Rendszerváltás és az MTI

	Kádár János életrajza (1. rész)
1989. július 6., csütörtök - 1912. május 26-án született Fiuméban (ma: Rijeka, Jugoszlávia). Eredeti foglalkozása műszerész. Tizenhét éves korában kapcsolódott be az ifjúmunkás mozgalomba. Kezdetben vasasifjúmunkások között tevékenykedett. 1931-ben belépett a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségébe (KIMSZ-be) és a Kommunisták Magyarországi Pártjába. 1931 novemberében letartóztatták. 1932 februárjában szabadult, s a KIMSZ egyik kerületi bizottságának, majd még ebben az évben a KIMSZ titkárságának tagja lett. 1935-ben ismét letartóztatták, s két évi börtönbüntetésre ítélték. Kiszabadulása után a Magyar Szociáldemokrata Párt budapesti VI. kerületi szervezetének munkájába kapcsolódott be, és a szervezet ifjúsági csoportjának egyik vezetője lett. 1940-41-ben részt vett az illegalitásban működő Kommunisták Magyarországi Pártjának újjászervezésében; 1941-ben a párt budapesti területi bizottságának, 1942 májusától a párt Központi Bizottságának tagja, 1943 elejétől titkára volt. Magyarország német megszállása után - 1944 áprilisában - megkísérelte, hogy a határon illegálisan átjutva, a jugoszláv népi hadsereg segítségével kapcsolatot teremtsen a Szovjetunióban élő magyar kommunista vezetők és az illegális KMP Központi Bizottsága között. A magyar-jugoszláv határon elfogták. Kilétét sikerült eltitkolnia, ezért csupán szökési kísérlet címén emeltek vádat ellene és két évi fegyházbüntetésre ítélték. 1944 őszén - a büntető intézmények evakuálása során - Nyergesújfalunál megszökött. Budapesten folytatta az illegális munkát, mint az antifasiszta ellenállási mozgalom egyik irányítója. A felszabadulás után a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének és Politikai Bizottságának tagjává választják. Tagja volt az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, s rövid ideig budapesti rendőrfőkapitány-helyettesként dolgozott. 1945 áprilisától a Magyar Kommunista Párt budapesti területi bizottságának titkára. 1946-ban - a Magyar Kommunista Párt III. kongresszusa után - a Központi Vezetőség főtitkár-helyettessé választotta. 1948 augusztusától 1950 júniusáig belügyminiszter, majd a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének párt- és tömegszervezetek osztályát vezette. 1951 tavaszán koholt vádak alapján letartóztatták. 1954-ben rehabilitálták. 1954-től 1956-ig a budapesti XIII. Kerületi Pártbizottság, majd a Pest Megyei Pártbizottság titkára. 1956 júliusában a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége kooptálta a tagjai sorába, megválasztották a Politikai Bizottság tagjává és a Központi Vezetőség titkárává. (folyt.köv.) 1989. július 6., csütörtök 13:41
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Kádár János életrajza (2. rész)
1956. október 31-én a Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának első titkára lett, egyúttal a Nagy Imre-kormány államminisztere. 1956. november 4-én az ő vezetésével megalakult a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. 1957 júniusában az országos pártértekezlet megerősítette első titkári funkciójában. 1985-től az MSZMP főtitkára, 1988. május 22-től 1989. május 8-ig az MSZMP elnöke volt. Az MSZMP Politikai Bizottságának 1988. május 22-ig volt a tagja. 1989. május 8-án felmentették KB tagsága alól is. 1958-ban - kérésére - felmentették miniszterelnöki teendői alól. 1961-ig államminiszter, 1961 szeptemberétől 1965 júniusáig újra a Minisztertanács elnöke volt. 1957 óta tagja a Hazafias Népfront Országos Tanácsának. 1958-tól országgyűlési képviselő, 1965-től a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja. Kitüntetései: Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem, a Magyar Népköztársaság Érdemrendje, a Szocialista Munka Hőse, a Szocialista Hazáért Érdemrend. Háromszor kapta meg a Lenin-rendet, 1977-ben nemzetközi Lenin-békedíjjal tüntették ki. Több más magyar és külföldi kitüntetéssel ismerték el érdemeit. (MTI) 1989. július 6., csütörtök 13:48
Vissza » A hírhez kapcsolódik »