Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Révész Andrással és Baranyai Tiborral
(Pécsi Vilmos) München, 1989. március 19. (SZER, A munka világa) - Az elmúlt héten részleteket közvetítettünk abból a beszélgetésből, amely a Szociáldemokrata Párt három tagjával Budapesten zajlott le február közepén. Március 9-én és 10-én Bécsben tartották a Szocialista Internacionálé pártvezetőinek az értekezletét. Ezen hivatalos meghívásra évtizedek óta először Magyarországról is érkezett szociáldemokrata pártküldöttség. Az ideiglenes pártvezetőség elnöke, Révész András kérte, hogy pártját a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot teljes jogú tagként vegyék fel az Internacionáléba. A felvételről júliusban az Internacionálé stockholmi kongresszusán döntenek. A bécsi értekezlet alkalmával Pécsi Vilmos interjút készített Révész Andrással és Baranyai Tiborral az ideiglenes pártvezetőség tagjával a magyar szociáldemokratákat foglalkoztató fontosabb kérdésekről. Gyakorlati és szervezeti kérdésekről először Baranyai Tibort kérdezte. - Magyarországon cseppfolyós mozgásban fejlődésben, egyfajta átmeneti állapotban van a politikai helyzet. Mindenki tudja, hogy egy ilyen helyzetben inkább csak a kérdések lehetnek konkrétak, a válaszok nem. A kérdéseket tehát ennek az előre bocsátásával és nem végleges érvényű válaszok igényével teszem fel. A Szociáldemokrata Párt szervezése január közepén kezdődött. Most hol tartanak a szervezésben Pesten és vidéken? Ezenkívül milyen tervek vannak, készül-e egy új szervezeti szabályzat és gondolnak-e kongresszus rendezésére, és milyen rövid és hosszabb távú tervei vannak a pártvezetőségnek? Baranyai Tibor: - Egyelőre vidéken és a fővárosban is a kerületi vagy városi szervezetek felállítása van napirenden. Hiszen központi helységünk egyáltalán nincs, csak egy postafiókunk, de az arra beérkező levelek alapján adunk ki megbízóleveleket vidéki szervezésre. Nyolcvan helységben már megindult a párt megalakítása, a fővárosban több nagyobb gyűlést tartottunk, az egyiken háromszáz, másikon ezer ember vett részt, és a kerületek is. A huszonkét fővárosi kerületből nyolcban már működik a párt kis csoportja. Természetesen vendéglőknek a kistermében és hasonló helyeken, mert helységünk az még nincs. Tervezünk pártkongresszust az év végére, és ott már nyilvánosságra fogunk hozni egy komplett pártprogramot és egy szervezeti szabályzatot, és ezeknek az alapján készülünk fel a 1990-ben várható választásokra, amin részt kívánunk venni. - A politizáláshoz mint tudjuk, pénz kell, amin az MSZMP évi 1.5 milliárd forintos költségvetéséből is kitűnik. Honnan veszik a szociáldemokraták a pénzt az aktivitáshoz, a szükséges anyagi fedezetet, a politikai szervezkedés gyakorlati anyagi nehézségéit hogyan oldják meg? Ezenkívül szeretném megkérdezni azt is, hogy hogyan viszonyul a párt az 1948-as fúzió híveihez és végrehajtóihoz. Baranyai Tibor: Az utolsó kérdésre válaszolnék előbb. Ezekkel az emberekkel egyszerűen nem állunk szóba, ezeknek újra helyük a Szociáldemokrata Pártban nincs. Őket a párt árulóinak, de nemcsak a párt, hanem a magyar munkásosztály árulóinak tekintjük. Hiszen az egész munkásosztály szabadságát veszítettük el 1948-49-ben és ezért válhatott a Rákosi-rendszer egy személyes diktatúrává. Mert ha a Szociáldemokrata Párt fennmarad, akkor ez nem következhetett volna be. Ami a pénz illeti, nekünk pénzünk nincs. Tagdíjat fogunk szedni, amelynek a felét helyi szervezeteinknél hagyjuk, felét kérjük majd Budapestre felküldeni, hogy később egy hetilapot szeretnénk létrehozni. De mindez természetesen időt vesz igénybe. - Tervbe van véve, hogy a Szociáldemokrata Párt korábbi tulajdonait, épületeit, nyomdáit és így tovább visszaszerezzék? Baranyai Tibor: Bejelentettük az MSZMP-nek, hogy szeretnénk a saját épületeinkből többet visszakapni. Itt elsősorban a régi Népszava Nyomdára gondolunk, azonkívül a Dohány utcai volt 7. kerületi pártközpontunkra, amelyik alkalmas lenne arra, hogy az országos párt központja legyen. Konkrét választ még nem kaptunk. - Milyen kiadványokat, napi, hetilapokat