|
|
 |
|
 |
Országgyűlés - első nap (4. rész)
|
Radnóti és mások az embertelenségek ellenére is hittek népünk
holnapjában, a magyarság, a nemzet integráns részének tekintve
önmagukat. S annak tekintették magukat mindazok, legalábbis
meghatározó többségükben, akik - voltak bár szlovákok, németek,
románok, délszlávok, zsidók, cigányok vagy más nemzetiségűek és
vallásúak - otthonra leltek határainkon belül.
Máig ható példaként említhetjük, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés
1944-ben - a már felszabadult Debrecenben - törvényileg eltörölte az
úgynevezett zsidó-törvényeket. De aztán évtizedeken át hallgatásra
ítéltetett a tisztázó szándék, a nemzeti kisebbségek dolgában éppen
úgy, mint a zsidóság vagy a cigányság sorsának nyilvános
feltárásában. A bűntudatot emlegették némelyek, mások az
antiszemitizmus újraéledésétől tartottak. Szerencsére mégis akadtak
olyanok, akik hallatták hangjukat - többek között Károlyi Mihályra,
Bibó Istvánra, Illyés Gyulára vagy Száraz Györgyre gondolok -, s
akadtak, jobbára tétova, irodalmi kísérletek is.
Nem mentséget keresve - de elismerve azoknak a politikai erőknek
és személyiségeknek még a második világháború elején kifejtett
törekvéseit, amelyek és akik éveken át ellenálltak a hitleri
Németország követeléseinek - meg kell állapítanunk, hogy a magyar
holocaust csak 1944. március 19-étől, a német megszállást követően
teljesedett ki, s a magyar, különösen a vidéki zsidóság sorsa a
nyilas hatalomátvétellel pecsételődött meg.
A legújabbkori antiszemitizmus máig fellelhetően, hazánkban az
első viágháborút követő évtizedekben eresztett gyökeret, s újbóli
felerősödésétől sokan tartanak manapság is. Holott ez a magatartás
mindenütt, de ezen a tájon különösen a nemzetietlenségnek a
szinonimája, kárt okoz népünknek, rontja, csorbítja tekintélyünket a
nemzetek közösségében. Meggyőződéssel állíthatom: aki európainak
vallja magát, vagy egyszerűen rendes, becsületes embernek, az nem
tehet különbséget ember és ember között vallása, bőrének színe,
nemzetisége okán. Attól idegen a kisebbség megalázása, bármiféle
megkülönböztetése.
Tegnap volt 44 éve annak, hogy az európai harctereken
elhallgattak a fegyverek. Ez az évforduló megfelelő alkalom arra,
hogy szóljunk másik adósságunkról is. Beszéljünk arról, amiről
évtizedekig nem szabadott, mert népünkbe beleégették a bélyeget,
hogy a magyar bűnös nemzet, hogy Magyarország Hitler utolsó csatlósa
volt... (folyt.köv.)
1989. május 10., szerda 11:35
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|