar sajtó ma már olyan nyílt, hogy a hibákat hozza nagyító alatt, és ezért kapott tavaly is olyan értékelést, amit kaphatott. Nézzek, mikor ott elhangzott az, hogy ami nálunk van, ez nem szocializmus, hanem a keleti despotizmus közép-európai megvalósulása, és dübörög 1200 srác, utána nagyon nehéz azt mondani, hogy kuss. Ebben a helyzetben még azt is megtapsolták, amikor azt mondta az egyik - különben pártalkalmazott tudós -, hogy szeretném én azt a demokráciát már itt végre látni, hogy minden nap meg lehet verni az egyetemistákat - utalva Dél-Koreára. És ezt is megtapsolták. Ennek dübörögtek is, és némelyik azt mondta, hogy nana, hát azért az mégiscsak túlzás, hogy nem Dél-Koreával kéne egybevetni ilyen vonatkozásban magunkat - lehurrogták. De megkaphatják hogyha nagyon akarják ezt a demokráciát, mert azért a mozgásnak van természetesen egy határa. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének közgyűlése előtt január 28-án: "Mindenkinek minden kérdésben legyen vélemény-nyilvánítási szabadsága akár szóban, akár írásban". De viszont visszafordítom: 1957-ben volt a pártnak egy döntése, hogy minden PB-tag, KB-tagok évente egyszer menjenek az egyetemistákkal párbeszédet folytatni, pedig akkor nem szerettük az egyetemistákat. Én is tudom, hogy nem szerettük, mert én az egyetemi mozgalomban dolgoztam akkor, és a párt előtt is - Földes elvtárs jól tudja, a párt előtt is szégyenkeztem, meg a srácok előtt is. Úgyhogy eléggé közbe voltunk zárva. Tíz év óta igazán pártvezetők nem mentek ehhez a nyavalyás réteghez. És mentek mások. Xxx Kommentár nélkül című műsorunkat hallják. A következő Berecz Jánoshoz indézett kérdés a párt szervezésére vonatkozott. xxx A lényeg az, hogy a mostani szervezettség így nem jó. De az üzemet nem hagyhatjuk ott, Nem lehet, hogy tessék kimenni, és kijövünk az üzemből, hanem fő erőinket nem az üzemben mozgatjuk majd, hanem az aktívákat az üzemi szakszervezetben, elsősorban a szakszervezetben, és az erő jelentős részét pedig átvisszük a területbe. Hogy hogyan, ma kell kialakítani, erről kell az alapszervezetekben a párttagság véleményét megkérni. Na most, lehet, hogy végül hármas szervezettségünk lesz. Mindenkit regisztrálunk a munkahelyén, de egy része - kétharmada - nem a munkahelyén (...) Tehát a frakcióra vissza kell térni, a jó értelmű frakcióra. Nem engedhetjük meg azt a luxust magunknak, hogy ráérünk. (...) (...) A műszaki értelmiség egyetértett, van-e gazdasági program. Én szerintem van, csak mondom, ez a kettős magatartás van egy hosszú távú reformprogram és egy gyakorlati kézivezérlés jó néhány esetben. Nagyon nehezen tudunk ebből kivergődni, és az nem jelenthet kivergődést, hogy mondjuk Marjai nem lesz kereskedelmi miniszter, mert ez nem személyhez kötődő, nagyon alkalmas és nagyon jó személyiség volt ahhoz, hogy a kézivezérlést megvalósítsa. Haragszanak is rá rettentően mindenütt. Mindnyájan tudtuk és mindig idéztük és mindig mondtuk azt a lenini tételt, hogy az ifjúság kénytelen (...) másként közeledni a szocializmushoz, mint apáink. És idéztük, hogy nekünk a felszabadulás élmény, a fiataloknak történelmi tantárgy. Nekünk 1947 után a marxizmus manna volt, kapaszkodó. Mentünk - én sárospataki diák voltam - mentünk utána, most meg rákényszerítik: vizsgatétel, és az is milyen? Mert az elmélet jócskán elmaradt, ott maradt, ahol 1945-ben volt az elmélet maga, sajnos az elméleti munka. Hogy mi biztosak voltunk abban, hogy emelkedni fogunk, egész biztosak voltunk, őnekik meg minden be van zárva - minden be van zárva! Ma azért, hogy egy KISZ-első titkár PB-tag lehet, attól még az nem jelenti az egész ifjúság perspektíváját. Legfeljebb arra az egyre haragszik, meg kompromittálva van, meg az ő hátránya jutott odáig - valami ilyesmi. Mindezt mindig mondtuk, és ugyanakkor nem értettük meg, hogy mi az istenért akar másként közeledni a szocializmushoz. xxx - Berecz János előadását hallották, melyet tavaly ősszel tartott a Politikai Főiskolán.+++
1989. március 22., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|