|
|
|
|
Pozsgay-interjú
|
(Sally Ackroyd) London, 1989. február 14. (BBC, Bővített változat) - A BBC budapesti tudósítója ma délután interjút készített Pozsgay Imrével. Hallgassák meg a beszélgetést. A kérdéseket angol kolléganőm helyett én olvasom fel. Az első kérdés a KB-ülés hangulatára vonatkozott. - Nagy vita volt és eredményes ülés, hiszen nagyon fontos határozatok születtek. Fontosnak tartom, hogy 1956 értékelésében sikerült előbbre lépni, de legfontosabbnak azt, hogy az MSZMP kezdeményezőén lép föl. a többpártrendszer létrehozásában. Kezdeményezőén lépett föl a többpártrendszer ügyében, a vita pedig világossá tette, hogy elkerülhetetlen a párt szervezeti életének átalakítása, megújítása is, mert - bár a különböző álláspontok között a vita a tolerancia jegyében folyt -, de még mindig nincsenek szervezeti biztosítékok arra, hogy az alternatívák és a különböző platformok hogyan szerveződjenek meg a pártban. A párton belüli alternatívákhoz való viszony és a platformok szabadsága - vagyis a vita feltételei - még kissé esetlegesek, és nem végigvihetők minden tekintetben a viták. Ez a helyzet pedig nehezíti az egységes álláspont kialakítását, hiszen az látnivaló, hogy ebben a helyzetben, viták nélkül nem lesz egység. Úgyhogy eredményes központi bizottsági ülés volt, egyszersmind inspiratív arra, hogy a párt megújulását erőteljesebben szorgalmazza. - Milyen támogatást kapott a KB ülésén az Ön álláspontja? - Egészen ezt fölmérni nem lehetett, mert az állásfoglalás- tervezet, vagy a közlemény-tervezet már eleve kompromisszumosan fogalmazódott. Mert itt még erősebb volt a félelem a pártszakadástól, mintsem az álláspontok tisztázására való késztetés. Emiatt egészen pontosan nem fölmérhető az, amit ön kérdezett. Ugyanakkor az a tény, hogy a Központi Bizottság nagy többsége - elenyésző kisebbséggel szemben - bizalmáról biztosított, azért mutatja, hogy nem az elutasítás volt a jellemző. - A kompromisszumos egységtörekvésnél jobban szeretett volna élesebb vitát, amely jobban tisztázza az álláspontokat? - Igen, szívesebben láttam volna ilyen vitát, de belátom ennek a veszélyeit is, és ezért elfogadtam ezt a kompromisszumot. Itt nem a magamra leselkedő veszélyekre gondolok. A másik: hogy sem a magatartásomat, sem a kijelentésemet illetően - annak tartalmát illetően - nem gyakoroltam önkritikát. Ugyanakkor azt is meg kell mondanom, hogy a Központi Bizottság ezt tudomásul vette, és ennek ellenére adta meg a bizalmat. - Milyen messzire lenne hajlandó elmenni a kompromisszumok terén? - Most nehéz válaszolni, mert mindig a konkrét helyzet diktálja a magatartást - ebben engem nem pártszempontok vezetnek, hanem az ország stabilitásának érdeke. Ugyanakkor ez a stabilitás azt is igényli, hogy folyamatos, visszaesések nélküli haladás legyen az országban. Ugyanis Magyarország történelmében destabilizációhoz mindig a visszarendeződések és a visszaesések vezettek. Ilyen erőknek nem kívánok segítséget nyújtani. - 1956-ról: úgy érzi, hogy a központi bizottsági ülés komolyan újraértékelés kezdetét jelenti - vagy ezen az ülésen határt szabtak annak, hogy meddig hajlandó elmenni a párt? - Úgy hiszem: erről a párt véleménye - amit el kell fogadnunk, - mármint hogy népfelkelés volt - ez közelít a nép véleményéhez, a közvéleményhez, bennünket a történelmi igazsághoz, és nem távolít el bennünket szövetségeseinktől. - Sokan azt mondják, hogy a párt még mindig túlságosan hangsúlyozza az ellenforradalmi elemek szerepét az eseményekben. Kádár János is ezt