|
|
|
|
Interjú Zám Mária szociálpolitikai államtiktkár-helyettessel
|
------------------------------------------------------------
München, 1990. július 7. (SZER, A munka világa) - A Népjóléti Minisztériumban járt budapesti munkatársunk Szilágyi Sándor.
- Zám Mária a Népjóléti Minisztérium szociálpolitikával foglalkozó helyettes államtitkára. A sajtótájékoztatón említette, hogy lassanként kicsúsznak a szociális létesítmények a minisztérium alól, és ezzel összefüggésben említette, hogy a hajdani SZOT az, amellyel szemben sem az állampolgárnak, sem a minisztériumnak nincsen fegyvere. Mire gondolt?
- Pontosan arra gondoltam, hogy még mint szociológus, és mint anya, a múlt év szeptemberében - a többi érdekelt szülővel együtt - elkezdtük azt az akciónkat, hogy a nagyon rosszul ellátott VII. kerületben, ahol nagyon súlyos helyzetben, tehát anyagi körülmények között, rossz lakáskörülmények között élő, többgyermekes családok vannak és nagyon rossz a szociális infrastruktura -, próbáljuk megszerezni pusztán emberiességi alapon azt a bölcsödét és óvodát, amelyet a SZOT - nem használ.
Éppen ezért kiadta bérbe a kerületi tanácsnak - de csak 40 helyet adott ki. Mi arra gondoltunk, hogy megszabadulhatna a kerület a III. emeleti kert nélküli, levegő nélküli rossz lakásóvodáktól és bölcsödéktől, mert kaphatna egy olyan intézményt, ami kifejezetten erre a célra épült. Minden követ megmozgattunk: még az elmúlt időszakban is, tehát az akkori képviselőhöz fordultunk, levelet írtunk Németh Miklósnak, levelet írtunk a SZOT elnökének, Nagy Sándornak.
A kerületi tanács elnökének írtunk először levelet, ők elkezdtek tárgyalásokat a SZOT-tal, de ebből például a szülőket teljesen kizárták. Igazán csak olyan információink voltak, amiket nekünk mondtak. Nem vettünk részt a tárgyalásokon, nem tudjuk mi történt. A mai napig nincsen válasz ebben a kérdésben.
Úgy tudjuk, hogy külföldieknek akarják eladni a csodálatosan új épületkomplexumot, ami a kerületben az egyetlen olyan utcában működik, ahol fák vannak és közel van a liget, és nem bűzlik a levegő a kipuffogó gázoktól. (folyt.)
1990. július 7., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Zám Máriával - 1. folyt.
|
Nem akarom így folytatni. Tehát a dolog lényege az, hogy sajnos úgy látom, hogy a szociális intézmények abból a szempontból kerültek veszélybe, hogy ma egyáltalán nem tisztázott az állam szerepe: hogy mik azok a jogosítványok, ami szerint ő igényt tarthat - azokon a területeken, melyek állami feladatok maradnak a jövőben is - jelen esetben a szociálpolitika területén -, igenis igényt tarthat szociális intézményekre. Még akkor is, hogyha azok nem állami tulajdonban vannak, hanem vállalati tulajdonban például - mert ezek területi funkciókat láttak el már az utóbbi években. Nagyon komoly részt vállaltak a településen élő lakosságnak az ellátásában.
Visszatérve a SZOT-ra: a SZOT-tal kapcsolatban pedig úgy látom, hogy egyszerűen nincsenek ma Magyarországon olyan társadalmi erők, az állam kezében nincsen nolyan hatalom, hogy a SZOT egyáltalán partneri viszonyba ereszkedne velünk. És mi mindenképpen tárgyalni szeretnénk a SZOT-tal, hiszen a szociálpolitika feladatainak egy jelentős része még mindig a SZOT vállalt feladatai közé tartozik.
Most az kérdés, hogy itt minden felbomlik Magyarországon?
Megváltozik az állam szerepe, az önkormányzatokkal a tanácsok teljes önállóságot fognak kapni: hogy a területükön hogyan, és milyen feltételek között fogják ellátni a lakosság szociális szükségleteit. A vállalatok - amelyeknek egy jelentős része magántulajdonba kerül - kérdéses, hogy milyen szociálpolitikát fognak felvállalni.
A szakszervezetnek lesz-e ahhoz anyagi ereje és egyáltalán: lesz-e olyan tábora, hogy komoly szociális segítséget nyújtson azoknak, akik szakszervezeti tagok lesznek a jövőben - ezek most mind kérdések. Tehát itt egyeztetnünk kell, mert azt gondolom, hogy ha ezeket a kérdéseket nem egyeztetjük, akkor az emberek tömegei fognak kimaradni a szociális ellátásból.
