|
|
 |
|
 |
A mezőgazdaság a gabonatermesztés csapdájában
|
----------------------------------------------
München, 1990. augusztus 3. (SZER, Magyar híradó) - Rajki
László:
Idén az eddigieknél is erősebben kísért a gabonababona, a magyar
mezőgazdaság rákfenéje, a kommunista agrárpolitika csődje. Pedig
néhány éve még ezt kiáltották ki a nagyüzemek sikerágazatának,
parádés lovának, tartóoszlopának. Hát ilyen tartóoszlopokat alkotott
a diktatúra, ennyire egyoldalúan kiszolgáltatta az országot, a
parasztságot a KGST-nek, az időjárásnak, a környezetrombolásnak, a
teljes bizonytalanságnak.
Amíg aránylag jól fizetett a gabona, addig a külkereskedelmi
állammonopólium az exportnyereséget alaposan lefölözte,
átcsoportosította az iparba, illetve a fogyasztói árak támogatására.
Az agrárszektorban alig hagyott többet az egyszerű újratermeléshez
szükségesnél, úgyhogy fejlesztése például az öntözés bővítésére alig
maradt, ennek kárát a gyakori aszályos években - mint a mostani nagy
szárazságnál - viselik a termelők.
Másrészt az olcsó szovjet olaj árát is a mezőgazdasággal
fizettették meg, bagóért vesztegették el Moszkvának a búzát. Igaz, a
tűzhöz közel állók kaptak valamelyest exportszubvenciót, de ezt a
jelenlegi árviszonyok mellett csak egy nagyon gazdag ország
engedheti meg magának. Úgyhogy hiába indokolt a termelők követelése
a búza felvásárlási árának emelésére, érthető az Antall-kormány
döntése, hogy a nincsből nem fordíthat újabb milliárdokat az eleve
veszteséges kiviteli cikk finanszírozására. Csak sokkal világosabban
kellett volna bejelenteni, indokolni elhatározását, nem fokozni a
bizonytalanságot, kiskaput hagyni egy esetleges későbbi emelésre,
ezzel elősegíteni a készletvisszatartást, a spekulációt. (folyt.)
1990. augusztus 3., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A mezőgazdaság a gabonatermesztés csapdájában - 1. folyt.
|
Ideje lenne már tiszta vizet önteni a pohárba, pontosan
megfogalmazni, hogy miért jutott csődbe a nagyüzemi gazdálkodás
magyar formája, miért nincs szükség a jövőben az ilyen típusú
termelőszövetkezetekre, állami gazdaságokra, illetve az ipari
rendszerűnek mondott minden szempontból túlméretezett
gabonatermesztésre.
Szintén adós a kabinet agrárpolitikai elképzeléseinek,
mezőgazdasági programjának kidolgozásával, nyilvánosságra
hozatalával, ezek nélkül pedig a paraszti jelen és jövő
elképzelhetetlen. Mert ez legalább annyira fontos, mint a föld
tulajdonviszonyok rendezésének ésszerű, igazságos, koalíciós
tervezete.
Rövidesen országszerte befejeződik a kalászosok aratása,
kezdődik a következő év alapozása. A bizonytalanság, a
bizalmatlanság rossz tanácsadó, különösen, ha ez egyre romló
pénzügyi lehetőségekkel párosul. A termelők a nemesített
gabonavetőmag tavalyi mennyiségének csak a felét-harmadát rendelik,
a többit sokfelé saját előállítású - tehát rosszabb minőségű -
szaporítóanyaggal pótolják, vagy nem is tudják, mit vessenek a búza
helyett.
A mezőgazdaság mind mélyebbre zuhan a bukott rezsim állította
gabonacsapdába, amelyből viszont a szabad választások nyomán
létrejött kormány eddig nem mutatott kiutat. +++
1990. augusztus 3., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|