|
|
|
|
Országgyűlés - első nap (8. rész)
|
Zsigmond Attila (Budapest 5. vk.),a Budapest Galéria --------------- főigazgatója elmondta: vészterhes időkre emlékezünk, nemzeti múltunk embert próbáló szakaszára. A fájdalom több mint négy évtized után is bennünk él. Ez lehet a biztosítéka annak, hogy ilyen szörnyűség a mi nemzetünk életében többé ne fordulhasson elő. Az emlékezésen túl, az érzelmek mellett e kor megértéséhez szükség van történelmünk, igaz történelmünk ismeretére. Mai szemmel nézve érthetetlen, hogy a kor hőseiről, a humánus Szent Györgyökről majd 40 évig szót sem ejthettünk vagy nem ejtettünk. Miért nem tudhattunk Raoul Wallenberg, Carl Lutz, Giorgio Perlasca és mások hősiességéről, a Vatikán és a magyar egyházak tiltakozásáról, sőt a náci megszállásig a Kállay-kormány ellenállásáról? Arról, hogy bár Wallenberg, Lutz, Perlasca diplomáciai mentességét élvezve sietett a nemzet testéből kiszakítottak segítségére, munkájukat számtalan honfitársunk is segítette, éppúgy kockára téve életét, családját. Az ismert nevű hőseink - például Bajcsy-Zsilinszky Endre, Benedek doktor, Ferenczi László, Reviczky Imre, Stella Adorján, Szekfű Gyula, Sztehló lelkész, Újvári Sándor, Weisz Artúr - és az ismeretlen, üldözötteket bújtató családok. Ezek az emberek teljes nemzetben gondolkodó és érző magyarok voltak, akik mentették emberségünket, becsületünket. Wallenberg szobrát fel sem avatták. A fasizmus áldozatainak emlékművével 1985-ig, Wallenberg szobrával 1987-ig voltunk adósok. Carl Lutznak most fogunk emléket állítani. Igazi nemzettudatunkhoz ezek a tények nélkülözhetetlenek, és alkalmasak megerősödnünk az embergyűlölő, fajgyűlölő ideológiákra alapuló, intézményesített terror permanens veszélye ellen - hangsúlyozta. (folyt.köv.)
1989. május 10., szerda 13:13
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|