|
|
|
|
Belga-zaire-i válság: évi 10-20 ezer közvetett áldozat? (1.rész)
|
Brüsszel, 1990. augusztus 12. vasárnap (MTI-Panoráma) - A
május el ején lezajlott lumumbashi eseményeknek a hivatalos zaire-i
jelentések szerint egy halottja volt, a Belgiumban ismeretessé vált
nemhivatalos becslések szerint legalább 23, de talán több mint száz
- a Belgium és Zaire között ennek következtében kirobbant újabb
válság megpecsételheti 10-20 ezer ember sorsát Zaire-ban - évente...
A vészkiáltás Jean-Francois Ruppol doktortól ered, aki 1976-tól 1989 augusztusáig a belga-zaire-i együttműködés egészségügyi programját irányította.
A lumumbashi egyetemen, az ott oktató belga tanszemélyzethez eljutott tanúskodások szerint május elején egy Kinshasából érkezett és Mobutu elnök törzsének tagjaiból álló kommandó valóságos büntetőexpedíciót hajtott végre a más törzsekhez tartozó, az elnököt bíráló diákok között. Belgium nemzetközi vizsgálatot követelt annak az együttműködési szerződésnek alapján, amelyet tavasszal írtak alá a két ország között (véget vetve egy korábbi, 1988 végén kezdődött válságnak a két ország kapcsolataiban).
Ez a megállapodás bevezetőjében leszögezi, hogy az aláírók tiszteletben tartják az emberi jogokat. Mobutu elutasította a vizsgálatot, és a belga követelések elleni tiltakozásának demonstrálására felfüggesztette az együttműködési megállapodást, amelynek keretében Belgium - a korábbi kongói gyarmattartó hatalom - támogatást nyújtott az oktatási rendszer minden szintjén és az egészségügyben, valamint más területeken. A döntés nyomán azonnal haza kellett térnie Zaire-ból többszáz belga kooperánsnak, aki addig a belga államtól kapta fizetését.
Jean-Francois Ruppol most is arra figyelmeztetett egy sajtóinterjúban, hogy ha az egészségügyet nem vonják ki a belga-zaire-i válságok által befolyásolt együttműködési tevékenységek közül, az évente 10-20 ezer ember életébe kerülhet az afrikai országban.
Az egészségügyi együttműködés tulajdonképpen még nem heverte ki az előző válság következményeit sem: igaz, hogy a belga orvosok megkapták javadalmazásukat, ám azokat a programokat, amelyeket zaire-i kollegáikkal együtt valósítottak meg, már 1989 januárja óta nem finanszírozták többé. Ezen nem változtatott a Kinshasában az év elején, márciusban aláírt megállapodás sem, most pedig a jelek szerint elúszott a remény arra vonatkozólag, hogy ezen változtatni lehet. (folyt.)
1990. augusztus 12., vasárnap 17:21
|
Vissza »
|
|
Belga-zaire-i válság: évi 10-20 ezer közvetett áldozat? (2.rész)
|
A tartalékok a legutóbbi időkig lehetővé tették az egészségvédelem folytatását, ám de mostanára az alapok kimerültek, mondja Ruppol doktor.
90 százalékban Belgium finanszírozta az álomkór elleni küzdelmet Zaire-ban. Miután ez a segély megszűnt, a belga és a zaire-i orvosok július 31-én kénytelenek voltak bejelenteni az álomkór elleni program végét. Ennek keretében eddig felkutatták és kezelték a betegeket. Az álomkór úgy terjed, hogy egy egészséges embert megcsíp egy légy, amely előzőleg álomkóros személyt csípett meg. Ha az illető nem kap kezelést, 1-2 éven belül meghal. Több év óta évente átlag 10 ezer új esetet kezeltek a belga-zaire-i program keretében. Ha a kezelés megszűnik, ezek az emberek hamarosan mind meghalnak. Mi több, mivel nem kezelik az új betegeket, a betegség gyors terjedésnek indul.
Hasonlóképpen, a belga támogatás megszűnésével gyors ütemben terjed majd a tuberkulózis - a tüdőbaj halálos kórnak számít Afrikában - és az AIDS is. Mivel a vérátömlesztések már most mindenféle kontroll nélkül zajlanak, becslések szerint minden tizedik eset AIDS-fertőzéssel jár: rendszerint gyerekekról van szó.
Kinshasában 24, vidéken 40 egészégügyi központ és sok falusi kórház működött belga támogatással - ezek a jövőben már nem lesznek képesek kezelni a maláriában, vérhasban, vérszegénységben, jódhiányban stb. szenvedőket sem. A belga orvosok távozásával csökken a belgák által látogatott kinshasai Ngaliema kórház szinvonala is, mondotta Ruppol doktor. Attól is tartani lehet, hogy a lakosság a Zaire-ban maradó hazai orvosokat teszi majd felelőssé az ellátás szinvonalának romlásáért, és ez sem ígér jót.
Ruppol doktor azt javasolja, hogy amennyiben Zaire nem fogad el közvetlen belga segítséget, a belga állam jótékonysági szerveken vagy nemzetközi szervezeteken át finanszírozza az egészégügyi programok fenntartását.
Sokat beszéltek az emberi jogokról a lumumbashi események idején, és sokat lehetett volna beszélni róluk a gyarmatosítás idején, vagy Zaire függetlenségének három évtizedében, de vajon az első emberi jog vajon nem éppen az életre és az egészségre való jog? - teszi fel a kérdést az orvos.
Dehát ki gondol éppen ezzel, maikor annyi fontosabb dolog történik a világon? +++
Baracs Dénes (Brüsszel), MTI-Panoráma
1990. augusztus 12., vasárnap 17:22
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|