- Nem tart-e tőle, hogy az önkormányzati törvény olyan irányba viszi el a dolgokat, hogy az eddigi - állami funkciónak tekintett - népjóléti vagy szociális funkciók átkerülnek a - feltehetően nem túl tehetős - önkormányzatok kezébe, és ennek folytán éppen a leghátrányosabb helyzetben élő elöregedett, elnéptelenedett aprófalvak lakosai behozhatatlan hátrányba kerülnek...? (folyt.)
1990. július 7., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Zán Máriával - 2. folyt.
|
- A félelmeit kell hogy osszam. Az első dolgom volt, amikor ide a minisztériumba kerültem, hogy átnéztem az önkormányzati törvénytervezetet - és nagyon sok fenntartásom van Nem a tervezettel kapcsolatban, mert ez ugye - a törvény alkotói mondják - hogy ez egy kerettörvény.
Ma Magyarországon demokrácia van. Az emberekre rá kell bízni, hogy mit akarnak csinálni. Csak éppen azt felejtjük el, hogy a szociálpolitikában szereplő embercsoportok vagy társadalmi rétegeknek egy jelentős része - tehát azok, akik nincsenek éppen munkavállalói minőségükben biztonságban abból a szempontból, hogy nagyjából legalább a létminimumot elő tudják állítani saját maguk és családjuk számára - de a szociálpolitika többi szereplőivel szemben rendkívül hátrányos helyzetben vannak.
Az önkormányzatok megalakulásakor - mint ahogy ez minden területen eddig is így volt -, nyilván a jobb helyzetben lévő, jobb érdekérvényesítési lehetőséggel bíró társadalmi csoportok lesznek azok, amelyek dönteni fognak arról, hogy egy településen milyen szociális infrastrukturára, milyen szociális ellátásra, a segélyzés szempontjából milyen mértékü segélyezésre lesz szükség, és azt kik kapják.
Ezért félelemmel nézek a jövő elébe, mert nem látom, hogy Magyarországon a politikai szférán kívül megindult volna ilyen társadalmi érdekszervezeteknek a kiépülése.
Budapesten rendkívül sok egyesület működik már, a nagyvárosokban is -, de egyébként ez is nagyon esetleges. Tehát vidéken, kis falvakban nagyon esetleges az, hogy kik lesznek azok, akik, majd a szociális infrastruktura és a szociális források fölött rendelkezni fognak, és kiknek fogják azt juttatni.
A másik dolog az, hogy addig, amíg a termelésben elengedhetetlennek tartom azt, hogy az állam mindenképpen kivonuljon, addig én azt gondolom, hogy a humán területeken óriási visszalépést jelentene az, hogy ha az állam felülne arra a könnyű hajóra, hogy most piacosítunk, most nálunk demokrácia van... Az emberek úgyis tudják, hogy hogyan akarnak élni és mit akarnak tenni. (folyt.)
1990. július 7., szombat
|
Vissza »
|
|
- Interjú Zám Mártával - 3. folyt.
|
Én azt gondolom, hogy az államnak változatlanul hangsúlyos szerepet kell vállalni a humán területeken, mert különben ellátatlanok maradnak mindenféle szempontból, kulturálisan, egészségügyileg és szociálpolitikailag - akkor, amikor úgyis olyan súlyos gazdasági válság van, hogy nem csak azoknak a létfeltételei csökkennek most már a minimum alá, akik eddig is szociálpolitikai támogatásból, segélyezésből tartották fent magukat.
Sajnos, azt kell hogy mondjam: idesorolom az alacsony összegű nyugdíjakat is, hiszen a rendszeres és a rendkívüli segélyek nagyrészét az alacsony-nyugdíjasok kapják. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíj nem biztosíték a megélhetésre.
Azok is veszélybe kerülnek, akik rosszabb munkafeltételek között dolgoznak, olyan helyen élnek ahol csökkennek a munkalehetőségek. Mi mindeneképpen tenni fogunk annak érdekében, hogy őket segítsük.
Azt nem tudom, hogy a szociális közigazgatásnak milyen aprólékos strukturája fog kialakulni - ami egészen a minisztériumtól elvezet a legkisebb faluig is. De fontosnak tartom, hogy létrejöjjön az államnak egy olyan központilag irányított szervezete, ami az emberek jogait kell, hogy megvédje, és biztosítsa a legkisebb faluban is.
- Köszönöm a beszélgetést Zám Máriának a Népjóléti Minisztérium szociálpolitikával megbízott helyettes államtitkárának. +++
1990. július 7., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|