|
|
 |
|
 |
Vélemények Kádárról
|
München, 1989. július 6. (SZER, Világhíradó) A hazai hiradóban
bőven foglalkoztunk Kádár János halálával. A nagy nyugati
hírügynökségek gyorsan reagáltak a budapesti hírre, és Kádár-
nekrológokat adtak ki.
Az AP amerikai hirügynökség így kezdte vonatkozó jelentését:
Kádár János, aki hosszú ideig Magyarország vezetője volt, meghalt 77
éves korában. Akkor került hatalomra, amikor a szovjet tankok
letörték 1956-ban a sztálinizmus elleni felkelést. A hetvenes
években viszonylagos jólétet és türelmet valósított meg
Magyarországon, de végül a pangás és a merevség szimboluma lett -
így az AP amerikai hírügynökség.
A brit Reuter első mondata: Kádár János, aki 77 éves korában
csütörtökön elhunyt, elárulta társait és a magyarok többségének
törekvéseit, amikor hűbéri viszonyra lépett Moszkvával hogy segítse
az 1956 magyar felkelést letörni. Nem lehet véletlen, hogy mind a
két hírügynökség Kádár 1956-os átállását tartja életrajza
legfontosabb elemének. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Vélemények Kádárról - 1. folyt.
|
- Telefonon kérdeztük hazai és külföldi ismert személyiségek
véleményét. Elsőként Losonczy Annát hallják, akinek édesapja is
egyike volt Nagy Imre mártírtársainak.
- Az élet elég shakespearei módon rendezte el ennek a
klasszikusan bolsevik életnek a végét, amely a Kádár élete volt.
Ugyanakkor azt hiszem, hogy ő tulajdonképpen - már a szónak még a
biológiai értelmében is, és a másik értelemben feltétlenül - már
halott volt legalább egy éve. És lassan halódik az, amit Ő jelentett
- legalábbis ezt remélem.
- Rajk László véleménye:
- Ma már úgy tűnik, hogy (Vételi zavar
)
- Kodolányi Gyula író:
- Kádár János halála drámai esemény. Ritkán fordul elő, hogy
amikor egy politikai életmű eltűnik, vele együtt, szinte ugyan abban
a pillanatban meghal az alkotója is. Kádár életművének azt a
korlátos kiegyezést tekintette, amit 1962 után a megtorló terror
végeztével hozott létre. Ez korlátos volt, mert rendkívül szűk
mozgásteret adott - minden szabadság mellett - a magyar népnek, és
azért is volt korlátos, mert nem volt valódi kiegyezés vagy
megegyzés, hanem az egyik fél által felkínált, és tisztázatlan,
kimondatlan feltételű kompromisszum volt.
Kádár János nem léphetett át a saját árnyékán: liberalizmusát
csak addig terjeszthette ki, amíg az nem ütközött össze az Ő 1956-os
hatalomátvételének körülményeivel. Az idő most ezért lépett rajta
túl.
Amint életében - különösen a hetvenes években - Kádár érdemeit
eltúlozta a magyar közhangulat, most a dolgok természeténél fogva az
ellenkezője fog történni: egy darabig el fogja vitatni tőle azt is,
amit jól csinált. Az igazság csak akkor derül majd ki, amikor
napvilágra kerülnek az elmúlt 30 esztendő ma még titkos politikai
dokumentumai. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Vélemények Kádárról - 2. folyt.
|
Azt gondolom, hogy az új magyar demokrácia méltóan kell
viselkedjen ebben a pillanatban, tartsa meg jó izlését és ne
viselkedjen sértően, magához méltatlanul.
- Eőrsi István író:
- Nehéz kommentárt fűznöm a hírhez. Véleményem Kádár Jánosról
1956. november 4-ikén és az ezt követő években kristályosodott ki,
és azóta nem változott lényegesen. Ezt a véleményemet éppen most nem
illik megfogalmaznom, mert nem szeretném megsérteni a gyászolók
érzéseit.
