|
|
 |
|
 |
Interjú Bihari Mihállyal
|
Interjú Bihari Mihállyal SZER
------------------------ München, 1989. június 4.
(Kasza László) Gondolatforgató
Bihari Mihályt, az ELTE politikai tudományok tanszékének
vezetőjét, a kormány tanácsadói testületének a tagját - úgy gondolom
- nem kell bemutatni hallgatóinknak. Nem hiszem, hogy túlzok, ha azt
mondom, ő az ország egyik legismertebb vezető értelmiségi
személyisége. Ismert nemcsak rádiós és tv-szerepléseiből, nemcsak
azért, mert 10 éve a társadalmi-politikai kérdések iránt érdeklődő
diákság talán legtöbbet olvasott és nagy érdeklődéssel hallgatott
tanára, hanem azért is, mert Bihari Mihály igazi politikai
személyiség. Erre emlékeztet az MSZMP-ből való kizárása, majd
rehabilitálása, feltűnése a Magyar Demokrata Fórum, majd a
Szociáldemokrata Párt vagy az Új Márciusi Front környékén.
Vele folytatott beszélgetésem a Gondolatforgató mai témája. Az
interjú, amelynek most megindítom a hangszalagját, Budapesten
készült Bihari Mihály egyetemi dolgozószobájában.
- Nem tudom, professzor úr, hogy értesült-e arról, milyen
érdekes összefüggésben tűnt fel az ön neve a közelmúltban Szegeden
az MSZMP reformköreinek első országos találkozóján. Az egyik szónok
szerint szégyellnie kell magát annak a kommunista mozgalomnak, amely
kizárta soraiból József Attila, Nagy Imre, Heller Ágnes, Alekszander
Dubcek és Milovan Gyilas elvtársakat, együtt Bihari Mihállyal és
három társával. Nos, a lista ugye korántsem teljes, hiszen
Franciaországban azt szokták mondani, hogy a kommunista párt
tagságánál csak a kizárt tagok névsora a hosszabb. Mégis érdekelne,
hogy mit tart ön arról a mozgalomról, amely ilyen egyszerűen csak
kizárja saját tagjai sorából talán legjobb, legreprezentánsabb
tagjait. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Interjú Bihari Mihállyal - 2/1. folyt.
|
- Nem értesültem erről a felsorolásról, de meg kell mondjam,
imponáló a névsor vagy imponáló emberek és teljesítményű emberek
közé soroltak be. Azt hiszem, hogy ezeknek az embereknek, akiket
felsoroltak, volt több közös vonásuk, de az egyiket feltétlenül
érdemes megemlíteni: szellemi függetlenségüket és a szellemi
függetlenség a bolsevik párt működésében az egyik legkevésbé
tolerált, legkevésbé elfogadható magatartás és alapállás volt. És
sajnos kiderül, hogy ez a toleranciahiány nemcsak a 20-as, nemcsak a
30-as évek, nemcsak a sztálini időszak bolsevik pártjaira, vagy
nemcsak a magyar Rákosi-időszak vagy későbbi konszolidációs
időszaknak a pártjára jellemző, hanem a 70-es évek végére, sőt a
80-as évek végére is jellemző.
- Azért érdekelne, hogy milyen meggondolások alapján lépett be
1971-ben az MSZMP-be egy olyan liberális gondolkodású fiatal
egyetemi tanár, mint Bihari Mihály. Igaz ugyan, hogy ez a kor vagy
ez az év, ez az esztendő a Kádár-korszak virágkorát jelentette, de
ugyanakkor ennek is mennie kellett, ugyanennek a Kádár-korszaknak az
1956 utáni borzalmait és egyáltalán az egész kommunista mozgalom
60-70 éves múltjának szellemi és véres fizikai tisztogatásait is.