mondotta 1956 decemberében. Bizonyos tekintetben itt nincs sok változás. - Hát a közleményünk pontosan úgy fogalmaz, hogy valódi felkelés, népfelkelés volt, de kezdettől fogva kísérő jelensége volt a restaurációs törekvés, a lumpen elemek garázdálkodása, és október végétől megszaporodtak az ellenforradalmi cselekmények - de ez nem a jellegét határozta meg a folyamatnak. És ez az a kérdés, ami fölött a tudományban és a történelmi albizottságban is majd tovább folyik a vita, hiszen itt még számos nemzetközi összefüggést tisztázni kell. Azonkívül: tömegmozgalmaknak ilyen kísérőjelenségei a világtörténelemben mindig voltak, mindig lesznek. A felkelés vagy népfelkelés kifejezés pedig történelmileg azért helytálló, mert a forradalomnak és az ellenforradalomnak határozott célja van - itt viszont egy nép sértettsége és elégedetlensége fejeződött ki, amiben azonban nagyon erőteljes reformszellem és reform-áramlatok, megújulási áramlatok is megnyilvánultak azért. - Magyarország politikai jövőjével kapcsolatban határozatot hoztak a többpártrendszer bevezetéséről. Hogyan látja Ön a hatalom megoszlását? - A többpártrendszer gyakorlati ténye ma már a magyar politikai , életnek, függetlenül attól hogy regisztrálták-e már ezeket a pártokat (...) MSZMP-hez hasonló politikai párt részéről vakság lenne nem szembenézni ezzel a ténnyel. A többpártrendszer véleményem szerint alkalmas arra, hogy a szabadság technológiáit ki lehessen dolgozni az országban. - Mit ért Ön ez alatt? - Egy politikai kultúrát, amelyik független a társadalmi rendszerektől, az európai ember létéhez és lényegéhez tartozik. - De Grósz úr egyértelműen leszögezte, hogy az alkotmány szocialista alkotmány lesz, és hogyha a pártok nem ismerik el a társadalom szocialista jellegét, akkor nem fogják bejegyezni őket. Ilyen egyszerű ez - mondotta. Az Ön véleménye szerint hogy van ez? - Ez a politikai törekvés érthető, és teljesen racionális egy olyan társadalomban, amelyik szocializmust épít, és szocialista építéssel foglalkozik. Én ugyanakkor ezt egy politikai szándéknak tekintem, ami a legkomolyabb formában így megnyilvánult. Bár úgy hiszem, hogy Magyarország a szocializmust nem politikai és jogi deklarációkban fogja kifejezni, hanem az emberi jogok szellemében, és a politikai jogok kiépítésében. - De a független szervezetek már úgy nyilatkoztak Grósz Károly beszédéről, hogy az lehetőséget teremt a manipulációkra. Vagy: a párt azt mondhatja, ennek vagy annak a pártnak a programja nem szocialista - tehát nem indulhat a választásokon. - Én erre megint csak azt tudom mondani, hogy ez lehet az MSZMP politikai törekvése - ugyanakkor a jogi helyzet az ilyen követelményeket nem támaszt. Ugyanis még hátra van ehhez egy nagyon fontos aktus. A Központi Bizottság még nem tárgyalta meg az alkotmányt. Ezt a kérdést majd csak azután tudom megválaszolni. - Tehát Ön egy olyan alkotmányt látna szívesen, amely nem mondja ki egyértelműen, hogy Magyarország szocialista állam. - Véleményem szerint egy alkotmánynak nem politikai programot és deklarációt kell tartalmaznia, hanem az emberi jogokat. - Milyen fajta választásokat szeretne 1990-ben? - 1990-ben a realitásokból kiinduló választásokat látnék szívesen. Mégpedig egy kiegyezéses alapon működő választást, amelyik számol a következő körülményekkel: - Itt 40 éven keresztül egy monolitikus és monopolisztikus hatalomgyakorlás folyt. Ezalatt nem jöttek létre olyan politikai mozgalmak és szerveződések, amelyek kormányképes erőt tudtak volna felszínre