Kádár János másodszor halt meg egy hónap leforgása alatt. Június
16-ikán politikai nevét nyilvánítottuk halottá, hosszú országlásának
legitimitását temettük el. Most holtestével szemközt önvizsgálatra
kényszerülünk: hogyan türhettük el, hogy győztes ellenforradalma
után elődeihez - Ferenc Józsefhez és Horthy Miklóshoz - hasonlóan az
ország atyjává magasztosuljon. Kádár sokak számára vonzó imázsa,
taktikai tehetsége, a megtorlás évei után bevezetett fontos
reformjai önmagukban nem magyarázzák - mai szemmel már-már
érthetetlen - sikerét. Halálának az adna értelmet, ha vele együtt
eltemethetnénk (...) elfojtásainkat és (...) ellenes hajlamainkat,
melyek újból és újból rossz történeti kompromisszumok csapdájába
csalnak.
- Kemény István véleménye Párizsból:
- Az áldozatok jutnak eszembe, azok, akiket meggyilkoltak 1956
és 1962 között, akiknek nevét felolvasták a temetőben június 16-ikán,
a többiek, akik máig névtelenek, a bebörtönzöttek, a fiatalemberek,
akikben előtte kedv volt és akikből a következő évtizedek kiölték az
alkotóerőt. Az elkobzott földek jutnak eszembe, a tönkretett földek,
a romlott vizek, a beszennyezett levegő. A beszennyezett
gondolkodás, amelytől éppúgy fulladozunk, mint a rossz levegőtől.
(folyt.)
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Vélemények Kádárról - 3. folyt.
|
Az jut eszembe, amit megcsinálhattunk volna, amit meg kellett
volna csinálnunk, s amit nem csináltunk meg, mert nem volt módunk
rá, az eltékozolt évtizedekre, az elvesztegett életünkre gondolok.
Nem vigasztal, hogy utolérte a múltja, hogy fény derült árulásaira
és hitszegésére, hogy a büntetéstől való félelem őrületében töltötte
utolsó éveit, hogy megérte Nagy Imre és a többi kivégzett temetését.
Nem vigasztal, mert ez nem teszi jóvá az elszenvedett veszteségeket.
- Felolvassuk Solt Ottilia szociológus véleményét:
- Ritkán érhettük meg, a kommunista világbirodalom alattvalói,
hogy kommunista vezéreink politikai bukása megelőzte biológiai
halálukat. Most egy ilyen ritka pillanat tanúi lehetünk.
Kádár János legalább négyszer halt meg az elmúlt, valamivel több
mint két évben, hiszen az első, kicsi halála talán akkor következett
be, amikor a társadalmi szerződésben a beszélő csoport beírta, hogy
Kádárnak mennie kell és erre a kijelentésre nem dőlt össze a világ.
A második halála annál az értekezletkor következett be, amikor
menesztették főtitkári funkciójából. A harmadik halála az elnöki
tisztségből való felmentésekor, negyedik halála pedig Nagy Imre
újratemetésének napján. Ez a végső halál, ez talán már az ötödik
halál.
Mit tagadjam, én nem siratom ezt az öregembert, bár méltatlan,
hogy bizonyos elégtételt érezzünk, amiért eltávozott közülünk.
Remélem, hogy hamar a hátunk mögött tudjuk történelmünknek azt a
korszakát, amit az ő neve fémjelzett, és amin nem volt semmi, de
semmi szeretni való. Attól félek, hogy méltatlansága ellenére még
generációkon keresztül érezzük a kezenyomát a társadalmunkon, és
attól is félek, hogy körülöttünk még a szomszéd országokban számos
hozzá hasonló öregember ragaszkodik görcsösen a hatalomhoz és
okozhat mérhetetlen károkat a társadalmának és az egész térségnek.
(folyt.)
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Vélemények Kádárról - 4. folyt.
|
- Kádár János halálának politikai jelentősége már nincsen. Nem
mozdítja elő és nem hátráltatja azt a folyamatot, amelynek során a
nemzet számot ad magának e hosszú ideig regnáló politikus történelmi
szerepéről. Kádár múltjának egy része ma már tisztán áll a
közvélemény előtt. Nyilvánvaló, hogy 1956-ban hazaárulást követett
el, amikor nevét adta ahhoz, hogy idegen csapatok leverjék a
forradalmat és megdöntsék a nép által elismert kormányt.
Nyilvánvaló, hogy ígéreteit megszegve, nevét adta az újabbkori
magyar történelem legvéresebb, leghosszabban tartó terrorjához.
