|
|
 |
|
 |
Az angol lapok Magyarországról
|
(Rentoul Ferenc)
München, 1989. február 17. (SZER, Nemzetközi sajtószemle) - A nagy
angol napilap, az Independent Budapestre küldte Péter Jenkinst az
egyik legismertebb angol politikai publicistát, aki most
cikksorozatban számol De a magyarországi állapotokról:
Lenin szerint a forradalmi helyzetnek két feltétele van: az egyik
az alulról jövő nyomás, a másik pedig, hogy az uralkodó osztály már
nem tud uralkodni.
Magyarországon ma az elsőnek nemigen van jele, annak ellenére, hogy
az utóbbi hat év alatt az életszínvonal valami 25 százalékkal
lesüllyedt. A második feltétel azonban fennáll; a pártvezetőség
elvesztette önbizalmát, és már nem érzi, hogy mint kommunista elit
egymaga el tudja látni a kormányzás feladatát. Maga számolta fel
ezt azzal, hogy megtagadta az egypártrendszert, abban a reményben,
hogy így görcsösen ragaszkodhatnak a hatalomhoz.
A pártvezetőség tagjai úgy döntöttek, hogy megpróbálják
meglovagolni a demokrácia tigrisét. Hogy miért választották ezt a
veszélyes megoldást? Azért, mert ha nem próbáltak volna közeledni a
demokrácia felé, az még nagyobb veszélyekkel járt volna. Mint
Berecz János mondta: az emberek körömszakadtáig harcoltak volna a
demokratizálásért, több időt töltöttek volna az utcán, mint a
munkahelyükön, a párt szétbomlott volna - szóval bekövetkezett
volna a teljes .felfordulás.
Peter Jenkins így folytatja beszámolóját: Egy magyar professzor
nagyon is gyengének látja a gazdasági reform kilátásait.
Magánszektor alig van, szabad pénzpiac nincs, hogy lehet tehát
állami vállalatokat a magánszektorba átszervezni? Nyers Rezső azt
mondta Jenkinsnek, hogy a legközelebbi öt vagy tíz éven belül a
magánszektor a mostani 18 százalékról 25-30 százalékra emelkedik.
Aztán meg ki akar tényleg piacgazdálkodást? Az előbb említett
professzor szerint a kommunista párt semmiképpen, a munkások sem
akarják, sem a parasztok, sem az értelmiségiek. Ezeknek a
piacgazdálkodás csak újabb áldozatokat jelentene, több munkát és
magasabb árakat.
A párton belül hatalmi párharc folyik Grósz és Pozsgay között. A
párt nagyon vigyáz, hogy ne kényszerítse Pozsgayt ellenzékbe, mert
akkor a különféle csoportok mögé állnának.
Kifelé azonban a párt nem hajlandó feladni vezető szerepét. Annyi
azonban biztos - folytatja Jenkins -, hogy a párt maga is átérzi:
félő, hogy lehet egy újabb forradalom vagy összeomlás. Grósz azt
mondogatja a nyugati nagyköveteknek, hogy ha túl gyorsan vezetik be
a reformokat, ez robbanást válthatna ki. Es ezen a ponton lépnének
be - mégpedig nemcsak képletesen - az oroszok.
Mindenki azt hangoztatja, hogy a Brezsnyev-doktrina halott, és hogy
az 56-os budapesti vagy a 68-as prágai beavatkozás ma már
elképzelhetetlen. De elhiszi-e ezt valóban bárki is? Ki volna
hajlandó elsőnek próbára tenni? A magyarok semmiképpen, ha rajtuk
múlik. Ha a párt kezéből végleg kicsúszna a vezetés, akkor a
Szovjetunió szerint beállna a dominóelmélet, mert Magyarország után
ki akarna válni Észtország, aztán Litvánia és így tovább.
Az egyik nyugati nagykövet szerint esztelenség azt állítani, hogy a
Brezsnyev-doktrina halott, mert ha Magyarországon történne valami
nagyobb szabású megmozdulás, a Szovjetunió azonnal újra bevonulna,
és ha Gorbacsov nem akarná erre kiadni a parancsot, akkor a Vörös
Hadsereg és a KGB kidobná Gorbacsovot, és bevonulna a maga
felelősségére.
Berecz János szerint azonban a magyar kormányra nem nehezedik külső
nyomás, csak maga a vezetőség igyekszik önuralmat és önfegyelmet
gyakorolni, hogy elkerüljék az esetleges szerencsétlenséget. Lehet,
hogy mindkettőnek igaza van - fejezi be budapesti helyzetjelentését
az Independent hasábjain Peter Jenkins. +++
1989. február 17., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|