|
|
|
|
Interjú Baranyai Tiborral
|
London, 1989. február 17. (BBC, Panoráma) - A január 9-én újjáalakult Magyar Szociáldemokrata Párt tegnap este tartotta első, nyilvános nagygyűlését, ahol ugyan nem a programtervezetet dolgozták ki, de sok kérdésről szó esett, többek között a párt mai feladatairól is. Révész András főtitkár a párt történetéről beszélt, Bácskai Sándor budapesti titkár a budapesti szervezésről szólt, Bruszt László szociológus az új szakszervezetek részéről nyilatkozott, Baranyai Tibor vezetőségi tag pedig a szakszervezetekkel való kapcsolatok kérdését feszegette. Délután felhívtam telefonon Baranyai Tibort és megkértem: foglalja össze a Szociáldemokrata Párt tegnapi nyilvános gyűlésén mondott beszédét. - Tulajdonképpen negatívumokat kifogásoltunk, mégpedig azt, hogy szerintünk nem feladatuk a szakszervezeteknek a termelés irányítása, a normák rendezése vagy munkaversenyek szervezése, de ugyanúgy nem feladata a tagok politikai befolyásolása és irányítása sem. A SZOT szerintünk nem támogathat anyagilag - a tagság hozzájárulása nélkül - egy politikai pártot sem. A SZOT túlságosan nagyra duzzadt apparátusa felesleges. Nincs szükség úgynevezett politikai munkatársakra egy szakszervezetben. A centralizmusnak a sztálinista formáját és gyakorlatát meg kell szüntetni. A SZOT a szakmai szakszervezetek vezető tanácskozó testülete, és egy szűk körű tanácsadó apparátussal kiegészítve nem kell, hogy egy tömegszervezet irányítója legyen egy központ. A SZOT részéről felesleges luxus egy napilap fenntartása is, mert ez évi tízmilliós nagyságrendű deficitet jelent. Egy jól szerkesztett hetilap ugyanúgy megoldhatná a tagság tájékoztatását deficit és persze politikai szerepjátszás nélkül. Az a véleményünk, hogy a saját apparátusból nem küldhet egy politikai párt sem vezetőket a szakszervezetek élére. Az úgynevezett kooptálás rendszerét meg kell szüntetni. A SZOT tanácstagjait, titkárait a szakmák delegálják, és ne fönt döntsék el, hogy kit hívnak be a vezetésbe. Szerintünk vissza kell térni a szakmai szervezetekhez, azok döntsék el, hogy kívánnak-e szövetségeket létrehozni, illetve azokhoz tartozni. Nagyon fontosnak tartjuk a megfelelő kapcsolatrendszer kiépítését az európai szakszervezetekkel és mindkét nemzetközi szövetséggel. Tehát nemcsak azzal, amelynek jelenleg tagja a SZOT, és amelyik az 1948 után bebörtönzött szociáldemokrata szakszervezeti vezetők ügyében sohasem tiltakozott. A dolgozók joga, hogy abban az esetben, ha a szakszervezetre nem érvényes a demokrácia, akkor új szervezetet hozzanak létre. És az új szervezetek majd eldöntik, hogy akarnak-e a SZOT-tal kapcsolatban maradni, vagy teljesen függetlenül kívánnak működni. A már létrejött demokratikus szakszervezeteket mi üdvözöljük. A puszta létük is már lépést jelent a pluralizmus, a szakszervezeti demokrácia felé. Ugyanakkor ismétlem, mi azt akarjuk, hogy a SZOT átalakuljon tanácskozó képviseleti szervvé, és a szakmai központok kapjanak nagyobb hatáskört. Arra sincs szükség, hogy a SZOT megyei és területi szervezeteket tartson fenn. Az egy-két utazó titkárral megoldható. Mi tehát a tömegszervezet típusú szakszervezet helyett valódi szakszervezeteket akarunk, amelyek több bért, magasabb életszínvonalat harcolnak ki a dolgozóknak. Szerintünk a kontra szelekció az egyik legnagyobb betegsége a mi hazai rendszerünknek. Ha lehetséges, úgy minden magyar legyen ezután politikailag megbízható. A tehetséges embereket kell megfelelő helyre tenni. A szakszervezeti vezetők közül azok pedig, akik politikai szerepet kívánnak játszani, jelöltessék magukat a pártok listáján, de a szakszervezet pénzén nem folytathatnak politikai kampányokat. A SZOT nem lehet egy kakukktojás. A SZOT-hoz tartozó dolgozóknak alig 15 százaléka az MSZMP tagja. A 85 százalékos párton kívüli többség pénzét nincs joguk pártcélokra fordítani. Most sorra fog kerülni szakszervezeti küldöttválasztás, úgy a szakmai szövetségek, mint a SZOT kongresszusára. Szerintünk ennek titkos szavazással és több jelölt közül választva kell lefolynia, és mindenki lehessen jelölt, ha legalább 30 fő támogatja jelölését. A pluralizmus nemcsak a többpártrendszert, de az egész magyar nép szabadságát kell, hogy jelentse, így a szakszervezeti dolgozók szabadságát is. Azt kívánjuk, hogy rólunk, nélkülünk többé ne lehessen dönteni. +++
1989. február 17., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|