|
|
 |
|
 |
Belga-zaire-i válság: évi 10-20 ezer közvetett áldozat? (1.rész)
|
Brüsszel, 1990. augusztus 12. vasárnap (MTI-Panoráma) - A
május el ején lezajlott lumumbashi eseményeknek a hivatalos zaire-i
jelentések szerint egy halottja volt, a Belgiumban ismeretessé vált
nemhivatalos becslések szerint legalább 23, de talán több mint száz
- a Belgium és Zaire között ennek következtében kirobbant újabb
válság megpecsételheti 10-20 ezer ember sorsát Zaire-ban - évente...
A vészkiáltás Jean-Francois Ruppol doktortól ered, aki 1976-tól
1989 augusztusáig a belga-zaire-i együttműködés egészségügyi
programját irányította.
A lumumbashi egyetemen, az ott oktató belga tanszemélyzethez
eljutott tanúskodások szerint május elején egy Kinshasából érkezett
és Mobutu elnök törzsének tagjaiból álló kommandó valóságos
büntetőexpedíciót hajtott végre a más törzsekhez tartozó, az elnököt
bíráló diákok között. Belgium nemzetközi vizsgálatot követelt annak
az együttműködési szerződésnek alapján, amelyet tavasszal írtak alá
a két ország között (véget vetve egy korábbi, 1988 végén kezdődött
válságnak a két ország kapcsolataiban).
Ez a megállapodás bevezetőjében leszögezi, hogy az aláírók
tiszteletben tartják az emberi jogokat. Mobutu elutasította a
vizsgálatot, és a belga követelések elleni tiltakozásának
demonstrálására felfüggesztette az együttműködési megállapodást,
amelynek keretében Belgium - a korábbi kongói gyarmattartó hatalom -
támogatást nyújtott az oktatási rendszer minden szintjén és az
egészségügyben, valamint más területeken. A döntés nyomán azonnal
haza kellett térnie Zaire-ból többszáz belga kooperánsnak, aki addig
a belga államtól kapta fizetését.
Jean-Francois Ruppol most is arra figyelmeztetett egy
sajtóinterjúban, hogy ha az egészségügyet nem vonják ki a
belga-zaire-i válságok által befolyásolt együttműködési
tevékenységek közül, az évente 10-20 ezer ember életébe kerülhet az
afrikai országban.
Az egészségügyi együttműködés tulajdonképpen még nem heverte ki
az előző válság következményeit sem: igaz, hogy a belga orvosok
megkapták javadalmazásukat, ám azokat a programokat, amelyeket
zaire-i kollegáikkal együtt valósítottak meg, már 1989 januárja óta
nem finanszírozták többé. Ezen nem változtatott a Kinshasában az év
elején, márciusban aláírt megállapodás sem, most pedig a jelek
szerint elúszott a remény arra vonatkozólag, hogy ezen változtatni
lehet. (folyt.)
1990. augusztus 12., vasárnap 17:21
|
Vissza »
|
|
Belga-zaire-i válság: évi 10-20 ezer közvetett áldozat? (2.rész)
|
A tartalékok a legutóbbi időkig lehetővé tették az
egészségvédelem folytatását, ám de mostanára az alapok kimerültek,
mondja Ruppol doktor.
90 százalékban Belgium finanszírozta az álomkór elleni küzdelmet
Zaire-ban. Miután ez a segély megszűnt, a belga és a zaire-i orvosok
július 31-én kénytelenek voltak bejelenteni az álomkór elleni
program végét. Ennek keretében eddig felkutatták és kezelték a
betegeket. Az álomkór úgy terjed, hogy egy egészséges embert megcsíp
egy légy, amely előzőleg álomkóros személyt csípett meg. Ha az
illető nem kap kezelést, 1-2 éven belül meghal. Több év óta évente
átlag 10 ezer új esetet kezeltek a belga-zaire-i program keretében.
Ha a kezelés megszűnik, ezek az emberek hamarosan mind meghalnak. Mi
több, mivel nem kezelik az új betegeket, a betegség gyors
terjedésnek indul.
Hasonlóképpen, a belga támogatás megszűnésével gyors ütemben
terjed majd a tuberkulózis - a tüdőbaj halálos kórnak számít
Afrikában - és az AIDS is. Mivel a vérátömlesztések már most
mindenféle kontroll nélkül zajlanak, becslések szerint minden
tizedik eset AIDS-fertőzéssel jár: rendszerint gyerekekról van szó.
Kinshasában 24, vidéken 40 egészégügyi központ és sok falusi
kórház működött belga támogatással - ezek a jövőben már nem lesznek
képesek kezelni a maláriában, vérhasban, vérszegénységben,
jódhiányban stb. szenvedőket sem. A belga orvosok távozásával
csökken a belgák által látogatott kinshasai Ngaliema kórház
szinvonala is, mondotta Ruppol doktor. Attól is tartani lehet, hogy
a lakosság a Zaire-ban maradó hazai orvosokat teszi majd felelőssé
az ellátás szinvonalának romlásáért, és ez sem ígér jót.
Ruppol doktor azt javasolja, hogy amennyiben Zaire nem fogad el
közvetlen belga segítséget, a belga állam jótékonysági szerveken
vagy nemzetközi szervezeteken át finanszírozza az egészégügyi
programok fenntartását.
Sokat beszéltek az emberi jogokról a lumumbashi események
idején, és sokat lehetett volna beszélni róluk a gyarmatosítás
idején, vagy Zaire függetlenségének három évtizedében, de vajon az
első emberi jog vajon nem éppen az életre és az egészségre való jog?
- teszi fel a kérdést az orvos.
Dehát ki gondol éppen ezzel, maikor annyi fontosabb dolog
történik a világon? +++
Baracs Dénes (Brüsszel), MTI-Panoráma
1990. augusztus 12., vasárnap 17:22
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|