|
|
 |
|
 |
Nagy Imre - Novoje Vremja (1. rész)
|
Szántó András, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1989. június 10. (szombat) - A magyarországi eseményekről, a róluk folyó vitáról, Nagy Imre pályájáról ír legújabb számában a Novoje Vremja című hetilap. Valerij Leonyidov négyoldalas cikke az első ilyen terjedelmes és elmélyült áttekintés a szovjet sajtóban a témáról.
A cikk bevezetőként megemlíti, hogy a tavalyi pártértekezlet óta
milyen hatalmas változások indultak el Magyarországon, de sajnos a
gazdasági helyzetben nem történt javulás. A politikai, társadalmi
életben meglévő platformok jellemzésére a szerző azt írja, hogy
köztük a magyar nemzeti zászló mindhárom szine megvan - a nézetek a
vöröstől a zöldön át a fehérig terjednek a politikai színskálán.
Mind gyakrabban találkozni a demokratikus szocializmus kifejezéssel,
ahol a szóösszetétel első felén van a hangsúly. Az MSZMP párbeszédet
kezd a többi párttal és csoporttal. Néhányuk programja a polgári
parlamentarizmushoz való visszatérést célozza.
Magának az MSZMP-nek az álláspontja is átalakulóban van. Ahhoz,
hogy megnyerhesse a választást, a párton belüli helyzetet
konszolidálni kell, erős program és a szocializmus valamennyi
hívének összefogása alapján. Megemlíti a szerző a reformkörök
megalakulását, s azt, hogy ez év őszén kongresszust tart a párt.
Az ország jövőjéről folyó vita szorosan összefügg az 1945 utáni
időszak, mindenekelőtt 1956 őszének értékelésével. Az akkori
tragikus események még három évtized után is felkavarják a magyarok
lelkét. Az események népfelkelésként történt értékelése vélemények
kemény ütközését váltotta ki.
- A magyar sajtóban előkelő helyet foglalnak el azok a cikkek,
amelyek gondolatmenete szerint 1956 őszén Magyarországon valódi
forradalom volt, a nép felkelt a sztálinizmus és a rákosizmus ellen,
ellenforradalmi irányzatok nem voltak meghatározók - írja Leonyidov.
- A ,,magyar megújulás,, és a ,,nemzeti kommunizmus,, lelki
szülőatyjának, a független nemzeti-demokratikus út jelképének Nagy
Imre volt miniszterelnököt nevezik. Ugyanakkor ezek az írások
hangsúlyozzák, hogy az akkori szovjet vezetés nem igazodva el
megfelelően a helyzetben és a szocializmust (annak sztálini
értelmében) megmenteni akarva, a földrész biztonságáért és a
kelet-európai katonai szövetségért aggódva bevetette csapatait -
foglalja össze egyes magyar cikkek mondanivalóját a szerző. (folyt.)
1989. június 10., szombat 15:35
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagy Imre - Novoje Vremja (2. rész)
|
A ma megjelenő könyvek túlnyomó többsége alapján a szerzőben
olyan benyomás alakult ki, mintha 1956 kapcsán nem is létezne már a
vélemények pluralizmusa. Ez azonban csak a felszín, hiszen a pártból
sok veterán lép ki, sőt visszaadja a Munkás-Paraszt Hatalomért
Érdemrendet. Leonyidov egyetért Grósz Károly ungvári kijelentésével,
amely szerint az értékelés objektivitására most erősen hatnak a
magyar társadalomban folyó politikai harcok szenvedélyei.
Kitér a továbbiakban a cikk Nagy Imre és társai június 16-i
újratemetésére, megjegyezve, hogy a remények szerint mindez a
nemzeti megbékélés szellemében zajlik majd le. Hozzáteszi, hogy a
gyászszertartásra sokan hazatérnek a magyar emigránsok közül.
A cikk írásakor még lezáratlan legfőbb ügyészi vizsgálatra is
utalva Leonyidov megállapítja, hogy új megvilágításba kerül 1956
októberének, novemberének története. Kétségtelen - írja -, hogy
összeomlott a szocializmusnak a sztálini hatásra Kelet-Európában
létrejött adminisztratív, parancsuralmi rendszere. Rákosi gépiesen
másolta, sőt ,,továbbfejlesztette,, a sztálini irányítási modellt.
Sztálin halála után akadályozta a feltárt hibák helyrehozatalát.