vagy folyóiratokat terveznek a jövőben, hát hosszabb vagy rövidebb távon. Baranyai Tibor: A Népszava tudomásom szerint jelenleg évi 10-12 millió forint deficittel dolgozik. Így ezt a lapot mi egy az egyben nem kívánjuk visszavenni. De a nevét, azt, hogy Népszava, azt igen. - Sokan azt mondják kelet-európai és szovjet példákra hivatkozva, hogy a tételes ideológiák alkonyát éljük. A marxizmus-leninizmus megbukott az idők, a gyakorlat próbáján. Ideológia helyett a politikai pragmatizmus, a pártprogramok kerülnek előtérbe. Hogyan látja ezt a szociáldemokrata vezetőség? Programot akar adni, vagy ideológiát? Ezzel összefüggésben mit jelent a jelszó, hogy a szociáldemokraták nem osztálypárt többé, hanem néppárt? Meg egy kérdést hadd tegyek fel ezzel összefüggésben. Hogyan viszonyul a megújuló magyar szociáldemokrácia a marxizmushoz és készül-e pártprogram? Baranyai Tibor: Pártprogramot készítünk és azt a kongresszusunkon fogjuk majd nyilvánosságra hozni. Azért akarunk néppárt lenni, mert mi felvállaljuk nemcsak a parasztság, munkásság és az értelmiség ügyét, hanem még a kisiparosság, a kiskereskedők ügyét is. Hiszen ők is a magyar nép részei és azt kívánjuk, hogy az ő érdekképviseletét is mi lássuk el. Természetesen, hogy mi ma is a munkásság pártjának is tekintjük magunkat, és arra törekszünk, hogy például a szakszervezeti mozgalom ne legyen egyetlen pártnak háztáji földje, hanem a szakszervezetekben érvényesüljön a demokrácia olyan értelemben is, hogy ne legyen beleszólása, he legyenek a pártból kinevezések szakszervezeték élére. Hanem a munkásság saját maga válassza ki a vezetőit. Mi ismét azt szeretnénk, hogy legyen legalább 50 vagy még több szakmai központ és ezeknek a delegátusai jöjjenek időnként össze a szakszervezeti tanácsban. - Sokan mondják azt, hogy egypártrendszer van, több párttal. Sokan vélik úgy, hogy most az MSZMP meg van szorulva és a szociáldemokraták segítségét szeretnék kérni. A kérdés az, hogy a szociáldemokraták a múlt keserves tapasztalatai ellenére bíznak-e a kommunisták mostani őszinteségében, elhiszik-e, hogy a kommunisták hajlandók megosztani a hatalmat. Hajlandók tiszta parlamenti választásokra, és elfogadják annak eredményét és hogy ha ebben bíznak. A szociáldemokraták milyen tapasztalatokra vagy milyen jelekre alapozzák ezt a bizalmat? Baranyai Tibor: Mi természetesen csalódtunk és ez a tapasztalat arra kötelez bennünket, hogy kétszeresen is meggondoljuk, hogy mit teszünk és kivel és milyen pozícióban működünk együtt. Természetesen a tettek és a szavak azonosságát várjuk az MSZMP-től, az ő vezetőiktől és azt, hogy egy valódi parlamenti demokrácia jöjjön létre Magyarországon. Ez az előfeltétele minden további a parlamenten belül együttműködésnek is. Tehát mi nem fogadunk el olyan szerepet, mint egyes kisebb pártok Lengyelországban vagy Kelet-Németországban játszanak. Ilyen kvázi vazalluspárt mi nem akarunk lenni. Mi a magyar népnek a jogát, a valódi demokráciára valódi szabadságot képviseljük. - Hogyan látják a szociáldemokraták a reális együttműködés lehetőségét a kommunistákkal, és hát természetesen a többi politikai párttal is? Egy adott esetben milyen politikát folytat majd az SZDP? Hajlandó-e koalíciós kormányzásra, avagy ellenzékben kíván tevékenykedni, és most ezzel kapcsolatban szeretném említeni a kormányzásba való bekapcsolódás, a kormányba való belépés ismert kockázatát, nevezetesen azt, hogy csodákat egy koalíciós kormánytól sem lehet várni, a problémák nyilván folytatódni fognak és akkor már egy koalíciós kormányzat együttműködése esetén a szociáldemokratákat is felelőssé tennék, holott a csődbe, mint tudjuk, a kommunisták juttatták az országot. Mi a szociáldemokraták álláspontja? Baranyai Tibor: Pontosan innen kell kiindulnunk, hogy a jelenlegi gazdasági és politikai csődért nem vagyunk felelősek, hiszen 40 éve nem vettünk részt a hatalom gyakorlásában, viszont felelősséget érzünk a magyar nép sorsa iránt. Olyan súlyosnak ítéljük nemcsak a gazdasági helyzetet, de mindazt a társadalmi problémát, amelyik oda vezetett, hogy vezetünk az öngyilkosok