hozni. Ugyanezen idő alatt a válság miatt leértékelődött az MSZMP kormányzóképessége is. De mégiscsak birtokolja a kormányzáshoz szükséges technikai és szolgálati tudást, és birtokolja a kádereket is. - Ebből a helyzetből egy szabad választásos rendszerben csak káosz lehetne. Ezért itt azt hiszem, hogy egy kiegyezéses, mandátumot felosztó választást kell 90-re előkészíteni - vagy egy kétkamarás rendszert, amelyikben a második kamara garantálja az MSZMP felügyeletét a folyamatok fölött, hogy 1995-re -, tehát a következő választásokra - kialakuljanak egy szabad választáshoz a politikai, a kulturális és szervezeti feltételek. - Úgy gondolja, hogy 1990-ben listás választások lesznek, melyeket a párt készítene elő? - Valószínű, hogy azt már nem a párt, hanem közösen készítenék elő a szervezetek, de én úgy hiszem, hogy az alternatív és független szervezetek többsége is ezt elfogadná mint együttműködési formát, hiszen ők ugyanezt a problémát látják egy másik oldalról. Az átmenetnek túl nagyok a kockázatai, hogysem ilyen kiegyezés nélkül neki lehessen menni. 1956-ot itt nem akar senki. - Az MSZMP abszolút többséget kapna? - Nem feltétlen abszolút többséget, de elsőbbséget a kormányalakításban. - Szabad kérdeznem az Ön személyes helyzetéről? Mennyire érzi magát elszigeteltnek a Politikai Bizottságon belül? - Nem érzem izoláltnak magamat, viszont vannak vitakérdések, amelyekben bizony elszigetelődik az ember. A helyzetem nem egy szakadatlan kisebbségi helyzet, hanem vannak kérdések, amelyikben kisebbségben maradok. De ez többünkkel meg szokott esni. - El tud képzelni egy olyan helyzetet, hogy a párt kettészakad, és ön a reformtáborban találja magát? - Ilyen vágyam nincs, mert az ilyenfajta pártszakadásnak az a kockázata, hogy nem ott szakad, ahol az ember szeretné. Én jobban szeretnék egy vitában megtisztuló és megújuló pártot, ahol világosan el lehet dönteni: ki akar ennek a pártnak a tagja maradni, ki nem hajlandó ebben a politikában részt venni. El kéne szakadni a világnézeti párt vallásos képzetétől, es egy politikai párt mozgalmi formáit kellene felvenni. A többpártrendszer ezt ki fogja kényszeríteni az MSZMP-ből is ebben a küzdelemben, ami majd a választási ciklusokban folyik a politikai hatalomért. Mert akkor más politikai normákra lesz szükség, másfajta politikusokra, akik nem bürokraták és hivatalnokok csupán. - Van a pártnak megfelelő számú ilyen politikusa? - Szerintem megvannak. Jó lenne hogyha előlépnének. - És most egy kérdés, feltételes módban. Milyen messze ment volna el a kompromisszumokban abban az esetben, ha a Központi Bizottság nem fogadta volna el az ötvenhatos állásfoglalását, és a többpártrendszer lehetőségét? Mit tett volna Ön ebben az esetben? - Akkor nem vállaltam volna a politikai vezetésben való részvételt. Ez lehet, hogy ma még személyekre nézve megterhelő, és megnyilvánulását tekintve botránynak számit -, de egy új politikai helyzetben ezt is természetesnek kell majd elfogadni. - A jövőben tehát nem egy olyan Pozsgayt látunk majd, aki - a kompromisszumokat mindennel fontosabbnak tartva - kevésbé lesz szókimondó? - Nem, ilyenre nem kell számítaniuk - és én ezt a központi bizottsági ülésen is elmondtam. Megmondtam, hogy amikor engem választottak nem zsákbamacskát vásároltak, pontosan tudták hogy kit vásárolnak. S e tekintetben a jövőben is kiszámítható leszek. Pozsgay Imre válaszolt a BBC tudósítója, Sally Ackroyd kérdéseire. +++
1989. február 14., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|