Közte és az 1953-55 között a magyar kormány élén álló Nagy Imre
között a pártot megbénító hatalmi harc bontakozott ki - írja a
szerző. Mint megemlíti, egykorú magyar újságcikkek a Moszkvában
folytatott tárgyalások után azt érzékeltették, hogy Berija és
Malenkov jelölték Nagy Imrét kormányfőnek. Néhány magyar
sajtóorgánum még azt a kérdést is felteszi: igaz-e, hogy Nagynak
régi keletű kapcsolatai voltak Berijával?
Mielőtt az október 23-i eseményekre rátérne, a cikk megemlíti,
hogy 1954-es szabadulása után visszatért a magyar politikai életbe
Kádár János, akinek véleménye a sztálinizmus felszámolásának sok
kérdésében közel állt Nagy Imrééhez. (folyt.)
1989. június 10., szombat 15:39
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagy Imre - Novoje Vremja (3. rész)
|
Az október 23-át követő eseményekről szólva a cikk megállapítja,
hogy a városi lakosság széles tömegeinek jogos elégedetlenségét, a
megújulást célzó egészséges társadalmi törekvéseket ellenforradalmi
erők tragikus módon a népi-demokratikus rendszer ellen fordították.
Leonyidov egyebek között azért is vitatja a ,,népfelkelés,,
minősítés helyességét, mert - mint írja - a lakosság nagy része a
városokban is, de főleg a falvakban, nem vett aktívan részt az
eseményekben. Inkább mélyen demokratikus pozitív folyamatról, a
szocialista elvekhez, a szocialista demokráciához való
visszatérésről lehetne beszélni. De ebbe a mozgalomba kezdettől
fogva bekapcsolódtak - hogy saját céljaik elérésére használják fel -
szocializmusellenes erők, ellenforradalmár elemek, amelyek a polgári
restaurációra számítottak. Voltak néhányan olyanok is, akik a
fasizmus, a Horthy-rendszer, sőt a monarchia visszaállítását remélték -
írja Leonyidov.
Megemlíti a szerző, mennyi gond volt a történtek jellemzésével:
volt szó októberi eseményekről, lázadásról, ellenforradalmi
eseményekről, ellenforradalomról, népi tragédiáról. Most az MSZMP
felhívása arra helyezi a hangsúlyt, hogy 1956-ban az események
testvérgyilkos háborúvá váltak, melynek minden halottja a nemzet
vesztesége.
Nagy Imre politikusi magatartásának ellentmondásosságát
jellemzendő a cikk feleleveníti, hogy 1953-ban, Sztálin halála után,
az Országgyűlés gyászülésén ő hívta fel a magyar dolgozókat, hogy
,,még jobban teljesítsék az emberiség nagy vezérének végrendeletét,,
és kövessék a Magyar Dolgozók Pártját, amelyet ,,Sztálin elvtárs
legjobb magyar tanítványa, Rákosi Mátyás vezet,,. Ő volt a Sztálin
emlékét megörökítő törvénytervezet előterjesztője is.
Kormányfőként Nagy Imre a nép érdekeinek jobban megfelelő
változtatásokat igyekezett végrehajtani a politikában. 1956 elejére
már az olyan demokratikus szocializmus álláspontját vallotta, amely
tiszteletben tartja az építőmunkában a nemzeti sajátosságokat;
fellépett a sztálinizmus mint rendszer, a bonapartista hatalom
ellen, az ember tiszteletéért és a társadalmi rendszer
humanizmusáért. Nagy Imre külpolitikája a bandungi elvekre épülő
semlegesség volt, baráti, egyenjogú kapcsolatokra törekedve a
Szovjetunióval.
Mennyire volt erős politikus, mennyire tudta kézben tartani a
helyzetet? Ezekre keresi a továbbiakban a választ a cikk. (folyt.)
1989. június 10., szombat 15:44
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagy Imre - Novoje Vremja (4. rész)
|
Október 24-re virradóan Nagy támogatta, hogy a szovjetektől
fegyveres segítséget kérjenek, de másnap nem volt hajlandó aláírni
az erről szóló dokumentumot, majd később azt is tagadta, hogy
támogatta a segítségkérést. Magatartása ellentmondásos volt. 24-én
kijelentette, hogy ,,ellenséges erők vegyültek a békés tüntetők közé
és felléptek a népi-demokratikus hatalom ellen,,. 25-én a rádióban
kijelentette, hogy ,,csekély számú ellenforradalmi felbujtó
fegyverrel támadt népköztársaságunk rendje ellen,,. Kezdetben Nagy
elutasította Losonczy és Donáth javaslatát, hogy a fegyveres
felkelést ismerje el forradalomnak. 28-án bejelentette a tűzszünetet
és a felkelést nemzeti-demokratikus mozgalomnak nevezte, s
törvényesnek ismerte el a különböző ,,forradalmi tanácsokat,, - írja
Leonyidov.
