|
|
|
|
MSZMP kongresszus - első nap (12. rész) - Grósz (3.)
|
Nagyobb gond, amikor a vezetők érzik feljogosítva magukat annak eldöntésére, hogy ki a fundamentalista és ki a reformer, hogy kik maradhatnak a pártban és kiknek kell eltávozniuk. Nem más ez, mint a régi, ,,sztálinista,, felfogás és gyakorlat, hiába van bevonva a reformretorika vadontújnak látszó mázával. A nézetkülönbségek megosztották a reformok szorgalmazóit. Az egyik oldalon azok állnak, akik a modellváltást összhangba kívánják hozni a pártmozgalom megújulásával és sikernek tekintik, ha minél többen tudnak velünk jönni. A másik oldalon azok, akik szerint minél hamarabb, minél messzebb kell jutni ezen az úton, mert szerintük ez a legfőbb biztosíték a visszarendeződés ellen. Nem törődve azzal, hogy a gyors ütem az erők legcélszerűbb felhasználását jelenti-e, s hogy ily módon a szükséges haladásért nem fizetünk-e túlságosan nagy árat, nem kockáztatunk-e túl sokat. Ezt a megosztottságot kellene kölcsönös türelemmel feloldani. Persze naivitás volna azt képzelni, hogy lehetséges a párt szélsőségeit egymással kiegyezésre bírni. Történelmi hiba lenne azonban, ha elfogadnánk, hogy a párt mérsékelt és radikális reformerői egymással összebékíthetetlenek. Az elmúlt napok nyilatkozat-dömpingje azonban azt jelzi, hogy a magukat radikális reformereknek vallók már eldöntötték, hogy nem vállalják a közösséget. Tudatosan össze akarják mosni a reformfolyamat mérsékeltebb ütemének híveit a ,,szélsőbal,, képviselőivel. Ezáltal megbocsáthatatlanul szűkítik a reformok társadalmi bázisát. A kongresszusi előkészületek tapasztalatai azt mutatják, hogy a párt tagjai közül sokan várakozó állásponton vannak. A párthoz való viszonyuk eldöntését a kongresszus eredményétől teszik függővé. Többségük reálisan szemléli az eseményeket és elhatárolódik a politikai szélsőségektől. A demokratikus szocializmus olyan elemeit, mint a közösségi tulajdonra és a magántulajdonra épülő vegyesgazdaság, a gazdaság teljesítőképességének állandó növelése, a jogállamiság, az állampolgárok önszerveződése - noha érintik a gazdasági és politikai berendezkedés alapjait - nem tekintik társadalmi rendszerváltásnak. A társadalmi és a politikai rendszer: jellegében különböző, két dolog. Nem hiszem, hogy szükséges lenne a párttagság többségének reformok iránti elkötelezettségét bizonygatni. Grósz Károly ezután rámutatott: - Önbecsülésünkhöz hiteles történelmi képre van szükség. Ha napi politikai céloktól vezérelten csak az MSZMP korábbi hibáiról, bűneiről szólunk - amiről természetesen nyíltan szólni kell -, ezzel komolyan veszélyeztetünk mindenfajta kibontakozást. (folyt.köv.)
1989. október 6., péntek 14:32
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|