számában, felbomlanak a családok és ehhez hasonló jelenségek mutatják, hogy valami alapvető nagy baj van az országban. Ezért akarunk mi is felelősséget vállalni, de természetesen választások nélkül és előre semmiféle elkötelezettséget nem vállalunk. Egy szabad választás után meglátjuk, hogy milyen erőt képviselünk a parlamentben. Szeretnénk a mérleg nyelve lenni, hogy megfelelő befolyással bírjunk a következő évekre és évtizedre. - Milyen külpolitikai elgondolásai vannak a szociáldemokrata pártvezetőségnek, amely gondolom nyilván nem téveszti szem elől az európai hatalmi realitásokat, azt, hogy Magyarország a Varsói Szerződés tagja és a KGST-nek is tagja és hogyan értelmezzük, hogy értsük a szociáldemokratáknak azt az egyszerre népszerűvé váló jelszavát, hogy vissza Európába? Baranyai Tibor: Azt természetesen tudomásul kell vennünk, hogy az ország geopolitikai helyzete milyen és a jelenlegi szerződések nem mondhatók fel az egyik napról a másikra. Mi távlati célként a katonai tömbök felszámolását, egy békés, egységes Európa létrejöttét, ezen belül hazánknak a semleges státust tekintjük kívánatosnak. De tudjuk, hogy ez egy távlati cél. Pécsi Vilmos most Révész Andráshoz, a Szociáldemokrata Párt ideiglenes vezetőségének elnökéhez fordul kérdésével: Révész András: Valaki azt mondta, így kell kezdenem a programtervezetet, amit a magyar belpolitikával kapcsolatban adtunk ki, hogy vágyálmoknak a csoportja. Majdnem ugyanígy vádolhatóvá válok akkor, ha most nagyon diplomatikus akarok lenni. Ugyanis azt kell mondanom, hogy Európában bármilyen központi helyzetben van is Magyarország, mondjuk úgy, hogy Keletnek és Nyugatnak a határán, arról egy pillanatig nem szabad elfeledkeznem, hogy a Szovjetunió jelentősége és súlya változni nem fog az elkövetkező években, nem gyengül a Szovjetunió, mert hogy ha a gorbacsovi politika folytatódik, és ezt az amerikaiak is észrevették már, a Szovjetuniónak erősödnie kell. Tehát minden olyan gondolat, amely azon alapul, hogy egy meggyengült Szovjetunióval áll Magyarország és a többi kis ország szemben, az egy helytelen felfogás. A jó magyar külpolitikának mindig tekintetbe kell vennie azt, hogy a haderőcsökkentéseknek az eredménye valóban elvezethet-e egy olyan Közép-Európa, egy olyan Európa megvalósításához, amely mellett jobbra vagy balra, előre vagy hátra két erős állam áll és ehhez a kis országoknak, még a középhatalmaknak is, igazodniuk kell. - Hát, hogyha jól értettem, a szociáldemokraták arra számítanak, hogy a jelenlegi hatalmi erőviszonyok még hosszabban fennállnak, Magyarországnak adva van egy határozott szerződéses helye ebben a két oldal egyikében, a Varsói Szerződés katonai része, illetőleg hát a KGST mint gazdasági kötelék, és ezek a korlátozások természetesen mondjuk, és hát a kötelező erővel bírnak ugye a szociáldemokrata politikára is. Révész András: Normálisan gondolkodó pártvezetőknek meg kell érteniük azt. Nem a geopolitikai helyzetet, ez egy elcsépelt jelző. Meg kell érteni azt, hogy minden közép-európai kis országnak igazodnia kell a nagyhatalmaknak egymással szemben kialakult helyzetéhez. És ha rájöttünk, hogy egymást fegyverrel legyőzni nem tudjuk, akkor itt meg kell alkudni azzal, hogy a földön békés élet kell legyen. Én nem szeretem ezt a közmegegyező szót, nagyon szeretem a közbátorságot, amit Kossuth használt a közmegegyezés helyett. Tehát ugye a közbátorságnak elavult szó ez, közbátorságnak kell nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában kialakulnia, hogy ilyenek vagytok, ilyenek akartok maradni, együtt kell dolgoznunk. Szeretnék áttérni egy másik kérdésre. A külpolitikától egy kicsit messze esik, nevezetesen a mezőgazdaság és a parasztság kérdése. Itt most jól tudjuk és mindenki tudja ezt, hogy a Szociáldemokrata Párt elsősorban városi párt volt, mindig is városi párt volt, ipari munkásság pártja volt, de mindig voltak neki paraszti, kisparaszti és mezőgazdasági proletár tradíciói is. Most a Szociáldemokrata Párt amennyiben hát koalíción belül kerülne, ilyen parasztpolitikát kívánna folytatni, most itt a figyelmet szeretném felhívni