|
|
|
|
Végső búcsú Kádár Jánostól - Kolláth Pál búcsúbeszéde (2. rész)
|
Most mi jöttünk el Önhöz, mint ahogy, rengeteg gondja, munkája, kötelezettsége ellenére Ön is rendszeresen eljött közénk. Ezek az alkalmak számunkra ünneppé váltak, feltöltött minket és jelenlétével erőt adott az egész mozgalomnak. Kádár elvtárstól tudjuk, nemcsak nekünk volt szükségünk ezekre a találkozásokra. A köztünk töltött idő, a beszélgetések, szabad programok őt is pihentették, magabiztosabbá tették. Nem egyszer utólag jöttünk rá, hogy mikor véleményünket kérte, készülő sorsdöntő kérdésekben osztotta meg gondolatait. Hagyatéka nem összegyűjtött anyagi javakból áll. Önt az életből a munka, a feladatok, az ország, az emberek jobb élete, boldogulása mozgatta, vezérelte. Fizetségnek az eredményeket, az emberek megelégedését tartotta. Mi, akik örökségében osztozni akarunk, kemény munkát kapunk, ezt megtisztelő bizalomnak, feladatnak érezzük. Búcsúzom Öntől egy munkáskerület, Angyalföld, a Magyar Szocialista Munkáspárt hajógyári tagjai, a pártonkívüliek és az Önt szerető, becsülő és tisztelő emberek nevében. Utolsó találkozásunkról azzal az ígérettel térünk haza, hogy emlékét, legjobb tudásunk szerint végzett munkánkkal, ügyünk iránti szilárd elkötelezettséggel, az Önéhez hasonló szerénységgel, tisztességgel, a valóságos helyzetből kiindulva, megújulva végezzük. Ezen gondolatok jegyében tisztelettel, lehajtott fővel egy nagy közösség nevében búcsúzom Öntől tisztelt Kádár János elvtárs. Emlékét megőrizzük (MTI)
1989. július 14., péntek 19:26
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|