- Tulajdonképpen én ezután kezdtem el igazán intenzívebben
gondolkodni, vizsgálni magát a bolsevizmust, illetve a
szocializmusnak a politikai, hatalmi berendezkedését, bár elég sok
mindenhez hozzájutottam, olyan írásokhoz, amelyekhez az átlag
egyetemi oktató nem jutott hozzá. De azért azt nem felejtjük el,
hogy a 70-es évek legelején és közepén például még 1956 története
vagy 1944-45, az ország szovjet katonai megszállásának a története
teljesen fehér folt volt. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Interjú Bihari Mihállyal - 2/2. folyt.
|
Most ne egy nyugati emigráns ismeretkörével közelítsünk ehhez,
hanem egy magyarországi egyetemi szociológus, politológus oktató
vagy kutató szemszögéből. Például én azokat a könyveket, például az
Aczél-Mérai könyvét a Nagy Imréről illetve a Tisztító vihart vagy
Kovács Imrének a könyvét a Vasfüggöny mögött vagy például Nagy
Ferenc emlékiratait vagy Mindszentynek az emlékiratait vagy ehhez
hasonló könyveket jóval később olvastam, tehát a 70-es évek második
felében és végén. Vagy például ne felejtsük el azt, hogy
Magyarországon 30 éven keresztül adtak diplomát úgy jogászoknak,
hogy Bibó István nevét nem is ismerték, nem is hallották.
- És azután ugye most következtek a 80-as évek közepén,
végefelé, így látná legalábbis egy kivülálló Bihari már útkereső
próbálkozásai. Még mindig az MSZMP tagja, amikor feltűnik a Magyar
Demokrata Fórum környékén, aztán a Szociáldemokrata Pártban, az Új
Márciusi Frontban és most a kormány tanácsadója. Nos ezt lehet úgy
értékelni, hogy egyfajta útkeresés. Mások viszont csodálkoznak azon,
hogy azért nagyon cikkcakkos az út.
- Talán azt mondanám, hogy nem én kerestem a helyemet. Tehát én
nem házaltam egyetlen egy szervezetnél, sem mozgalomnál sem, hogy
részese lehessek vagy részt vehessek benne. Inkább úgy mondanám,
hogy ezek a folyamatok találtak meg engem. A Magyar Demokrata Fórum
szervezésében valóban kezdettől fogva részt vettem, de a Demokrata
Fórum szervezőinek nagy részével 8-10 éves szakmai, baráti,
kollegális kapcsolatom volt már 1987 szeptemberét megelőzően. Ekkor
párttag voltam s a párttagságom és az ebben való részvételem hogy
úgy mondjam nekem nem okozott gondot, az MSZMP-nek okozott gondot,
hiszen a kizárásomnál az egyik fő érv ellen az volt, hogy részt
vettem a Magyar Demokrata Fórum rendezvényein, sőt a szervezésben,
meg hozzászólásokkal, korreferátumokkal stb. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Interjú Bihari Mihállyal - 2/3. folyt.
|
Ez tehát - mondjuk úgy - a magyar szellemi élet útkeresésének a
részeseként keveredtem bele és vettem részt a Demokrata Fórumban, de
ugyanígy keveredtem bele a Nyilvánosság Klubnak az egy éven
keresztül tiltott és minden módon akadályozott Nyilvánosság Klubnak
a megszervezésében vagy az Új Márciusi Frontnak az előkészítésében,
ahol egy másfajta szellemi csoportosulás jött össze, de ugyanazokkal
a gondolatokról, ugyanazokról a témákról és problémákról
gondolkodott; nevezetesen arról, hogy egy nyilvánvalóan válságba
jutott országot hogy lehet valamilyen módon ebből a válságból
kivezetni.
Ez az útkeresés. Ez akkor még iszonyatos kemény, éles
konfliktusokon keresztül történt, fenyegetéseken, feljelentéseken
stb keresztül, tiltásokon keresztül, végsősoron pedig a pártból való
kizárással, tehát tetéződött.