Az október végi, november eleji eseményeket ismertetve a cikk
megemlíti a többpártrendszer megalakulását, az egymást váltó
koalíciós kormányokat, amelyek november elejére elvesztették a
helyzet feletti ellenőrzést. Az események iránya a szocializmus
hívei elleni terror, az erőszak felé mutatott. Ennek volt a
csúcspontja a budapesti pártház ostroma, a védőkkel szembeni
vadállati kegyetlenség - írja a Novoje Vremja. - A kommunista Nagy
Imre kormánya nem volt képes megvédeni a rendszer védelmezőit. A
reakció magát Nagyot és a hozzá közelállókat is támadta. Ekkor
következtek az ismert lépések: Nagy bejelentése a Varsói
Szerződésből való kilépésről, amely törvénytelen volt, mert nem
bírta a parlament támogatását. Így lehet minősíteni a semlegesség
kinyilvánítását és azt, hogy az ENSZ-től és nyugati hatalmaktól kért
segítséget.
A hatalom összeomlása és az országban uralkodó anarchia
ténylegessé tette a polgárháborús veszélyt, azt, hogy a nemzetközi
feszültség veszélyes fészke alakul ki Európában. A Szovjetunió
politikai megoldásra törekedett, amint azt a moszkvai kormány 1956.
október 30-i nyilatkozata is tanúsítja.
Végül a magyar kommunisták közvetlen kérésére, kikérve a
jugoszláv, a kínai vezetés véleményét, meghozták a nehéz döntést
pótlólagos szovjet csapatok Magyarországra vezényléséről. A döntést
támogatta Kádár János és több társa, köztük Münnich Ferenc -
emlékeztet a hetilap. (folyt.)
1989. június 10., szombat 15:48
|
Vissza »
|
|
Nagy Imre - Novoje Vremja (5. rész)
|
Ezek után a cikk megemlíti Nagyék menekülését a jugoszláv
nagykövetségre, majd a romániai internálást, s végül, hogy 1957-ben
a magyar belügyi szervek megkezdték ügyükben a vizsgálatot. Eddig
tartanak a szerző által ismertnek minősített tények.
- Az 1956-ban történtek értékelése magától értetődően elsősorban
a magyar kormány, az MSZMP és a közvélemény dolga. Ez vonatkozik a
Nagy Imre elleni kemény ítélet felülvizsgálatára is - hangoztatja
Leonyidov. - Érthető a magyar vezetés törekvése, hogy mindez tegye
lehetővé a nemzeti megbékélést, és ne újabb társadalmi összeütközést
hozzon.
Nagy Imre halála tragikus volt. Ideológiai örökségének és
ellentmondásos, különösen 1956 őszén kifejtett tevékenységének
elemzése még tudományos viták tárgya lesz.
A nemzet számára oly nehéz órában került hatalomra, megkísérelte
kivezetni az országot a válságból. De elszigetelődött, s nem tudott
megbírkózni a helyzettel. Határozatlansága és külpolitikai tévedései
elmélyítették a válságot, s végül személyes tragédiához vezettek -
állapítja meg a szerző.
Nehezen lehetne az akkori eseményeket és bennük a Szovjetunió
szerepét a ,,hidegháború,, nemzetközi feltételeinek összefüggéseiből
kiragadva megítélni. Ami Magyarországon 1956-ban történt, érinti a
szovjet embereket is, hiszen néhány évvel a háború befejezése után
ismét szovjet fiatalok haltak meg magyar földön - írja a Novoje
Vremja, amely végezetül megállapítja: - Helytelen és történelmietlen
lenne az 1956-os magyarországi eseményeket annak a mai magatartásnak
a fényében vizsgálni, amely szerint a Szovjetunió elutasítja a
nemzetközi problémák erő alkalmazásával történő megoldását. +++
1989. június 10., szombat 15:50
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|