a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre és az egyéni földtulajdonra, kisparaszti földtulajdonra, egyéni gazdálkodásra. Ezekben a kérdésekben mi a Szociáldemokrata Párt álláspontja? Révész András: Két ellentétes irányzat valósult meg az elmúlt tíz esztendő alatt. Az első az volt, hogy a föld azé, aki megműveli. A második az volt, hogy földet vissza nem adunk. Ez a két irányzat most megint felmerülhet, de próbáljuk ezt eredeti szociáldemokrata szempontból tekinteni. Ezt az emberek elfelejtették, vagy a köztudatból ment ki, hogy az 1890-es évek első öt évében a szocialista mozgalomnak azok voltak a legérdekesebb vagy legfeltűnőbb eredményei, hogy Battonyától kezdve Hódmezővásárhelyig nagy parasztlázadások voltak és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt végig egyedül harcolt 30-40 éven keresztül az egyházi kezelésben lévő birtokok, azon birtokok ellen, amelyek lekötve voltak. - A földet vissza nem adunk! jelszó 1946-47-ben azt jelentette, hogy a szétosztott földet a kisparasztság nem akarja visszaadni. De ebben az esetben ez a földet vissza nem adunk! jelszó ez csak egy irányba hatott, nevezetesen az államosított földeket nem akarják visszaadni. Úgy, hogy mi a Szociáldemokrata Párt álláspontja? A jelenlegi helyzetben ezzel a földreform tradíciókkal és így tovább a Szociáldemokrata Párt hogy látja, mit kellene csinálni a termelőszövetkezetekkel? Vannak ugye gazdaságos, ráfizetéses és így tovább. Mit kellene csinálni a termelőszövetkezetekkel? És a parasztság földtulajdona, mennyi földje lehetne a parasztoknak és így tovább szóval ezeket a kérdéseket hogy látják? Révész András: Ebben a földprogramban mi mindig utaltunk arra, ami Dániában történt a szövetkezesítés vonalán, vagyis egy mondatban, azokat a termelőszövetkezeteket, amelyek eddig beváltak, körülbelül 50-60 százaléka némi túlzással működik jól. Ezeket a szövetkezeteket meg kell hagyni, helyesebben ki kell egészíteni a Dániában megvalósult egyéb szövetkezetekkel, értve ezalatt a fogyasztás, az értékesítési szövetkezetékkel is, ahol megítélésem szerint nem sikerült. Nemcsak a rossz földek miatt, hanem a helytelen gazdálkodás miatt. A termelőszövetkezeteknek olyan kereteket biztosítanak, hogy azokra állandóan ráfizet az ország, mint ahogy a nagyvállalatokra ráfizet ma is. Azokon a helyeken fel kell vetni azt, hogy ha ott ki tud alakulni egy farmer-, nem amerikai farmerre gondolok, csak farmergazdálkodás, ha a földművesnek megadjuk a teret arra, hogy a családját kizsákmányolja három holdon, nem a mennyiség lényeges, mert van országrész, annyi a családot fenntartó föld, tehát bizonyos mennyiségű földet a szövetkezet saját érdekében és az ország gazdaságainak a javítása érdekében visszaad. Ezt elképzelhetőnek tartom. - Még egy kérdés. Nevezetesen a hatalmi szervek, a fegyveres erők kérdése. Ez egy rendkívül fontos kérdés, mint tudjuk. Mert akinek a fegyver a kezében van, annak gyakorlatilag a politikai hatalom is a kezében van. A kommunisták az ellenőrzésük és irányításuk alatt akarják tartani a hadsereget, a Munkásőrséget és a rendőrséget. Mi a Szociáldemokrata Part álláspontja ezeknek a fegyveres testületeknek mibenlétéről, szerepéről, politizáltságáról vagy lepolitizáltságáról? Révész András: Elképzelhetetlennek tartok egy olyan demokráciát, amikor bármely erőnek külön hadserege van és itt hadd említsem meg azt, hogy a Szociáldemokrata Pártnak mindig volt egy rendező gárdája, de az fegyver nélküli volt. Az arra kellett, hogy vigyázzon, hogy a népgyűléseinket ellentétes erők ne zavarhassák meg. Szóval nem igaz, hogy fegyver nélkül nem lehet rendet tartani. Egy jó tanítón áll csöndben van az osztály. Az utolsó kérdés, hogy ezeknek a problémáknak, nehézségeknek a láttán van-e valamilyen remény a kibontakozásra? Ezt hogy látják a szociáldemokraták? Révész András: A helyzet az, hogy ha ész és akarat összefog, kell lenni olyan egységnek ebben az országban, amely megtalálja, mert meg kell találnia a boldogulás útját. Köszönöm szépen a beszélgetést! 1989. március 19., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »