|
|
 |
|
 |
A ,,Társaság a Világkiállításért,, Országos Egyesület nyílt levele Németh Miklós miniszterelnöknek (2. rész) (OS)
|
A magyar írók és költők műveit számos nyelvre lefordították, de hogy
kinek mely művét, azt még a művelt hazai sem igen tudja. Külföldön
élt magyarnak nemritkán emlékművel tiszteleg egy-egy kis közösség:
most be lehetne mutatni, hogy a világ mely városában, településén
kinek állítottak emléket. Olyan tények ezek, amelyek mind az itt
élők, mind a külföldiek előtt érdekesek, megtekintésre méltóak. És e
tények között igen izgalmasak az egyháztörténeti - egyházi
vonatkozások is. A kiállításon tehát komoly szerephez kell juttatni
a magyar egyházakat is.
Mivel szegényedik a világ, hat év múlva már csak az fog
költséges utazásra vállalkozni, akinek valóban izgalmas, maradandó
értékű tényeket tudunk felmutatni. A második és harmadik generációs
magyarság is eljön egy ilyen bemutatóra, áldoz rá, mert érdekli a
múlt, érdekli honnan eredtek a génjei. Az sem elvetendő ötlet, hogy
vállalkozzanak a magyar családok arra: egy-egy külföldön élő hasonló
érdeklődési körű családot néhány napig kalauzolnak, bemutatják, hogy
ők hogyan gazdálkodnak, mivel foglalkoznak. A világ előtti
nyitottságunkat ezzel az akcióval is növelhetjük, sokak szemében ily
módon is szimpatikussá válhatunk.
Véleményünk szerint az anyagiakban (szponzorálásban) elsősorban
a külföldi magyarság tehetősebb rétegeire számíthatunk. Ha e
kiállítási tematikával meg tudjuk nyerni őket - és úgy tűnik, csak
ez az a tematika, amely érdeklődésüket felkelti - akkor komoly
áldozatokra is képesek lesznek. Ha nem, más nemzet nem fog mellénk
állni.
Ez a kiállítás elsősorban a világ magyarságának presztizsét
kell, hogy emelje, egyetemes érdekeink is ezt kívánják. Nem szabad
itt és most alárendelt szerepet játszanunk, nem szabad a ,,csak egy
kis nemzet vagyunk a nagyok árnyékában,, régi elv szerint
cselekednünk. Ha azt akarjuk, hogy a világ komolyan vegyen
bennünket, hogy kereskedjen velünk, akkor el kell érnünk, hogy egy
kicsit fel is nézzen ránk. Márpedig 1100 évnyi szellemi, ipari és
mezőgazdasági eredményeink alapján - amelyeket a magyarok itthon és
külföldön értek el - erre minden esélyünk meg lehet.
Nos, e szellemi múlt részleteit szeretné társaságunk feltárni,
feltéve, hogy ezeket az elképzeléseket Ön is hasznosnak, s
megvalósíthatónak találja.
Erről kérjük néhány soros válaszát, s ha ez lehetséges, egy
rövid diskurzus lehetőségét társaságunk elnökségével a közeljövőben.
Barcza Egon, a Társaság elnöke és dr. Gazda István, az ELTE
tudományos főmunkatársa, a Társaság választmányi tagja. (OS)
1989. június 20., kedd 11:24
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|