|
|
|
|
NSZK: a Deutschlandfunk nekrológja Kádár Jánosról (1.rész)
|
Bonn, 1989. július 6. csütörtök (MTI-tud) - A magyar történelem tragikus politikusának nevezte az MSZMP csütörtök reggel elhunyt volt elnökét a Deutschlandfunk (DLF) rádióállomás. Az NSZK-nak az NDK irányában is sugárzó országos rádióadója, amely délelőtt 10 órától kezdve óránkénti, illetve félórás híreinek élén közölte a magyar államférfi halálhírét, kora délutáni politikai híradóműsorában felidézte Kádár életútját.
Életének ellentmondásosságát a DLF azzal a megállapítással kívánta érzékeltetni, hogy a háború után egyike volt a sztálinista rendszer építőmestereinek, nem sokkal később pedig már kirakatper áldozata. 1956-ban először odaadó tagja Nagy Imre miniszterelnök kormányának, ám néhány nappal később ő vezeti a szovjetek által beiktatott ellenkormányt, amely véres megtorlások után szilárdította meg a sztálinizmus utáni rendszert. A búcsúztató szerzője, a DLF budapesti tudósítója mindamellett azt is nyomatékosítja, hogy a hatvanas évek részreformjaival Kádár János a lakosság széles rétegei számára tette lehetővé a felemelkedést és a viszonylagos jólétet. Az ezért fizetendő ár csábító volt: a tömegek hallgatólagos hozzájárulása a párt egyeduralmához, amely azonban - és a tudósító ezt ma is kiemelendőnek véli - messzemenően tiszteletben tartotta az emberek életének magánszféráját. Kádár mindvégig megmaradt bolseviknak: számára mindig az volt a fő, hogy szavatolja pártja uralmát. Ha okos politikusnak minősíthető, akkor azért, mert felismerte, hogy ez az uralom nem tartható fenn tömeges elnyomás módszereivel. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök 15:30
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Deutschlandfunk nekrológja Kádár Jánosról (2.rész)
|
Sok, számos részeredmény fűződik nevéhez, de gondolatban sem tudott túllépni a pártdogmákon. És amidőn apparatcsikjai a nyolcvanas évek derekán 18 milliárdos nyugati eladósodással szinte a tönk szélére juttatták a magyar gazdaságot, Kádár nem akarta felismerni: pártja is fizetőképességének a vége felé jár. Nem értette meg, hogy másképp is mehetnének a dolgok, és másképp is kellene menniük a dolgoknak. Kádár megdöbbenve figyelte Gorbacsov felemelkedését, és aztán már csak a második vonalból vette ki részét a tevőleges politikából: a hatalomhoz azonban annál görcsösebben ragaszkodott. A kibonatkozó demokratizálás iránt soha nem volt érzéke, taktikai húzásnak tartotta, s ebben egy ideig még igaza is volt - így a DLF. A rádió mindamellett emlékeztet, hogy Kádár János nem volt önhitt és nem volt a hatalom megszállottja sem, részeredményeit a Nyugat is méltányolta. Ezek a részeredmények azonban nem vonatkoztathatók az egész életpályára. Magyarországon sok millió ember idegenedett el munkájától és önmagától éppen abban az időszakban, amikor Kádár viselte az országért azt felelősséget, amelyet nem ezek az emberek ruháztak rá. Tragédiája abban is megnyilvánul, hogy nemcsak rendszerének összeroppanását kellett megérnie, hanem az 1956-os forradalom hőseinek és mártírjainak temetését is.+++
1989. július 6., csütörtök 15:32
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|