|
|
 |
|
 |
A Legfelsőbb Bíróság döntése
|
München, 1989. július 6. (SZER, Magyar Híradó) - A Legfelsőbb
Bíróság épületében, a Markó utca 16 szám alatt ma délelőtt olyan
eseményre került sor, amely éppúgy mérföldköve lesz a modern magyar
jogtörténelemnek, mint 1989 június 16-a volt a magyar
politikatörténetben.
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa ugyanis ezekben az
órákban a legfelsőbb ügyész által a Nagy Imre és társai ellen 31
évvel ezelőtt lefolytatott perrel kapcsolatos törvényességi óvást
tárgyalta. A tárgyalóteremben az érintett családok képviselőin kívül
nagyszámú újságíró foglalt helyet. Magának az óvásnak az előadója
dr. Czili Gyula volt, aki előbb az 1958-as ítéletet foglalta össze,
majd ismertette a legfelsőbb ügyész által aláírt törvényességi
óvást.
Eközben suttogva, de futótűzként terjedt el a teremben Kádár
János halálának híre, a délelőtti szünet alkalmával vált egyébként
teljesen nyilvánvalóvá, hogy a teremben aligha akadt egyetlen olyan
személy is, aki ne venné biztosra a tárgyalás kimenetelét, vagyis az
akkori ítélet megsemmisítését.
Az 1958-ban elítéltek késői védelmét - köztük Tildy Zoltánét is
- egyébként három ügyvéd látta el, Dornbach Alajos, Róth Miklós és
Bánáthy János. Mindhárman kiemelték annak fontosságát, amire
egyébként az ügyészi óvás is felhívta a figyelmet. Nevezetesen a
bírói függetlenségről van szó, amelynek sem szellemét nem tartotta
tiszteletben a törvényhozói, bírói és végrehajtói hatásköröket
összeolvasztó sztálini joggyakorlat, de még alakiságait is
lépten-nyomon megsértette.
Röviddel 12 óra után aztán ismertették a Legfelsőbb Bíróság
Elnökségi Tanácsának határozatát, amely az 1958-as ítéletekről
megállapítja, hogy törvénysértőek voltak, ezért hatályon kívül
helyezi őket, a vádlottakat pedig felmenti. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A Legfelsőbb Bíróság döntése - 1. folyt.
|
Sok szó esett ma délelőtt arról, hogy a magyar jogállamiság
megteremtése céljából nem olyanszerű ígéretekre van szükség, mint
az, hogy: soha többé, hanem egy jogi biztosítékok alapján működő
rendszer kiépítésére.
A Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsának mai döntése
mindenesetre hatalmas lépés - ahogy a bevezetőben mondottam -
mérföldkő.
A mai napon egyébként fény derült még egy sötét titokra: a
legendák ellenére, a kivégzési jegyzőköny tanusága szerint az
ítéletvégrehajtó 1958. július 16-ikán hajnalban nem más volt, mint
Bogár János. Segédei: Schultz Mátyás és Fülöp István.
Az ítéletet Nagy Imrén 5 óra 9 perckor hajtották végre, itt a
jegyzőkönyv szűkszavúan megjegyzi: a szív megállt 5 óra 16 perckor.
+++
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|