Kevésbé egyértelmű, kevésbé világos Kádár János szerepe az 1961
után kezdődő konszolidációs periódusban. Én is arra gondolok, hogy
azért nem volna nehéz erről a korszakról számot adni, mert nem
könnyű az elnyomó, a véreskezű Kádár alakját összeegyeztetni a
paternalista, az atyáskodó Kádár alakjával. Ezt még csak meg lehetne
oldani, ami igazán nehézséget okoz, az az, hogy megértsük, hogyan
voltak kijelölve a konszolidációs politika korlátjai már az első
pillanatban, már a november 4-ikei invázióban és az arra következő
restaurációban.
Ez azért okoz nehézségeket, mert nemcsak Kádár politikájának
kritikáját kívánja meg, hanem egyben a konszolidációs korszak magyar
közvéleményének önkritikáját is, hiszen olyasmiről van itt szó,
amivel a magyar közvélemény évtizedeken keresztül nem nézett szembe,
nem akart szembe nézni. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Vélemények Kádárról - 5. folyt.
|
Nem arra gondolok, hogy manapság oly sokan szidalmazzák Kádárt,
akik ezekben az időkben lelkesen tapsoltak neki. Véleményem szerint
azoknak is elmélyült önvizsgálatra van szükségük, akik ezekben az
évtizedekben morális értelemben makulátlanok, tiszták maradtak.
Önvizsgálatra azért van szükség, mert nagyon gyenge volt az a hang,
még a 70-es évek közepén is, még a 80-as évek elején is nagyon
gyenge volt az a hang, amelyik a kádári politika, a konszolidációs
kurzus korlátaira igyekezett figyelmeztetni. Azt hiszem, ez az a
tanulság, amivel a következő időkben Kádár személyével kapcsolatosan
szembe kell néznünk.
- Az Egyesült Államokban tanító Heller Ágnes filozófia
professzort hallják:
- Kádár János példája volt a tiszta hatalmi politikusnak. A
hatalmat akarta megszerezni és megtartani. Kádár-korszak meghalt,
Kádár János is meghalt. Értett ahhoz, hogy hogy kell meghalnia,
halála szimbólikus volt. Ez a pusztán hatalmi politikus nem
kérdőjelezte meg a kereteket, amelyek között politizált, elvállalta
azokat a szerepeket, és a hatalmat meg(...) módon gyakorolta. Amikor
ölnie kellett, ölt, amikor nem kellett ölnie, nem ölt. Jól
manipulált, értett ahhoz, hogy hogy kell az embereket kezelni és a
kereteken belül úgy cselekedett, hogy a hatalmat mindig a legjobb
körülmények között tarthassa meg. Az államférfi nem olyan, mint
Kádár János, az államférfi nem pusztán pragmatikus, az államférfinek
vannak erkölcsi elvei, és ezekkel az elvekkel méri, hogy mikor
fogadhat el egy helyzetet, egy keretet, és mikor kell azt
elutasítania. Az államférfi tud várni. A hatalmi politikus nem tud
várni. Kádár nem tudott várni. (folyt.)
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Vélemények Kádárról - 6. folyt.
|
A hatalmi politikus rövid távú sikereket ért el, Kádár János,
mint hatalmi politikus, kitűnő rövid távú sikereket ért el. Az
államférfi hosszú távú sikereket ér el, Kádár János nem ért el
hosszú távú sikereket, ezért halt meg a kádárizmus előtte, ha csak
három héttel előtte is.
- Hódosán Róza tanárnő véleménye:
- Számomra ugyanazt jelenti, mint bármelyik más idegen ember, ha
meghal, annak ellenére, hogy a nevével minden nap találkozhattam az
eddigi életem során. Én az életem nem úgy rendezem, hogy egy
politikusnak, vagy bármely ilyen, más ilyen neves embernek hatással
lehetne az én saját személyes életemben, úgy érzem nekem nem volt
hozzá túl sok közöm soha az életben, ő személytelen volt az én
számomra.
- Csurka István író így vélekedik:
- Nem hiszem, hogy alkalmas pillanat volna ez arra, hogy
értékelést mondjon az ember. Meghalt egy öregember, úgy mint ahogy
minden ember. Ez az egy körülmény, meghalt, sajnálom, részvéttel
vagyok a hozzátartozói iránt. Mást nem kívánok mondani.
- Befejezésül Konrád György írót hallják:
- (latinul mondja) Nyugodjon békében, örök világosság
fényeskedjék neki.
- És ezzel műsorunk végére értünk, búcsúzik az adás
összeállítója, Gordon Tamás. +++
1989. július 6., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|