Az én gondolataim summázatát a Reform és demokrácia című munkám
tartalmazza, amit én 1987 júliusában, augusztusában írtam.
Programrész, amelyben felvázolom a demokratikus szocializmusnak az
értékrendjét, intézményi struktúráját és azt a reformfolyamatot, ami
ehhez vezethet. Ebben a vonatkozásban én semmiben nem változtattam
máig a véleményemet, inkább úgy alakult a helyzet, hogy az
intézményi struktúra, a szervezeti struktúra mozdult el abba a
irányba, amiket én ebben a dolgozatomban, illetve azt követően
írtam.
Tehát nem én kerestem a helyemet. Lehet, hogy a cikkcakkból arra
lehet következtetni, mintha én valahol több helyen megjelentem
volna, hogy vajon hol van vevőképes szellemi, politikai közeg ezekre
a gondolatokra. Engem kerestek meg, és nagyon erős volt a csábítás a
Szociáldemokrata Párt részéről is, amely egy külön kis történet, egy
fiaskó az én részemről, olyan fiaskó, amely feltevésem szerint a
Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak igazán fiaskó. Félreértés ne
essék, ha én nem veszek abban részt, akkor abból nem lehet erős,
komoly politikai erő vagy politikai szervezet. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Interjú Bihari Mihállyal - 2/4. folyt.
|
Nem ezért mondom, hanem azért, mert úgy látom, hogy a Magyar
Szociáldemokrata Párt máig sem tudta tulajdonképpen önmagát
identifikálni, nem találta meg a maga sajátos szellemi, politikai
arculatát, és úgy néz ki egyre inkább, hogy egy acsarkodó
nosztalgiapárt marad.
- Míg eddig Bihari Mihályról, az emberről beszéltünk, hadd
kérdezzem most önt, a politológust, a politikai, a társadalmi
helyzet elemzőjét. Mindenekelőtt volt pártja, az MSZMP helyzetéről,
kilátásairól alakított véleménye érdekelne. Arról a pártról, amely a
mai válságos helyzetbe vezette az országot, arról, amelyről Szegeden
saját tagjai mondták, hogy halott.
- Azt nem hiszem, hogy halott. Mint párt halott abban az
értelemben, hogy szerintem az MSZMP nem párt, nem igazi párt, de ma
Magyarországon nincs egyetlen igazi párt sem. Szociológiai
értelemben működőképes, politizáló párt nincsen.
Az MSZMP egy etatizált, egy állomosodott közhatalom, és ezért
sem halott, mert rendelkezik ma még - habár nem szabad, hogy
illuziója legyen szerintem senkinek - azzal az óriási erőhatalommal
és közhatalommal, amivel gyakorlatilag még uralja ezt a rendszert.
Már nem képes irányítani, már nem képes fejlődési távot mutatni,
vagy fejlődési alternatívát adni ennek az országnak, de még uralja a
fennálló állapotokat. Ilyen értelemben az MSZMP pártosodása,
politizáló, politikai erővé válása az egyik legfontosabb kérdés.
Meggyőződésem, hogy az MSZMP egyetlen pártként vagy állomosodott
pártként nem képes politikai párttá válni, csak a szétszakadás,
szétválás után. Most nem az óhajaimat fogalmazom meg - ezt szeretném
hangsúlyozni -, hanem szociológiailag próbálom megérteni a
fejleményekeet és az eseményeket. Tehát úgy gondolom, hogy az
MSZMP-n belül oly mértékben eltérő politikai nézetek, platforomok,
programok vannak, hogy az egyetlen egy ilyen konglomerátumszerűen
összefogott gyüjtőpártban nem oldható meg, nem egységesíthető.
(folyt.)
1989. június 4., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Interjú Bihari Mihállyal - 2/5. folyt.
|
A párt szétválása ezért az MSZMP-nek, mint etatizált pártnak az
egyetlenegy lehetősége arra, hogy valamely része, nem az egész párt,
hanem valamely része komoly politizáló erővé váljon Magyarországon.
Tehát a pártválság megoldásának eszköze ma az MSZMP esetében a
szétválás.
Azt tudom jól, hogy szétválás soha nem könnyű dolog. Különösen
nem egy uralmon lévő párt esetében, amely a hatalmat még mindig
monopolisztikusan, kizárólagosan gyakorolja; különösen nem egy olyan
párt esetében, amely 40 éven keresztül kizárólagosan gyakorolta a
hatalmat; különösen nem egy bolsevik tipusú párt esetében, amelyben
változatlanul megvan az a történelmi tudat és kizárólagossági igény,
ami tulajdonképpen ezt a pártot a többi párttól eleve elkülönítette.
Nevezetesen az a hit és az a tételezés, hogy egyes egyedül a
bolsevik kommunista típusú pártok azok, amelyek a társadalom
vezetésére hivatottak.
Egy ilyen belső önképpel és küldetéstudattal megáldott vagy
megvert párt esetében a pártszakadásnak az elfogadása a párt
szétválásának az elfogadása iszonyatos nagy történelmi trauma. Ezt
meg kell érteni véleményem szerint. Ez nem a reformerők számára
trauma, a reformerők számára az a trauma szerintem, hogy be vannak
zárva egy olyan pártba, amelynek már nincsen politikai hitele,
amelynek a vezetői nem hitelesek, vagy vezetőinek a túlnyomó
többsége nem hiteles, amelynek a szervezete nem teszi lehetővé a
normális politizálást, és amelynek az ideológiája egyik napról a
másikra Magyarországon gyakorlatilag szétfröccsent.
Gyakorlatilag ma már Magyarországon nem is érdemes ideológiai
vitát kezdeményezni, mert ingerülten elhárítja magától mindenképpen
azt, mi az, hogy szocializmus, mi az, hogy proletárdiktatúra, mi az,
hogy társadalmi tulajdon, mi az hogy a párt vezető szerepe, mi az,
hogy a párt szövetségi politikája. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Interjú Bihari Mihállyal - 2/6. folyt.
|
Tehát ezek az ideológiai tételek, amelyek 40 éven keresztül
uralták a magyar politikai és társadalomtudományi életet, amelyről
dolgozatok, könyvek tucatjai, százai jelentek meg, ez ma döglött
ismeretanyaggá vált, és talán 20 év múlva azt sem fogják tudni, hogy
ezek miféle kifejezések, legfeljebb a történészek vagy a politikai
történészek.
Tehát ez a párt elveszítette ideológiáját, gyakorlatilag nincsen
programja, ennek a pártnak nincsen reális helyzetképe, társadalmi
diagnózisa, és nincsen megszervezett politikai tagsága. Csak egy
regisztrált politikai tagsága van, ennek a regisztrált politikai
tagságnak egy része próbál most valódi politizáló erőként színre
lépni, ezek a reformkörösök alkotják ezt a bázist vagy ezt a
tömeget, és megítélésem szerint egyedül ők tehetik vagy az MSZMP-t
vagy egy új pártot, az MSZMP-ből kiváló Magyar Szocialista Pártot
vagy a Demokratikus Szocializmus Pártját életképes politikai párttá.
Legalább ilyen fontos azonban az, hogy az MSZMP, amely tömeges
és látványos eroziót él meg, erodálódott a párttagsága teljesen,
erodálódott a párt apparátusa, az apparátus nagy része láthatóan
identitászavarban van, nem tudja, mivel azonosuljon, nincsen számára
elfogadható politikai vezetés, választanak a politikai vezetők
között és ráadásul egymást teljesen kizáró nézeteket valló vezetők
között kénytelenek választani egy párton belül.
Másrészt teljes szerepzavarban van az apparátus, amely
hozzászokott ahhoz, hogy a társadalmi élet apró részjelenségeivel is
foglalkozik, mert a párt mindenhatóságából és a párt potenciáljából
az következik, hogy akár oktatási, akár iskolai problémáról van szó,
akár gazdasági kérdésről, vállalatalapításról, vállalatvezetők
javadalmazásáról, abba a párt beleszól. Most kiderül, hogy
mindezekre nincs szükség. Nemcsak, hogy nincsen szükség, hanem az a
jó, mennél inkább távol tartja magát a párt ezektől a társadalmi
kérdésektől és folyamatoktól. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Interjú Bihari Mihállyal - 2/7. folyt.
|
Több mint nyolcezer tagja van csak az MSZMP pártapparátusának.
Ennek a nyolcezer embernek a túlnyomó többsége óriási szerepzavar
elé került. Nem tudja, mit csináljon, már sokan 10, 20, 25 vagy 30
évet eltöltöttek egy apparátusban, ahol megtanultak bizonyos
játékszabályokat, megtanulták a párt agitációs, propaganda és
ideológia nyelvezetét. Ezen a nyelven kommunikáltak, ezen a nyelven
tudtak jelentéseket, összefoglalókat, beszédeket, programpontokat,
intézkedési terveket készíteni. Most kiderül, hogy mindez döglött
ismeretanyag.
Ma már erre a begyakorolt professzionális készségre nincs
szükség, hanem helyette a valóságot kell vizsgálni, és teljesen
váratlan helyzetekben eddig be nem gyakorolt módon kell reagálni,
részt venni a társadalom politikai életében. S ez az apparátus
jelentős részének nem megy, és az apparátus jelentős része
frusztrált ennek következtében, védekező pozicióba helyezkedik. A
védekezésnek nagyon sok esetben a támadásos módját választja,
illetve ha nem választja, azt csak azért nem teszi, mert olyan nagy
a külső társadalmi nyomás, hogy nem meri nyíltan vállalni például
ettől a folyamattól, a demokratizálódásnak ettől a folyamatától való
elhatárolódását.
- És pontosan ezen funkcionárius réteg védekezésből eredő
támadáskészségének szélsőséges formája lehet egy próbálkozása a
visszarendeződésre. Ad ön ennek esélyt?
- Én úgy gondolom, hogy van két veszély. Egyrészt egy rendpárti
diktatura, másrészt pedig a robbanás, a társadalmi robbanás. Most
már nagyobb a társadalmi robbanás veszélye, mint a rendpárti
diktatúráé. A rendpárti diktatúra veszélye nem szűnt meg. Azért
csökkent a rendpárti diktatura és ezzel a visszarendezés veszélye,
mert Magyarországon a folyamatok főleg a tudati szférában, a
tömegkommunikációban, a kimondhatóságnak a szintjén olyan mértékben
haladtak előre, hogy most már ezt a politzáló réteget, tömeget és
ennek a véleményét vagy ismereteit visszaszorítani a palackba már
nem lehet. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Interjú Bihari Mihállyal - 2/8. folyt.
|
Intézményesen is olyan folyamatok indultak meg: a pártosodás, az
alternatív ellenzéki pártok megszerveződése, az alternatív mozgalmak
megszerveződése, az, hogy az emberekbe kezd felerősödni az az igény,
hogy vegyük kézbe saját sorsunk intézését. És nem csak pártok
formájában történhet meg. Tehát ez az igény már olyan mértékű, és
bizonyos intézményeknek a kifejlődése annyira előrehaladt, hogy most
már teljes visszarendeződés szerintem Magyarországon
elképzelhetetlen.
A kísérlete, a visszarendezés kísérlete elképzelhető, csak nem
lenne sikeres. Ha megtörténne, megpróbálná, megkísérelné valamilyen
konzervatív politikai erő, hogy egy rendpárti diktatúrával
valamilyen, nem egy sztálinista típusú rendszert, hanem egy
lényegileg egy javított Kádár-rendszert állítson vissza, ezzel olyan
ellenállást váltana ki a társadalomban, amely ellenállás elsöpörné
ezt. Azért hangsúlyozom mégegyszer, inkább annak a veszélye van meg,
hogy megkísérlik ezt a rendpárti diktatúrát, de annak már nem adok
igazán sanszot, hogy eredményes is lenne egy rendpárti diktatúra.
Végül a nemzetközi politikai helyzet az, ami megítélésem szerint
szinte elképzelhetetlenné teszi mondjuk egy 1968. augusztus
21-ikéhez vagy 1981. december 13-ikához hasonló visszarendeződést
Magyarországon.
- Visszarendeződés tehát nem, hanem egyfajta - ha jól veszem ki
a szavaiból - szocialista, szociáldemokrata kibontakozás. Viszont ez
azt jelentheti egyben, hogy az elmúlt 40 esztendő tévedés volt.
- Tulajdonképpen az a szovjet-ázsiai állam despotizmus, én
szándékosan így nevezem mert ez nem egyszerűen egy diktatura volt,
hanem a társadalom totális kiszolgáltatottságának állapota, amikor
legfrissebb szovjet történész jelentések szerint is 28 millió
emberre teszik a sztálinizmusnak az áldozatait, áldozatainak a
számát. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Interjú Bihari Mihállyal - 2/9. folyt.
|
Ez az ázsiai szovjet tipusú államdespotizmus, ez a modell, amit
oktrojáltak Magyarországra 1947-48-ban, ez akkor is életképtelen
volt. Tehát nem arról van szó, amit sokan mondanak, hogy
Magyarországon olyan szocializmus felépítése kezdődött el
1947-48-ban, amely vállalható volt és jó volt, csak sajnos Rákosiék,
meg a köré szerveződött moszkoviták ezt tönkretették. Ez a
társadalmi-politikai berendezkedés kezdettől fogva életképtelen
volt.
Ha még visszább megyek a marxi szocializmus elképzeléséhez,
akkor a marxi elméleti szocializmus gyakorlatilag
megvalósíthatatlan. Az állam elhalása, a jog elhalása, a piac
megszüntetése stb. mind teoria. Teoretikusan is rossz, gyakorlatilag
megvalósíthatatlan, de a sztálinizmus nem egyszerűen egy torz vagy
megvalósíthatatlan marxi társadalmat, hanem egy ázsiai állam
despotizmusba ültetett, eltorzult marxi teoriát épít, illetve alakít
ki gyakorlatilag, és ezt a totálisan eltorzult, történelmileg
zsákutcás modellt kényszerítik Magyarországra.
Én nem vitatom el azok hitét, és elismerem a becsületes
indítattásukat és a jószándékukat akik úgy indultak neki 45 után a
szocializmus építésének Magyarországon, hogy valami felemelőt,
valami nagyszerűt, valami igazán emberhez méltót tudnak
megvalósítani. Sajnos annál nagyobb a bűne annak a politikai
vezetésnek, amelyik ezt a tiszta és őszinte hitet gyakorlatilag
politikai bűnözésre használta fel.
- Végül pedig próbáljunk előre pillantani. Ugye
többpártrendszerű választások lesznek? A kérdés az, hogy mikor,
milyen felállással.
- Ma már úgy gondolom, hogy nincs értelme előrehozni a
választásokat. Most már a politikai pártoknak a megfelelő
felkészülési időt és a felkészülés során, keretében a politikai
párttá válást és megerősödést biztosítani kell. Ezt a sanszot meg
kell adni az MSZMP utódpártjainak is. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Interjú Bihari Mihállyal - 2/10. folyt.
|
Szerintem legalább két vagy három párt van az MSZMP-ben. Azért
fontos, hogy megadják a politikai pártoknak ezt a megerősödést, hogy
reális politikai programmal lépjenek fel, hogy versenyképes
politikusokat, több száz politikust tudjanak jelölni a parlamenti
választásokon és több tízezret a helyhatósági választásokon, s hogy
ne a kritika, tehát negatív alapállás integrálja ezeket a pártokat,
hanem pozitív program köré csoportosuljanak, és hogy a pártoknak a
tagoltsága, a megoszlása, a valóságos magyar politikai tagoltságot
és megoszlást reprezentálja, mutassa meg. Ehhez pedig felkészülési
időre van szükség. Ezért én úgy gondolom, hogy jövő nyárnál előbb
nincs értelme politikai választásokat tartani, mert ha egyszer
többpártrendszert mond valaki, akkor erős többpárendszert mondjon.
A többpártrendszer ereje szerintem abban van, hogyha az
adekváltan, híven tükrözi a társadalom politikai tagoltságát, nem
pedig egy párt erős, vagy két erős párt van, a többi pedig maximum a
nyomást gyakoroló párt szerepét tudja betölteni.
Az, hogy ma Magyarországon milyen politikai tagoltság van,
szerintem senki nem tudja megmondani. Sem tudományosan nem lehet ezt
megmondani, sem szociológiailag nem lehet megmondani. Teljesen
bizonytalan helyzet van, és az én véleményem az, hogy a jövő évi
választásokon az egyes pártok sansza hónapról hónapra változik.
Tehát ez az egy év még a pártosodás, a párttá válás időszaka kell
hogy legyen, és utána van értelme csak választásokat tartani.
Az MSZMP-ből ha kiválik egy erős szocialista párt, amelyik nem
marxista párt, nem kommunista párt, de baloldali szocialista párt
lesz, és demokratikus pártként identifikálja magát, akkor ez a párt
nagy valószínűséggel a relatív többséget, egy 25-35 százalék körüli
relatív többséget megszerezhet. Ha nem válik ki, akkor az MSZMP
eróziója következtében valószínű, hogy az MSZMP 10-15 százaléknál
többet nem fog szerezni. (folyt.)
1989. június 4., vasárnap
|
Vissza »
|
|
Interjú Bihari MIhállyal - 2/11. folyt.
|
A többi párt közül én a legnagyobb esélyt három pártnak adom. Az
egyik a Magyar Demokrata Fórum vagy annak pártosodott formája, a
másik a Szabad Demokraták Szövetsége, amely intellektuálisan
szerintem a legfelkészültebb, de tipikusan értelmiségi, tehát nem
tömegpárt, a harmadik a Szociáldemokrata Párt lehet, amennyiben
képes lesz valamilyen módon valamilyen szellemi vezérkart
kialakítani és önmagát identifikálni.
Úgy gondolom, hogy addig azonban, amíg a választások
megtörténnek, és a választások után új politikai helyzet alakul ki,
a legfontosabb feladat két reformcentrum kialakítása lenne az
országban a stabilizáció érdekében.
Az egyik egy politikai centrum lenne, a már demokratikus
szocializmus, tehát a baloldali elkötelezettségű politikai erőket
hangsúlyozom mégegyszer, hogy több politikai erőt nem pártformában,
hanem valamilyen politikai mozgalomban egyesítenek. Ez adhatná meg
az átmeneti időszaknak a politikai tartalmát.
A másik centrum, amely az átmeneti időszakot stabilizálhatná,
egy kormányzati reformcentrum lehetne; egy hatékony és működőképes
kormányzati struktúra kialakítására van szükség, amely a
pártpolitikai harcoktól némileg függetlenül képes stabiliizálni és
irányítani az országot. Ezt a kormányzati reformcentrumot nem
pártpolitikai alapon kellene megszervezni, hanem szakértői alapon.
- Köszönöm a beszélgetést Bihari Mihálynak, az ELTE politikai
tanszékvezető tanárának. +++
1989. június 4., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|